37.rész: You think that makes it hurt any less?

Teljesen olyan érzésem volt,mintha egy kést döftek volna a szívembe. A rám törő sírógörcs csak még rátett egy lapáttal. Könnyeim patakokba folytak le az arcomról,mellkasom szúrt a sírástól. Nem akartam magam tovább égetni,ezért sarkon fordultam,majd kirohantam a konyhából. Pattie elég rémülten nézett rám,mikor zokogva elrohantam elötte,majd feltéptem az ajtót,és az utcára sprinteltem.
-Hannah! Történt valami?-jött utánam,de Justin megelőzte.
-Mi a baj? Miért sírsz?-ragadta meg a csuklóm Juss, mikor utolért,és látta,hogy nem akarok megállni. Lucy épp arra készült,hogy kijöjjön,de Pattia vissza tolta a házba. Szerencsére.
A sírógörcsöm nem hagyott alább,még beszélni sem tudtam rendesen,sőt még levegőt venni is alig tudtam. Csak sírtam és sírtam,a mellettem álló Justin meg egyre idegesebb lett.
-Mi történt? Miért sírsz? A csók miatt?-záporozott rám hirtelen egy csomó kérdést,de mivel megszólalni sem tudtam,egyszerűen leültem a fűbe. Így könnyebb átvészelni a rám törő sírógörcsöt. Gondolom.
-Csók? Milyen csók?-értetlenkedett Pattie.
-Justinnal csóko...-nyitotta ki az ajtót Lucy,de Pattie azonnal rácsapta. Megint. De jó ez a hülye lány is itt hallgatózik.. Bahh..
-Hannah ne ülj le a földre fel fogsz fázni! Inkább állj fel és meséld el,hogy mi történt!-sétált oda hozzám védelmezően Pattie,majd kicsit hátrahőkölt mikor megpillantotta az arcom. Nem csodálom. Nem lehetek valami szívderítő látvány a kibőgött fejemmel.
-Te jó ég..-nézett rám rémülten.-Teljesen le vagy sápadva. Hívok azonnal orvost! Te addig Justin,próbáld felszedni a földről!-hadarta,majd berohant a házba.
-Gyere.-nyújtotta a kezét Juju de én nem fogadtam el. Arcomat a kezeimbe temettem,úgy sírtam tovább.
-Ne csináld már.-huppant le mellém,majd megfogta az egyik kezem,és elhúzta az arcom elöl.-Hideg a kezed.
-És? Ne foglalkozz velem. Ott a barátnőd.-mutattam a barátnő szónál idézőjelet az ujjaimmal.
-Miért mutatsz idézőjelet?-nézett rám értetlenkedve,én meg azonnal rádöbbentem,hogy az előbb hibát követtem el. Basszus.
-Semmi,semmi.-legyintettem,majd felálltam a földről.
-Na de még is.-állt fel ő is,majd zsebre dugta a kezét,mivel elég hideg volt és neki is fázott a keze,nem csak nekem. 
Nem feleltem,csak a zsebembe kezdtem el turkálni zsepi után,de pechemre nem találtam. Klassz. Ennél szerencsétlenebb már nem is lehetnék.
Épp a nadrágzsebembe is bele akartam nyúlni,mikor Justin megelőzött,és oda nyújtott nekem egy zsepit. Szó nélkül elvettem majd kifújtam bele az orrom.
-Kösz..-morogtam az orrfújás után.
Juss bicentett egyet majd vissza tért az eredeti témához.
-Mi a baj? Miért akadtál ki ennyire?-fürkészett aggódva.-Hiszen ő a barátnőm.-jelentette ki határozottan,majd mintha elbizonytalanodott volna,hozzá tette:- Nem?
Úgy utálom az ilyen helyzeteket,hogy azt már el sem tudom mondani.  Komolyan,legszivesebben megmondanám neki,hogy nem,mert én vagyok a barátnője,de az orvos megtiltotta,hogy bármit is mondjak neki a múltjáról,szóval nem tehetek mást...
-Ja,persze...-hadartam,majd a földet kezdtem el tanulmányozni.
-Van valami amiről tudnom kéne?-emelte fel a fejem az államnál fogva,hogy bele tudjon nézni a szemembe. És ezt nem kellett volna... Mivel ha én bele nézek a szemébe,nagyon nehezen tudok neki hazudni...
Némán bámultam rá,de ő már nem csak a szemeimet tanulmányozta,hanem a számat is.. Hurrá. És nagyon ritkán mondok ilyet de a megmentőm az Lucy volt. Mivel szó szerint kirontott a házból,és hozzánk trappolt. Gyorsan hátraléptem pár lépést,hogy véletlen se lökjön fel ha oda ér hozzánk.. Vagyis inkább Justinhoz.
-Juss!-ragadta meg a kezét Lucy,de Justin nem figyelt rá,végig engem bámult.
Emiatt persze Lucy hisztirohamot kapott,ami miatt Juju ijedten hőkölt hátra pár lépést. Jézusom... Úgy éreztem,hogy ideje ha haza megyek,mivel ők úgy is el vannak,otthon pedig anyuék már a hajukat téphetik,hogy hol a francban vagyok. Ezért miközben ők ott veszekedtek én lassan,és észrevétlenül elindultam haza. 
Ahogy lépkedtem a járdán,egyre jobban mélyültem el gondolataimba. Mennyire szerencsétlen vagyok,hogy pont Justin veszti el az emlékezetét és még meg sem lehet neki mondani,hogy én vagyok a barátnője! A másik Lucy. Mégis,hogy lehet valaki ennyire gonosz? Miért akarja mindenkinek az életét megkeseríteni? Miért akar engem és Justint szétválasztani? Miért?
Szemeim könnybe lábadtak a gondolattól. Félek. Nagyon félek,hogy örökre el fogom veszíteni Justint...

*** Justin szemszöge***

-Én vagyok a csajod! Akkor nem foglalkozhatsz Hannahval!!!!-magyarázott továbbra is Lucy.  Annyira de annyira irritáló ez a csaj! Egyre több kétség gyűlik bennem össze. Biztos,hogy nem ő volt a barátnőm. Ugyan! Én nem választanék magamnak ilyen lányt! Kétségtelen,hogy hazudik. Még Hannah sem reagált túl meggyőzően mikor megkérdeztem,hogy tényleg a barátnőm e ez a lány. Ha meg tévedek,akkor is szakítok vele. Elviselhetetlen komolyan!!!
-Figyelj...-szóltam közbe,mire azonnal abba hagyta a fecsegést,és értetlenül meredt rám.-Ez így nem oké. Asszem ennyi.
Nem akartam kerülgetni a forró kását. Megmondtam azonnal,így a jó. Legalább hamarabb túlestem rajta. De persze a bonyolultabb része még csak most fog következni...
-Mi??-tárta szét a karját értetlenül.-Most szakítasz?
-Ja,valahogy úgy.-vontam vállat,majd elindultam a ház felé.-szia!
-Mi? Neeem!-ordította,és hallottam ahogy utánam trappol. 
Jaj mi lesz ebből. Lucy mikor utolért,erőszakosan megragadta a karom,majd magához húzott.
-Nem koppinthatsz le!-dühöngöt,és tényleg így úgy nézett ki mint egy sziopata,ami kicsit megrémített.
-De asszem van jogom hozzá.-téptem ki a karom a szorításából.
-Nincs jogod hozzá!!! Te hozzám tartozol! Én mondom meg,hogy mikor szakítunk és mikor nem!-toporzékolt,majd megragadta a pólómat és azt kezdte el hisztisen rángatni.-Holnap lesz a randink!! Már mindent előre megterveztem!! Nem szakíthatsz!
-Ne nyújtsd már ki a pólóm.-nyöszörögtem,majd leszedtem a kezét a felsőmről.-Figyelj Lucy,nem passzolunk össze és szerintem mi soha nem is jártunk.-érveltem.
Lucy alig tudott megszólalni a felháborodottságtól.
-Azt mondod,hogy én hazudok??-akadt ki még jobban.
-Nem,csak...-gondolkoztam el,majd arra jutottam,hogy csak ő mondja jól.-Vagyis ha jobban belegondolok,igen azt mondom. És kérlek nyugi,ne kapj dührohamot.-tettem a kezem a vállára.-Majd találsz magadnak nálam sokkal jobb pasit is.
-Hálátlan vagy! Tudom,hogy mindent Hannah miatt teszel!! De ide figyelj! Felvilágosítalak! Hannah téged teljes szívéből gyűlöl! Ezt jól jegyezd meg!-rázta fenyegetően a mutató ujját.
Ezekre a szavakra szó szerint görcsbe rándult a gyomrom. Szívem fájdalmasan dobbant egy nagyot,torkomban egy óriás méretű gombóc keletkezet,szemeim pedig könnybe lábadtak,amit próbáltam takarni de nem nagy sikerrel,ezért el is fordultam Lucytól,hogy ne lásson ilyen állapotban.
-Rossz érzés mi?-állt elém,de én megint elfordultam.-Ez a tanulság belőle: Soha ne szeress bele olyan lányba aki csak szenvedést okoz neked!
Szemembe a könnyek egyre és egyre csak gyűltek,ami számomra egyre dühítőbb kezdett lenni. Mi van velem? Miért készülök ki csak ennyitől,hogy Lucy azt mondta,hogy Hannah gyűlöl? Mi lehetett ezzel a lánnyal  a múltam?  Várjunk csak.. Egyáltalán hova tűnt? 
Egy gyors mozdulattal letöröltem a könnyeim majd megpördültem tengelyem körül és szétnéztem. Hannah sehol sem volt. Elment. Nee..
-Mi volt Hannahval a múltam?-fordultam hirtelen Lucyhoz,aki lesajnálóan méregetett.
-Egyet mondok: Fájdalom.-felelte tömören,majd megfordult,amitől a haja az arcomba csapódott,és elviharzott.
Ekkor hirtelen egy erős fájdalom nyilalt a fejembe,amitől egy hatalmasat felkiáltottam. Csak pár másodperc volt,de abban a pár másodpercben egy rövidebb képet láttam. A múltamból...
Magamat láttam.. Épp beszéltem valakihez.. Az arcom jobb oldala fel volt tagadva. A szöveg pedig...

"Gondolod ettől kevésbé fáj? "


Nem értem. Miért mondhattam ezt?  De legfőképpen kinek? Ez a rövidke gondolat kép a múltamból teljesen össze zavart. Némán bámultam a sötét utat,fejemben pedig ez a rövidke mondat járt. Majd pár perc múlva felnéztem,és felegyenesedtem. Csak egy cél hajtott: Meg akarom tudni a múltam.
-Justin?-hallottam meg hirtelen magam mögött anya hangját,mire megfordultam,és halványan rámosolyogtam.-Történt valami kisfiam?-hangja aggódóan csengett.
-Láttam egy rövid jelenetet a múltamból.-sétáltam oda hozzá lassan.-És..többet szeretnék tudni róla. Mesélsz nekem?
Anya arcán először az öröm,majd a szomorúság suhant át. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen hangulatváltozást,ezért értetlenül meredtem rá,és felvontam a szemöldököm.
-Justin úgy szeretnék neked mesélni de nem lehet.-nézett rám szomorúan.-Magától kell vissza jönnie az emlékezetednek. Ez már haladás,hogy beugrott egy kis jelenet.
-De nem értem. Miért nem beszélhetsz róla?-ráncoltam a szemöldököm.
-Az orvos megtiltotta. Kérlek fiam értsd meg..-nézett rám könyörgően,mire némán bólintottam. Nem akartam erőltetni.
-Öhm.. Megkeresem Hannaht..-dadogtam,majd elfordultam anyutól,és elindultam a sötét utcán. Fejemre rántottam a kapucnim,mivel elég hideg volt.
-Rendben,vigyázz magadra! Ha megtaláltad hozd haza mert kihívtam neki az orvost!-kiáltott utánam anyu,mire csak intettem neki,hogy lássa,hogy értettem.
Gyors léptekkel mentem a kihalt utcán. Nem volt valami barátságos erre menni ilyen későn,főleg,hogy senki sem jár erre. Még belegondolni is szörnyű,hogy Hannah ilyen helyen ment keresztül egyedül. Hiszen azért mégis más,hogy egy fiú megy át ilyen helyen vagy egy lány. Bár nem értem,hogy miért aggódok érte. De főleg azt nem,hogy hogy tűnt el ilyen észrevétlenül. Na mind egy.
Nagy merengésemből egy férfi zökkentett ki,aki elég hangosan telefonált. Vagyis lehet,hogy nekem volt hangos mivel tökre kihalt és csendes ez az utca. Lehet,hogy egy forgalmas városban tök alap hangerő. A pasas eléggé siethetett,mivel mikor elhaladt mellettem nekem is jött véletlen,de a taplója véletlen sem kért bocsánatot.
Ahogy elviharzott mellettem,és én sikeresen vissza tértem az egyensúlyomba,megint az utat kezdtem el pásztázni,mikor hirtelen megint bevillant egy kis gondolat kép.
 Fájdalmasan a fejemhez kaptam,majd neki dőltem a legközelebbi ház falához.
Pár másodpercig tartott az egész ahogy a fájdalom is. Teljesen leizzadtam. Levegőt hevesen szívtam a tüdőmbe. Megint egy gondolat kép a múltamból amit nem tudok hova tenni. De jó. Miért jár ez ennyire erős fájdalommal,mikor bevillanak ezek? 
Idegesen dörzsöltem a fejem,majd megállapodtam a fejem tetején lévő puklin ami rejtélyes módon nagyon fáj. Az orvos szerint leütöttek. Persze nekem ez mind kiesett.
Lassan újból útnak indultam és a kis bevillanó gondolat képemen gondolkoztam. Elég idegesen tárcsázhattam valakit az biztos. Mi történhetett? Kit hívhattam?
Lehetséges,hogy Hannaht? Ah ugyan miért hívtam volna őt,mikor utál engem? Álmodozz csak Bieber... Szomorúan belerúgtam az előttem lévő kavicsba,ami kigurult az úttestre.
Ebben a pillanatban fordult be egy kocsi,aminek a motorja nagyon nagy zajt csapott a csendes utcában. Elég gyorsan haladt,és sikeresen bele is ment a kavicsnak abba a részébe ami élesebb volt,ezért sikeresen kilyukasztotta a kerekét. Nagy fékcsikorgás közepette,a kocsi elvesztette a menetirányt és erőből neki száguldott egy oszlopnak. Riadtan meredtem a szétzúzódott kocsira. Már épp azon voltam,hogy oda megyek segíteni,mikor kiszállt az autóból egy izmos pasi,akinek a kezében egy fegyver volt. Azonnal megtántorodtam,és imádkoztam az Istennek,hogy nehogy észrevegyen. Szerencsém volt. Nem vett észre. Csak káromkodott párat,majd izomból belevert az oszlopba,dühében. Juj. És ha tudná,hogy én miattam történt minden.. Tuti megölne.. Te jó ég mit tettem. A kocsi másik oldalán is kinyílt az ajtó,amin még egy izomagy szállt ki. Úgy láttam,hogy ideje lelépni. Gyors léptekkel vettem egy 90 fokos fordulatot,majd észrevétlenül leléptem. Ez azért durva... Asszem soha többé nem rugdosok kavicsokat...


Egy jó 10 perc múlva megláttam végre elöttem egy árnyt. Lépéseiből,és gyönyörű,karcsú testartásából azonnal  kivettem,hogy Hannah sétál elöttem. Szívem szaporábban kezdett el verni,lépteimet még gyorsabbra váltottam. Szinte már rohantam,és égtem a vágytól,hogy megérintsem vállát. Gyönyörű szőkés barna, hosszú hullámos hajába belekapott a szél,ami késöbb gyengéden hullott a vállára. Ahw.
Mikor végre oda értem hozzá,megragadtam a vállát,mire egy kisebb sikoly hagyta el a száját. Rémülten fordult meg majd egy pofont kevert le nekem.
-Aú!-kiáltottam fel,majd az ütés helyére helyeztem a kezem.-Ez fájt.
Hannah döbbenten meredt rám,majd mikor végre felismert,ijedten kapta szája elé a kezét.
-Jaj úgy sajnálom én nem tudtam..-kezdett a szabadkozásba,de én gyorsan leintettem.
-Semmi..ba..-kezdtem volna,mikor megint a fejembe nyilalt az az erős fájdalom.
Fájdalmasan felszisszentem,majd a fejemet fogva a földre rogytam. A következő gondolat képet láttam:


Pár pillanatig tartott az egész,de azonnal felismertem Hannaht és magamat.
A fájdalom hamar elmúlt,ahogy a rövid kis jelenet is.  Arra kezdtem csak feleszmélni,mikor meghallottam Hannah aggódó hangját.
-Justin! Te jó ég  Justin!-kiáltozott,majd megéreztem meleg kezét az arcomon,amitől teljesen elpirultam... 
Lassan kinyitottam szemeim. Hannah arca vészesen közel volt az enyémhez,amitől jócskán zavarba jöttem. Ajkam kiszáradt ezért nyelvemmel nedvesítettem meg. Szinte zihálva vettem a levegőt,annyira zavarba hozott. Ajkairól nem tudtam levenni a szemem,annyira vonzottak. Hihetetlen,hogy mit nem képes kihozni belőlem ez a lány!
-Jézusom,Justin jól vagy?-ölelt meg hirtelen.
Ha eddig nem hozott volna jobban zavarba,hát most megtette. Sosem volt ilyen érzésem egy lány közelébe.. Hihetetlen.. 
-Mi történt?-nézett rám az ölelés után.
Megnyaltam az alsó ajkam,majd tiszta lángvörös fejjel,lassan szemébe néztem.
-Izé..-dadogtam.-Láttam a múltamból egy jelenetet.
Hannah döbbenten meredt rám,majd mintha megértette volna,hogy miről van szó,reménykedve rám nézett.
-És.. Mit láttál?-nézett továbbra is csillogó szemekkel. 
-Téged..-kezdtem,mire ő izgatottan fészkelődni kezdett mellettem.-És engem.
-Tényleg?????-mosolyodott el,majd reménykedve még jobban belefúrta tekintetét az enyémbe,amitől majd kiugrott a szívem a helyéről.-Mit csináltunk?
Nem tudtam,hova rakni ezt a kérdést,ezért először nem mondtam semmit,de végül mosolyogva válaszoltam:
-Lelöktél a kanapéról.-nevettem.
Hannah arcán először csalódottságot(?) fedeztem fel,majd végül ő is elnevette magát.
Mosolyogva figyeltem ahogy kacag. Gyönyörűen tud nevetni...
Ahogy figyeltem őt,egyre és egyre több gondolat tört elő belőlem. Először is: Ha utálna nem viselkedne így velem. Másodszor is: Azt hiszem arra a megállapodásra jutottam,hogy bele szerettem Hannahba. Harmadszor is: Biztos,hogy volt valami múltam vele. Valami szép múlt.. Biztos vagyok benne. Lucy pedig hazudott nekem.
-Hé min gondolkozol?-zökentett ki a gondolataimból Hannah.
Ahogy a szemeibe néztem,biztos kezdtem lenni az állításomban. Lucy azt  mondta,hogy utál.
De mikor belenézek a szemébe azt látom..mintha... én irántam többet érezne mint egy barátság.  De viszont Lucy azt mondta,hogy ezzel a lánnyal a múltam csak fájdalom volt...
Mosolyogva megráztam a fejem,miközben mindig Hannaht bámultam. Lehetetlen. Lehetetlen,hogy csak fájdalom lenne a múltunk.
-Miért ráztad meg a fejed?-fürkészett a Hannah.-Nem kell elmondanod ha nem akarod..
Válaszként csak kuncogtam egyet majd... Majd olyat tettem amit lehet,hogy nem kellett volna. Nem is tudom,hogy miért tettem,csak úgy jött. Úgy éreztem,hogy meg kell tegyem:
MEGCSÓKOLTAM.

Biebermaffia előzetes

Szasztok! Csináltam a blogomnak egy előzetest! Ebben a videóban láthatjátok a jövőbeli részekből részleteket. Véleményt kérek!
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=aZeeebdE7Sc

36.rész

Már vagy 2 perce némán bámuljuk egymást. Justin azóta is lesápadva mered rám,mióta közöltem vele,hogy tudom,hogy elmegy. Oké,kezdtem unni ezt az állapotot,ezért én törtem meg a csendet:

-Miért nem mondtad el?

Justin kifújta a bent tartott levegőjét,majd szomorúan rám nézett.

-Nem akartam most. De amúgy is.. Honnan tudsz te erről?-váltott hirtelen témát,és most fordult a kocka. Én kerültem kínos helyzetbe.

-Én..-dadogtam de sehogy sem tudtam értelmesen megfogalmazni a mondatom.

Justin felvonta a szemöldökét,majd dühösen a szemembe nézett.

-Hallgatóztál?!-kérdezte mérgesen.

-Nem én csak..-dadogtam össze-vissza,de hiába. Justin meg sem hallgatott csak felállt,és ott hagyott. Teljesen leblokkoltam,csak magam elé bámultam,és közben szemeim megteltek könnyekkel. A világ legrosszabb érzése,ha olyan ember haragszik rád akit nagyon szeretsz. Nem kívánom ezt senkinek sem. A hirtelen rám tört sírógörcs,csak erősebb lett,mikor Ross megfogta gyengéden a vállam,és érdeklődött,hogy mi a bajom. Ennyi,kész. Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a sírás,de annyira erősen,hogy a mellkasom szúrni kezdett. Potyogó könnyekkel bújtam oda Rosshoz,aki annyira megrémült a váratlan sírógörcs kitörésemtől,hogy csak 2 perc után ölelt vissza. Jó néha egy ilyen barát aki mindig itt van ha segítség kell ☺ 

Persze ez a pillanat nem sokáig tartott mivel felnéztem Ross válla felett és megpillantottam Justint,aki minket bámult nekidőlve a falnak.

                                                   Egy pillanatra össze találkozott Jujuval a tekintetünk. Szemei szomorúan csillogtak. Mintha csalódottságot láttam volna bennük. Nem tudom miért. A lényeg,hogy nem volt valami vidám,amitől még jobban elfacsarodott a szívem. Ross még mindig ölelt,Justin meg még mindig minket bámult szomorúan. Klassz. 

Ennyire cikis helyzetben még nem voltam.. 

Juss egy idő után megelégelte a bámulást,ellökte magát a faltól,majd elindult felénk. Először azt hittem,hogy odajön hozzánk de nem tette,csak kikerült minket,és leült az elöttem lévő padsorba. Eközben már elhúzódtam Rosstól,és értetlenül bámultam rá. Juju mintha csak megérezte volna,hogy figyelem,felpillantott a telefonjából,majd mélyen a szemembe nézett,amitől megremegett a gyomrom.

-Mi van?-kérdezte nem valami kedves hangnemben,amitől legszivesebben megint bőgtem volna,de nem akartam magam ennél cikisebb helyzetbe hozni.

-Te mellettem ülsz. Nem?-kérdeztem halkan,közben próbáltam vissza folytani a sírást.

-Nem.-felelte tömören,majd tovább nyomogatta a telóját. Azt hiszem ezzel azt akarta közölni,hogy többé már nem ül mellettem . :(

Nem feleltem semmit mivel Baranyi tanárnő belépett a terembe,és mindenkit a helyére küldött. Szomorúan a helyemre botorkáltam,majd kinyitottam a tankönyvem,mivel olvasni fogunk ezen az órán. Még múlt órán közölte velünk...

-Justin Drew Bieber.-lépett Baranyai tanárnő,Jujuhoz.-Te nem Hannah mellett ülsz?

-Nem.-morogta,majd a könyve elé helyezte a mobilját,hogy  a tanár nehogy észre vegye,hogy kockul órán.

De persze Baranyai tanárnőt nem olyan egyszerű átverni,ez be is bizonyosodott nem sokárra, mikor olvasás közben megállította Scottot,majd Jujura nézett.

-Justin,folytasd.-mondta a tanárnő.

Juss értetlenül felnézett a könyv takarta mobiljából.

-Mit?-kérdezte értetlenül.

Baranyai tanárnőnek kidagadtak a homlokán az erek, annyira dühös lett.

-Mi van a könyved elött?-nyújtogatta a nyakát Baranyai.

-A kezem.-felelte szemtelenül Juju.

-Emeld fel a könyvet!-adta a parancsot a tanárnő.

Justin lazán felemelte,a mobilja pedig ezzel a mozdulattal láthatóvá vált. Baranyai idegesen maszírozta az orrnyergét,majd Justinra meredt.

-Hányszor mondtam már el,hogy ne mobilozz az órán?-kérdezte,közben pedig próbált higgadt maradni. Nem nagy sikerrel.

-Egyszer sem.-vont vállat Juju. 

-Figyelj Justin. Én annyira próbálok veled szót érteni. De valahogy sehogy sem megy.-dőlt a tanári asztalnak elkeseredetten a tanárnő.

-Hogy-hogy? Hiszem angolul beszélek!-viccelődött Justin,de a tanár arcát látva azonnal elkomolyodott,a telefonját pedig eltette.

-Az a helyzet,hogy te nem használod ki a tehetséged.-folytatta a tanár.-Annyira okos gyerek lennél/vagy ha figyelnél órán!

-Tanárnő!-tárta szét a karjait Juju.-Minek? Úgy is magán tanárom lesz.

Baranyai szemöldöke egészen felszaladt a frufrujáig.

-Hogyan?-kérdezte értetlenül.

-Kiiratkozom a suliból.-felelte,mire az egész osztály hitetlenül rámeredt. Kivéve engem. Én már tudtam róla. :(

Baranyai nem felelt semmit,csak legyintett majd tovább tartotta az órát. Én szomorúan lejjebb csúsztam a székemben és próbáltam koncentrálni,de nem nagyon ment. Mikor felszólított a tanárnő nem tudtam,hogy hol járunk,ezért még be is vésett egy mínuszt a naplóba. Jaj . :(

Justin az órán 3-szor nézett rám. Vagyis pontosabban a szeme sarkából nézett,de akkor is nézett. Hjaj annyira rossz ez a helyzet.

Suli után,elmentem tánc edzésre, onnan pedig haza indultam.  Későn értem haza,de nem is ez a lényeg,hanem az,hogy a ház előtt Pattie toporgott idegesen. Mit keres itt? Nem értem- Bár mostanában semmit sem értek. Mind egy.

-Pattie?-szólítottam meg,mikor odaértem hozzá. 

Pattie megpördült a tengelye körül,és felém fordult.

-Hannah!-kiáltott fel megkönnyebbülten. - Csak,hogy itt vagy! Nagy baj van!-ragadta meg a kezem,majd elkezdett húzni a házunkkal ellentétes irányba.(?)

-Mi? Mi történt?-álltam meg hirtelen. Tudni akartam a sztorit.

-Justin!-kapkodta a levegőt idegesen. Hirtelen teljesen elfogott a pánik. Mi? Justin? Mi történt vele??

-Mi történt?-kérdeztem remegő hangon.

-Ah elájult! Mármint valaki fejbe ütötte egy serpenyővel. Azt hiszem egy csöves.. Már hívtam az orvost és épp vizsgálja! Gyere kérlek velem!-nézett rám könyörgőn.

Őszintén szólva teljesen ledöbbentem. Ez mára nekem nagyon sok. Justin elmegy a suliból ezért kevesebb időt fogom látni, aztán pluszba még meg is haragszik rám. Most meg elájult mert leütötték? Még hozzá egy serpenyővel????? Ha Pattie nem is kérdezte volna meg,én akkor is elmentem volna hozzájuk ez nem kétség.

-Persze,hogy jövök.-bólintottam,mire Pattie hálásan elmosolyodott.

Gyorsan elindultunk hozzájuk. Már felkészültem lelkileg,hogy milyen látvány fogadhat: 1. Justin véres fejjel fekszik a földön,és azt motyogj,hogy "meg fogok halni."

2. Justin véres fejjel fekszik a kanapén,és azt motyogja,hogy "meg fogok halni."

3. Justin vérző testtel fekszik félig a kanapén félig a földön.

Ah. Rémes a fantáziám.

Mikor végre megérkeztünk szinte feltéptem az ajtót,úgy rontottam be a házba. Hál istennek nem az a látvány fogadott mint amit elképzeltem. Csak a kanapé egyezett. Mivel Juss a kanapén ült,a fejéhez egy jéggel teli zacskót fogott. Érkezésünkre,az orvos is meg ő is felénk nézett.

-Jaj de jó,ezek szerint felébredt!-rohant oda Pattie a fiához,majd megölelte. Viszont azt orvos  már nem volt valami vidám hangulatban.

-Justin amnéziát szenvedett.-sétált hozzánk a doki.

Rémülten kaptam a fejem Pattiere. Amnézia? Mi? ááá

-Hogy érti ezt?-kérdeztem ijedten.

-Úgy értem,hogy nem emlékszik semmire sem.-adott rövid választ a doktor.

-Az ég világon semmire?-nézett rémülten Pattie is.

-Semmire.-bicentett az orvos.

-És ,mennyi időre ment el az emlékezete?-tudakoltam.

-Pár hétre. De ebben a pár hétben hiába kérdez bármit is ne mondjátok el,hogy mi volt a múltja,mert az nagyon nagy teher lenne számára. Majd magától kell vissza jönnie az emlékezetének. Csak Pattie mondhatja el neki,hogy az anyja. Mást nem mondhattok neki.-mondta a doktor úr.

-De ha érdeklődik?-kérdeztem.

-Nem mondhattok neki semmit sem. Amit hisz azt hisz.-sóhajtott az orvos.

-Rendben.-bólintott Pattie,majd fizetett a doktornak.

Eközben én oda sétáltam Jujuhoz. Nem emlékszik semmire? Arra sem,hogy a barátnője voltam? Semmire? Nuku? Zero? Klassz.

-Szia.-mosolyogtam rá,mire ő értetlenül meredt rám.

-Ki vagy?-kérdezte.

Király úgy látszik a kedvesség is kiesett az amnéziával együtt.

-Hannah.-motyogtam magam elé.

-Anna?-kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel.

-Hannah!-akadtam ki. Komolyan ezt nem hiszem el! Fú!!! 

-Ja bocs.-vont vállat.

Épp szólásra nyitottam a számat,mikor a bejárati ajtó kivágódott és Lucy(!!!!) lépett be rajta.

-APu!! Köszi,hogy felhívtál! Hol van Juss?-ölelte meg a doktort(!!!!!!!!) majd odarohant Jujuhoz,(!!!!!)közben félre lökött engem. (!!!!!!!!!!!) Oké asszem túl sok a felkiáltójel,de akkor is!! Az apja a doktor? Meg amúgy is mit keres itt? Ki hívta meg?

-Juss minden oké??-ült Justin ölébe Lucy.(!!!!!) 

Justin értetlenül meredt az ölében trónoló lányra..

-Oké... Te ki is vagy?-tette fel a kérdést Lucy felé is,Juju.

-Ezt ne itt beszéljük meg. Gyere!-ragadta meg Justin kezét,majd kihúzta a konyhába.

Bambán meredtem utánuk,közben azon erőlködtem,hogy nehogy elbőgjem magam..

***Justin szemszöge***

A számomra idegen lány kihúzott a konyhába. Komolyan. Tök idegesítő,hogy nem emlékszek semmire. Nah mind egy. Majd most elmagyaráz mindent.

Lazán neki dőltem a konyha pultnak,majd vártam,hogy mondjon valamit.

-Szóval. Én Lucy vagyok. És a barátnőd.-foglalta össze tömören a lány. Vagyis Lucy.

Nah várjunk... Evvel a lánnyal járnék?? Ezzel?? Biztos ez? Nem tudom,hiszen nekem nem az esetem,így ahogy elnézem... Nekem inkább Anna az esetem. Vagy Hannah. Mittomén.

-Biztos ez?-vontam fel a szemöldököm.

-Igen!!!-felelt szinte hisztérikusan.-Szóval. Mikor lesz a randink?

-Randi??

-Igen! Szóval.. Holnap jó?

Jó oké,értem én. Nem emlékszek semmire. De ha ő lenne tényleg a csajom akkor .. 1. kibaszott szar ízlésem van.

2. Muszály elmenjek vele egy randira. 

-Nem emlékszem,hogy lenne programom...-nevettem el magam,mivel tényleg nem emlékszek semmire sem. Úgy egészbe.

-Akkor ezt megbeszéltük!-mosolyodott el.

Én is erőltettem magamra egy mosolyt,de nem valami őszintét. Remélem nem vette észre.

Igazából én Anna iránt érdeklődnék legszivesebben. Valamiért olyan furi érzésem van ha  a közelében vagyok. Úgy nem tudom elmondani,de valahogy gyorsabban kezd el a szivem verni,hogy ha meglátom.. Csak nem tudom,hogy Anna a neve vagy Hannah. Nah jó hagyjuk,

-Te figyelj csak...-kezdtem,mire ő rám nézett.-Én ismerem valahonnan Annát?

-Mármint Hannaht?-vonta fel a szemöldökét.

-Ja, őt.-legyintettem.

-Ja. Utálod őt. Ahogy ő is téged.-felelte,mire én teljesen ledöbbentem.

-Tényleg?-kérdeztem vissza,és valamiért tökre szomorú lettem.

-Jaja.

-De miért?

-Hosszú.-felelte,majd magához húzott.-Na csókolj meg.

-Mi?-vonakodtam. Komolyan. Ne már... Nem értem ő a barátnőm... És nem akarom megcsókolni? Vagy nem értem.... Biztos,hogy igazat mond? Jaj biztos.. Miért hazudna? És ha a barátnőm,akkor meg kell csókoljam... Ez van.

-Csókolj meg.-hajolt közelebb,mire én beadtam a derekam. Mi baj történhet? Hiszen ő a barátnőm.

Mind két kezem a derekához csúsztattam,majd közelebb húztam magamhoz,majd lassan rátapasztottam az ajkam az övére......................................

***Hannah szemszöge***

Unottan ücsörögtem a kanapén,Pattie mellett,és bámultuk a tv-t. Justinék már rég óta a konyhában voltak,de nem akartam tudni,hogy mit csinálnak. Az ő dolguk. Persze Pattie már nem úgy gondolkodott mint én.

-Hannah,nézd már meg,hogy mit tökölnek ennyi ideig.-nézett rám mosolyogva.

-Rendben.-álltam fel vonakodva.

Mi mást tehettem volna? Csak nem mondhatom azt neki,hogy "bocs de nem vagyok kíváncsi rá,hogy mit csinálnak,nézd meg te."

Szóval elindultam a konyha felé. Nem mentem gyorsan. Hova siessek?

Lassan megérkeztem a konyhába,majd belöktem az ajtót. A látvány sokkolt. Ahogy megpillantottam őket,megeredtek a könnyeim. Szó szerint. Patakokba folytak le az arcomról. Justin a konyha pultnak volt dőlve,Lucy pedig Jujunak dőlt,így csókolóztak.

Persze hamarosan abba hagyták,majd mind ketten kérdően bámultak rám. Inkább Justin kérdően Lucy pedig gúnyosan... Csak egy gondolat járt a fejemben,még pedig ez:"Lucy mindent elér amit akar."

35.rész

Már vagy fél órája kész vagyok a reggeli teendőkkel,és Justint várom aki még mindig nem érkezett meg a házunk elé. Ha nem jön nem sokára tuti elkések. Azt beszéltük,hogy 7:00-ra jön és most 7:30 van. Klassz. Asszem jobb lesz ha megcsörgetem. Gyorsan elő kaptam a mobilom a zsebemből majd feloldottam  a zárat (a mobiltokom rejtélyesen eltűnt,na mind egy) és megkerestem a névjegyzékben Justin nevét. Gyorsan rányomtam a hívás gombra ami kicsöngött. Vártam és vártam. Öt csörgés után,nagy meglepettségemre,Justin kinyomott!!!! Dühösen bámultam a kijelzőre majd újra hívást indítottam. Nem nyomhat csak úgy ki! El fogok késni!! A telefon megint köcsöngött de Justin megint kinyomott. Dühösen zsebre vágtam a telefont,és magamban eldöntöttem,hogy a suliban ezért jól kiosztom. A bejárati ajtó felé siettem majd kinyitottam,és bekiáltottam anyunak.
-Anyu!! Eldobsz lécci a suliba??
-Hannah te még itthon vagy?? Justin?-hallottam anyu hangját a nappali felöl,majd késöbb már feltűnt az alakja is.
-Nem jött el,és hiába hívom,kinyom.-feleltem szomorúan.
Anyu értetlenül felvonta a szemöldökét,majd sóhajtott egy nagyot.
-Rendben. Gyere.-kapta le a falról a kocsi kulcsot majd az autóhoz siettünk. Gyorsan bepattantam az anyós ülésre,anyu pedig a kormány mögé,majd lassan elindultunk.
2 perc néma csönd után anyu szólalt meg:
-Összevesztetek?
-Nem, nem veszekedtünk.-ráztam a fejem értetlenül.
-Akkor nem értem.-sóhajtott anyu lemondóan,majd a kezével dobolni kezdett a kormányon mivel már egy jó ideje piros volt,és nekem 5 percen belül a suliba kéne legyek.. I luv forgalom. Mind egy. Most Justinra nagyon haragszom... Van anyának jobb dolga is mint,hogy engem hordozgasson a suliba..
-Idióta! Ez komolyan vak!-dudált anyu az elötte lévő kocsira ami nem nagyon akart mozdulni pedig zöld volt..
Ijedten meredtem anyura,aki a szokottnál is jobban idegesebb volt..
-Nyugi anyu Tüske mindig késik..-próbáltam nyugtatni,hogy nem késem le az órám,de ezzel csak az ellenkezőjét értem el a dolognak.
-Többet nem mész Justinnal suliba.-mondta,mikor végre leparkolt a suli elött.
-De anya!-háborodtam fel,de ő leintett.
-Ő híres lett,így gondolom kicsit szétszórt. Elfelejtett eljönni érted.
-Ő sohasem felejtene el engem!-toporzékoltam. Ez azért szarul esett.
Anyu nem felelt semmit,csak jelezte,hogy szálljak ki mert el fogok késni. Dühöngve kinyitottam a kocsi ajtót majd kiszálltam,majd azzal a lendülettel vissza is csaptam.
-Kösz a fuvart.-szóltam be anyunak a nyitott ablakon,mire csak bólintott. Klassz. Őt is sikerlt reggelre felidegelnem.
Elindultam a suli felé,anyu pedig megfordult a kocsival,majd mikor elindult felém dudált kettőt köszönés képen. Erre persze mindenki felém fordult,én meg szégyenkezve botorkáltam be az épületbe. De ciki. Ez a nap egyre és egyre jobb... 
Gyorsan felsiettem az osztályba,levágtam a táskám a padomhoz,majd Maryékhez siettem. Justint sehol sem láttam.
-Sziasztok.-köszöntem nekik.
-Szia! Hogy hogy ilyen későn?-nézett rám csodálkozva Mary.
-Justin?-tereltem a témát,mivel nem akartam nekik is elmondani a sztorit.
-Nem veled jött?-vonta fel a szemöldökét Conor.
-Nem.-feleltem,és kezdett elfogni a pánik. Ha itt sincs akkor hol lehet?
-Keressük meg.-ajánlotta Mary. Én is pont erre gondoltam. 
-Oké.
-Várjatok már csajok!-jött utánunk Conor,mikor elindultunk ki a teremből.-Mary éppen egy nagyon fontos dolgot akartam kérdezni!
Mary sóhajtva megállt majd Conor felé fordult.
-Nem érne rá?
-Nem!-vágta rá Conor,és látszott rajta,hogy megsértődött.
-Jó mond.-sóhajtott újra Mary.
-De ne itt...-pillantott rám,mire most én sértődtem be. Komolyan mondom 1 éve ismer de elöttem nem tud nyíltan tárgyalni a Bff-emmel??? Nah jó. Megkeresem akkor egyedül Justint.
Ott hagytam Maryéket kettesben,majd az igazgatói iroda felé sétáltam. Nem,nem az igazgatóhoz tartottam,hanem az udvarra,de ahhoz el kell menni az elött is. Egyre kezdtek bennem olyan gondolatok érlelődni,hogy mi van ha megcsal? Mi van ha épp más lánnyal van? Hannah ezt most fejezd be. De akkor miért nyomott ki?????? Jaj..
Eközben elhaladtam az igazgatói iroda elött,de azzal a lendülettel vissza is tolattam,mivel az iroda ajtaja kicsit nyitva volt,és megláttam az igazgatót és Justint. Egyfajta megkönnyebbültség töltött el,hogy nem csal meg,de egyfajta pánik is,hogy mi van ha valami komoly dologról van szó? Nem szokásom hallgatózni,de most mégis megtettem. Érdekelt,hogy miről van szó.
-Figyelj Justin engem nagyon zavar,hogy minden egyes nap a rajongóid sokasága vár a suli elött.-mondta komolyan az igazgató.
-Hát akkor menjen a hátsó ajtón.-vont vállat lazán Justin. Nem nagyon izgatta őt az ügy.
-Ott is ott vannak. Ezek tisztára őrültek!-állt fel hirtelen az igazgató.
-Nem őrültek!-háborodott fel Justin,amin elmosolyodtam. Megvédi a rajongóit. De aranyos ☺
-Jó,térjünk a lényegre.-köszörülte meg a torkát.-Ez így nem mehet tovább.
-Nem küldheti el őket!-tárta szét a karját értetlenül Juss.
-Őket nem. De téged igen.
Ennél a mondatnál a szívem kihagyott egy ütemet. Micsoda?? Kirúgja? A következő válaszból ítélve rá kellett jöjjek,hogy Justinnak is ez volt az első gondolata.
-Most kirúg?-vonta fel a szemöldökét Juju.
-Nem rúglak ki. Te fogsz kilépni.-adott egyszerű választ az igazgató,ennek hatására pedig összeszorult a szívem. Nee...Így is alig látom,de így,hogy elküldik még ennyire sem fogom... Talán Lucynak igaza van...
Nem bírtam tovább hallgatni a beszélgetésüket. Sarkon fordultam,és vissza rohantam az osztály terembe.
-Na megtaláltad?-ostromolt le Mary.
Válaszként bólintottam egyet,majd leültem a helyemre.
-És?-követett Mary.
Épp szólásra nyitottam a szám,de inkább nem mondtam semmit,mivel Justin abban a pillanatban lépett a terembe.
-Itt van.-bicentettem Justin felé,mire Mary felé kapta a fejét.
-Justin! Hol voltál?-vonta kérdőre Jujut,Mary.
-A Föld nevű bolygón.-vágta le mellém magát szórakozottan Juss. Ahogy látom jól viseli azt,hogy el kell mennie és,hogy nem láthat már annyiszor.. Tök jól esik.. Mind egy...
-Nagyon vicces.-forgatta a szemét,majd Conorhoz sétált,ezzel kettesben hagyott minket.
Úgy éreztem,hogy itt az idő erről a dologról beszélni...
-Hol voltál?-fordultam felé,de mielött válaszolhatott volna,közbe szóltam.-És ne hogy azt mond,hogy a Föld nevű bolygón!
Justin mosolyogva megrázta a fejét. Asszem ellőttem a poénját. ☺
-Nem lényeg.-válaszolta. Hmm cseles. Akkor jön a b terv. Akkor is kiszedem belőle!!!
-Jó akkor máshogy kérdem.. Nem szeretnél valamit elmondani?-néztem mélyen a szemébe. Justin elgondolkodott. Na most tuti bevallja! Így kell ezt csinálni! Asszem gondolatban megveregethetem magam. ☺
-Ó de!-csillant fel Juju szeme egy kis idő után. 
Feszülten figyeltem,hogy mit mond és szinte már felkészültem a válaszára,de csalódnom kellett.
-Nézd új Supra cipőt kaptam!-rakta fel a lábát a padra,így tökéletesen láthattam a lila cipőjét.
-Cool..-mosolyodtam el szomorúan.
-Ja,és lila!-vigyorgott boldogan.
Szomorúan lebámultam a földre. Nem értem. Miért nem akarja elmondani? Miért titkolózik? Akkor most nekem kell elmondjam neki,hogy tudom,hogy elmegy? Hurrá...
-Hé mi a baj?-simította Juss a kezét a kézfejemre.
-Tudom. Tudom,hogy elmész.-nyögtem ki lassan,és erőtlenül a szavakat.
Ahogy kimondtam ezt a rövidke mondatot,Justinnak az arcáról azonnal lefagyott a mosoly.....

Film

Csináltam a blogomhoz egy rövidebb filmet! Nézzétek meg és alkossatok róla véleményt! :33
https://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=UtZDv5mkndo

34.rész

3 hónap telt el azóta,mióta Justin elment. Minden nap skypoltunk,(jó azért nem minden nap,de gyakran) így szóval gyorsan eltelt a nyár,és már azon kaptam magam,hogy suliba kell menjek. Persze véletlen sem a suli miatt örültem,hanem azért mert Justin azt mondta,hogy ma jön haza,és egyben vissza a suliba! Annyira várom,már,hogy az már leírhatatlan!
Hamar elkészültem,mivel nem akartam tökölni,majd sprint lépésekkel a suli felé vettem az irányt. Próbáltam leplezni vidámságom,de nem nagy sikerrel. De most nem is ez volt a lényeg. Ahogy a suli elé értem,csalódottan vettem tudomást arról,hogy Justin még nem érkezett meg. Sóhajtva bevánszorogtam az épületbe,majd elcsoszogtam az osztálytermemig,onnan pedig a padomhoz. Unottan a földre vágtam a táskám,majd a padra dőltem. Fáradt vagyok,mivel egész este alig aludtam valamit. Nagyon izgultam Justin érkezése miatt. Már nagyon várom,hogy megérkezzen.
Ami még meglepetésként ért,azok a padok. Az összes össze lett tolva. Bár,ez írtó coolan néz ki,de a tanárok is tudnak erről? Ez már egy másik kérdés.
-Helló Hannah!-huppant le mellém Amy.
-Hali. Mizujs?-néztem rá álmosan.-Mary?
-Majd jön.. Miért vagy te ilyen kómás?
-Alig aludtam valamit. Ez van.-vontam vállat.
-Justin?
Nem feleltem,csak halványan elmosolyodtam. Amy azonnal vette az adást,és vállon veregetett. Majd egy "Ne izgulj biztos mindjárt itt lesz" mondattal felpattant,majd Cilivel kirohantak a mosdóba. Bágyadtan bámultam magam elé,közben pedig folyamatosan a fali órára pillantottam.  De lassan telik az idő..
-Hannah!-sikoltott fel Mary a hátam mögül.
-Mary!-sikoltottam én is,majd oda rohantam hozzá,és megöleltem.
-Juj annyira hiányoztál! Képzeld Conorral voltam egész nyáron!
-Ja,tudom.-mosolyogtam. Onnan tudom,mert egész nyáron le sem szart :( . De megértem hisz most ő boldog meg minden. De akkor is.
Scott csámcsogva sétált el mögöttem,közben a szájából kiesett pár kis darab kaja,ami egyenesen a ruhámon kötött ki. Undorodva pattantam fel.
-Fúj!-szörnyülködtem,majd kikaptam Scott kezéből a kajás dobozt.-Ezt elkobzom.
-Ne Hannah!-esett pánikba Scott. Komolyan úgy viselkedett mintha valami nagy dolgot vettem volna el....
-De...-forgattam a szemem,majd elindultam a folyosóra. De Scott nem hagyta annyiban. Elkezdett utánam rohanni,ami miatt én is sprintelni kezdtem. Egészen az udvarig kergettük egymást,amibe bele kell számítani azt is,hogy Scott összesen 5-ször állt meg mert szúrt az oldala,így egérutat kaptam egy csomószor. Épp az udvar végében rohangáltunk,mikor teljesen zsákutcába kerültem. Jobb oldalról fal,bal oldalról bokor,előlről egy kisebb pad,hátulról pedig Scott közeledett. Persze,hogy a padot választottam,ezért neki futottam majd ügyesen átugrottam. Még jó,hogy vékony vagyok.
Scott azonban nem járt olyan nagy sikerrel mint én. Ő is megkísérelte a pad átugrását,de neki ugrás közben beakadt a lába a padba,így padostul borult a földre. Riadtan meredtem rá,de azonnal megnyugodtam,mikor nyöszörögve a kajás doboza után nyújtotta a kezét. Vagyis gondolom.
-Jó,te nyertél... Kérem a kaját...-nyöszörgött,mire én megcsóváltam a fejem. Csak a kaján jár az esze. Felnyitottam a dobozt,amiben egy szilva hevert. Elfintorodtam.
-Fúj szilva?-nézegettem a gyümölcsöt,majd rá raktam a doboz tetejét,és Scottra dobtam.-Jó étvágyat.
-Köszi Hannah!-csillant fel a szeme,majd megpróbált meg mozdulni,hogy hozzá férhessen az ételhez,de a pad miatt mozdulni sem tudott. Meg esett rajta a szívem,ezért oda sétáltam hozzá,és leemeltem róla a padot. (Amit mellesleg megjegyzek nem is volt nehéz. Mindegy.)
-Köszi!-ült fel,majd elkezdte tömni a szilvát.
Undorodva figyeltem,majd épp indulni készültem mikor utánam szólt:
-Kérsz?-nyújtotta felém a félig megcsócsált szilvát.
-Köszi asszem kihagyom.-nevettem el magam,majd felindultam az osztályterembe. Mikor felértem a lélegzetem is elakadt az örömtől. Szivem hevesebben kezdett verni,úgy éreztem,hogy szinte kiszakad a mellkasomból. Ami persze nem fog bekövetkezni.
Justin épp a haverjaival beszélgetett a terem elött. Semmit sem változott. Ugyan olyan maradt,mint ahogy elment,aminek nagyon örültem,mert annyira birom mikor megrázza a haját. Épp indulni készültem hozzá,mikor Scott felbukkant a semmiből,és egy gyors mozdulattal félre lökött. 
-Justin haver!-pacsizott le vele,de Juss nem nagyon figyelt rá,mivel Scott válla fölött engem sasolt mosolyogva.
-Láttam az összes klipped. Nagyon cool.-magyarázott Scott.
-Klassz,kösz.-bicentett JUju,majd kikerülte a srácot,és egyenesen felém indult. Szívem kihagyott egy ütemet,és szinte remegtem az izgatottságtól. Itt van!!!
Juss egyre közelített,mire én is elindultam felé. Olyan volt minden mint egy romantikus filmben. Mielött odaért volna hozzám,megrázta a haját,amitől szinte elolvadtam. 
Vigyorogva,végre elém ért,majd karjai közé zárt. Nem szólt semmit,csak szorosan ölelt magához. Fejem bele fúrtam a nyakába,így végre érezhettem újra,tökéletes illatát.
-Hiányoztál...-suttogta,majd adott egy puszit a homlokomra.


-Te is hiányoztál nekem...-pirultam el,majd még szorosabban bújtam hozzá.
Ezt a pillanatott persze Scott zavarta meg aki csámcsogva(!!!) állt mellénk.
-Fúj haver...-fintorgott Justin,de Scottot nem zavarta.
-Szóval.. ÍRtam twitteren egy csomószor,meg facebookon is,de te nem voltál hajlandó válaszolni!! MIért volt ez?-vonta kérdőre Scott Jujut,aki ezek közben már elhúzódott tőlem. :(
-Ember,nem zavar,hogy karrierem van?-húzta fel a szemöldökét Juss.-Nem volt időm írogatni,plusz még a rajongóknak is válaszolnom kellett.
-Ja,ja persze.-vett elő a zsebéből egy szendvicset. Oké....szendvicset tart a zsebében? fúj..
-Bocs haver.-vont vállat Justin.
-Gondolom,Hannahra volt időd.-méregetett féltékenyen Scott.
-Ő a barátnőm.. És vele amúgy is skypoltam.-forgatta a szemét Juju.
-És velem miért nem skypoltál?-háborodott fel.
-Nem volt időm.
-De persze Hannahra volt?!
-Ő a barátnőm!
-Én meg a haverod!
-Az nem ugyanaz!
-De!
-Nem!
-De!
Értetlenül kapkodtam hol ide,hol oda a fejem,majd végül ráhagytam. Inkább vissza megyek a terembe. Ahogy beléptem, az említett helyre,Lucy azonnal leostromozott.
-Beszélnünk kell!-ragadta meg a kezem,én meg értetlenül követtem. Lucy? Beszélni akar? Velem? Ajaj.
-Figy az a helyzet,hogy felakarlak világosítani.-fonta össze karjait.
-Mi van?-vontam fel a szemöldököm.
-Te és Justin szakítani fogtok. Tuti.-felelte olyan nyugodtan,hogy kezdtem megrémülni.
-Mi? Ezt honnan veszed?-kérdeztem,és közben elgondolkoztam azon,hogy biztos tudni akarom e...
-Hjaj...-sóhajtott nagyot.-Ez olyan egyértelmű. JUstin híres lett. Nem lesz ideje rád,ha lesz is akkor folyamatosan ostromolni fognak titeket a rajongók,a twitter követőid megsokszorosódnak,folyton kapsz majd gyűlölködő leveleket a rajongóktól ami miatt Justinnal jársz... Nem fogjátok bírni... Sajtó,újság benne lesztek mind ketten! Nem lesz magán életetek! Minden megváltozott!
Pár másodpercig döbbenten meredtem rá,majd megráztam a fejem.
-Ez hülyeség.-legyintettem.
-Hidd el minden párkapcsolat ebben bukott el.-nézett rám gúnyosan.
-Csak azt akarod,hogy szakítsunk! Ez nem igaz! Miért mondanál nekem el ilyeneket?
-Csak figyeld meg. És rájössz,hogy igazam van.-túrt bele a hajába,majd szó nélkül ott hagyott. Naj jó ez sokkolt. Mi van ha igaza van? És tényleg minden tönkre fog menni? Ez nem történhet meg!!! Oké,kezdek pánikolni...
-Kicsim....-karolt át hirtelen hátulról valaki. Hangjáról felismertem,hogy Justin az. 
Elmosolyodtam,majd próbáltam kiverni a fejemből Lucy szövegelését,de valahogy folyamatosan éreztem magamon a gúnyos pillantását. Klassz.
Justin mosolyogva magához húzott,majd közel hajolt hozzám.
-Még nem is csókoltalak meg...-suttogta szinte az ajkaimba.
-Ühüm..-pirultam el.
Justin elkuncogta magát,majd ajkát óvatosan az enyémre tapasztotta,de fél másodperc múlva azonnal vissza kapta. Értetlenkedve néztem rá,de ő csak csukott szemmel mosolygott,szóval inkább nem szóltam,meg amúgy sem tudtam volna szólni,mivel újra megcsókolt. Csodálatos érzés volt érezni mézédes ajkait... Nyelvével végig nyalta az alsó és felső ajkam,aminél elnevettem magam. Kérdően elvált tőlem, de nem olyan nézéssel nézett rám mint "Most mi van?" hanem olyannal h "Imádom a nevetésed." Szemei csillogtak az örömtől,majd én léptem és újra birtokba vettem ajkait. Most viszont pár másodperc múlva összeforrtak nyelveink. Éreztem ahogy Juss elmosolyodik,ezért én is elvigyorodtam. Annyira hiányzott már a csókja....
-Suli után haza kísérhetlek?-nézett mélyen a szemembe a csók után,amibe beleremegett a gyomrom.
-Ühüm..-suttogtam,mire Juju elvigyorodott.
-Nem változtál semmit.-simította kezét az arcomra.
-Hát te sem.-nevettem el magam.

***

Hamar eltelt a nap,kb annyi volt,hogy mindenki Justinon lógott,meg gratuláltak a karrierjének,bár most kivételesen nem bántam mivel most jött haza...
Juss ígéretét betartva haza kísért nap végén.
-És melyik számom nálad a favourite?-érdeklődött Juju.
-Hát..Növeltem a Baby nézettségét 1-el.-nevettem el magam,mire Justin durcis pofát vágott.
-Komolyan?-nézett rám döbbenten.
-Nem.-böktem oldalba.-Nincs kedvencem. Mindet imádom.
-Nah de mégis... Van a baby,one time,love me,common denominator,bigger,up. Eddig ezek a számaim vannak. Csak tudsz választani!
-De mind tetszik na!
-Jó rendben.-forgatta a szemét,mire elnevettem magam.
Istenem annyira hiányzott már nekem...
-Az Justin Bieber? OMG!-hallatszott a túloldalról. Mind ketten a hang irányába kaptuk a fejünket. 5 csaj ácsorgott ott,vagyis ácsorogtak,mert már felénk tartottak.
-Te vagy Justin Bieber?-kérdezte az egyik lány.
-Igen én.-mosolyodott el Juju.
-Jaj nagyon nagy rajongód vagyok!-sipákolt a másik.
-Csinálunk képet?-kérdezte  a harmadik.
-Meg autogrammot?-sipákolt az ötödik.
-Persze gyertek.-mosolyodott el Justin majd kezembe nyomta a csaj mobilját.-Lefotózol minket?
-Persze.-mosolyogtam. 
Justin átkarolta a lányokat,(persze amennyit tudott),én meg lefotóztam őket. Szerintem nagyon jól sikerült.

 Jó igaz,hogy nem fért bele mind,de erről nem kell tudniuk....
-AMúgy te ki vagy?-nézett rám megvetően a csaj,mikor visszaadtam neki a kamerát.
-Hé nyugi lányok.-karolt át Juss.
A lányok szeme elkerekedett.
-A barátnőd?-kérdezte az egyik.
-Nem,nem járunk.-feleltem Justin helyett,majd leszedtem a karját rólam.
Justin értetlenkedve meredt rám,a lányok pedig megkönnyebbülve fordultak Justinhoz,aki aláírta a kezüket.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte Juju,mikor már a lányok elmentek.
-Nem akarom,hogy mindenki tudjon a kapcsolatunkról. Mindent tönkre tenne.-feleltem.
-Ó értem.-bólintott,majd megfogta a kezem.
-Akkor jó. Erőltettem magamra egy mosolyt.
Kezdtem pánikolni,hogy Lucynak igaza lesz... De nem hinném,hogy mindig felismernék az utcán.. Ugye??? Remélem nem lesz igaza Lucynak... Bár eddig minden jel arra utal. A rajongók.. a megvető lenézésük... Plusz,hogy a túloldalról is felismerték. Jaj nekem...

Blog csoportja!

Sziasztok! Létre hoztam a blog csoportját! Csatlakozzatok! :) ♥♥
https://www.facebook.com/groups/372536892897319/

Fontosssss!

Nem kezdek 2.-ik évadot! Már megbántam!
1: Nem tetszett a története
2.: Amúgy is ez egy kidrauhlos blog.
Szóval minden onnan folytatódik ahonnan abbahagytam a 2.Évad részeit pedig felejtsétek el! Megakarom tartani kidrauhlt ♥♥♥ Nem tetszett nekem,hogy nagyobb. Inkább a kicsi Jussról akarom folytatni ahogy eddig is :333 Remélem megértitek. Mert először is kidrauhlos blognak terveztem. És ezt nem akarom megváltoztatni. Remélem nem baj. :) Love: Betti.

33.rész: A menedzser

*** Hannah szemszöge ***

Először fel sem fogtam,hogy ki áll a konyhában,csak azután jöttem rá, mikor észrevettem a fegyvert a kezében. Azon nyomban elfogott a félelem. Ki ez a pasas? Talán egy betörő? Egy gyilkos? Ijedten kaptam a tekintetem Justinra. Miért nem csinál semmit sem? Miért nem rohanunk fel az emeletre és zárkózunk be a szobájába,és ott hívjuk a rendőrséget? Mi van ha bántani fog minket? 
A férfi hirtelen megfordult,és észre vett minket. Oké,most még jobban pánikoltam mint azelött.
-Bieber...-morgott rekedtes hangján.-Téged kerestelek.
Justinra pillantottam,aki láthatóan félt,de ezt nem akarta kimutatni. Határozott hangon szólt rám.
-Hannah menj fel.-mondta,és rám sem pillantott,csak a pasast figyelte.
-De..-kezdtem volna tiltakozni,de leintett és szigorú tekintettel rám nézett. Szó nélkül bólintottam,majd adtam egy puszit az arcára,majd "vigyázz magadra" nézés után a lépcső felé vettem az utam.
-Nem kell,hogy felmenjen a lány. Maradjon csak itt.-szólalt meg megint,mély hangján a váratlan látogató. Egész testemet kirázta a hideg,nagyon féltem. Remegve sétáltam vissza Justin mellé. 
"Istenem gyere már le Pattie,hát nem érzed,hogy veszély van?-fohászkodtam.-Már,hogy is érezné...Hiszen mélyen alszik. Nem is sejti,hogy a fia élete és az én életem forog kockán..."
-Miért kéne maradnia? Hisz engem kerestél!-nyilvánította ki nem tetszését Justin.
"Bárcsak felengedne ez a gonosz férfi...-tördeltem a kezem.-Így nem tudom felhívni a rendőrséget... Bár lehet,hogy pont ezért nem enged fel.."
Egyre jobban elfogott a pánik. Most megakar minket ölni? De nem is csináltunk semmit! Vagy Justin igen? Jaj.
-Had nézze csak végig azt,hogy elhurcollak téged...-nevetett fel gúnyosan a férfi.-Vagy lehet,hogy jobb lenne ha a lányt is elrabolnám...
-Arra nincs semmi szükség.-tiltakozott Juju.
-Dehogynem. Végén eljár a szája a rendőrségnek..És ezt nem akarjuk....-sétált mögénk.-Tudod-e Bieber,hogy miért vagyok itt?
-Nem.-felelte hidegen.
-Emlékszel mikor az egyik bulin elrabolta a bandám ezt a lányt?-mutatott rám,én meg elsápadtam. Kezdem kapisgálni,hogy miért van itt...
Juss bólintott.
-Aznap megölted az egyik legjobb emberem. Csak,hogy ezt a szajhát megvédjed..-köpött egyet a földre,én meg össze rezzentem. Minden világos. Bosszút akar állni. Egyre jobban remegtem,és már a hányinger is kerülgetett. 
"Pattie kérlek kelj fel..-fohászkodtam tovább,de tudtam,hogy hiába."
-Nah akkor csináljuk szépen és finoman,vagy erőszakosan és keményen?-tette fel a kérdést,és közben a fegyverét nézegette. Már a sírás határán voltam. Tudtam,hogy megfognak ölni,de ki tudja,lehet,hogy még elötte meg is erőszakolnak. A gondolattól egy könycsepp csordult ki a szememből,ami végig folyt az arcomon. Vissza emlékeztem arra a napra,mikor majdnem megerőszakoltak... Borzalmas volt,nem akarom megint átélni.
-Csss ne sírj.-törölte le a könnyeim Juss.-Minden rendben lesz.
-Azt kétlem.-nevetett fel gúnyosan a pasas.-Na akkor indulhatunk?-tette a kezünkre a bilincset,hogy véletlenül se tudjunk elszökni.
Justin,hogy hogy nem pánikol? De most komolyan! Tudja,hogy meg fogunk halni,de azért is halál nyugodt,az én lábaim pedig szó szerint remegnek a félelemtől!
Az idegen férfi kinyitotta az ajtót,mi meg kiléptünk a sötétbe. Azonnal megcsapott a kellemes nyári szellő,ami most nem volt annyira kellemes,mivel elnyomta mindezt a félelem érzete,az,hogy tudom,hogy nem sokárra meghalok,úgy,hogy senki nem tud róla,és csak reggel kezdenek el keresni,hogy hol lehetek,de akkor már késő. Meg sem tudtam mondani a szüleimnek,hogy mennyire szeretem őket. El sem tudtam köszönni tőlük. Csak haladtunk csendben a sötét utcán,néha-néha lehetett hallani a távolból egy-egy kutya csaholását,vagy éppen a kertes ház felől,ahol éppen elhaladtunk. Pár madár szállt V alakban az égen. Milyen jó nekik. Ők szabadok. Nekik nem kell félni a haláltól. Most én is úgy lennék egy madár. Elrepülnék jó messzire,ahol nincs semmi gond és baj. Csak békesség és szeretet. Jujura pillantottam,aki mosolyogva pásztázta az utat. Mosolyog.... Akkor forral valami tervet... A mosolya egy kicsit megnyugtatott. Talán még van remény? Vagy csak azért mosolyog,hogy én ne lássam rajta,hogy fél? Idegesen fürkésztem Justin tekinteték,aki végre felpillantott rám. Szélesebb mosoly terült el az arcán. Igen. Ez már biztos. Terve van.
A mögöttünk jövő férfi,előkotort egy szál cigit a zsebéből,meg egy öngyújtót. Meggyújtotta a cigarettát,majd elkezdte szívni. Azonnal megcsapta az orrom a füst szaga. Brr. De büdös. Próbáltam nem be szívni a füstszagot,de lehetetlen volt.  Köhögtem párat,majd a pulcsimba fúrtam a fejem,és úgy lélegeztem. Így kevésbe éreztem a füstszagot. Hamarosan az utca végére értünk,majd egy még sötétebb utcába fordultunk meg,ami tele volt patkányokkal,és csövesekkel. Ha eddig nem féltem eléggé,akkor most ez is bekövetkezett. Mind be volt rúgva,és perverzen méregettek,szinte le vetkőztettek gondolatban,úgy néztek rajtam végig. Végre elszívta a férfi a cigarettát,amit el is dobott,majd abban a szempillantásban megcsörrent a telefonja,amit gyorsan felvett.
-Haló.-szólt bele mély rekedtes hangján.
....
-Igen itt vannak.
...
-A lányt is hoztam,hogy nehogy köpjön.
....
-Ja,gondolom.
....
-Persze. Felőlem többen is.-nézett rám perverzen,én meg elsápadtam. Mit akarnak tőlem?
....
-OKé. Sietek. -azzal letette.
Nagyot nyeltem,és próbáltam vissza fojtani a sírásom. Nem nagyon ment. Megeredtek a könnyeim. Nem bírtam abba hagyni. Egyszerűen nem ment. Mibe keveredtem én bele?
-A fiúk nagyon kanosak.-nézett rám perverzen a pasi,én meg szédülni kezdtem.
Juss némán sétált elöttem,a mosolygása alább hagyott ez a mondat után. Inkább dühöt fedeztem fel a tekintetében. A csöveseket elhagytuk,és megint egy szűkös utcára tértünk be. Megcsapta az orrom a pia és a pisi szag. Fúj. Távolból,egy bandát fedeztem fel közeledni. Remélem nem ide tartanak...
Tévedtem.
Mindegyik kezében fegyver volt. Klassz. 
Juju komor arcán megjelent egy aprócska mosoly. Miért mosolyog? Nah jó kezd elegem lenni!
A banda hamarosan elénk ért,én meg mindenre választ kaptam. Mindegyik pasi a mögöttünk álló férfira szegezte a fegyverét,aki hátra hőkölt.
Kérdően meredtem Justinra,aki gúnyosan vigyorgott. A bandából,egy fiatalabb srác lépett elő. Azonnal felismertem,hogy Jasen az. 
-Jasen!-vigyorodtam el.
-Mondtam,hogy még találkozunk.-mosolygott rám,majd szétlőtte a bilincset,a kezem meg végre kiszabadult,ahogy Justiné is.
-Mit kerestek itt?-kérdeztem.
-Justin már régi jó haverom. Még mikor Jeremy élt akkor haverkodtunk össze. Ma szólt nekem még délután,hogy haza felé kergette egy fekete sárkányos. Tudtam,hogy balhé lesz így hát készültünk.-magyarázta Jasen.
-Köszönöm!-néztem hálásan Jasenre,majd megöleltem.
-Azt hiszitek,hogy ennyivel elintézhetitek?-mérgelődött az elrablónk. Elüvöltöttem magát,mire vagy 50 kigyúrt pasi,mellé szegődött.
-Igen.-felelte lazán Jasen,mire hirtelen meghallottam a szirénázást. A rendőrség! 
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Vagy 20 járőr kocsi állt meg elöttünk,majd kiszálltak,és letartóztatták a bűnözőket. Jasen vigyorogva elhúzott a bandájával (persze hiszen ők is bűnözők) mi meg Justinnal haza indultunk.
-Már értem,hogy miért vigyorogtál.-kulcsoltam össze ujjainkat.
-Szerinted csak így hagynám,hogy megöljön minket,téged meg megerőszakoljanak?-nézett rám Juss,mire én vállat vontam.-Na kösz.-vágta be a durcát,mire én elnevettem magam.
-Szeretlek,én kis hülyém.-húztam magamhoz,majd ajkamat az övére tapasztottam. Azonnal vissza csókolt,megéreztem nyelvét,ahogy végig simítja ajkamat,ezzel bejutást kérve,amit én megengedtem neki. Következő másodperben már forró táncot jártak nyelveink.
-Nah menjünk haza.-súgta ajkaimba a hosszú csók után,mire én bólintottam. Nagyon boldog voltam,hogy megmenekültünk.

(3 nap múlva)

Ma van az évzáró a suliban. Ünneplőbe kell jönni,amit persze utálok. Bah. Szerintem nagyon hülyén áll,amit anyu vett nekem. Persze reggel Justin,mikor jött értem,hogy együtt menjünk az évzáróra,100-szor elmondta,hogy nem áll hülyén ,és,hogy csodásan nézek ki,de én sehogy sem tudtam elhinni. Út közben azt ecsetelte nekem,hogy milyen büszke magára,mert megkérte őt az igazgató,hogy énekeljen az évzáró végén.
-Büszke vagyok rád.-pusziltam meg.
Juss kisfiúsan felkacagott majd tovább mesélte,hogy mennyire fel van dobódva blablabla. 
Persze ahogy befejezte a mondókáját,én azonnal arra zendítettem rá megint( Justin örömére),hogy hülyén áll az ünneplő.
-Nem áll hülyén. Tökéletesen nézel ki.-adott puszit a szám szélére.
Jaj. Csak én érzem úgy,hogy hülyén nézek ki? Mindegy.
Mikor végre megérkeztünk,azonnal Conorékhoz mentünk. Justin ugyanúgy elmesélte nekik,hogy ő énekelni fog,Mary elkezdett sikoltozni,Conor pedig elismerően megveregette a vállát. Utána jöttem én a szokásos dumámmal,hogy hülyén áll az ünneplő. Mind 3-an egyszerre vágták rá, Justin unottan,Conor ilyen "Istenem ezek a lányok",Mary pedig boldogan (ő mindig boldog),hogy nem áll hülyén. Mindegy. Akkor is hülyén áll.
Mikor megérkezett mindenki akkor, végre bementünk a csarnokba.
Az igazgató fél órán keresztül ecsetelte,hogy milyen büszke ránk,mi meg halálra untuk magunkat,nekem már a seggem is fájt a sok üléstől. Mikor végre befejezte,és lezárta az  évet,felszólította Justint,hogy jöjjön ki a színpadra,és énekeljen. Juss büszkén kisétált,majd megkeresett engem,majd mikor megállapodott rajtam,akkor elmosolyodott,amin én is elmosolyodtam,majd elkezdett énekelni.
https://www.youtube.com/watch?v=FlFvHmwF8kg (nézd meg!! :) )

Folyamatosan engem nézett,amin mindig elpirultam,és csak mosolyogni tudtam. Olyan büszke vagyok rá. Annyira szeretem!
A szám végén mindenki éljenzett és tapsolt. Annyira édes volt ahogy állt a mikrofonnál kipirult arccal,és ahogy végig nézett a közönségen,majd a tekintete megakadt rajtam,majd rám vigyorgott.

A szeme könnyes volt a meghatódottságtól. Az igazgató kezet fogott vele, ő meg lesietett a színpadról,és lehuppant mellém. Nem érdekelte,hogy mindenki őt nézi,mikor leült mellém azonnal megcsókolt. Annyira boldog volt,és én ezt a Justin szeretem a legjobban. Imádom őt. Boldoggá tesz engem,már a mosolyával is.
Hosszú csókolózás után,még egyszer megölelt,majd nagyot sóhajtott,és hátra dőlt a székén. Tüske hamar felinvitálta az osztályt a bizonyítvány osztásra. Justiné 5-ös lett az enyém 4-es. Jaj. Hallgathatom aput. De nem baj,én akkor is boldog vagyok,mivel Justin is boldog. ♥♥♥♥
Mindenki a bizijét olvasta csendben,mikor hirtelen valaki kopogtatott az ajtón,ami másodperceken belül ki is nyílt. Egy 30 év körüli pasas lépett be rajta.
-Helló. Scooter Braun vagyok,és Justin Bieberrel szeretnék beszélni.-mondta,mire Juss értetlenkedve felállt,és kisétált a pasival.

*** Justin szemszöge ***

Ahogy kisétáltam a férfi elmosolyodott. Mit akar ez tőlem? Izgatottan vártam,hogy megszólaljon.
-Hallottam,ahogy énekeltél.-kezdte.-Nagyszerű hangod van.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Lenne számodra egy ajánlatom.
-Ajánlat?-húztam fel a szemöldököm.
-Igen. Én egy menedzser vagyok. És szivesen foglalkoznék veled is.
-Le akar szerzőtetni?
-Pontosan.-bólintott.-A nyárra elvinnélek és hírességet csinálnék belőled. Mit szólsz?
-És nyár végére vissza jönnék?
-Egy rövid időre. Na? Vállalod?
-Öhm...
Nem tudom,hogy mit tegyek. Hannaht nem akarom itt hagyni mert nagyon szeretem. De ez lenne az álmom. Csak megértené... Hiszen csak nyárra mennék el... Aztán megint láthatnám..

*** Hannah szemszöge ***

A folyosón sétálok a bizonyítványommal a kezembe. Hol van már Justin? Mi van ha ez a Scooter vagy kicsoda bántotta? Jaj. Egyre idegesebb lettem. Mi van ha valami baja lett?
"Ajj gyere már Justin. Hol vagy már?-mérgelődtem magamban."
-Hannah!-kiáltották a nevem a folyosó végéről. Megpördültem a tengelyem körül és megpillantottam Justint,amint felém rohan. Elmosolyodtam. Akkor minden oké.
-Szia. Mit akart a férfi?-kérdeztem.
-Öhm... Hogy is mondjam..-vakargatta a tarkóját.
-Mi az Justin?-néztem rá aggódva.
-Látott énekelni. És... bejött neki a hangom...
-Jó és?-húztam fel a szemöldököm.
Nem értem,hogy ezért miért kellett kihívnia. Ha látta akkor látta. Miért kell ezt Justinnal közölnie? Semmit sem értek.
-Igen de ő egy Menanger. És felajánlotta,hogy a szárnyai alá vesz...-rázta meg idegesen a haját.
Leesett minden. Most már mindent értek. Elakarja vinni Justint. Elszomorodtam.
-És elvisz mi?-hajtottam le a fejem.
-Én..-dadogta,majd a kezével az államhoz nyúlt és felemelte a fejem.-Szeretlek.
-Tudom.-vontam vállat. Úgy is mind egy. Úgy is elmegy.
-Igen elmegyek vele.-fejezte be halkan a mondatát.
Már értem,milyen azoknak akiknek elkel engedniük a szerelmüket azért,hogy valóra válthassák az álmukat. Összetört szívvel fordítottam hátat neki, a könny fátyolomtól alig láttam valamit.
Juju elém sétált,majd mélyen a szemembe nézett.
-Ez az álmom Hannah. Én nagyon szeretlek téged,de ez olyan ritka lehetőség.-mondta szomorúan.-Csak nyárra megyek el. Utána megint itt leszek. Veled.
-Ühüm.-folyt ki egy könycsepp a szememből.
-Ne felejtsd el.-lépett közelebb hozzám,majd megragadta a pulcsim két oldalát,és magához húzott. Mire észbe kaptam volna,már puha ajkát az enyémen pihentette. Csak egy egyszerű csók volt. Semmi más.
Szemében megjelentek a könnyek. Nem tétováztam. Megint megcsókoltam,de most már egy szenvedélyes hosszú csókot adtam neki.
-Vigyázz magadra.-súgtam ajkaiba,majd elengedtem őt.
-Nyár után találkozunk.-mosolygott rám.-Minden egyes nap rád fogok gondolni. Szeretlek.
-Én is.-pusziltam meg utoljára,majd elindultam haza. Fájt a szívem,de tudtam,hogy ő boldog lesz. És nyár után úgy is újra láthatom. Már híresen.