38.rész: "Már vártam rád..."

*** Hannah szemszöge***

Megcsókolt. Te jó ég megcsókolt! De miért? Áááá. Ezt nem csinálhatja!

Teljesen leblokkoltam. Nem csókoltam vissza. Pedig nagyon is akartam. De nem lehetett. De azért jó érzéssel tölt el az,hogy tudom,hogy még így is vonzódik hozzám,miközben elment az emlékezete.

Fél perc után ellöktem magamtól Justint,és zavartan a földet kezdtem el pásztázni. Ajj ez annyira kínos.

  -Bocsánat...-suttogta halkan Juss,ezzel megtörve a kínos csendet.

Lassan felemeltem a fejem,és a szemébe néztem. Szomorúan bámult rám,és láttam rajta,hogy legszivesebben a föld alá süllyedne szégyenében.

Nem akartam ilyen kínos helyzetbe hozni, de nem tehettem mást...

  -Miért jöttél utánam?-váltottam témát.

  -Anya küldött.-felelte,de nem nézett a szemembe.-Az orvos miatt.

Ekkor esett le minden. Te jó ég,az orvos! Teljesen kiment a fejemből,hogy orvost hívott nekem Pattie! Idegesen a homlokomra csaptam.

  -Tényleg!-kiáltottam.-Menjünk vissza.

Justin bicentett ,majd elindult a sötét utcán,hozzájuk. Pár pillanatig még figyeltem,majd én is utána siettem.

Annyira de annyira hiányzik! Mikor megcsókolt,annyira jó volt.

De én eltaszítottam magamtól. Annyira hülye vagyok! 

Mit érezhet most Justin? Biztos neki is rosszul esett... Már azt sem tudom, hogy mit akarok.. Rémesen érzem magam. Nem akarom megint elveszíteni.

  -Justin!-kiáltottam rá,mert már teljesen lehagyott.-Várj már meg!

Juss lassítani kezdett,de még mindig gyorsan haladt. Ezért én kezdtem el nagyobb léptekkel menni. Mikor már majdnem utolértem,tekintetem megállapodott a szabadon lógó kezén. Elmosolyodtam. Itt az ideje,hogy mindent helyre hozzak. Halkan odasiettem hozzá,és lassan rácsúsztattam a kezem az övére,és összekulcsoltam az ujjainkat. Igen,tudom,hogy ezt most nem lenne szabad,de nem bírtam megállni. Egyszerűen hiányzik. Nagyon. Justin a döbbenettől,még pislogni is elfelejtett. Értetlenül bámult a kezünkre,de nem engedte el. Lassan rám emelte a tekintetét,majd iszonyat aranyosan elmosolyodott.

  -Mit...-kezdte volna,de leintettem.

 -Menjünk.-suttogtam,mire csak mosolyogva bicentett,majd tovább mentünk a kihalt utcán. Egyikünk sem szólt semmit. Csak bámultuk az utat. Azt hiszem jól esik ez a kis csönd. Elég húzós napunk volt...

Lassacskán megérkeztünk Justinék háza elé. Pattie már idegesen toporgott az ajtóban,majd mikor megpillantott minket,megkönnyebbülten felsóhajtott.

  -Gyertek be,az orvos már bent vár kb 15 perce.-invitált be minket az ajtón, a nappaliba.-Amúgy... Mi ez?-nézett reménykedve a kezünkre.

  -Semmi.-engedtem el gyorsan.-Még nem emlékszik semmire sem.-tettem hozzá szomorúan,mire Pattie csalódottan bólintott.

  -Mire kéne emlékezzek?-értetlenkedett Justin,és rá kellett jönnöm,hogy ma már másodszorra szólom el magam. Jaj,hogy fogom én ezt napokig kibírni???

  -Semmire.-vágtuk rá egyszerre Pattievel.

Juss gyanakvóan ráncolta a homlokát,és épp szólásra akarta volna nyitni a száját,mikor közbe szólt az orvos:

  -Szóval. Hannah ugye?-fordult hozzám,mire bólintottam.-Rendben. Gyere megvizsgállak.

Csak most tűnt fel,hogy mennyire ismerős ez az ember.  Túlságosan is... De kire hasonlít? Nem ugrik be. Fekete dzsekiben volt, és úgy szint fekete nadrágban. Zsebéből kilógott egy bicska. A frász kerülgetett.

  -Menjünk át a konyhába.-javasolta a doktor.

Épp indulni akartam,mikor Pattie közbe szólt:

  -Elnézést de miért nem jó itt?

Az orvos egy "hagyjon,had intézzem a dolgom" nézéssel elhallgatatta Pattiet,majd felém fordult és rám mosolygott. Ekkor döbbentem rá,hogy ki áll velem szemben.

Ereimben "megfagyott" a vér. Teljesen lesápadtam,és az ég világért sem mozdultam volna a helyemről. Ő az. Ez az az ember akit még Justin lőtt le,mikor elraboltak. Túlélte volna? Te jó ég túlélte! Mit akar velem csinálni? Bosszút állni?

  -Jönne kisasszony?-fürkészett türelmetlenül a pasi.

  -Szerintem jó ha itt vizsgál...-tördeltem idegesen az ujjaimat,miközben halál félelmem volt.

  -Nem,kint vizsgállak és kész.-jelentette ki határozottan,mire görcsbe rándult a gyomrom.. Nee nem akarom,hogy bántson! Tuti,hogy nem megyek innen sehova sem!

A pasas durván megragadta a kezem,majd a konyha felé kezdett húzni.

  -Neeem!!!-visítoztam,majd kitéptem a csuklóm a szorításából.

Rémülten rohantam Pattie védelmező karjai közé. Borzalmas ez a helyzet. A legcinkesebb az,hogy egyikük sem tudja (Pattie alapból,Justin viszont nem emlékszik),hogy ez a csávó egy bérgyilkos.

  -Jól vagy szívem?-nézett rám aggódóan Pattie.

  -Nem.. Nem.. Ő nem orvos.. Ő nem..-dadogtam,közben a félelemtől remegtek a lábaim.

  -Hogy érted?-nézett mélyen a szemembe Justin.

  -Beszéljünk.-suttogtam neki,mire értetlenül bólintott.

Megragadtam Juss karját,majd kifelé vettük az irányt. Épp az ajtó kilincsét akartam lenyomni,mikor a férfi durván rám förmedt:

  -Most jössz vagy mi lesz?!

Nem feleltem,csak gyorsan kihúztam Justint az udvarra.

  -Mi folyik itt?-nézett rám értetlenül.

Nagy levegőt vettem. Nem érdekel,hogy mit mondott a doki. Elmondom Justinnak,hogy ki ez a pasi. Muszáj lesz.

  -Justin - kezdtem. - Ez a pasi nem doki. Ez egy bérgyilkos. És biztos,hogy bosszút akar állni rajtunk,mert mikor engem elrabolt,te megmentettél és lelőtted. Kérlek muszály erre emlékezned. Ezen az életünk múlhat. Kérlek..

Juju egy rövid  ideig gondolkodón meredt rám,majd szomorúan megrázta a fejét.

  -Sajnálom.-jött közelebb,majd megfogta a kezem.-De nem emlékszek semmi ilyenre.

A félelem még jobban fokozódott bennem. Ha nem emlékszik akkor most mi lesz velünk?

Csalódottan kihúztam a kezem az övéből.

  -És mikor megcsókoltál akkor sem emlékeztél semmire?-próbálkoztam tovább.

  -Nem - rázta meg a fejét szomorúan. - Tényleg.. Sajnálom.

Teljesen lesápadtam. Kezeim olyanok voltak mint a jégcsapok.

Justin aggódóan nézett rám. Kezét az arcomra simította.

  -Mond el az igazat..- nyelt nagyot. - Elment az emlékezetem, és köztünk volt valami igaz? 

   - Igen - hajtottam le a fejem. - Biztos, nem emlékszel semmire?

***Justin szemszöge***

Tanácstalanul álltam előtte. Szerettem volna emlékezni, szerettem volna az emlékeket vissza hozni, de egyszerűen nem tudtam. Nem emlékeztem semmire. Hannah sápadtan fürkészett. Szerettem volna neki segíteni, de ebben a helyzetben lehetetlen. Amit elhadart, hogy ez a csávó bérgyilkos, meg lelőttem. Én?? Lelőttem?? Soha nem ölnék embereket. Olyan lehetetlen ez az egész. Nem értek semmit.

Mielőtt kinyöghettem volna bármit is a kérdésére, az ajtó kinyílt, és az orvos lépett ki rajta. Szemei szikrákat hánytak. Dühösen letrappolt hozzánk.

  - Engem ne várassatok meg! Még sok dolgom van! - köpte a szavakat mérgesen, és megragadta Hannah karját. - Haladjunk. Befelé!

   - Nem! Nem megyek magával sehova! - rángatózott, de hatástalanul. A pasi sokkal erősebb volt. A nagy erőlködésében kiesett egy kép a zsebéből, ami egyenesen elém hullott. Kíváncsian lehajoltam érte, és felvettem. A képen két gyerek csókolózott. 

Próbáltam kivenni, hogy kik vannak rajta, de a kép túl homályos volt. Idegesen beleharaptam alsó ajkamba, majd megfordítottam a képet. A másik oldalon is volt egy fotó róluk.

Teljesen ledöbbentem. Basszus ezeken a képeken én vagyok rajta és Hannah! Tényleg nem hazudott! Idegesen zsebre vágtam a képet. Az emlékek sorjában törtek elő .

Teljesen leizzadtam. Sápadtan meredtem magam elé.

 Csak most fogtam fel, hogy mekkora bajban vagyunk. Jó az oké visszajöttek az emlékeim, de élet veszélyben vagyunk!

 Nem tudom, mit akar tőlünk, de az biztos, hogy bosszút állni, hogy lelőttem még anno. 

   - Bassza meg!- csaptam hirtelen a homlokomra. Csak most ugrott be,hogy Hannah bent van vele. 

***Hannah szemszöge***

Remegve ültem a konyha széken, és a pakolgató csávót bámultam. Minden egyes mozdulatát figyeltem. Nagyon idegesített, hogy nem szól semmit.

  - Mit akar velem tenni? - kérdeztem félénken.

Gonoszan elmosolyodott, majd rám emelte tekintetét.

  - Látom emlékszel rám. Bár már hamarabb is rájöttem a hisztirohamodnál.

Eszem megáll, hogy még ilyenkor is viccelődik..

  - Nem válaszolt a kérdésemre! - vettem feljebb a hangom.

  - Hm, milyen erélyesek lettünk. - nevetett fel. - Na nem baj. Nem sokáig lesz ez így.

Utálom mikor valaki így körül írja a dolgokat, és nem konkrétan mondja a szemembe, hogy meghalok. Mert ebből ezt lehetett levenni. Ahj a francba is meg kell szökjek valahogy!

  - Nem kell félni. Nem fog fájni - húzta elő a zsebéből a bicskát. - Annyira.

Szemeim a félelemtől kikerekedtek, és automatikusan leugrottam a székről. Elkezdtem hátrálni.

  - Ha menekülsz több ideig fog tartani. - nézett az órájára. - Hm bár van időm.

Szemeim könnybe lábadtak. Nem gondoltam volna, hogy így végzem. Hihetetlen milyen igazságtalan az élet.

  - Miért akar megölni?! - dünnyögtem vékony hangon.

Elnevette magát.

  - Ez egyértelmű. Így állok bosszút Justinon. - vigyorgott, majd komolyabbra váltott. - Na de elég volt a kergetőzésből. Gyere ide!

Megpróbáltam elrohanni, de ő elkapta a karomat és a falhoz szorított. A torkomhoz szorította a kést. 

  - Utolsó kívánság? - nevetett a pofámba.

Egyre szaporábban vettem a levegőt. A könnyek patakként folytak le az arcomról. Eldöntöttem. Elmehet melegebb éghajlatra. Az ilyen a béka segge alá sem való.

  - Nem kívánsz semmit sem? Hát jó. - vont vállat.

A nyakamon egyre erősebb lett a nyomás. Próbáltam küzdeni, pedig tudtam, hogy felesleges. 

  - Engedd el! - rontott be az ajtón hirtelen Justin.

Meglepettségem leírhatatlan volt. A szorítás amit a kés okozott,  enyhült. A pasas elvette a nyakamról a kést. Lassan megfordult, és előhúzott egy pisztolyt a másik zsebéből. Jesszusom. Mennyi cucca van ennek?

  - Már vártalak - vigyorgott rá gonoszul, majd felé tartotta a fegyvert.

Rémülten kaptam feléjük a fejem. Csak most döbbentem rá, hogy nem is engem akart bántani.. Ez egy csapda volt. AZ EREDETI CÉLPONT JUSTIN VOLT!

37.rész: You think that makes it hurt any less?

Teljesen olyan érzésem volt,mintha egy kést döftek volna a szívembe. A rám törő sírógörcs csak még rátett egy lapáttal. Könnyeim patakokba folytak le az arcomról,mellkasom szúrt a sírástól. Nem akartam magam tovább égetni,ezért sarkon fordultam,majd kirohantam a konyhából. Pattie elég rémülten nézett rám,mikor zokogva elrohantam elötte,majd feltéptem az ajtót,és az utcára sprinteltem.
-Hannah! Történt valami?-jött utánam,de Justin megelőzte.
-Mi a baj? Miért sírsz?-ragadta meg a csuklóm Juss, mikor utolért,és látta,hogy nem akarok megállni. Lucy épp arra készült,hogy kijöjjön,de Pattia vissza tolta a házba. Szerencsére.
A sírógörcsöm nem hagyott alább,még beszélni sem tudtam rendesen,sőt még levegőt venni is alig tudtam. Csak sírtam és sírtam,a mellettem álló Justin meg egyre idegesebb lett.
-Mi történt? Miért sírsz? A csók miatt?-záporozott rám hirtelen egy csomó kérdést,de mivel megszólalni sem tudtam,egyszerűen leültem a fűbe. Így könnyebb átvészelni a rám törő sírógörcsöt. Gondolom.
-Csók? Milyen csók?-értetlenkedett Pattie.
-Justinnal csóko...-nyitotta ki az ajtót Lucy,de Pattie azonnal rácsapta. Megint. De jó ez a hülye lány is itt hallgatózik.. Bahh..
-Hannah ne ülj le a földre fel fogsz fázni! Inkább állj fel és meséld el,hogy mi történt!-sétált oda hozzám védelmezően Pattie,majd kicsit hátrahőkölt mikor megpillantotta az arcom. Nem csodálom. Nem lehetek valami szívderítő látvány a kibőgött fejemmel.
-Te jó ég..-nézett rám rémülten.-Teljesen le vagy sápadva. Hívok azonnal orvost! Te addig Justin,próbáld felszedni a földről!-hadarta,majd berohant a házba.
-Gyere.-nyújtotta a kezét Juju de én nem fogadtam el. Arcomat a kezeimbe temettem,úgy sírtam tovább.
-Ne csináld már.-huppant le mellém,majd megfogta az egyik kezem,és elhúzta az arcom elöl.-Hideg a kezed.
-És? Ne foglalkozz velem. Ott a barátnőd.-mutattam a barátnő szónál idézőjelet az ujjaimmal.
-Miért mutatsz idézőjelet?-nézett rám értetlenkedve,én meg azonnal rádöbbentem,hogy az előbb hibát követtem el. Basszus.
-Semmi,semmi.-legyintettem,majd felálltam a földről.
-Na de még is.-állt fel ő is,majd zsebre dugta a kezét,mivel elég hideg volt és neki is fázott a keze,nem csak nekem. 
Nem feleltem,csak a zsebembe kezdtem el turkálni zsepi után,de pechemre nem találtam. Klassz. Ennél szerencsétlenebb már nem is lehetnék.
Épp a nadrágzsebembe is bele akartam nyúlni,mikor Justin megelőzött,és oda nyújtott nekem egy zsepit. Szó nélkül elvettem majd kifújtam bele az orrom.
-Kösz..-morogtam az orrfújás után.
Juss bicentett egyet majd vissza tért az eredeti témához.
-Mi a baj? Miért akadtál ki ennyire?-fürkészett aggódva.-Hiszen ő a barátnőm.-jelentette ki határozottan,majd mintha elbizonytalanodott volna,hozzá tette:- Nem?
Úgy utálom az ilyen helyzeteket,hogy azt már el sem tudom mondani.  Komolyan,legszivesebben megmondanám neki,hogy nem,mert én vagyok a barátnője,de az orvos megtiltotta,hogy bármit is mondjak neki a múltjáról,szóval nem tehetek mást...
-Ja,persze...-hadartam,majd a földet kezdtem el tanulmányozni.
-Van valami amiről tudnom kéne?-emelte fel a fejem az államnál fogva,hogy bele tudjon nézni a szemembe. És ezt nem kellett volna... Mivel ha én bele nézek a szemébe,nagyon nehezen tudok neki hazudni...
Némán bámultam rá,de ő már nem csak a szemeimet tanulmányozta,hanem a számat is.. Hurrá. És nagyon ritkán mondok ilyet de a megmentőm az Lucy volt. Mivel szó szerint kirontott a házból,és hozzánk trappolt. Gyorsan hátraléptem pár lépést,hogy véletlen se lökjön fel ha oda ér hozzánk.. Vagyis inkább Justinhoz.
-Juss!-ragadta meg a kezét Lucy,de Justin nem figyelt rá,végig engem bámult.
Emiatt persze Lucy hisztirohamot kapott,ami miatt Juju ijedten hőkölt hátra pár lépést. Jézusom... Úgy éreztem,hogy ideje ha haza megyek,mivel ők úgy is el vannak,otthon pedig anyuék már a hajukat téphetik,hogy hol a francban vagyok. Ezért miközben ők ott veszekedtek én lassan,és észrevétlenül elindultam haza. 
Ahogy lépkedtem a járdán,egyre jobban mélyültem el gondolataimba. Mennyire szerencsétlen vagyok,hogy pont Justin veszti el az emlékezetét és még meg sem lehet neki mondani,hogy én vagyok a barátnője! A másik Lucy. Mégis,hogy lehet valaki ennyire gonosz? Miért akarja mindenkinek az életét megkeseríteni? Miért akar engem és Justint szétválasztani? Miért?
Szemeim könnybe lábadtak a gondolattól. Félek. Nagyon félek,hogy örökre el fogom veszíteni Justint...

*** Justin szemszöge***

-Én vagyok a csajod! Akkor nem foglalkozhatsz Hannahval!!!!-magyarázott továbbra is Lucy.  Annyira de annyira irritáló ez a csaj! Egyre több kétség gyűlik bennem össze. Biztos,hogy nem ő volt a barátnőm. Ugyan! Én nem választanék magamnak ilyen lányt! Kétségtelen,hogy hazudik. Még Hannah sem reagált túl meggyőzően mikor megkérdeztem,hogy tényleg a barátnőm e ez a lány. Ha meg tévedek,akkor is szakítok vele. Elviselhetetlen komolyan!!!
-Figyelj...-szóltam közbe,mire azonnal abba hagyta a fecsegést,és értetlenül meredt rám.-Ez így nem oké. Asszem ennyi.
Nem akartam kerülgetni a forró kását. Megmondtam azonnal,így a jó. Legalább hamarabb túlestem rajta. De persze a bonyolultabb része még csak most fog következni...
-Mi??-tárta szét a karját értetlenül.-Most szakítasz?
-Ja,valahogy úgy.-vontam vállat,majd elindultam a ház felé.-szia!
-Mi? Neeem!-ordította,és hallottam ahogy utánam trappol. 
Jaj mi lesz ebből. Lucy mikor utolért,erőszakosan megragadta a karom,majd magához húzott.
-Nem koppinthatsz le!-dühöngöt,és tényleg így úgy nézett ki mint egy sziopata,ami kicsit megrémített.
-De asszem van jogom hozzá.-téptem ki a karom a szorításából.
-Nincs jogod hozzá!!! Te hozzám tartozol! Én mondom meg,hogy mikor szakítunk és mikor nem!-toporzékolt,majd megragadta a pólómat és azt kezdte el hisztisen rángatni.-Holnap lesz a randink!! Már mindent előre megterveztem!! Nem szakíthatsz!
-Ne nyújtsd már ki a pólóm.-nyöszörögtem,majd leszedtem a kezét a felsőmről.-Figyelj Lucy,nem passzolunk össze és szerintem mi soha nem is jártunk.-érveltem.
Lucy alig tudott megszólalni a felháborodottságtól.
-Azt mondod,hogy én hazudok??-akadt ki még jobban.
-Nem,csak...-gondolkoztam el,majd arra jutottam,hogy csak ő mondja jól.-Vagyis ha jobban belegondolok,igen azt mondom. És kérlek nyugi,ne kapj dührohamot.-tettem a kezem a vállára.-Majd találsz magadnak nálam sokkal jobb pasit is.
-Hálátlan vagy! Tudom,hogy mindent Hannah miatt teszel!! De ide figyelj! Felvilágosítalak! Hannah téged teljes szívéből gyűlöl! Ezt jól jegyezd meg!-rázta fenyegetően a mutató ujját.
Ezekre a szavakra szó szerint görcsbe rándult a gyomrom. Szívem fájdalmasan dobbant egy nagyot,torkomban egy óriás méretű gombóc keletkezet,szemeim pedig könnybe lábadtak,amit próbáltam takarni de nem nagy sikerrel,ezért el is fordultam Lucytól,hogy ne lásson ilyen állapotban.
-Rossz érzés mi?-állt elém,de én megint elfordultam.-Ez a tanulság belőle: Soha ne szeress bele olyan lányba aki csak szenvedést okoz neked!
Szemembe a könnyek egyre és egyre csak gyűltek,ami számomra egyre dühítőbb kezdett lenni. Mi van velem? Miért készülök ki csak ennyitől,hogy Lucy azt mondta,hogy Hannah gyűlöl? Mi lehetett ezzel a lánnyal  a múltam?  Várjunk csak.. Egyáltalán hova tűnt? 
Egy gyors mozdulattal letöröltem a könnyeim majd megpördültem tengelyem körül és szétnéztem. Hannah sehol sem volt. Elment. Nee..
-Mi volt Hannahval a múltam?-fordultam hirtelen Lucyhoz,aki lesajnálóan méregetett.
-Egyet mondok: Fájdalom.-felelte tömören,majd megfordult,amitől a haja az arcomba csapódott,és elviharzott.
Ekkor hirtelen egy erős fájdalom nyilalt a fejembe,amitől egy hatalmasat felkiáltottam. Csak pár másodperc volt,de abban a pár másodpercben egy rövidebb képet láttam. A múltamból...
Magamat láttam.. Épp beszéltem valakihez.. Az arcom jobb oldala fel volt tagadva. A szöveg pedig...

"Gondolod ettől kevésbé fáj? "


Nem értem. Miért mondhattam ezt?  De legfőképpen kinek? Ez a rövidke gondolat kép a múltamból teljesen össze zavart. Némán bámultam a sötét utat,fejemben pedig ez a rövidke mondat járt. Majd pár perc múlva felnéztem,és felegyenesedtem. Csak egy cél hajtott: Meg akarom tudni a múltam.
-Justin?-hallottam meg hirtelen magam mögött anya hangját,mire megfordultam,és halványan rámosolyogtam.-Történt valami kisfiam?-hangja aggódóan csengett.
-Láttam egy rövid jelenetet a múltamból.-sétáltam oda hozzá lassan.-És..többet szeretnék tudni róla. Mesélsz nekem?
Anya arcán először az öröm,majd a szomorúság suhant át. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen hangulatváltozást,ezért értetlenül meredtem rá,és felvontam a szemöldököm.
-Justin úgy szeretnék neked mesélni de nem lehet.-nézett rám szomorúan.-Magától kell vissza jönnie az emlékezetednek. Ez már haladás,hogy beugrott egy kis jelenet.
-De nem értem. Miért nem beszélhetsz róla?-ráncoltam a szemöldököm.
-Az orvos megtiltotta. Kérlek fiam értsd meg..-nézett rám könyörgően,mire némán bólintottam. Nem akartam erőltetni.
-Öhm.. Megkeresem Hannaht..-dadogtam,majd elfordultam anyutól,és elindultam a sötét utcán. Fejemre rántottam a kapucnim,mivel elég hideg volt.
-Rendben,vigyázz magadra! Ha megtaláltad hozd haza mert kihívtam neki az orvost!-kiáltott utánam anyu,mire csak intettem neki,hogy lássa,hogy értettem.
Gyors léptekkel mentem a kihalt utcán. Nem volt valami barátságos erre menni ilyen későn,főleg,hogy senki sem jár erre. Még belegondolni is szörnyű,hogy Hannah ilyen helyen ment keresztül egyedül. Hiszen azért mégis más,hogy egy fiú megy át ilyen helyen vagy egy lány. Bár nem értem,hogy miért aggódok érte. De főleg azt nem,hogy hogy tűnt el ilyen észrevétlenül. Na mind egy.
Nagy merengésemből egy férfi zökkentett ki,aki elég hangosan telefonált. Vagyis lehet,hogy nekem volt hangos mivel tökre kihalt és csendes ez az utca. Lehet,hogy egy forgalmas városban tök alap hangerő. A pasas eléggé siethetett,mivel mikor elhaladt mellettem nekem is jött véletlen,de a taplója véletlen sem kért bocsánatot.
Ahogy elviharzott mellettem,és én sikeresen vissza tértem az egyensúlyomba,megint az utat kezdtem el pásztázni,mikor hirtelen megint bevillant egy kis gondolat kép.
 Fájdalmasan a fejemhez kaptam,majd neki dőltem a legközelebbi ház falához.
Pár másodpercig tartott az egész ahogy a fájdalom is. Teljesen leizzadtam. Levegőt hevesen szívtam a tüdőmbe. Megint egy gondolat kép a múltamból amit nem tudok hova tenni. De jó. Miért jár ez ennyire erős fájdalommal,mikor bevillanak ezek? 
Idegesen dörzsöltem a fejem,majd megállapodtam a fejem tetején lévő puklin ami rejtélyes módon nagyon fáj. Az orvos szerint leütöttek. Persze nekem ez mind kiesett.
Lassan újból útnak indultam és a kis bevillanó gondolat képemen gondolkoztam. Elég idegesen tárcsázhattam valakit az biztos. Mi történhetett? Kit hívhattam?
Lehetséges,hogy Hannaht? Ah ugyan miért hívtam volna őt,mikor utál engem? Álmodozz csak Bieber... Szomorúan belerúgtam az előttem lévő kavicsba,ami kigurult az úttestre.
Ebben a pillanatban fordult be egy kocsi,aminek a motorja nagyon nagy zajt csapott a csendes utcában. Elég gyorsan haladt,és sikeresen bele is ment a kavicsnak abba a részébe ami élesebb volt,ezért sikeresen kilyukasztotta a kerekét. Nagy fékcsikorgás közepette,a kocsi elvesztette a menetirányt és erőből neki száguldott egy oszlopnak. Riadtan meredtem a szétzúzódott kocsira. Már épp azon voltam,hogy oda megyek segíteni,mikor kiszállt az autóból egy izmos pasi,akinek a kezében egy fegyver volt. Azonnal megtántorodtam,és imádkoztam az Istennek,hogy nehogy észrevegyen. Szerencsém volt. Nem vett észre. Csak káromkodott párat,majd izomból belevert az oszlopba,dühében. Juj. És ha tudná,hogy én miattam történt minden.. Tuti megölne.. Te jó ég mit tettem. A kocsi másik oldalán is kinyílt az ajtó,amin még egy izomagy szállt ki. Úgy láttam,hogy ideje lelépni. Gyors léptekkel vettem egy 90 fokos fordulatot,majd észrevétlenül leléptem. Ez azért durva... Asszem soha többé nem rugdosok kavicsokat...


Egy jó 10 perc múlva megláttam végre elöttem egy árnyt. Lépéseiből,és gyönyörű,karcsú testartásából azonnal  kivettem,hogy Hannah sétál elöttem. Szívem szaporábban kezdett el verni,lépteimet még gyorsabbra váltottam. Szinte már rohantam,és égtem a vágytól,hogy megérintsem vállát. Gyönyörű szőkés barna, hosszú hullámos hajába belekapott a szél,ami késöbb gyengéden hullott a vállára. Ahw.
Mikor végre oda értem hozzá,megragadtam a vállát,mire egy kisebb sikoly hagyta el a száját. Rémülten fordult meg majd egy pofont kevert le nekem.
-Aú!-kiáltottam fel,majd az ütés helyére helyeztem a kezem.-Ez fájt.
Hannah döbbenten meredt rám,majd mikor végre felismert,ijedten kapta szája elé a kezét.
-Jaj úgy sajnálom én nem tudtam..-kezdett a szabadkozásba,de én gyorsan leintettem.
-Semmi..ba..-kezdtem volna,mikor megint a fejembe nyilalt az az erős fájdalom.
Fájdalmasan felszisszentem,majd a fejemet fogva a földre rogytam. A következő gondolat képet láttam:


Pár pillanatig tartott az egész,de azonnal felismertem Hannaht és magamat.
A fájdalom hamar elmúlt,ahogy a rövid kis jelenet is.  Arra kezdtem csak feleszmélni,mikor meghallottam Hannah aggódó hangját.
-Justin! Te jó ég  Justin!-kiáltozott,majd megéreztem meleg kezét az arcomon,amitől teljesen elpirultam... 
Lassan kinyitottam szemeim. Hannah arca vészesen közel volt az enyémhez,amitől jócskán zavarba jöttem. Ajkam kiszáradt ezért nyelvemmel nedvesítettem meg. Szinte zihálva vettem a levegőt,annyira zavarba hozott. Ajkairól nem tudtam levenni a szemem,annyira vonzottak. Hihetetlen,hogy mit nem képes kihozni belőlem ez a lány!
-Jézusom,Justin jól vagy?-ölelt meg hirtelen.
Ha eddig nem hozott volna jobban zavarba,hát most megtette. Sosem volt ilyen érzésem egy lány közelébe.. Hihetetlen.. 
-Mi történt?-nézett rám az ölelés után.
Megnyaltam az alsó ajkam,majd tiszta lángvörös fejjel,lassan szemébe néztem.
-Izé..-dadogtam.-Láttam a múltamból egy jelenetet.
Hannah döbbenten meredt rám,majd mintha megértette volna,hogy miről van szó,reménykedve rám nézett.
-És.. Mit láttál?-nézett továbbra is csillogó szemekkel. 
-Téged..-kezdtem,mire ő izgatottan fészkelődni kezdett mellettem.-És engem.
-Tényleg?????-mosolyodott el,majd reménykedve még jobban belefúrta tekintetét az enyémbe,amitől majd kiugrott a szívem a helyéről.-Mit csináltunk?
Nem tudtam,hova rakni ezt a kérdést,ezért először nem mondtam semmit,de végül mosolyogva válaszoltam:
-Lelöktél a kanapéról.-nevettem.
Hannah arcán először csalódottságot(?) fedeztem fel,majd végül ő is elnevette magát.
Mosolyogva figyeltem ahogy kacag. Gyönyörűen tud nevetni...
Ahogy figyeltem őt,egyre és egyre több gondolat tört elő belőlem. Először is: Ha utálna nem viselkedne így velem. Másodszor is: Azt hiszem arra a megállapodásra jutottam,hogy bele szerettem Hannahba. Harmadszor is: Biztos,hogy volt valami múltam vele. Valami szép múlt.. Biztos vagyok benne. Lucy pedig hazudott nekem.
-Hé min gondolkozol?-zökentett ki a gondolataimból Hannah.
Ahogy a szemeibe néztem,biztos kezdtem lenni az állításomban. Lucy azt  mondta,hogy utál.
De mikor belenézek a szemébe azt látom..mintha... én irántam többet érezne mint egy barátság.  De viszont Lucy azt mondta,hogy ezzel a lánnyal a múltam csak fájdalom volt...
Mosolyogva megráztam a fejem,miközben mindig Hannaht bámultam. Lehetetlen. Lehetetlen,hogy csak fájdalom lenne a múltunk.
-Miért ráztad meg a fejed?-fürkészett a Hannah.-Nem kell elmondanod ha nem akarod..
Válaszként csak kuncogtam egyet majd... Majd olyat tettem amit lehet,hogy nem kellett volna. Nem is tudom,hogy miért tettem,csak úgy jött. Úgy éreztem,hogy meg kell tegyem:
MEGCSÓKOLTAM.

Biebermaffia előzetes

Szasztok! Csináltam a blogomnak egy előzetest! Ebben a videóban láthatjátok a jövőbeli részekből részleteket. Véleményt kérek!
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=aZeeebdE7Sc

36.rész

Már vagy 2 perce némán bámuljuk egymást. Justin azóta is lesápadva mered rám,mióta közöltem vele,hogy tudom,hogy elmegy. Oké,kezdtem unni ezt az állapotot,ezért én törtem meg a csendet:

-Miért nem mondtad el?

Justin kifújta a bent tartott levegőjét,majd szomorúan rám nézett.

-Nem akartam most. De amúgy is.. Honnan tudsz te erről?-váltott hirtelen témát,és most fordult a kocka. Én kerültem kínos helyzetbe.

-Én..-dadogtam de sehogy sem tudtam értelmesen megfogalmazni a mondatom.

Justin felvonta a szemöldökét,majd dühösen a szemembe nézett.

-Hallgatóztál?!-kérdezte mérgesen.

-Nem én csak..-dadogtam össze-vissza,de hiába. Justin meg sem hallgatott csak felállt,és ott hagyott. Teljesen leblokkoltam,csak magam elé bámultam,és közben szemeim megteltek könnyekkel. A világ legrosszabb érzése,ha olyan ember haragszik rád akit nagyon szeretsz. Nem kívánom ezt senkinek sem. A hirtelen rám tört sírógörcs,csak erősebb lett,mikor Ross megfogta gyengéden a vállam,és érdeklődött,hogy mi a bajom. Ennyi,kész. Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a sírás,de annyira erősen,hogy a mellkasom szúrni kezdett. Potyogó könnyekkel bújtam oda Rosshoz,aki annyira megrémült a váratlan sírógörcs kitörésemtől,hogy csak 2 perc után ölelt vissza. Jó néha egy ilyen barát aki mindig itt van ha segítség kell ☺ 

Persze ez a pillanat nem sokáig tartott mivel felnéztem Ross válla felett és megpillantottam Justint,aki minket bámult nekidőlve a falnak.

                                                   Egy pillanatra össze találkozott Jujuval a tekintetünk. Szemei szomorúan csillogtak. Mintha csalódottságot láttam volna bennük. Nem tudom miért. A lényeg,hogy nem volt valami vidám,amitől még jobban elfacsarodott a szívem. Ross még mindig ölelt,Justin meg még mindig minket bámult szomorúan. Klassz. 

Ennyire cikis helyzetben még nem voltam.. 

Juss egy idő után megelégelte a bámulást,ellökte magát a faltól,majd elindult felénk. Először azt hittem,hogy odajön hozzánk de nem tette,csak kikerült minket,és leült az elöttem lévő padsorba. Eközben már elhúzódtam Rosstól,és értetlenül bámultam rá. Juju mintha csak megérezte volna,hogy figyelem,felpillantott a telefonjából,majd mélyen a szemembe nézett,amitől megremegett a gyomrom.

-Mi van?-kérdezte nem valami kedves hangnemben,amitől legszivesebben megint bőgtem volna,de nem akartam magam ennél cikisebb helyzetbe hozni.

-Te mellettem ülsz. Nem?-kérdeztem halkan,közben próbáltam vissza folytani a sírást.

-Nem.-felelte tömören,majd tovább nyomogatta a telóját. Azt hiszem ezzel azt akarta közölni,hogy többé már nem ül mellettem . :(

Nem feleltem semmit mivel Baranyi tanárnő belépett a terembe,és mindenkit a helyére küldött. Szomorúan a helyemre botorkáltam,majd kinyitottam a tankönyvem,mivel olvasni fogunk ezen az órán. Még múlt órán közölte velünk...

-Justin Drew Bieber.-lépett Baranyai tanárnő,Jujuhoz.-Te nem Hannah mellett ülsz?

-Nem.-morogta,majd a könyve elé helyezte a mobilját,hogy  a tanár nehogy észre vegye,hogy kockul órán.

De persze Baranyai tanárnőt nem olyan egyszerű átverni,ez be is bizonyosodott nem sokárra, mikor olvasás közben megállította Scottot,majd Jujura nézett.

-Justin,folytasd.-mondta a tanárnő.

Juss értetlenül felnézett a könyv takarta mobiljából.

-Mit?-kérdezte értetlenül.

Baranyai tanárnőnek kidagadtak a homlokán az erek, annyira dühös lett.

-Mi van a könyved elött?-nyújtogatta a nyakát Baranyai.

-A kezem.-felelte szemtelenül Juju.

-Emeld fel a könyvet!-adta a parancsot a tanárnő.

Justin lazán felemelte,a mobilja pedig ezzel a mozdulattal láthatóvá vált. Baranyai idegesen maszírozta az orrnyergét,majd Justinra meredt.

-Hányszor mondtam már el,hogy ne mobilozz az órán?-kérdezte,közben pedig próbált higgadt maradni. Nem nagy sikerrel.

-Egyszer sem.-vont vállat Juju. 

-Figyelj Justin. Én annyira próbálok veled szót érteni. De valahogy sehogy sem megy.-dőlt a tanári asztalnak elkeseredetten a tanárnő.

-Hogy-hogy? Hiszem angolul beszélek!-viccelődött Justin,de a tanár arcát látva azonnal elkomolyodott,a telefonját pedig eltette.

-Az a helyzet,hogy te nem használod ki a tehetséged.-folytatta a tanár.-Annyira okos gyerek lennél/vagy ha figyelnél órán!

-Tanárnő!-tárta szét a karjait Juju.-Minek? Úgy is magán tanárom lesz.

Baranyai szemöldöke egészen felszaladt a frufrujáig.

-Hogyan?-kérdezte értetlenül.

-Kiiratkozom a suliból.-felelte,mire az egész osztály hitetlenül rámeredt. Kivéve engem. Én már tudtam róla. :(

Baranyai nem felelt semmit,csak legyintett majd tovább tartotta az órát. Én szomorúan lejjebb csúsztam a székemben és próbáltam koncentrálni,de nem nagyon ment. Mikor felszólított a tanárnő nem tudtam,hogy hol járunk,ezért még be is vésett egy mínuszt a naplóba. Jaj . :(

Justin az órán 3-szor nézett rám. Vagyis pontosabban a szeme sarkából nézett,de akkor is nézett. Hjaj annyira rossz ez a helyzet.

Suli után,elmentem tánc edzésre, onnan pedig haza indultam.  Későn értem haza,de nem is ez a lényeg,hanem az,hogy a ház előtt Pattie toporgott idegesen. Mit keres itt? Nem értem- Bár mostanában semmit sem értek. Mind egy.

-Pattie?-szólítottam meg,mikor odaértem hozzá. 

Pattie megpördült a tengelye körül,és felém fordult.

-Hannah!-kiáltott fel megkönnyebbülten. - Csak,hogy itt vagy! Nagy baj van!-ragadta meg a kezem,majd elkezdett húzni a házunkkal ellentétes irányba.(?)

-Mi? Mi történt?-álltam meg hirtelen. Tudni akartam a sztorit.

-Justin!-kapkodta a levegőt idegesen. Hirtelen teljesen elfogott a pánik. Mi? Justin? Mi történt vele??

-Mi történt?-kérdeztem remegő hangon.

-Ah elájult! Mármint valaki fejbe ütötte egy serpenyővel. Azt hiszem egy csöves.. Már hívtam az orvost és épp vizsgálja! Gyere kérlek velem!-nézett rám könyörgőn.

Őszintén szólva teljesen ledöbbentem. Ez mára nekem nagyon sok. Justin elmegy a suliból ezért kevesebb időt fogom látni, aztán pluszba még meg is haragszik rám. Most meg elájult mert leütötték? Még hozzá egy serpenyővel????? Ha Pattie nem is kérdezte volna meg,én akkor is elmentem volna hozzájuk ez nem kétség.

-Persze,hogy jövök.-bólintottam,mire Pattie hálásan elmosolyodott.

Gyorsan elindultunk hozzájuk. Már felkészültem lelkileg,hogy milyen látvány fogadhat: 1. Justin véres fejjel fekszik a földön,és azt motyogj,hogy "meg fogok halni."

2. Justin véres fejjel fekszik a kanapén,és azt motyogja,hogy "meg fogok halni."

3. Justin vérző testtel fekszik félig a kanapén félig a földön.

Ah. Rémes a fantáziám.

Mikor végre megérkeztünk szinte feltéptem az ajtót,úgy rontottam be a házba. Hál istennek nem az a látvány fogadott mint amit elképzeltem. Csak a kanapé egyezett. Mivel Juss a kanapén ült,a fejéhez egy jéggel teli zacskót fogott. Érkezésünkre,az orvos is meg ő is felénk nézett.

-Jaj de jó,ezek szerint felébredt!-rohant oda Pattie a fiához,majd megölelte. Viszont azt orvos  már nem volt valami vidám hangulatban.

-Justin amnéziát szenvedett.-sétált hozzánk a doki.

Rémülten kaptam a fejem Pattiere. Amnézia? Mi? ááá

-Hogy érti ezt?-kérdeztem ijedten.

-Úgy értem,hogy nem emlékszik semmire sem.-adott rövid választ a doktor.

-Az ég világon semmire?-nézett rémülten Pattie is.

-Semmire.-bicentett az orvos.

-És ,mennyi időre ment el az emlékezete?-tudakoltam.

-Pár hétre. De ebben a pár hétben hiába kérdez bármit is ne mondjátok el,hogy mi volt a múltja,mert az nagyon nagy teher lenne számára. Majd magától kell vissza jönnie az emlékezetének. Csak Pattie mondhatja el neki,hogy az anyja. Mást nem mondhattok neki.-mondta a doktor úr.

-De ha érdeklődik?-kérdeztem.

-Nem mondhattok neki semmit sem. Amit hisz azt hisz.-sóhajtott az orvos.

-Rendben.-bólintott Pattie,majd fizetett a doktornak.

Eközben én oda sétáltam Jujuhoz. Nem emlékszik semmire? Arra sem,hogy a barátnője voltam? Semmire? Nuku? Zero? Klassz.

-Szia.-mosolyogtam rá,mire ő értetlenül meredt rám.

-Ki vagy?-kérdezte.

Király úgy látszik a kedvesség is kiesett az amnéziával együtt.

-Hannah.-motyogtam magam elé.

-Anna?-kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel.

-Hannah!-akadtam ki. Komolyan ezt nem hiszem el! Fú!!! 

-Ja bocs.-vont vállat.

Épp szólásra nyitottam a számat,mikor a bejárati ajtó kivágódott és Lucy(!!!!) lépett be rajta.

-APu!! Köszi,hogy felhívtál! Hol van Juss?-ölelte meg a doktort(!!!!!!!!) majd odarohant Jujuhoz,(!!!!!)közben félre lökött engem. (!!!!!!!!!!!) Oké asszem túl sok a felkiáltójel,de akkor is!! Az apja a doktor? Meg amúgy is mit keres itt? Ki hívta meg?

-Juss minden oké??-ült Justin ölébe Lucy.(!!!!!) 

Justin értetlenül meredt az ölében trónoló lányra..

-Oké... Te ki is vagy?-tette fel a kérdést Lucy felé is,Juju.

-Ezt ne itt beszéljük meg. Gyere!-ragadta meg Justin kezét,majd kihúzta a konyhába.

Bambán meredtem utánuk,közben azon erőlködtem,hogy nehogy elbőgjem magam..

***Justin szemszöge***

A számomra idegen lány kihúzott a konyhába. Komolyan. Tök idegesítő,hogy nem emlékszek semmire. Nah mind egy. Majd most elmagyaráz mindent.

Lazán neki dőltem a konyha pultnak,majd vártam,hogy mondjon valamit.

-Szóval. Én Lucy vagyok. És a barátnőd.-foglalta össze tömören a lány. Vagyis Lucy.

Nah várjunk... Evvel a lánnyal járnék?? Ezzel?? Biztos ez? Nem tudom,hiszen nekem nem az esetem,így ahogy elnézem... Nekem inkább Anna az esetem. Vagy Hannah. Mittomén.

-Biztos ez?-vontam fel a szemöldököm.

-Igen!!!-felelt szinte hisztérikusan.-Szóval. Mikor lesz a randink?

-Randi??

-Igen! Szóval.. Holnap jó?

Jó oké,értem én. Nem emlékszek semmire. De ha ő lenne tényleg a csajom akkor .. 1. kibaszott szar ízlésem van.

2. Muszály elmenjek vele egy randira. 

-Nem emlékszem,hogy lenne programom...-nevettem el magam,mivel tényleg nem emlékszek semmire sem. Úgy egészbe.

-Akkor ezt megbeszéltük!-mosolyodott el.

Én is erőltettem magamra egy mosolyt,de nem valami őszintét. Remélem nem vette észre.

Igazából én Anna iránt érdeklődnék legszivesebben. Valamiért olyan furi érzésem van ha  a közelében vagyok. Úgy nem tudom elmondani,de valahogy gyorsabban kezd el a szivem verni,hogy ha meglátom.. Csak nem tudom,hogy Anna a neve vagy Hannah. Nah jó hagyjuk,

-Te figyelj csak...-kezdtem,mire ő rám nézett.-Én ismerem valahonnan Annát?

-Mármint Hannaht?-vonta fel a szemöldökét.

-Ja, őt.-legyintettem.

-Ja. Utálod őt. Ahogy ő is téged.-felelte,mire én teljesen ledöbbentem.

-Tényleg?-kérdeztem vissza,és valamiért tökre szomorú lettem.

-Jaja.

-De miért?

-Hosszú.-felelte,majd magához húzott.-Na csókolj meg.

-Mi?-vonakodtam. Komolyan. Ne már... Nem értem ő a barátnőm... És nem akarom megcsókolni? Vagy nem értem.... Biztos,hogy igazat mond? Jaj biztos.. Miért hazudna? És ha a barátnőm,akkor meg kell csókoljam... Ez van.

-Csókolj meg.-hajolt közelebb,mire én beadtam a derekam. Mi baj történhet? Hiszen ő a barátnőm.

Mind két kezem a derekához csúsztattam,majd közelebb húztam magamhoz,majd lassan rátapasztottam az ajkam az övére......................................

***Hannah szemszöge***

Unottan ücsörögtem a kanapén,Pattie mellett,és bámultuk a tv-t. Justinék már rég óta a konyhában voltak,de nem akartam tudni,hogy mit csinálnak. Az ő dolguk. Persze Pattie már nem úgy gondolkodott mint én.

-Hannah,nézd már meg,hogy mit tökölnek ennyi ideig.-nézett rám mosolyogva.

-Rendben.-álltam fel vonakodva.

Mi mást tehettem volna? Csak nem mondhatom azt neki,hogy "bocs de nem vagyok kíváncsi rá,hogy mit csinálnak,nézd meg te."

Szóval elindultam a konyha felé. Nem mentem gyorsan. Hova siessek?

Lassan megérkeztem a konyhába,majd belöktem az ajtót. A látvány sokkolt. Ahogy megpillantottam őket,megeredtek a könnyeim. Szó szerint. Patakokba folytak le az arcomról. Justin a konyha pultnak volt dőlve,Lucy pedig Jujunak dőlt,így csókolóztak.

Persze hamarosan abba hagyták,majd mind ketten kérdően bámultak rám. Inkább Justin kérdően Lucy pedig gúnyosan... Csak egy gondolat járt a fejemben,még pedig ez:"Lucy mindent elér amit akar."

35.rész

Már vagy fél órája kész vagyok a reggeli teendőkkel,és Justint várom aki még mindig nem érkezett meg a házunk elé. Ha nem jön nem sokára tuti elkések. Azt beszéltük,hogy 7:00-ra jön és most 7:30 van. Klassz. Asszem jobb lesz ha megcsörgetem. Gyorsan elő kaptam a mobilom a zsebemből majd feloldottam  a zárat (a mobiltokom rejtélyesen eltűnt,na mind egy) és megkerestem a névjegyzékben Justin nevét. Gyorsan rányomtam a hívás gombra ami kicsöngött. Vártam és vártam. Öt csörgés után,nagy meglepettségemre,Justin kinyomott!!!! Dühösen bámultam a kijelzőre majd újra hívást indítottam. Nem nyomhat csak úgy ki! El fogok késni!! A telefon megint köcsöngött de Justin megint kinyomott. Dühösen zsebre vágtam a telefont,és magamban eldöntöttem,hogy a suliban ezért jól kiosztom. A bejárati ajtó felé siettem majd kinyitottam,és bekiáltottam anyunak.
-Anyu!! Eldobsz lécci a suliba??
-Hannah te még itthon vagy?? Justin?-hallottam anyu hangját a nappali felöl,majd késöbb már feltűnt az alakja is.
-Nem jött el,és hiába hívom,kinyom.-feleltem szomorúan.
Anyu értetlenül felvonta a szemöldökét,majd sóhajtott egy nagyot.
-Rendben. Gyere.-kapta le a falról a kocsi kulcsot majd az autóhoz siettünk. Gyorsan bepattantam az anyós ülésre,anyu pedig a kormány mögé,majd lassan elindultunk.
2 perc néma csönd után anyu szólalt meg:
-Összevesztetek?
-Nem, nem veszekedtünk.-ráztam a fejem értetlenül.
-Akkor nem értem.-sóhajtott anyu lemondóan,majd a kezével dobolni kezdett a kormányon mivel már egy jó ideje piros volt,és nekem 5 percen belül a suliba kéne legyek.. I luv forgalom. Mind egy. Most Justinra nagyon haragszom... Van anyának jobb dolga is mint,hogy engem hordozgasson a suliba..
-Idióta! Ez komolyan vak!-dudált anyu az elötte lévő kocsira ami nem nagyon akart mozdulni pedig zöld volt..
Ijedten meredtem anyura,aki a szokottnál is jobban idegesebb volt..
-Nyugi anyu Tüske mindig késik..-próbáltam nyugtatni,hogy nem késem le az órám,de ezzel csak az ellenkezőjét értem el a dolognak.
-Többet nem mész Justinnal suliba.-mondta,mikor végre leparkolt a suli elött.
-De anya!-háborodtam fel,de ő leintett.
-Ő híres lett,így gondolom kicsit szétszórt. Elfelejtett eljönni érted.
-Ő sohasem felejtene el engem!-toporzékoltam. Ez azért szarul esett.
Anyu nem felelt semmit,csak jelezte,hogy szálljak ki mert el fogok késni. Dühöngve kinyitottam a kocsi ajtót majd kiszálltam,majd azzal a lendülettel vissza is csaptam.
-Kösz a fuvart.-szóltam be anyunak a nyitott ablakon,mire csak bólintott. Klassz. Őt is sikerlt reggelre felidegelnem.
Elindultam a suli felé,anyu pedig megfordult a kocsival,majd mikor elindult felém dudált kettőt köszönés képen. Erre persze mindenki felém fordult,én meg szégyenkezve botorkáltam be az épületbe. De ciki. Ez a nap egyre és egyre jobb... 
Gyorsan felsiettem az osztályba,levágtam a táskám a padomhoz,majd Maryékhez siettem. Justint sehol sem láttam.
-Sziasztok.-köszöntem nekik.
-Szia! Hogy hogy ilyen későn?-nézett rám csodálkozva Mary.
-Justin?-tereltem a témát,mivel nem akartam nekik is elmondani a sztorit.
-Nem veled jött?-vonta fel a szemöldökét Conor.
-Nem.-feleltem,és kezdett elfogni a pánik. Ha itt sincs akkor hol lehet?
-Keressük meg.-ajánlotta Mary. Én is pont erre gondoltam. 
-Oké.
-Várjatok már csajok!-jött utánunk Conor,mikor elindultunk ki a teremből.-Mary éppen egy nagyon fontos dolgot akartam kérdezni!
Mary sóhajtva megállt majd Conor felé fordult.
-Nem érne rá?
-Nem!-vágta rá Conor,és látszott rajta,hogy megsértődött.
-Jó mond.-sóhajtott újra Mary.
-De ne itt...-pillantott rám,mire most én sértődtem be. Komolyan mondom 1 éve ismer de elöttem nem tud nyíltan tárgyalni a Bff-emmel??? Nah jó. Megkeresem akkor egyedül Justint.
Ott hagytam Maryéket kettesben,majd az igazgatói iroda felé sétáltam. Nem,nem az igazgatóhoz tartottam,hanem az udvarra,de ahhoz el kell menni az elött is. Egyre kezdtek bennem olyan gondolatok érlelődni,hogy mi van ha megcsal? Mi van ha épp más lánnyal van? Hannah ezt most fejezd be. De akkor miért nyomott ki?????? Jaj..
Eközben elhaladtam az igazgatói iroda elött,de azzal a lendülettel vissza is tolattam,mivel az iroda ajtaja kicsit nyitva volt,és megláttam az igazgatót és Justint. Egyfajta megkönnyebbültség töltött el,hogy nem csal meg,de egyfajta pánik is,hogy mi van ha valami komoly dologról van szó? Nem szokásom hallgatózni,de most mégis megtettem. Érdekelt,hogy miről van szó.
-Figyelj Justin engem nagyon zavar,hogy minden egyes nap a rajongóid sokasága vár a suli elött.-mondta komolyan az igazgató.
-Hát akkor menjen a hátsó ajtón.-vont vállat lazán Justin. Nem nagyon izgatta őt az ügy.
-Ott is ott vannak. Ezek tisztára őrültek!-állt fel hirtelen az igazgató.
-Nem őrültek!-háborodott fel Justin,amin elmosolyodtam. Megvédi a rajongóit. De aranyos ☺
-Jó,térjünk a lényegre.-köszörülte meg a torkát.-Ez így nem mehet tovább.
-Nem küldheti el őket!-tárta szét a karját értetlenül Juss.
-Őket nem. De téged igen.
Ennél a mondatnál a szívem kihagyott egy ütemet. Micsoda?? Kirúgja? A következő válaszból ítélve rá kellett jöjjek,hogy Justinnak is ez volt az első gondolata.
-Most kirúg?-vonta fel a szemöldökét Juju.
-Nem rúglak ki. Te fogsz kilépni.-adott egyszerű választ az igazgató,ennek hatására pedig összeszorult a szívem. Nee...Így is alig látom,de így,hogy elküldik még ennyire sem fogom... Talán Lucynak igaza van...
Nem bírtam tovább hallgatni a beszélgetésüket. Sarkon fordultam,és vissza rohantam az osztály terembe.
-Na megtaláltad?-ostromolt le Mary.
Válaszként bólintottam egyet,majd leültem a helyemre.
-És?-követett Mary.
Épp szólásra nyitottam a szám,de inkább nem mondtam semmit,mivel Justin abban a pillanatban lépett a terembe.
-Itt van.-bicentettem Justin felé,mire Mary felé kapta a fejét.
-Justin! Hol voltál?-vonta kérdőre Jujut,Mary.
-A Föld nevű bolygón.-vágta le mellém magát szórakozottan Juss. Ahogy látom jól viseli azt,hogy el kell mennie és,hogy nem láthat már annyiszor.. Tök jól esik.. Mind egy...
-Nagyon vicces.-forgatta a szemét,majd Conorhoz sétált,ezzel kettesben hagyott minket.
Úgy éreztem,hogy itt az idő erről a dologról beszélni...
-Hol voltál?-fordultam felé,de mielött válaszolhatott volna,közbe szóltam.-És ne hogy azt mond,hogy a Föld nevű bolygón!
Justin mosolyogva megrázta a fejét. Asszem ellőttem a poénját. ☺
-Nem lényeg.-válaszolta. Hmm cseles. Akkor jön a b terv. Akkor is kiszedem belőle!!!
-Jó akkor máshogy kérdem.. Nem szeretnél valamit elmondani?-néztem mélyen a szemébe. Justin elgondolkodott. Na most tuti bevallja! Így kell ezt csinálni! Asszem gondolatban megveregethetem magam. ☺
-Ó de!-csillant fel Juju szeme egy kis idő után. 
Feszülten figyeltem,hogy mit mond és szinte már felkészültem a válaszára,de csalódnom kellett.
-Nézd új Supra cipőt kaptam!-rakta fel a lábát a padra,így tökéletesen láthattam a lila cipőjét.
-Cool..-mosolyodtam el szomorúan.
-Ja,és lila!-vigyorgott boldogan.
Szomorúan lebámultam a földre. Nem értem. Miért nem akarja elmondani? Miért titkolózik? Akkor most nekem kell elmondjam neki,hogy tudom,hogy elmegy? Hurrá...
-Hé mi a baj?-simította Juss a kezét a kézfejemre.
-Tudom. Tudom,hogy elmész.-nyögtem ki lassan,és erőtlenül a szavakat.
Ahogy kimondtam ezt a rövidke mondatot,Justinnak az arcáról azonnal lefagyott a mosoly.....

Film

Csináltam a blogomhoz egy rövidebb filmet! Nézzétek meg és alkossatok róla véleményt! :33
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=UtZDv5mkndo

34.rész

3 hónap telt el azóta,mióta Justin elment. Minden nap skypoltunk,(jó azért nem minden nap,de gyakran) így szóval gyorsan eltelt a nyár,és már azon kaptam magam,hogy suliba kell menjek. Persze véletlen sem a suli miatt örültem,hanem azért mert Justin azt mondta,hogy ma jön haza,és egyben vissza a suliba! Annyira várom,már,hogy az már leírhatatlan!
Hamar elkészültem,mivel nem akartam tökölni,majd sprint lépésekkel a suli felé vettem az irányt. Próbáltam leplezni vidámságom,de nem nagy sikerrel. De most nem is ez volt a lényeg. Ahogy a suli elé értem,csalódottan vettem tudomást arról,hogy Justin még nem érkezett meg. Sóhajtva bevánszorogtam az épületbe,majd elcsoszogtam az osztálytermemig,onnan pedig a padomhoz. Unottan a földre vágtam a táskám,majd a padra dőltem. Fáradt vagyok,mivel egész este alig aludtam valamit. Nagyon izgultam Justin érkezése miatt. Már nagyon várom,hogy megérkezzen.
Ami még meglepetésként ért,azok a padok. Az összes össze lett tolva. Bár,ez írtó coolan néz ki,de a tanárok is tudnak erről? Ez már egy másik kérdés.
-Helló Hannah!-huppant le mellém Amy.
-Hali. Mizujs?-néztem rá álmosan.-Mary?
-Majd jön.. Miért vagy te ilyen kómás?
-Alig aludtam valamit. Ez van.-vontam vállat.
-Justin?
Nem feleltem,csak halványan elmosolyodtam. Amy azonnal vette az adást,és vállon veregetett. Majd egy "Ne izgulj biztos mindjárt itt lesz" mondattal felpattant,majd Cilivel kirohantak a mosdóba. Bágyadtan bámultam magam elé,közben pedig folyamatosan a fali órára pillantottam.  De lassan telik az idő..
-Hannah!-sikoltott fel Mary a hátam mögül.
-Mary!-sikoltottam én is,majd oda rohantam hozzá,és megöleltem.
-Juj annyira hiányoztál! Képzeld Conorral voltam egész nyáron!
-Ja,tudom.-mosolyogtam. Onnan tudom,mert egész nyáron le sem szart :( . De megértem hisz most ő boldog meg minden. De akkor is.
Scott csámcsogva sétált el mögöttem,közben a szájából kiesett pár kis darab kaja,ami egyenesen a ruhámon kötött ki. Undorodva pattantam fel.
-Fúj!-szörnyülködtem,majd kikaptam Scott kezéből a kajás dobozt.-Ezt elkobzom.
-Ne Hannah!-esett pánikba Scott. Komolyan úgy viselkedett mintha valami nagy dolgot vettem volna el....
-De...-forgattam a szemem,majd elindultam a folyosóra. De Scott nem hagyta annyiban. Elkezdett utánam rohanni,ami miatt én is sprintelni kezdtem. Egészen az udvarig kergettük egymást,amibe bele kell számítani azt is,hogy Scott összesen 5-ször állt meg mert szúrt az oldala,így egérutat kaptam egy csomószor. Épp az udvar végében rohangáltunk,mikor teljesen zsákutcába kerültem. Jobb oldalról fal,bal oldalról bokor,előlről egy kisebb pad,hátulról pedig Scott közeledett. Persze,hogy a padot választottam,ezért neki futottam majd ügyesen átugrottam. Még jó,hogy vékony vagyok.
Scott azonban nem járt olyan nagy sikerrel mint én. Ő is megkísérelte a pad átugrását,de neki ugrás közben beakadt a lába a padba,így padostul borult a földre. Riadtan meredtem rá,de azonnal megnyugodtam,mikor nyöszörögve a kajás doboza után nyújtotta a kezét. Vagyis gondolom.
-Jó,te nyertél... Kérem a kaját...-nyöszörgött,mire én megcsóváltam a fejem. Csak a kaján jár az esze. Felnyitottam a dobozt,amiben egy szilva hevert. Elfintorodtam.
-Fúj szilva?-nézegettem a gyümölcsöt,majd rá raktam a doboz tetejét,és Scottra dobtam.-Jó étvágyat.
-Köszi Hannah!-csillant fel a szeme,majd megpróbált meg mozdulni,hogy hozzá férhessen az ételhez,de a pad miatt mozdulni sem tudott. Meg esett rajta a szívem,ezért oda sétáltam hozzá,és leemeltem róla a padot. (Amit mellesleg megjegyzek nem is volt nehéz. Mindegy.)
-Köszi!-ült fel,majd elkezdte tömni a szilvát.
Undorodva figyeltem,majd épp indulni készültem mikor utánam szólt:
-Kérsz?-nyújtotta felém a félig megcsócsált szilvát.
-Köszi asszem kihagyom.-nevettem el magam,majd felindultam az osztályterembe. Mikor felértem a lélegzetem is elakadt az örömtől. Szivem hevesebben kezdett verni,úgy éreztem,hogy szinte kiszakad a mellkasomból. Ami persze nem fog bekövetkezni.
Justin épp a haverjaival beszélgetett a terem elött. Semmit sem változott. Ugyan olyan maradt,mint ahogy elment,aminek nagyon örültem,mert annyira birom mikor megrázza a haját. Épp indulni készültem hozzá,mikor Scott felbukkant a semmiből,és egy gyors mozdulattal félre lökött. 
-Justin haver!-pacsizott le vele,de Juss nem nagyon figyelt rá,mivel Scott válla fölött engem sasolt mosolyogva.
-Láttam az összes klipped. Nagyon cool.-magyarázott Scott.
-Klassz,kösz.-bicentett JUju,majd kikerülte a srácot,és egyenesen felém indult. Szívem kihagyott egy ütemet,és szinte remegtem az izgatottságtól. Itt van!!!
Juss egyre közelített,mire én is elindultam felé. Olyan volt minden mint egy romantikus filmben. Mielött odaért volna hozzám,megrázta a haját,amitől szinte elolvadtam. 
Vigyorogva,végre elém ért,majd karjai közé zárt. Nem szólt semmit,csak szorosan ölelt magához. Fejem bele fúrtam a nyakába,így végre érezhettem újra,tökéletes illatát.
-Hiányoztál...-suttogta,majd adott egy puszit a homlokomra.


-Te is hiányoztál nekem...-pirultam el,majd még szorosabban bújtam hozzá.
Ezt a pillanatott persze Scott zavarta meg aki csámcsogva(!!!) állt mellénk.
-Fúj haver...-fintorgott Justin,de Scottot nem zavarta.
-Szóval.. ÍRtam twitteren egy csomószor,meg facebookon is,de te nem voltál hajlandó válaszolni!! MIért volt ez?-vonta kérdőre Scott Jujut,aki ezek közben már elhúzódott tőlem. :(
-Ember,nem zavar,hogy karrierem van?-húzta fel a szemöldökét Juss.-Nem volt időm írogatni,plusz még a rajongóknak is válaszolnom kellett.
-Ja,ja persze.-vett elő a zsebéből egy szendvicset. Oké....szendvicset tart a zsebében? fúj..
-Bocs haver.-vont vállat Justin.
-Gondolom,Hannahra volt időd.-méregetett féltékenyen Scott.
-Ő a barátnőm.. És vele amúgy is skypoltam.-forgatta a szemét Juju.
-És velem miért nem skypoltál?-háborodott fel.
-Nem volt időm.
-De persze Hannahra volt?!
-Ő a barátnőm!
-Én meg a haverod!
-Az nem ugyanaz!
-De!
-Nem!
-De!
Értetlenül kapkodtam hol ide,hol oda a fejem,majd végül ráhagytam. Inkább vissza megyek a terembe. Ahogy beléptem, az említett helyre,Lucy azonnal leostromozott.
-Beszélnünk kell!-ragadta meg a kezem,én meg értetlenül követtem. Lucy? Beszélni akar? Velem? Ajaj.
-Figy az a helyzet,hogy felakarlak világosítani.-fonta össze karjait.
-Mi van?-vontam fel a szemöldököm.
-Te és Justin szakítani fogtok. Tuti.-felelte olyan nyugodtan,hogy kezdtem megrémülni.
-Mi? Ezt honnan veszed?-kérdeztem,és közben elgondolkoztam azon,hogy biztos tudni akarom e...
-Hjaj...-sóhajtott nagyot.-Ez olyan egyértelmű. JUstin híres lett. Nem lesz ideje rád,ha lesz is akkor folyamatosan ostromolni fognak titeket a rajongók,a twitter követőid megsokszorosódnak,folyton kapsz majd gyűlölködő leveleket a rajongóktól ami miatt Justinnal jársz... Nem fogjátok bírni... Sajtó,újság benne lesztek mind ketten! Nem lesz magán életetek! Minden megváltozott!
Pár másodpercig döbbenten meredtem rá,majd megráztam a fejem.
-Ez hülyeség.-legyintettem.
-Hidd el minden párkapcsolat ebben bukott el.-nézett rám gúnyosan.
-Csak azt akarod,hogy szakítsunk! Ez nem igaz! Miért mondanál nekem el ilyeneket?
-Csak figyeld meg. És rájössz,hogy igazam van.-túrt bele a hajába,majd szó nélkül ott hagyott. Naj jó ez sokkolt. Mi van ha igaza van? És tényleg minden tönkre fog menni? Ez nem történhet meg!!! Oké,kezdek pánikolni...
-Kicsim....-karolt át hirtelen hátulról valaki. Hangjáról felismertem,hogy Justin az. 
Elmosolyodtam,majd próbáltam kiverni a fejemből Lucy szövegelését,de valahogy folyamatosan éreztem magamon a gúnyos pillantását. Klassz.
Justin mosolyogva magához húzott,majd közel hajolt hozzám.
-Még nem is csókoltalak meg...-suttogta szinte az ajkaimba.
-Ühüm..-pirultam el.
Justin elkuncogta magát,majd ajkát óvatosan az enyémre tapasztotta,de fél másodperc múlva azonnal vissza kapta. Értetlenkedve néztem rá,de ő csak csukott szemmel mosolygott,szóval inkább nem szóltam,meg amúgy sem tudtam volna szólni,mivel újra megcsókolt. Csodálatos érzés volt érezni mézédes ajkait... Nyelvével végig nyalta az alsó és felső ajkam,aminél elnevettem magam. Kérdően elvált tőlem, de nem olyan nézéssel nézett rám mint "Most mi van?" hanem olyannal h "Imádom a nevetésed." Szemei csillogtak az örömtől,majd én léptem és újra birtokba vettem ajkait. Most viszont pár másodperc múlva összeforrtak nyelveink. Éreztem ahogy Juss elmosolyodik,ezért én is elvigyorodtam. Annyira hiányzott már a csókja....
-Suli után haza kísérhetlek?-nézett mélyen a szemembe a csók után,amibe beleremegett a gyomrom.
-Ühüm..-suttogtam,mire Juju elvigyorodott.
-Nem változtál semmit.-simította kezét az arcomra.
-Hát te sem.-nevettem el magam.

***

Hamar eltelt a nap,kb annyi volt,hogy mindenki Justinon lógott,meg gratuláltak a karrierjének,bár most kivételesen nem bántam mivel most jött haza...
Juss ígéretét betartva haza kísért nap végén.
-És melyik számom nálad a favourite?-érdeklődött Juju.
-Hát..Növeltem a Baby nézettségét 1-el.-nevettem el magam,mire Justin durcis pofát vágott.
-Komolyan?-nézett rám döbbenten.
-Nem.-böktem oldalba.-Nincs kedvencem. Mindet imádom.
-Nah de mégis... Van a baby,one time,love me,common denominator,bigger,up. Eddig ezek a számaim vannak. Csak tudsz választani!
-De mind tetszik na!
-Jó rendben.-forgatta a szemét,mire elnevettem magam.
Istenem annyira hiányzott már nekem...
-Az Justin Bieber? OMG!-hallatszott a túloldalról. Mind ketten a hang irányába kaptuk a fejünket. 5 csaj ácsorgott ott,vagyis ácsorogtak,mert már felénk tartottak.
-Te vagy Justin Bieber?-kérdezte az egyik lány.
-Igen én.-mosolyodott el Juju.
-Jaj nagyon nagy rajongód vagyok!-sipákolt a másik.
-Csinálunk képet?-kérdezte  a harmadik.
-Meg autogrammot?-sipákolt az ötödik.
-Persze gyertek.-mosolyodott el Justin majd kezembe nyomta a csaj mobilját.-Lefotózol minket?
-Persze.-mosolyogtam. 
Justin átkarolta a lányokat,(persze amennyit tudott),én meg lefotóztam őket. Szerintem nagyon jól sikerült.

 Jó igaz,hogy nem fért bele mind,de erről nem kell tudniuk....
-AMúgy te ki vagy?-nézett rám megvetően a csaj,mikor visszaadtam neki a kamerát.
-Hé nyugi lányok.-karolt át Juss.
A lányok szeme elkerekedett.
-A barátnőd?-kérdezte az egyik.
-Nem,nem járunk.-feleltem Justin helyett,majd leszedtem a karját rólam.
Justin értetlenkedve meredt rám,a lányok pedig megkönnyebbülve fordultak Justinhoz,aki aláírta a kezüket.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte Juju,mikor már a lányok elmentek.
-Nem akarom,hogy mindenki tudjon a kapcsolatunkról. Mindent tönkre tenne.-feleltem.
-Ó értem.-bólintott,majd megfogta a kezem.
-Akkor jó. Erőltettem magamra egy mosolyt.
Kezdtem pánikolni,hogy Lucynak igaza lesz... De nem hinném,hogy mindig felismernék az utcán.. Ugye??? Remélem nem lesz igaza Lucynak... Bár eddig minden jel arra utal. A rajongók.. a megvető lenézésük... Plusz,hogy a túloldalról is felismerték. Jaj nekem...