33.rész: A menedzser

*** Hannah szemszöge ***

Először fel sem fogtam,hogy ki áll a konyhában,csak azután jöttem rá, mikor észrevettem a fegyvert a kezében. Azon nyomban elfogott a félelem. Ki ez a pasas? Talán egy betörő? Egy gyilkos? Ijedten kaptam a tekintetem Justinra. Miért nem csinál semmit sem? Miért nem rohanunk fel az emeletre és zárkózunk be a szobájába,és ott hívjuk a rendőrséget? Mi van ha bántani fog minket? 
A férfi hirtelen megfordult,és észre vett minket. Oké,most még jobban pánikoltam mint azelött.
-Bieber...-morgott rekedtes hangján.-Téged kerestelek.
Justinra pillantottam,aki láthatóan félt,de ezt nem akarta kimutatni. Határozott hangon szólt rám.
-Hannah menj fel.-mondta,és rám sem pillantott,csak a pasast figyelte.
-De..-kezdtem volna tiltakozni,de leintett és szigorú tekintettel rám nézett. Szó nélkül bólintottam,majd adtam egy puszit az arcára,majd "vigyázz magadra" nézés után a lépcső felé vettem az utam.
-Nem kell,hogy felmenjen a lány. Maradjon csak itt.-szólalt meg megint,mély hangján a váratlan látogató. Egész testemet kirázta a hideg,nagyon féltem. Remegve sétáltam vissza Justin mellé. 
"Istenem gyere már le Pattie,hát nem érzed,hogy veszély van?-fohászkodtam.-Már,hogy is érezné...Hiszen mélyen alszik. Nem is sejti,hogy a fia élete és az én életem forog kockán..."
-Miért kéne maradnia? Hisz engem kerestél!-nyilvánította ki nem tetszését Justin.
"Bárcsak felengedne ez a gonosz férfi...-tördeltem a kezem.-Így nem tudom felhívni a rendőrséget... Bár lehet,hogy pont ezért nem enged fel.."
Egyre jobban elfogott a pánik. Most megakar minket ölni? De nem is csináltunk semmit! Vagy Justin igen? Jaj.
-Had nézze csak végig azt,hogy elhurcollak téged...-nevetett fel gúnyosan a férfi.-Vagy lehet,hogy jobb lenne ha a lányt is elrabolnám...
-Arra nincs semmi szükség.-tiltakozott Juju.
-Dehogynem. Végén eljár a szája a rendőrségnek..És ezt nem akarjuk....-sétált mögénk.-Tudod-e Bieber,hogy miért vagyok itt?
-Nem.-felelte hidegen.
-Emlékszel mikor az egyik bulin elrabolta a bandám ezt a lányt?-mutatott rám,én meg elsápadtam. Kezdem kapisgálni,hogy miért van itt...
Juss bólintott.
-Aznap megölted az egyik legjobb emberem. Csak,hogy ezt a szajhát megvédjed..-köpött egyet a földre,én meg össze rezzentem. Minden világos. Bosszút akar állni. Egyre jobban remegtem,és már a hányinger is kerülgetett. 
"Pattie kérlek kelj fel..-fohászkodtam tovább,de tudtam,hogy hiába."
-Nah akkor csináljuk szépen és finoman,vagy erőszakosan és keményen?-tette fel a kérdést,és közben a fegyverét nézegette. Már a sírás határán voltam. Tudtam,hogy megfognak ölni,de ki tudja,lehet,hogy még elötte meg is erőszakolnak. A gondolattól egy könycsepp csordult ki a szememből,ami végig folyt az arcomon. Vissza emlékeztem arra a napra,mikor majdnem megerőszakoltak... Borzalmas volt,nem akarom megint átélni.
-Csss ne sírj.-törölte le a könnyeim Juss.-Minden rendben lesz.
-Azt kétlem.-nevetett fel gúnyosan a pasas.-Na akkor indulhatunk?-tette a kezünkre a bilincset,hogy véletlenül se tudjunk elszökni.
Justin,hogy hogy nem pánikol? De most komolyan! Tudja,hogy meg fogunk halni,de azért is halál nyugodt,az én lábaim pedig szó szerint remegnek a félelemtől!
Az idegen férfi kinyitotta az ajtót,mi meg kiléptünk a sötétbe. Azonnal megcsapott a kellemes nyári szellő,ami most nem volt annyira kellemes,mivel elnyomta mindezt a félelem érzete,az,hogy tudom,hogy nem sokárra meghalok,úgy,hogy senki nem tud róla,és csak reggel kezdenek el keresni,hogy hol lehetek,de akkor már késő. Meg sem tudtam mondani a szüleimnek,hogy mennyire szeretem őket. El sem tudtam köszönni tőlük. Csak haladtunk csendben a sötét utcán,néha-néha lehetett hallani a távolból egy-egy kutya csaholását,vagy éppen a kertes ház felől,ahol éppen elhaladtunk. Pár madár szállt V alakban az égen. Milyen jó nekik. Ők szabadok. Nekik nem kell félni a haláltól. Most én is úgy lennék egy madár. Elrepülnék jó messzire,ahol nincs semmi gond és baj. Csak békesség és szeretet. Jujura pillantottam,aki mosolyogva pásztázta az utat. Mosolyog.... Akkor forral valami tervet... A mosolya egy kicsit megnyugtatott. Talán még van remény? Vagy csak azért mosolyog,hogy én ne lássam rajta,hogy fél? Idegesen fürkésztem Justin tekinteték,aki végre felpillantott rám. Szélesebb mosoly terült el az arcán. Igen. Ez már biztos. Terve van.
A mögöttünk jövő férfi,előkotort egy szál cigit a zsebéből,meg egy öngyújtót. Meggyújtotta a cigarettát,majd elkezdte szívni. Azonnal megcsapta az orrom a füst szaga. Brr. De büdös. Próbáltam nem be szívni a füstszagot,de lehetetlen volt.  Köhögtem párat,majd a pulcsimba fúrtam a fejem,és úgy lélegeztem. Így kevésbe éreztem a füstszagot. Hamarosan az utca végére értünk,majd egy még sötétebb utcába fordultunk meg,ami tele volt patkányokkal,és csövesekkel. Ha eddig nem féltem eléggé,akkor most ez is bekövetkezett. Mind be volt rúgva,és perverzen méregettek,szinte le vetkőztettek gondolatban,úgy néztek rajtam végig. Végre elszívta a férfi a cigarettát,amit el is dobott,majd abban a szempillantásban megcsörrent a telefonja,amit gyorsan felvett.
-Haló.-szólt bele mély rekedtes hangján.
....
-Igen itt vannak.
...
-A lányt is hoztam,hogy nehogy köpjön.
....
-Ja,gondolom.
....
-Persze. Felőlem többen is.-nézett rám perverzen,én meg elsápadtam. Mit akarnak tőlem?
....
-OKé. Sietek. -azzal letette.
Nagyot nyeltem,és próbáltam vissza fojtani a sírásom. Nem nagyon ment. Megeredtek a könnyeim. Nem bírtam abba hagyni. Egyszerűen nem ment. Mibe keveredtem én bele?
-A fiúk nagyon kanosak.-nézett rám perverzen a pasi,én meg szédülni kezdtem.
Juss némán sétált elöttem,a mosolygása alább hagyott ez a mondat után. Inkább dühöt fedeztem fel a tekintetében. A csöveseket elhagytuk,és megint egy szűkös utcára tértünk be. Megcsapta az orrom a pia és a pisi szag. Fúj. Távolból,egy bandát fedeztem fel közeledni. Remélem nem ide tartanak...
Tévedtem.
Mindegyik kezében fegyver volt. Klassz. 
Juju komor arcán megjelent egy aprócska mosoly. Miért mosolyog? Nah jó kezd elegem lenni!
A banda hamarosan elénk ért,én meg mindenre választ kaptam. Mindegyik pasi a mögöttünk álló férfira szegezte a fegyverét,aki hátra hőkölt.
Kérdően meredtem Justinra,aki gúnyosan vigyorgott. A bandából,egy fiatalabb srác lépett elő. Azonnal felismertem,hogy Jasen az. 
-Jasen!-vigyorodtam el.
-Mondtam,hogy még találkozunk.-mosolygott rám,majd szétlőtte a bilincset,a kezem meg végre kiszabadult,ahogy Justiné is.
-Mit kerestek itt?-kérdeztem.
-Justin már régi jó haverom. Még mikor Jeremy élt akkor haverkodtunk össze. Ma szólt nekem még délután,hogy haza felé kergette egy fekete sárkányos. Tudtam,hogy balhé lesz így hát készültünk.-magyarázta Jasen.
-Köszönöm!-néztem hálásan Jasenre,majd megöleltem.
-Azt hiszitek,hogy ennyivel elintézhetitek?-mérgelődött az elrablónk. Elüvöltöttem magát,mire vagy 50 kigyúrt pasi,mellé szegődött.
-Igen.-felelte lazán Jasen,mire hirtelen meghallottam a szirénázást. A rendőrség! 
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Vagy 20 járőr kocsi állt meg elöttünk,majd kiszálltak,és letartóztatták a bűnözőket. Jasen vigyorogva elhúzott a bandájával (persze hiszen ők is bűnözők) mi meg Justinnal haza indultunk.
-Már értem,hogy miért vigyorogtál.-kulcsoltam össze ujjainkat.
-Szerinted csak így hagynám,hogy megöljön minket,téged meg megerőszakoljanak?-nézett rám Juss,mire én vállat vontam.-Na kösz.-vágta be a durcát,mire én elnevettem magam.
-Szeretlek,én kis hülyém.-húztam magamhoz,majd ajkamat az övére tapasztottam. Azonnal vissza csókolt,megéreztem nyelvét,ahogy végig simítja ajkamat,ezzel bejutást kérve,amit én megengedtem neki. Következő másodperben már forró táncot jártak nyelveink.
-Nah menjünk haza.-súgta ajkaimba a hosszú csók után,mire én bólintottam. Nagyon boldog voltam,hogy megmenekültünk.

(3 nap múlva)

Ma van az évzáró a suliban. Ünneplőbe kell jönni,amit persze utálok. Bah. Szerintem nagyon hülyén áll,amit anyu vett nekem. Persze reggel Justin,mikor jött értem,hogy együtt menjünk az évzáróra,100-szor elmondta,hogy nem áll hülyén ,és,hogy csodásan nézek ki,de én sehogy sem tudtam elhinni. Út közben azt ecsetelte nekem,hogy milyen büszke magára,mert megkérte őt az igazgató,hogy énekeljen az évzáró végén.
-Büszke vagyok rád.-pusziltam meg.
Juss kisfiúsan felkacagott majd tovább mesélte,hogy mennyire fel van dobódva blablabla. 
Persze ahogy befejezte a mondókáját,én azonnal arra zendítettem rá megint( Justin örömére),hogy hülyén áll az ünneplő.
-Nem áll hülyén. Tökéletesen nézel ki.-adott puszit a szám szélére.
Jaj. Csak én érzem úgy,hogy hülyén nézek ki? Mindegy.
Mikor végre megérkeztünk,azonnal Conorékhoz mentünk. Justin ugyanúgy elmesélte nekik,hogy ő énekelni fog,Mary elkezdett sikoltozni,Conor pedig elismerően megveregette a vállát. Utána jöttem én a szokásos dumámmal,hogy hülyén áll az ünneplő. Mind 3-an egyszerre vágták rá, Justin unottan,Conor ilyen "Istenem ezek a lányok",Mary pedig boldogan (ő mindig boldog),hogy nem áll hülyén. Mindegy. Akkor is hülyén áll.
Mikor megérkezett mindenki akkor, végre bementünk a csarnokba.
Az igazgató fél órán keresztül ecsetelte,hogy milyen büszke ránk,mi meg halálra untuk magunkat,nekem már a seggem is fájt a sok üléstől. Mikor végre befejezte,és lezárta az  évet,felszólította Justint,hogy jöjjön ki a színpadra,és énekeljen. Juss büszkén kisétált,majd megkeresett engem,majd mikor megállapodott rajtam,akkor elmosolyodott,amin én is elmosolyodtam,majd elkezdett énekelni.
https://www.youtube.com/watch?v=FlFvHmwF8kg (nézd meg!! :) )

Folyamatosan engem nézett,amin mindig elpirultam,és csak mosolyogni tudtam. Olyan büszke vagyok rá. Annyira szeretem!
A szám végén mindenki éljenzett és tapsolt. Annyira édes volt ahogy állt a mikrofonnál kipirult arccal,és ahogy végig nézett a közönségen,majd a tekintete megakadt rajtam,majd rám vigyorgott.

A szeme könnyes volt a meghatódottságtól. Az igazgató kezet fogott vele, ő meg lesietett a színpadról,és lehuppant mellém. Nem érdekelte,hogy mindenki őt nézi,mikor leült mellém azonnal megcsókolt. Annyira boldog volt,és én ezt a Justin szeretem a legjobban. Imádom őt. Boldoggá tesz engem,már a mosolyával is.
Hosszú csókolózás után,még egyszer megölelt,majd nagyot sóhajtott,és hátra dőlt a székén. Tüske hamar felinvitálta az osztályt a bizonyítvány osztásra. Justiné 5-ös lett az enyém 4-es. Jaj. Hallgathatom aput. De nem baj,én akkor is boldog vagyok,mivel Justin is boldog. ♥♥♥♥
Mindenki a bizijét olvasta csendben,mikor hirtelen valaki kopogtatott az ajtón,ami másodperceken belül ki is nyílt. Egy 30 év körüli pasas lépett be rajta.
-Helló. Scooter Braun vagyok,és Justin Bieberrel szeretnék beszélni.-mondta,mire Juss értetlenkedve felállt,és kisétált a pasival.

*** Justin szemszöge ***

Ahogy kisétáltam a férfi elmosolyodott. Mit akar ez tőlem? Izgatottan vártam,hogy megszólaljon.
-Hallottam,ahogy énekeltél.-kezdte.-Nagyszerű hangod van.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Lenne számodra egy ajánlatom.
-Ajánlat?-húztam fel a szemöldököm.
-Igen. Én egy menedzser vagyok. És szivesen foglalkoznék veled is.
-Le akar szerzőtetni?
-Pontosan.-bólintott.-A nyárra elvinnélek és hírességet csinálnék belőled. Mit szólsz?
-És nyár végére vissza jönnék?
-Egy rövid időre. Na? Vállalod?
-Öhm...
Nem tudom,hogy mit tegyek. Hannaht nem akarom itt hagyni mert nagyon szeretem. De ez lenne az álmom. Csak megértené... Hiszen csak nyárra mennék el... Aztán megint láthatnám..

*** Hannah szemszöge ***

A folyosón sétálok a bizonyítványommal a kezembe. Hol van már Justin? Mi van ha ez a Scooter vagy kicsoda bántotta? Jaj. Egyre idegesebb lettem. Mi van ha valami baja lett?
"Ajj gyere már Justin. Hol vagy már?-mérgelődtem magamban."
-Hannah!-kiáltották a nevem a folyosó végéről. Megpördültem a tengelyem körül és megpillantottam Justint,amint felém rohan. Elmosolyodtam. Akkor minden oké.
-Szia. Mit akart a férfi?-kérdeztem.
-Öhm... Hogy is mondjam..-vakargatta a tarkóját.
-Mi az Justin?-néztem rá aggódva.
-Látott énekelni. És... bejött neki a hangom...
-Jó és?-húztam fel a szemöldököm.
Nem értem,hogy ezért miért kellett kihívnia. Ha látta akkor látta. Miért kell ezt Justinnal közölnie? Semmit sem értek.
-Igen de ő egy Menanger. És felajánlotta,hogy a szárnyai alá vesz...-rázta meg idegesen a haját.
Leesett minden. Most már mindent értek. Elakarja vinni Justint. Elszomorodtam.
-És elvisz mi?-hajtottam le a fejem.
-Én..-dadogta,majd a kezével az államhoz nyúlt és felemelte a fejem.-Szeretlek.
-Tudom.-vontam vállat. Úgy is mind egy. Úgy is elmegy.
-Igen elmegyek vele.-fejezte be halkan a mondatát.
Már értem,milyen azoknak akiknek elkel engedniük a szerelmüket azért,hogy valóra válthassák az álmukat. Összetört szívvel fordítottam hátat neki, a könny fátyolomtól alig láttam valamit.
Juju elém sétált,majd mélyen a szemembe nézett.
-Ez az álmom Hannah. Én nagyon szeretlek téged,de ez olyan ritka lehetőség.-mondta szomorúan.-Csak nyárra megyek el. Utána megint itt leszek. Veled.
-Ühüm.-folyt ki egy könycsepp a szememből.
-Ne felejtsd el.-lépett közelebb hozzám,majd megragadta a pulcsim két oldalát,és magához húzott. Mire észbe kaptam volna,már puha ajkát az enyémen pihentette. Csak egy egyszerű csók volt. Semmi más.
Szemében megjelentek a könnyek. Nem tétováztam. Megint megcsókoltam,de most már egy szenvedélyes hosszú csókot adtam neki.
-Vigyázz magadra.-súgtam ajkaiba,majd elengedtem őt.
-Nyár után találkozunk.-mosolygott rám.-Minden egyes nap rád fogok gondolni. Szeretlek.
-Én is.-pusziltam meg utoljára,majd elindultam haza. Fájt a szívem,de tudtam,hogy ő boldog lesz. És nyár után úgy is újra láthatom. Már híresen.

32.rész: Párizs a szerelem városa 2/2

-Szóval ma hova szeretnétek elmenni?-tette fel a kérdést Tüsi.
Mindenki egyszerre szólalt meg,egymás szavába vágva.
-Jó a türelmem az elfogyott.-szólt közbe Tüske.-Ma az aqua parkba megyünk. Téma lezárva.
Az osztály azonnal elhallgatott. Azonnal összeszedtük a cuccainkat,majd útnak indultunk. Én igazság szerint örülök,hogy fürdeni megyünk,sőt még az idő is kedvező volt. Teljesen megjött a jó kedvem mivel reggel eléggé nyűgösen keltem,és a hajam katasztrófálisan állt de már minden oké. 
"Még jó,hogy Justin nem látott reggel.-gondoltam.-Tuti elszörnyedt volna."
-Min agyalsz bogyóm?-kulcsolta össze ujjainkat,én meg elpirultam,majd halkan elkuncogtam magam.
-Ne akard tudni.-vigyorogtam rá. 
Reméltem,hogy nem fog faggatózni.
-Tudni szeretném.-mosolygott rám.
Hurrá. Valahogy a reménykedés sosem válik be.
-Nem lényeg.-mosolyogtam vissza.
-Jó, nem erőltetem.-puszilt meg.
Megkönnyebbültem. Még jó,hogy Justin nem akaratos,mint mondjuk Jake.
Hamarosan meg is érkeztünk,Tüsi mindenkinek vett jegyet,ami egy vízálló karórát jelentett amivel a szerkény nyílik,majd mindenki besietett átöltözni. Gyorsan magamra kaptam a bikinim,majd megvártam Maryt,hogy ő is végre elkészüljön,majd a többi lánnyal vissza siettünk Tüsihez. A fiúk már rég kint vártak ránk.
-Na végre!-mordult fel Scott mikor meglátta,hogy jövünk.-Hogy lehet ennyi ideig vacakolni?
-Nem is voltunk sokáig!-vágott vissza Lucy,majd sértődötten elindult a folyosón.
-Öhm Lucy...-szóltam utána,mikor láttam,hogy az osztály a másik irányba megy.-Másik irányban van a medence..
-Én is tudtam!-fordult meg a tengelye körül,majd az osztály után sietett.
-Persze..-forgattam meg dühösen a szemem. Annyira irritáló,hogy sohasem ismeri be,hogy tévedett.
-Gyere Hannah!-fogta meg a kezem Juss,majd mi is elindultunk a többiek után.
Az egész folyosót átjárta a klór szaga. Ami nekem illat mert szerintem tök kellemes. Mikor kiértünk,Tüske tanácstalanul ácsorgott a füvön.
-Hova cuccoljunk..-gondolkodott hangosan.-Olyan helyre kéne ahonnan látok mindenkit...
Egyre feszültebb lettem. Aj ezzel is csak húzza az időt,ennyi idő alatt már rég fürödhetnénk..
-Megyünk már?-türelmetlenkedtem. 
-Ajj ne türelmetlenkedjetek már.-mordult fel Tüske,majd ledobta a cumóját egy fa tövébe,majd mi is követtük a példáját. Gyorsan bekentük magunkat naptejjel.
-Bekenjem a hátad?-kérdezte Juju.
-Ühüm.-pirultam el.
Justin mögém mászott majd nyomott a hátamra naptejet,és elkezdte kenni a hátam. Az érintésétől libabőrös lettem. Hihetetlen,hogy mindig ennyire nagy hatással van rám,hogy ha hozzám ér.
-Kész vagy.-adott egy puszit a nyakamra.
-Én is bekenjem?-mosolyogtam rá,mire bólintott,és most én nyomtam nap tejet a hátára,és  kentem el a hátán,mire egy nagy sóhaj hagyta el a száját. Elmosolyodtam,mivel tudtam,hogy jól esik neki. Most kenegetés helyett, legszivesebben csókolóznék vele,de Tüsi úgy sem engedné,szóval...
-Kész vagy.-adtam puszit az arcára,majd felálltam és elraktam a naptejet.
-Nah megyünk srácok?-ugrált Mary,amin elkuncogtam magam mert így úgy nézett ki mint egy kis gyerek. Jussal egymásra pillantottunk,és tudtam,hogy ő neki is a fejében az jár mint az enyémben.
-Menjünk.-mosolyogtam,majd megragadtam Justin kezét, Mary pedig Conorét,és elindultunk a családi csúszdához. Beálltunk a sorba,mivel páran álltak még elöttünk. Az elöttünk lévő lányok vihorászva fordultak mindig hátra,és Justint bámulták. Egyre jobban ideges lettem,elkapott a féltékenység. Teljesen kiment a fejemből,hogy itt vannak olyan lányok is akik nyomulhatnak Justinra. Jaj.
"Remélem Justin nem használja ki azt,hogy ilyen helyes.-gondoltam idegesen.-Mi van ha talál a strandon sokkal szebb lányt,mint amilyen én vagyok,és ink azzal áll össze és engem pedig dobni fog???"
A gondolattól összeszűkűlt a gyomrom.  Nem bírnám ki Justin nélkül...
-Hahó! Mi jövünk!-bögdösött Juss.
-Mi?? Ja..-zökkentem ki a gondolatmenetemből.
-Minden oké?-simította a kezét a karomra.
-Ja.. minden.-szedtem le a kezét.
Juju felvonta az egyik szemöldökét,majd kérdőn nézett rám. Jaj. Most ezt a lépésem,hogy magyarázzam meg? Annyira pánikolok,hogy beleszeret másba...
"Totál hülyének néz.-gondoltam,majd nagyot nyeltem."
-Na Hannah jössz?-kérdezte Mary is.
Aprót bólintottam,majd beálltam a srácok mellé.
-Biztos jól vagy?-fürkészett aggódva Justin.
-Aha.-nyögtem ki nehezen a szót.
-Na csússzunk!-kiáltott fel Conor majd el is indult.
-Várj meg!-kiáltott utána Mary,majd ő is lecsúszott.
Juju még mindig engem fürkészett,gondolom aggódik miattam. Jaj.
Még mielött bármit is tehetett volna,gyorsan a többiek után csúsztam.
Ahogy beleestem a vízbe,hamar ki is úsztam,ahol épp Maryék smároltak.
"Ma még nem is csókolóztam Justinnal.-gondoltam,majd szomorúan lehajtottam a fejem."
-Ez tök menő!-ért ki Justin a vízből,majd átkarolta a nyakam.-Próbáljuk ki a többi csúszdát is!
-Jó,gyerünk!-nevetett fel Conor,majd előre szaladt Maryvel.
Megint elhaladt mellettünk egy lány csoport,akik megint vihorászva Justint bámulták. Felfordul a gyomrom tőlük. 
-Mond már el,hogy mi a baj!-nézett mélyen a szemembe Juju.-Olyan savanyú képet vágsz.
-Semmi!-feleltem egy kicsit ingerültebben,majd Maryék után siettem.

*** Justin szemszöge ***

Nem tudom,hogy mi baja van Hannahnak. De nagyon aggaszt. Talán már rám unt volna? Azt sem engedi,hogy hozzá érjek.  Vagy ciki vagyok neki? Vagy azt akarja,hogy más fiúk azt higyjék,hogy ő szingli? 
"Nem Hannah nem ilyen.-gondoltam.-Akkor mi a baja?"
Aggódva rohantam Hannah után,aki már a sárga csúszdánál állt Maryékkel. Azonnal összeszorult a gyomrom,amikor oda értem hozzájuk. Egy srác éppen Hannaht stírölte. Azonnal felment bennem a pumpa. 
"Biztos be akar pasizni.-szorítottam ökölbe a kezem,majd próbáltam lenyelni a "gombócot" a torkomban,de nem sikerült."
Gyorsan be álltam Hannah mögé,majd szúrós pillantást vettem a hapsikára,aki szerintem tök nyomin nézett ki. Bár volt kockája ami nekem nincs... De akkor is csúnya!
Ma már a 20-ik srác bámulja meg Hannaht elég feltünően ami már kezd nagyon idegesíteni. Hannaht ez persze nem zavarja. Tuti élvezi. Ezért nem akarja,hogy hozzá érjek. Tuti azt akarja,hogy azt higyjél,hogy ő szingli. De miért? Nem vagyok elég jó neki? Ennél a gondolatnál összeszorult a szivem,és egy könnycsepp akart kicsordulni a szememből,de mielött megtehette volna,gyorsan letöröltem. Nem lehetek gyenge. Most nem. Lehet,hogy a szerelmem becsapott,de most nem mutathatom magam gyengének. Most nem lehet. A hapsika csak kiröhögne,Hannah meg szánalmasnak tartana. Erős vagyok!
Lehajtottam a fejem,és a földet bámultam. Nem akartam tovább nézni ahogy a pasi a barátnőm bámulja. Meg hasad a szívem...

*** Hannah szemszöge ***

Megint ezek a hülye picsák. Itt vihorásznak Justin mögött,és róla sutyorognak. Justin ezt tuti élvezi... Fú annyira felcseszi az agyam. 
Hátra pillantottam Jussra,aki a földet bámulta. Persze. Gondolom a lányok sutymorgását próbálja meghallani. Összeszűkült a gyomrom. Ha most megkérdeznék,hogy mi a neve Magyarország polgármesterének (természetesen Orbán Viktor... Mamám és a politika.. Bah..) nem tudnék rá válaszolni. Annyira el voltam keseredve.
-Te jössz.-vigyorgott rám a mellettem álló pasi.
Felvont szemöldökkel bámultam rá. Engem ne bögdössön! 
Majd a mérgelődésemmel alábbhagyva,gyorsan lecsúsztam a csúszdán.

*** Justin szemszöge ***

Eddig sikerült lenyugodnom. Ki hitte volna,hogy a föld bámulás jót tesz? Végre mikor összeszedtem magam felnéztem.. És nem kellett volna.. Az a pasi.. Az a kis nyomi,rusnya disznó... hozzáért Hannahhoz,olyan perverzen meg minden,megbökte,hogy ő jön. Mintha bele döftek volna egy kést a szívembe,olyan érzés kerülgetett. Legszivesebben bemostam volna a fickónak,de legfőképpen Hannahra voltam mérges mert őt ez nem zavarta. Most komolyan azért van oda a pasiért mert kocka hasa van? Könyörgöm olyan rusnya feje van mint egy dinnyének! Nekem lehet,hogy nincs kocka hasam,meg semmi izmom,de én legalább kinézek valahogy! És nem egóból mondom! Nem érdekell beszélek Hannahval ha lecsúsztam. Azért mégis mit képzel?! Én vagyok a pasija és nem ez a nyomi vakond!
Végre én jöttem. Lecsúsztam,és ahogy vízbe értem,gyorsan kiúsztam és Hannahához siettem.
-Beszélnünk kell.-néztem rá dühösen,de én inkább szomorú,és csalódott voltam. 
-Szerintem is..-felelte.
Felvontam az egyik szemöldököm. Neki szerintem nincsen miért dühösnek lennie. Vagy..lehet,hogy most akar szakítani? Ettől a gondolattól majd felfordult a gyomrom.
-Figyelj...-nyeltem egyet...-Nem tetszik az ahogy viselkedsz.
-Tessék?-döbbent le.-Ezt én mondhatnám neked!
Nah jó! Ennek mi baja van?! Én nekem van most jogom kiakadni!
-Nekem?!-néztem rá dühösen.
-Ne játszd a hülyét Justin! Látom,hogy tapadnak rád a csajok,de ez téged nem is érdekel!
-Mi van? Azt sem tudom,hogy miről beszélsz! -néztem rá döbbenten. Esküszöm annyira feltudja baszni az agyam!
-Elegem van! Ha csajozni akarsz folyamat akkor ne akarj kapcsolatot!
-Mi van?! Én nem akarok csajozni!
-Láttam,hogy hogy élvezted,hogy rád tapadnak a csajok! Nem is szóltál rájuk,hogy "hahó barátnőm van kopjatok le!"
-Hannah! Nem is voltak a közelemben csajok!
Ezt nem hiszem azt sem tudom,hogy miről beszél! Direkt kitalálja ezt az egészet,hogy én ne tudjam leszidni!
-És még hazudsz is?! Tudod mit?! Szakítok! Mennyél vissza a kurváidhoz!-üvöltötte sírva,majd elrohant.
-Ne! Ne! Hannah!-kiáltottam utána,de hiába.
Összetörten rogytam a fűbe. Nem érdekelt,hogy ki lát és ki nem. Szemeim könnybe lábadtak,szótlanul bámultam magam elé. Ez nekem sok mára. Összetört a szívem. Tudtam,hogy szakítani akar.. Az a fiú kell neki. Megunt engem.. Egyre jobban folytak a könnyeim. 
"Megint elvesztettem. Megint itthagyott. Megint összetörte a szívem.-mondogattam magamban sírva."
-Justin haver mi történt?-guggolt mellém Conor.
Megsem bírtam szólalni. Csak sírtam és sírtam. Soha nem voltam még ilyen gyenge. 

***Hannah szemszöge ***

Ez életem legrosszabb napja. És a legkiakasztóbb,hogy Justin mindent tagadott. Egyre jobban sírtam. Miért ilyen kurva nehéz az élet?! Miért mindig ott döf beléd ahol a legérzékenyebb az ember!


-Hannah!-jött be az öltözőbe Mary.-Jaj csajszi!-ölelt meg.
-Megint vége...-sírtam keservesen.
-Szakítottatok?-sápadt el.
-Igen.-sírtam a vállán.
-De hogy? Hisz olyan jól ment minden!
-Folyton körülötte legyeskedtek a a lányok,és ő élvezte és nem szólt rájuk,és mikor kérdőre vontam őt,mindent tagadott.
-Óh... De Justin rosszabb állapotban van mint te ugye tudod?-nézett a szemembe.-Annyira,hogy Tüske haza küldi..
-Mi a baja?
-Nagyon ki van folyamatosan sír, a lábán is alig tud megállni,folyamat össze esik.
Ahogy hallgattam Mary szavait össze facsarodott a szívem. Hirtelen nagyon sajnáltam Justint,és jól is esett,hogy neki is ilyen sokk volt a szakítás. De éreztem a szívem mélyén a összetörcséget és a gyűlöletet.
-Megkéne ezt beszélned vele...
-Nem..-ráztam a fejem,pedig mindennél jobban szerettem volna hozzá bújni.
-Justin megy haza. Most vagy soha. Ha tényleg szereted akkor mész és beszélsz vele.
Nem tudom,hogy mit tegyek. Tanácstalan vagyok. Lehet,hogy nem is az történt mint amit én hiszek..

*** Justin szemszöge ***

Haza küldtek. Felhívták anyut,és mondták neki,hogy rosszul vagyok,és ,hogy haza megyek. Anyu nagyon aggódott a telefonban,de az osztályfőnökök megnyugtatta,hogy nem lesz semmi baj,és,hogy a taxi haza visz biztonságban. Még megvártam,hogy kihozzák a bőröndöm a szállodából,majd megvártam a taxist. Sikerült kicsit lenyugodnom,amin azt kell érteni,hogy nem bőgök mint egy őrült. Mikor megérkezett a taxis,beraktam a csomag tartómba a bőröndöm,majd gyorsan beültem. Amennyire "szerencsés" vagyok,pont kifogtam azt a taxist aki nem csak engem szállított hanem egy másik férfit is,aki úgy ült,hogy alig fértem el,így hát elég kényelmetlen volt.

Elég furcsa pasas volt,mivel folyamatosan bámult. Mintha ismerne. Kezdtem parázni,ezért próbáltam egy kicsit arrébb húzódni,de sikertelenül. Egész úton éreztem magamon a nézését. Király. Hosszú 5 órás út után,mikor megérkeztünk,gyorsan kipattantam a kocsiból,majd kivettem a bőröndöm a csomagtartóból,és elindultam  a ház felé,ahol lakom.
Megleppetségemre,a pasas is kiszállt és elkezdett utánam jönni. Nagyot nyeltem,majd gyorsabb tempóra váltottam. Láttam ahogy a férfi lassan előhúzza a fegyverét a zsebéből. Tudtam. Valahogy éreztem,hogy a fekete sárkányok bandájából való. Nagyszerű. Meg ez is. Elkezdtem rohanni. A pasi is rohant utánam,de én gyorsabb voltam. Gyorsan feltéptem az ajtót,majd berohantam és magamra zártam. Nagy levegőt vettem,amit szaggatottan fújtam ki. Oké,minden rendben van. Remélem. 
-Kisfiam!-rohant oda hozzám anyu.-Te jó ég!-sápadt el mikor meglátta az arcom. 
Hát ja gondolom,elég rémesen nézhetek ki a sok sírás miatt.
-Gyere ide!-mosolygott rám kedvesen,én meg letörten oda sétáltam hozzá,anya meg szomorúan megölelt.


-Minden helyre fog jönni.-suttogta.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Ez már nem fog.
-Mi történt?
-Elhagyott. Megint.-próbáltam vissza fojtani a sírásom. Nem akarok megint bőgni. Elég volt megaláznom magam a strandon.
-Jaj úgy sajnálom.-ölelt meg megint.
-Soha...de soha nem fogok olyan szép és tökéletes és vicces lányt találni mint amilyen ő volt. Összetörtem anyu.-tört ki belőlem a sírás.
-Miért vesztetek össze kisfiam?
-Nem..nem szeretnék róla beszélni..-töröltem le könnyim,majd nagyot sóhajtottam. Ezzel próbáltam lenyugtatni magam.
-Rendben. Csinálok neked vacsit.-mosolygott rám,én meg némám bólintottam,majd felbatyogtam a szobámba. Elkeseredetten dőltem le az ágyra. Olyan üresnek és semmijennek érzem most magam nélküle. Annyira szeretem. Sohasem szerettem még ennyire senkit sem.
"Ő nem is szeretett igazán.-gondoltam,és közben kifolyt megint egy könnycsepp a szememből.-Soha többé nem leszek boldog. Ha ő nincs velem én csak egy üresség vagyok."
Oldalamra fordultam majd behunytam a szemem. Nem aludtam. Csak pihentem.
Este 11 körül arra lettem figyelmes,hogy valaki kaviccsal dobálja az erkély ablakot. 
-Ki ez az idióta?-morogtam magam elé,miközben felálltam,és kisétáltam az erkélyre. De mikor megláttam,hogy ki az,azonnal vissza vontam azt amit mondtam. A szívem hevesebben kezdett el verni,azok a bizonyos pillangók elkezdtek repkedni a gyomromban.
"Ő az.-gondoltam.-Visszajött."
-Justin!-mosolyodott el Hannah mikor meglátott.
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Beszélnünk kell.-felelte.
Elmosolyodtam. Csak van még remény. Most végre elmagyarázhatok neki mindent.

*** Hannah szemszöge ***

Elkezdtem felfelé mászni,Justin erkélyére,majd mikor felértem,Juss beinvitált a szobájába.
Mind ketten leültünk az ágyára.
-Szóval.... sajnálom,hogy úgy kiakadtam és nem hallgattalak meg.-kezdtem.
-Igazából én észre sem vettem,hogy a lányok körülöttem legyeskednek...-kezdte Juss is.-Mert csak arra figyeltem,hogy téged,hogy stírölnek a fiúk.
-Engem?-döbbentem le.
-Igen. Figyelj engem nem érdekel egy lány sem csak te. Csak is te.-mosolygott rám.
-Jaj úgy szégyellem magam... Engem is csak te érdekelsz.. Azért nem vettem azt sem észre,hogy engem,hogy bámulnak a srácok.... Számomra csak te létezel.
-Én is így vagyok vele.-pirult el Juju.
Jaj de édes ilyenkor!! Közelebb húzódtam hozzá,majd a két kezem az arcára helyeztem,majd szenvedélyesen megcsókoltam. Juju először meglepődött,majd elmosolyodott,és azonnal vissza csókolt. Ledőlt az ágyra én meg dőltem utána. Mohón faltuk egymás ajkát.

*** Justin szemszöge ***

Teljesen bele merültünk a csókolózásba,már csak akkor eszméltünk fel,mikor nagy zörgést hallotunk a konyhából. Ijedten néztünk össze. Anyu ilyenkor már alszik ahogy Jázmin is. Hannah gyorsan leszállt rólam,én meg ugyan ilyen gyorsasággal pattantam ki az ágyamból,és le siettünk. Ahogy leértünk mindenre választ kaptam. Ugyan az a fekete sárkányos pasas állt a konyhában a fegyverét markolászva,mint aki üldözött haza fele. Szívem a torkomban dobogott,és nem is magamat féltettem,hanem Hannaht.

Nem rész!

Íme a blogom kisfilmje!!! :))) Nézzétek meg és komizzatok! Kíváncsi vagyok a véleményetekre! :333 ♥♥♥♥♥
https://www.youtube.com/watch?v=xUsYaPnx6OI

31.rész: Párizs a szerelem városa 2/1

Közeledik a nyári szünet. A tavaszi szünet már eltelt. Egész végig Justinnal voltam. Minden annyira tökéletes,hogy ha ő velem van. Gondolkodás menetemből egy puha ajak zökkentett ki,ami épp az arcomra tapadt.
-Justin..-fordultam mosolyogva felé.
-Gondoltam kizökkentelek a bambulásból.-mosolygott rám édesen,majd Tüsi felé bicentett. Az osztály főnököm már vagy fél órája beszélhetett de nem figyeltem egy cseppet sem. Kétségbeesve fordultam Juss felé.
-Jó majd elmondok mindent.-nevetett cukin.
Hálásan bólintottam,majd a maradék figyelmemet Tüske felé fordítottam.
-És így lesz pénz a Párizsi osztálykirándulásra.-fejezte be a mondandóját Tüsi.
-Párizsba?? -döbbentem le. Te jó ég! Mindig is el akartam jutni oda!!
-Igen Hannah.-bólintott Tüske.-Holnap indulunk ugyebár...
-Holnap?-vágtam közbe.
-Igen...-nézett rám kicsit ingerülten Tüske.
-Ó de jó!-örvendeztem.
Juju óvatosan megbökött,ezzel figyelmeztetett,hogy hagyjam abba,mert Mrs.Tüske fel fog robbanni. Még az osztály főnökünk elkántálta,hogy hol lesz a találkozó és hánykor. Nagyon várom már a holnapot!

(Másnap)

-Nyitom!-rohantam le a földszintre,mivel csöngettek.
Nagy lendülettel tártam ki az ajtót,majd szembe találtam magam két gyönyörű szép gesztenye barna szempárral.
-Justin!-ugrottam a nyakába. Tegnap még megbeszéltük,hogy együtt megyünk a vonat állomásra.
-Szia bogyóm.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Szevasz Justin!-sétált hozzánk apu,majd felém nyújtotta a bőröndömet,amit gyorsan elvettem tőle.
-Helló Ben!-fogott kezet apámmal. Hát ja tél óta,mikor meccset néztek együtt,azóta nagyon jóban vannak egymással. Aminek nagyon örülök.
-Na akkor mi most megyünk. Szia apu!-köszöntem el.
-Sziasztok!.-mosolygott ránk,majd becsukta az ajtót.
-Nem felejtettél el valamit?-fordult velem szembe Juss.
-Nem. Miért?-húztam fel a szemöldököm.
Juju sértődötten az ajkára mutatott,én meg felnevettem.
-Nah gyere ide Rómeó.-húztam magamhoz,mire ő  behunyta a szemeit és csücsörített az ajkaival. Mivel bolondozós kedvemben voltam,elővettem a táskámból gyorsan egy csokit,majd azt nyomtam a szájához,mire döbbenten kinyitotta a szemeit,és sértődötten elhúzódott tőlem,majd elindult a vonat állomás felé.
-Hé!-rohantam utána,majd hátulról megöleltem,mire ő mosolyogva megfordult,majd azt a csokit,amit én nyomtam a szájára,azt most ő kente az arcomra. 
-Vissza kaptad.-nevetett gúnyosan,majd mikor látta,hogy nem jön be a dolog,nevetve megcsókolt. Hosszú ideig csókolt,de én direkt nem csókoltam vissza,mire a két kezét az arcomra helyezte,és úgy húzott közelebb magához. Nagyon kellett erőlködnöm,hogy ne adjam be a derekam. Nem sokára Juss a levegő hiánya miatt szakadt el tőlem,majd kapkodva szívta be az oxigént a tüdejébe. Mosolyogva figyeltem ahogy liheg,majd mikor kiszuszogta magát,újra birtoklásba vette ajkaimat az övéivel. Megint nem csókoltam vissza,mire Juju hisztisen belecsípett a fenekembe,aminek a következménye képen halk sikoly hagyta el a számat. Juss elmosolyodott majd szenvedélyesebben kezdett csókolni,mire elmosolyodtam,és én is vissza csókoltam. Justin elégedetten elmosolyodott,majd a lassabb,és finomabb tempóra váltott. Ajkai gyengéden kényesztették ez enyémet. A csodás pillanatot félbe kellett hagyni a levegő hiánya miatt. Homlokomat Juss homlokához döntöttem,így néztünk egymás szemébe.
-Tudtam,hogy nem birod ki.-suttogta ajkaimba.
-Kibírtam volna,hogy ha nem csípsz a seggembe.-kuncogtam el magam.
Justin nem felelte csak riadtan az órájára pillantott.
-10 perc múlva indul a vonat!-nézett rám rémülten,mire mind ketten gyors rohanásba kezdtünk. Pont időben be is értünk.
-Szerencsétek van.-nézett az órájára Tüske,majd feltessékelt minket a vonatra.
-Justin tesó!-pacsizott le vele Conor,mikor beléptünk a kabinba. Én gyorsan ,lehuppantam Mary mellé,Justin pedig mellém.
-2 órát utazunk a vonattal utána repülővel megyünk.-szólt be Tüsi,majd ment is tovább,hogy közölje a hírt a többiekkel is. Juju átkarolt,majd magához húzott. Elég unalmasnak ígérkezett az út,így a felénél be aludtam Justin vállán.
Kb fél óra múlva arra ébredtem,hogy Justin birizgálja a hajam.
-Mit csinálsz?-morogtam álmosan.
-Csss.-simította kezét az arcomra.-Aludj csak.
-Oké..-hunytam be a szemem ,majd hamarosan megint álomba merültem.
Nem tudok sokáig a vonaton aludni ezért 20 perc múlva megint felébredtem,de akkor már Justin combján feküdtem. Felpillantottam rá,és láttam,hogy ő is elaludt. Elmosolyodtam,mert így iszonyat édes volt.
-2 perc múlva szállunk!-rontott be Tüske. Hát persze. Ő is jókor.
A kabinban mindenki aludt,ezért én jeleztem Tüsinek,hogy oké felkeltek mindenkit. Justinnal kezdtem. Apró puszikat leheltem ajkára,mire elkezdett mocorogni. Megint adtam egy puszit a szájára. Ekkor már halványan elmosolyodott,ezért már nem puszilgattam,csak hozzá bújtam.
-Szállunk?-kérdezte Juss.
-Ühüm.-néztem gyönyörű szemeibe.-Felkéne kelteni a többieket.
-Bízd csak rám.-vigyorgott pimaszul,majd felállt.
-Ó jaj.-morogtam. Már előre láttam,hogy ennek nem lesz jó vége.
-Ébresztő!!!!!!-üvöltötte el magát Justin,mire Conor ijedten lezuhant a ülő helyről,magával húzva Maryt,Amy ijedtében beverte a fejét,Scott szájából kiesett a félig megcsócsált kifli,Ben úgy felriadt,hogy véletlen leejtette az Iphonát a fülesével együtt,Cili pedig felsikoltott mert nagyon megijedt.
-Mi van már?-morgolódott Conor.
-Szállunk.-szedte össze a cuccait győzedelmesen Justin. Rá fél percre,már mindenki ugyan ezt csinálta. Nem sokárra már az egész osztály egy piszkos utcán sétált a reptér felé.
-Pisi szag van.-nyöszörgött Cili.
-Itt miért nem takarítanak?-kérdezte felháborodottan Lili.
-Itt szoktak hugyozni a csövesek am! Azért van ilyen büdi!-nevetett teli szájjal Scott.
-Fúj..-morogta Lucy.-Ha zabálsz akkor ne teli szájjal pofázz..
-Ott vagyunk már???-kérdezte vagy 100-szorra Amy.
Sóhajtottam egyet,majd össze kulcsoltam Jussal az ujjainkat.
-Elnézést gyerekek..-jött oda hozzánk egy csöves.-Már 10 napja nem ettem.. Kéne egy kis pénz...-nyújtotta felénk a kezét. A férfiből áradt a pia szag. Ja pénz persze.. Most is csak piára gyűjt.
-Húzzan a faszba!-üvöltötte le Ben.-Csak pia kell magának. Menjen koldulni máshova!
De a csöves továbbra is követett minket. Félve húzódtam közelebb Justinhoz.
-Nyugi nem lesz semmi baj.-puszilt meg.
-Kérem ne kövessen minket.-szólt a csövesre indulatosan Tüsi.
-Éhen fogok halni... 10 napja nem ettem..-folytatta a csöves.
-Akko már megdöglött volna! Na takarodjon!-vette feljebb a hangját Tüske.-Vagy hívom a rendőrséget!
A csövesnek több sem kellet. Hamar elhúzta a csíkot. Megkönnyebülten folytattuk az utat a reptérig. Ott mindenkinek vett Tüske jegyet,majd felszálltunk a repülőre.
-Utaztál már repülőn?-ült le mellém Juju.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Ezért egy kicsit pánikolok.
-Nem kell. Tök klassz.-mosolygott rám bíztatóan.
Hamarosan fel is szálltunk. Annyira paráztam,hogy még az ablakon sem mertem kinézni. Erősen szorítottam Justin kezét,aki szó nélkül tűrte,és közben zenét hallgatott. Párszor rám pillantott,és mindig elmosolyodott. Örülök neki,hogy viccesnek találja azt,hogy én mindjárt összefosom magam. Folyamatosan simogatta a kezem a hüvelykujjával,ami egy kicsit kezdett megnyugtatni. Kihúztam az egyik fülhallgatót a füléből,és bedugtam a fülembe. Ushert hallgatott. Párszor már mondta nekem,hogy ő a példaképe,és hogy fel néz rá. Persze Michael Jackson után. Usher zenéjének a dallama hamarosan álomba ringatott.
Kb 3 óra múlva arra ébredtem,hogy Juss apró puszikat hint az ajkaimra. Mosolyogva kinyitottam a szemem.
-Szállunk.-mosolygott rám.-Látod. Ugyanúgy keltettelek ahogy te is engem a vonatnál.
Ezen a mondatán elpirultam. Gyorsan összeszedtem a cuccom,majd mikor földet ért a repülő,akkor az osztállyal leszálltunk. Tüske gyorsan megszámolt minket,hogy mindenki meg van e ,majd mikor bebizonyosodott róla,hogy senki sem tűnt el,elindultunk a szállodába. Minden egyes utcát,házat,parkot,teret, megcsodáltam. Párizs csodálatos! Persze Justint figyelmét nem kötötte le Párizs. Továbbra is zenét hallgatott. Persze ezt nem csak én szúrtam ki.
-Bieber fiam! Rakd el a fülhallgatót!-jött oda hozzánk Tüsi.
Juju értetlenül rázta a fejét,ezzel jelezte,hogy nem hall semmit. Jaj. Ebből vita lesz. Mrs.Tüske dühösen kitépte Justin füléből a fülest,majd zsebre vágta.
-Hé!-kiáltott fel indulatosan Juss.-Adja vissza!
-Azt lesheted fiam!-felelte dühösen,majd a sor elejére sétált.
-Nem vagyok a fia..-morogta dühösen Juju,majd durcásan megfogta a kezem,és össze kulcsolta az ujjainkat. Jaj ez a Justin kontra Tüske veszekedések. :D
Hamarosan megérkeztünk a szállodába. Mindenki megkapta a saját szobáját. Egy szobába két ember mehetett. Sajnos fiúk azok külön szobát kaptak,külön folyosóm,ezért Maryvel mentem be egy szobába. Nah nem baj legalább a legjobb barátnőmmel lehetek :) A szobában nem voltak emeletes ágyak csak kettő sima. Nem baj ez is jó. Kb fél óra múlva mindenkit össze hívott Tüsi.
-Oké!-tapsolt kettőt.-Akkor a programok! Ebben a három napban el fogunk menni az Eiffel toronyba, az aqua parkba, egy múzeumba, és a vidám parkba. A kérdés az,hogy ma melyik helyre szeretnétek menni.
-Vidám park!-kiáltotta Ben.
-Eiffel torony!-visítozott Cili.-Az tök romantikus.
-Eiffel torony!-kiáltottam én is.
-Hagyjatok már a nyálas romantikátokkal lányok.-húzta el a száját Dave.-Menjünk aqua parkba!
-Ja menjünk aqua parkba!-helyeselt Scott.
-Ahoz túl késő van már! Hülye gyerek.-morgolódott Lucy.-Én is az Eiffel toronyra szavazok.
-Nos akkor mi legyen?-nézett ránk kérdően Tüsi.
-Vidám Park!-kiáltott be Jake.
-Nem Eiffel torony!-erősködött Cili,Lucy,és én.
-Aqua Park!-toporzékolt Scott.
-Elég egyen!-kiáltott közbe Tüske.-Tegye fel a kezét az aki az Eiffel toronyra szavazz!
20 fős osztályból 12 felrakták a kezüket. Justin is :)
-Rendben. Akkor az Eiffel torony lesz. Indulás!-vezényelt Tüske,majd elindultunk.
Szerencsére a szálloda közel volt az Eiffel toronyhoz,ezért hamar oda értünk.
-Jaj ez tök nagy.-morgolódott Scott.-Letörik a lábam mire felérünk a tetejére.
-Ne zsémbeskedj!-csattant fel Lucy.-Legalább lefogysz!
Dave,Conor,Ben,Jake és Justin hangosan felröhögött. Szegény Scott :( Felindultunk. Tényleg elég fárasztó volt,főleg,hogy felfelé menet egy csomóan nyafogtak.
-Letörik a lábam!-sopánkodott Scott.
-Kellett ide jönni! Mindjárt össze esek!-sóhajtozott Dave.
-Szomjan halok!-morgolódott Ben.
-Miért nem szerelnek be ide liftet?-szált be a nyavajgásba Justin is.
-Ennyi! Nem birom tovább!-állt meg Scott majd le ült a lépcső közepére.
-Vidd már innen a hájas segged! Mennék tovább!-üvöltözött Lucy,majd erőteljesen arrébb lökte Scottot és tovább ment. Justin,Conor és Dave megint felröhögött,majd tovább mentek.
-Hallod Justin,képzeld el milyen menő lenne innen ledeszkázni.-álmodozott Conor.
-Ja!-helyeselt Justin.
-A lépcsőn?-néztem rájuk értetlenkedve,mire Conor legyintett.
-Hannah te ezt nem értheted.-mondta.
-Hát persze.-forgattam a szemem.
Hamarosan fel is értünk. Ámuldozva néztem a gyönyörű tájat. Itt fent sokkal erősebb volt a szél. Össze is kócolta a hajam,és folyton belefújta az arcomba. Hirtelen két kar fonódott a derekam köré. Azonnal megéreztem Justin kellemes illatát. Állát a vállamon pihentette.
-Ugye milyen szép?-fordultam felé.
-Igen.-bólintott.-Gyönyörű. Mint te.
Elpirultam. A szél megint feltámadt,és az arcomba fújta a hajam. Idegesen próbáltam kisöpörni az arcomból,de mindig vissza fújta. Justin szórakozottan figyelte a jelenetem,majd mikor ráunta,magához húzott,a kusza hajtincseimet a fülem mögé tűrte,és hosszan,és szenvedélyesen megcsókolt. Azonnal vissza csókoltam. A szél megint feltámadt,a hajamat megint az arcomba fújta a szél,így a hajamból Justin is kapott,amin csak mind ketten elnevettük magunkat,de a csókolózást nem hagytuk abba. Ennél romantikusabb már nem is lehetne! Minden olyan tökéletes! Már előre látom,hogy ez az osztálykirándulás tökéletes lesz!

30.rész: Minden helyre jön

Hosszú ölelés után,elszakadtam Jusstól,majd elindultam a lakásba. Mikor beértem,anya és apa dühös tekintetével találtam szembe magam.
-Hannah beszélnünk kell.-mondta anyu.
Jaj. Most megint mit tettem?
-Öhm.. Miről?-kérdeztem félénken.
-Majd meglátod. Gyerünk a nappaliba.-felelte,majd apuval már el is indultak. Nagyot nyeltem,majd gombóccal a torkomban,követtem a szüleim.
-Ülj le.-sóhajtott apu,én meg helyet foglaltam.
-Szóval.-kezdte dühösen anyu.-Gondolom teljesen ki vagy azért amiért apád kiirat a suliból.
Bólintottam.
-Sajnállak teljes szívemből. Én már unom,hogy apád nélkülem hoz meg bizonyos   döntéseket.-folytatta.
Nem értem. Anyu akkor most nem rám dühös hanem apára? Apa meg anyára. Én meg azt hittem,hogy mind ketten rám dühösek.
-Én csak most értesültem róla,hogy apád ki akar iratni.-mondta,majd dühösen apára pillantott.-De itt az én döntésem is számít. És én nem foglak kiiratni a suliból,és nem foglak elszakítani a barátaidtól. Főleg nem Justintól.
-Akkor nem irattok ki? És nem költözünk el?-könnyebbültem meg.
-Költözni??-kapta anyu a tekintetét,dühösen apára,aki gyorsan lehajtotta a fejét.-Még költözést is terveztél?!-vette feljebb a hangját.-Te tönkre akarod tenni a lányunk életét?!
-Én csak jót akartam.-vette feljebb a hangerőt apu is.
Döbbentem bámultam rájuk. Sohasem szoktak veszekedni. 
-Tudjátok mit?-állt fel anyu.-Ma estére áthívom a Bieber családot!
-Mi??-szólaltunk fel egyszerre apával. Persze én boldogan,apa meg felháborodottan.
-Igen! És ha bunkón fogsz viselkedni,nagyon pipa leszek.-fordult apához anyu.-Na megyek,és felhívom őket!-ragadta meg a telefonját és már ki is rohant a konyhába.
Ketten maradtunk a szobában. Apu és én. Nyomasztó csönd volt.
-Bocsáss meg.-törte meg a csendet apu.-Bocsáss meg Hannah!
-Mi?-néztem rá értetlenül. Pedig igen is tudtam,hogy miért kér bocsánatot.
-Sajnálom,hogy ilyen idétlenül viselkedtem a napokban.-emelte rám a tekintetét. A szeme könnyes volt. Döbbenten néztem rá. Még sohasem láttam sírni apát.
-Sem..Semmi baj..-dadogtam.
-Nem akartam tönkre tenni az életed. Tudod nagyon féltettelek. De neked volt igazad. Ha Justint szereted,és ha ő is szeret téged,nem választhatlak titeket szét. Ha te azt mondod,hogy megváltozott,akkor biztosan úgy van. Én nem ismerem őt,csak te,és szégyellem magam mert egyetlen esélyt sem adtam neki. 
-Ma este megismerheted.-mosolyogtam rá.-Nagyon klassz srác.
-Remélem nekem is ez lesz a véleményem.-mosolyodott el apu,majd kitárta karjait,én meg megöleltem.
-Nagyszerű.-lépett be hirtelen a nappaliba anyu.-10 perc múlva itt vannak.
-De jó! Köszönöm!-ugrottam a nyakába anyunak.
-Szívesen életem.-simogatta meg a hátam.-Minden rendben?-nézett rám,majd apura.
-Igen.-feleltük egyszerre.
-Tökéletes. Nah neki látok a vacsinak.-kacsintott anyu,majd kiment a konyhába,én meg követtem. Felültem a konyha asztalra.
-Mi lesz a vacsi?-kérdeztem.
-Pizza.-felelte anyu,majd elkezdte az említett étel tésztáját előállítani..
-Kész lesz az 10 perc alatt?-néztem hitetlenkedve az órára,majd kijavítottam magam.-7 perc alatt?
-Természetesen nem. Addig elfoglaljátok magatokat Justinnal,mi meg Pattievel és Jázminnal elleszünk.
-Ja. Oké.-ugrottam le az asztalról,majd anyu mögé osontam,majd mikor nem figyelt,elcsentem egy kis sajtot a pultról.
-Hé!-nézett rám nevetve.-Annyival kevesebb lesz a tiéden!
-Nem fogod tudni,hogy melyik az enyém! Mind ugyan úgy fog kinézni!-nevettem én is.
-Az lesz a tiéd amelyiken kevesebb sajt van.
-De nem biztos,hogy azt veszem el!
-Nah nyughass egy kicsit.-tolt arrébb anyu.-Nem tudom így a vacsit csinálni. 
-Nem tehetek róla. Fel vagyok pörögve.-ugráltam.-Le telt már a 7 perc?
-Kicsim nem gondoltad komolyan azért te sem,hogy percre pontosan érkeznek!
-Ajj.-bigyesztettem le ajkaim,majd vissza huppantam az asztalra.
-Legyél türelmes.-nyugtatgatott anyu.-Biztos..-kezdte volna de épp csöngettek.
-Nyitom!-ugrottam le az asztalról,majd az ajtóhoz rohantam,és szélesre kitártam.
-Justin!-ugrottam a nyakába.
-Szia!-ölelt vissza,majd adott egy puszit a nyakamra.
-Szia Pattie,Helló Jazzy!-köszöntem a többieknek is,majd megöleltem őket is.
-Helló! Gyertek csak be!-invitálta a Bieber családot beljebb,anyu.-Mindjárt kész a vacsi!
Justinnal elszakadtunk a többiektől,és felrohantunk a szobámba. Ott azonnal egymásnak estünk. Juss neki tolt a falnak,majd elkezdte falni ajkaimat. Én azonnal vissza csókoltam. Hosszú csókcsatát vívtunk,majd a levegő hiánya miatt elváltunk egymástól,majd lihegve leültünk az ágyra.
-Akkor nem irat ki apád? És akkor nem költöztök?-rohamozott meg a kérdéseivel.
-Nem! Anyu mindent lerendezett,és apu meg azt mondta,hogy ad egy esélyt neked.-mosolyogtam.
-Óóó. Akkor ezt nem szúrhatom el.-mosolygott rám.
-Bizony! Minden helyre áll!-hajtottam fejem a vállára.
Justin belepuszilt a hajamba,majd egy megkönnyebbült sóhaj után hátradőlt az ágyamon. Én mosolyogva fölé másztam,majd ajkaimat az övére tapasztottam. Azonnal vissza csókolt. Most én mosolyodtam el először a csókunk közben,de utána éreztem,hogy Juss is mosolyra húzza a száját.
-Szeretlek szerelmem.-suttogta ajkaimba.
-Én is.-hajtottam a fejem a mellkasára. Juss finoman elkezdte simogatni a hátam,mire egy jól eső sóhaj hagyta el a szám.
-Jól esik?-kérdezte mosolyogva.
-Ühüm.-csuktam be a szemem,ő meg tovább simogatott.
-Hé szerelmes pár!-nyitott be anyu 10 perc múlva.-Kész a vacsi! Gyertek enni!-azzal elment.
Feltápászkodtam Justinról,majd elindultam kifelé,de Juju megragadta a kezem és vissza húzott. Kétségbeesetten nézett rám.
-Mi a baj?-simítottam a kezem az arcára.
-Nagyon félek.-felelte,majd lehajtotta a fejét.
-Ne félj.-öleltem meg.-Minden rendben lesz.
-Remélem.-mosolyodott el,majd puha ajkát,finoman az enyémre helyezte.
-Nah gyere.-fogtam meg a kezét,a rövid csókunk után,majd leindultunk.  Mikor leértünk,már mindenki ott ült az asztalnál,és anyu beszámolóját hallgatták, rólam,hogy milyen kis édes voltam kis koromban. Jaj. De ciki. 
Gyorsan helyet foglaltunk Justinnal,majd hozzá kezdtünk a kajáláshoz. Juss kicsit még félt,ezért megfogtam a kezét,mire elmosolyodott.
-Nos.-nézett apu Jujura.-Mesélj magadról.
-Hát.. mi már találkoztunk. De azon belül..-kezdte kínosan Justin,de apa félbe szakította.
-Igen. A rendőrségen párszor.-húzta gúnyos mosolyra a száját,de mivel anyu mérgesen ránézett abbahagyta.
Justin zavartan lehajtotta a fejét. Szegény :(
-Na Justin,meséld el,hogy milyen jó hangod van!-mosolygott rá bíztatóan anyu.
-Jól énekelsz?-húzta fel a szemöldökét apu.
-Igen.-felelte Juss.
-Hm.-harapott bele a pizzájába.
-Justin énekelsz nekünk egy dalt?-kérdezte kedvesen anyu.
-Öhm..-rázta meg zavartan a haját.-Nincs itt a gitárom...
-Most kajálunk,nem hinném,hogy énekelgetni kéne.-szólt közbe apu.
-Apa!-rivalltam rá dühösen.
Apu rám pillantott,majd elszégyelte magát.
-Justin.-nézett rá apu Jussra,de most már kedvesebben.-Milyen tanuló vagy?
-Kitünő.-felelt helyette Pattie.
-Az igen.-bólintott elismerően.-Hannah te miért nem tanulsz olyan jól mint Justin?
-4-es az átlagom. Ez is jó!-feszengtem.
-Lehetne jobb is.-ivott bele a narancslevébe.
-Elnézést.-álltam fel dühösen azt asztaltól,majd felrohantam. Ezt nem hiszem el. Mindent el kell rontania! Idegesen becsaptam magam mögött a szoba ajtót,majd az ablakhoz sétáltam,és kinyitottam. Had jöjjön csak a friss levegő. Az én apám a legcikisebb a világon. Ahogy szívtam magamba a friss levegőt,hirtelen valaki hátulról átkarolt. Azonnal megcsapta az orromat a kellemes illat. Innentől tudtam,hogy Justin az. Nem fordultam meg. Tovább néztem ki az ablakon. Juju az ajkát a nyakamhoz helyezte.
-Hé,minden oké?-suttogta.
-Nem. Semmi sem oké.-fordultam meg felé. Szembe találtam magam gesztenye barna szemeivel.
-Mi a baj?-simította kezét az arcomra.
-Az apám. Teljesen kikészít.-bújtam hozzá.
-Addig örülj ameddig nem őrült gyilkos. 
Éreztem,hogy ez a téma őt mélyen érinti ezért nem veszegettem tovább.
-Hagyjuk.-legyintettem.-Igazad van.
-Na ugye.-mosolyodott el,majd apró csókot hintett ajkamra.-Gyere menjünk vissza.
-Oké.-fogtam meg a kezét,majd vissza sétáltunk. Lent még mindig nagyba beszélgettek a felnőttek,de mikor mi is leültünk az asztalhoz,mindenki ránk kapta a tekintetét.
-Minden rendben?-kérdezte anyu.
-Igen.-bólintottam.
-Kérhetek még?-szólalt meg csilingelős hangján Jázmin.
-Persze! örülök,hogy ízlik!-ugrott fel anyu,majd Jazzy elé tett még egy kis pizzát.
Juss eközben az asztal alatt összekulcsolta a kezeinket,amin elpirultam.
-Mit csinálsz majd este?-kérdeztem tőle.
-Mecset nézek. Hajrá Real Madrid!-nevetett fel Juju.
-Te is Real Madrid fan vagy?-kapta fel a fejét apu.
-Aha.-mosolyodott el Justin.
Végre van valami közös bennük! Csak össze jön ez! :))
-Tudod mit! Maradj estére,és nézzük meg együtt a mecset!-ajánlotta fel apu.
Justin reménykedve kapta Pattiere a tekintetét.
-Jó maradhatsz!-nevetett fel Pattie.
-Köszi!-mosolygott Juss hálásan.
A vacsi további része nyugisan telt,Juju az ujjával simogatta a kezem. :)
Majd Pattiék elköszöntek,és Justin lelkére kötötték,hogy meccs után siessen haza. Majd apuval beültek nézni a focit. Én tétováztam egy kicsit,de végül leültem Juju mellé és néztem velük együtt. Juju átkarolt,amit apu nagyon rossz szemmel nézett,de végül leszarta. Úgy csókolóztam volna Justinnal a meccs közbe,de apu ott volt mellettünk,szóval szar ügy :cccc
A meccs felénél bealudtam,már a végénél keltegettek apáék. Justinnak mennie kellett ezért kikisértem a kertig. Apu nem jött utánunk,még a házban elköszönt Justintól,ami egy "szevasz" volt meg egy kéz fogás.
-Hogy érezted magad?-kérdeztem félve.
-Nagyon jól.-felelte mosolyogva Juju.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Ennek örülök.-mosolyogtam rá.
-És veled is minden oké?-húzott közel magához.
-Persze. Boldog vagyok.-karoltam át a nyakát.
-Ennek örülök.-suttogta ajkaimba,majd megcsókolt. Hosszú,szenvedélyes csókcsata után,elváltunk egymástól.
-Jó éjt szerelmem.-ölelt meg.
-Neked is.-öleltem vissza.
-Szia!
-Szia!-intettem neki,majd Justin haza indult. Én pedig mosolyogva sétáltam be a házba. Azonnal apuhoz rohantam.
-Na?-kérdeztem izgatottan.
-Igazad volt.-mosolygott rám apu.-Tényleg klassz kis srác.
-Nekem mindig igazam van.-adtam puszit az arcára,majd felrohantam a szobámba.