25.rész: "Mindig itt leszek neked. Ígérem."

Már mindent megvettem. Rossnak is meg Justinnak is. Ma van a suliban a karácsony ünneplése. Ma ajándékozzuk meg a többieket,és ma van a téli szünet elötti utolsó tanítási nap! Ezért is ma mindenki be van zsongva. A mai napot egy előadással kezdtük a suliban,ami nagyon unalmasnak ígérkezett. Bár a mi osztályunkból nem sokan figyeltek. Justin mobilozott,Scott zabált,Conor képregényt olvasott,stb. És a furcsa,hogy a tanár ezt ki sem szúrja... Bár kellett ezt elkiabálnom..
-Kérem! Mindet!-csapott a fiúk fejére,egy pálcával Tüsi. Juss,Conor kicsit vonakodtak,majd végül odaadták a képregényt és a mobilt Tüske kezébe.
-A gumi cukrot is!-nézett szúrós szemmel Scottra.
Scott szomorúan odanyomta a kezébe a gumicukrot.
-Helyes! És most nézzétek az előadást!-mondta a tanárnő,majd elkezdte enni Scott gumicukrát. Kedves...
-Remélem a mobilomat nem kezdi el nyomkodni... Már ha belerondít az angry birds eredményembe akkor kicsinálom! Már a 30-ik pályát csinálom!-panaszkodott idegesen Juss.
-Nyugi! Lehet,hogy tapló,beképzelt,bunkó,illetlen,érzéketlen,egoista..-kezdtem sorolni a jelzőket Tüsire.
- Térjünk a lényegre!-szakított félbe Juju.
-De nem tenne ilyet. Meg amúgy is le van zárolva a telód nem?
-Ja...az igaz.
A rémunalmas előadás végére,már mindenki teljesen ki volt. Szó szerint,nem csak a mi osztályunk,hanem mindenki, amilyen gyorsan csak tudott,elhagyta a termet.
Kifelé menet,Tüsi mindenkinek vissza adta az elvett cuccát,kivéve Scottnak. 
-Hol van a gumi cukrom?-kérdezte csalódottan a fiú.
-A gyomromban!-felelte hidegen Tüske. Legalább őszinte...
Mindenki felment a saját termébe. Igen. Most jön az ajándékosztás. Mindenki körbe ült a szőnyegen,egy -egy ajándékkal.
-Rendben! Ki akarja kezdeni?-nézett körbe Tüske. Senki sem tette fel a kezét.
-Kezdem én!-állt fel Lucy. Jaj.
Tüske bólintott,majd Lucy elindult Justin felé. Na ne már,hogy őt húzta?! Lehetetlen! Én úgy tudtam,hogy Justint, Ben húzta... Nem értem.
-Én Justint húztam! Boldog Karácsonyt Juss!-mosolygott Lucy,majd az ajándékot átadta a sápadt Jujunak. És ha ez nem lenne elég,még egy puszit is adott a szája szélére! Lucy elégedetten visszasétált a helyére.
-Nos Justin? Te kit húztál?-kérdezte Tüsi, a mindig lessokolt Justint.
-Öhm..-dadogta.-Lucyt..
-Jaj de jóóóó! Látod Juss? A sors is így akarja!-tapsikolt Lucy.
-Boldogat.-morogta Juss,majd Lucy kezébe adta az ajcsit.
-Puszit nem kapok?-kérdezte a lány.
-Eltaláltad.-felelte egyszerűen Juju,majd visszaült mellém.
-Ki akarja folytatni?-nézett körül Tüsi.
-Majd én!-állt fel Ross. Jaj. Egyenesen elindult felém. Nehogymár..
-Téged húztalak Hannah!-mosolygott rám Ross.
-Engem?-kérdeztem meglepetten.
-Őt?-kérdezte döbbenten Juss is.
-Igen.-bólintott Ross majd a kezembe nyomta az ajándékot.
-Köszi..-feleltem halkan,mire Ross adott egy nagy puszit az arcomra.
Juju féltékenyen nézte a jelenetet.
-Nyugi.-súgtam Juss fülébe,majd adtam egy puszit,  puha arcára.
-Nyugodt vagyok.-felelte.
-Hát én nem ezt láttam. És én mit mondjak mikor Lucy a szád szélére adott egy puszit? 
-Hagyjuk,kérlek.
-Á most már hagyni akarod mi?-sértődtem meg. Néha annyira kibírhatatlan.
Justin nem felelt semmit,csak összekulcsolta az ujjainkat,és rámmosolygott. Jó. Tényleg nem akar erről beszélni. Gyorsan kiosztották a többiek is az ajcsikat. Scott kapott egy új Angry Birdös dezodort. Nagyon örült neki. :) Mikor kicsöngettek mindenki feltápászkodott a helyéről,és kiindult a teremből.
-Justin!-kiáltott fel Tüske.
-Hjaj..-morogta Juju,majd odaballagott Tüskéhez,aki kiinvitálta a folyosóra. Na már megint mi történt? Szegény Justin :( 10 perc múlva Juss letörten ballagott oda hozzám.
-Na mi volt?-kíváncsiskodtam.
-Majd elmondom.-felelte.-Nah de most gyere!-fogta meg a kezem,majd kihúzott a folyosóra. Elővett egy sálat,majd a szememre kötötte.
-Mit csinálsz?-kérdeztem kicsit megijedve.
-Majd meglátod!-hallottam Justin hangját,majd éreztem,hogy megfogja a kezem és elkezd vezetni.
-Justin nem akarok elesni,sem neki menni semminek!-nyafogtam.
-Bízzál bennem! Én nem foglak semminek sem nekivezetni!
És így is lett. Juss semminek sem vezetett neki. Már vagy 15 perce gyalogolhattunk,mikor Juju megállt.
-Most már leveheted.-mondta,mire én megkönnyebbülten szedtem le magamról a sálat. De ami fogadott az lenyűgöző volt.

-Justin ez gyönyörű!-hüledeztem.
-Gyere!-fogta meg a kezem,majd leültünk az egyik homok kanapéra.
-Justin te ennyit fáradoztál miattam?-néztem rá meghatottan.
-Nem volt fáradozás. Örömmel tettem.-mosolyodott el,majd apró csókot adott ajkaimra.
-Csodálatos vagy.-bújtam hozzá. Justin szorosan magához ölelt. Egyszerűen annyira szeretem ezt a fiút,hogy az leírhatatlan! Minden egyes érintésétől kiráz a hideg. Persze jó értelemben.
-Itt van az ajándékod..-szedett elő a táskájából,egy nagy csomagot.
-Ezt nem te csomagoltad!-állapítottam meg nevetve.
-Lebuktam.-nevetett ő is.
-Pattie volt?
-Aha.. De az ajcsit én vettem.
-Azt gondoltam.-mosolyogtam rá.
Izgatottan kibontottan. Egy kép volt benne rólam és róla,egy képkeretben,meg egy gyönyörű szép ruha. Wáó!
-Ez...ez.. meseszép!-hatódtam meg.
-Tetszik?-kérdezte mosolyogva.
-Igen!-folyt ki egy könnycsepp a szememből. Ez egyszerűen csodálatos.
-Örülök neki!-törölte le a könnycseppemet Juss,majd megcsókolt.
-És itt az én ajándékom.-vettem elő az ő becsomagolt ajándékát. 
Juss izgatottan kibontotta a csomagot,majd aprót felsikoltott.
-GTA? Tudtam!-ugrált őrülten.-Köszi!-ölelt meg.
Így olyan kisfiús. :)
Még egy kicsit ücsörögtünk a tengerparton,majd hirtelen Juss felpattant,majd elkezdett a tenger felé húzni.
-Mit csinálsz?-néztem rá értetlenül.
-Menjünk be a vízbe.-mosolygott.
-Hülyéskedsz?? Jéghideg!-torpantam meg.
-Dehogy! Tökre kellemes!
-De ruhástól? Ne hülyéskedj!
-Nem lesz semmi bajod!
-Jaj. Nah jól van.
Justin megfogta kezem,majd besétáltunk a vízbe. Tényleg nem volt hideg,sőt tök kellemes volt. Csak térdig mentünk bele,mivel nem akartunk teljesen elázni. De ez így is nagyon romantikus volt. Juss felé fordultam.
-Mi a baj?-pillantott rám Juju,mikor észrevette,hogy őt nézem.
-Fázik a lábam.-kuncogtam.
-Akkor menjünk ki.-ajánlotta mosolyogva. Elindultunk kifelé,de az út felénél Juju hirtelen megtorpant,majd magához húzott. De annyira váratlanul ért,hogy elvesztettem az egyensúlyom,és ráestem,aminek a következménye az lett,hogy mind ketten a vízben landoltunk. Jaj. Már csak ez kellett. Gyorsan felálltam,majd segítettem Justinnak is talpra kecmeregni,majd kisiettünk véglegesen a vízből.
-Ezt most tényleg kellett mi?-álltam meg Jussal szemben. Csurom víz voltam ahogy ő is,a ruhám teljesen rám tapadt,ahogy rá is.
-Bocsi,nem úgy akartam.-hajtotta le bűnbánóan a fejét.
-Hanem?-néztem rá értetlenül.
Juju válaszként megragadta a karom,majd magához húzott. A vizes testem teljesen hozzá símult az ő vizes testéhez. Juss cukin  elmosolyodott,majd ajkával közelíteni kezdett az enyémhez. Én már behunytam a szemem és átakartam adni magam a pillanatnak,ha nem zavar be egy bizonyos személy. Aki persze Lucy volt.
-Juss! Nagyon tetszik az ajándékod!-rántotta el tőlem Lucy,Justint.-Te jó ég! Miért vagy csurom vizes? Talán Hannah belelökött a tengerbe?
-Mindenki magából indul ki.-szóltam be neki,mire Juju elkezdett kuncogni.
-Nem érdekelsz Hannah! Számomra te egy..-kezdte volna Lucy,de Juss félbe szakította.
-Ha megkérhetlek flegmáskodj máshol,ahol érdeklik is az embereket a kicsi IQ-jú ribancok.-kacsintott a lányra Justin.
-Micsoda???-akadt ki Lucy.-Tudjátok mit? Nem is érdekeltek! Csak mondani akartam,hogy van egy buli itt a parton,ahova jöhetettek volna,de akkor hagyjuk! Nah léptem!-fordult meg olyan sebességgel,hogy a haja megint az arcunkba csapódott. Ezt ráhagyhatná már.
-Buli?-szóltam utána,mielött leléphetett volna.
-Talán a füleden ülsz?-fordult meg kényesen.-Igen buli! De nem vagytok rá meghívva! Na pá!-csetintett kettőt,majd lelépett.
-Justin! Menjünk el a bulira!-fordultam izgatottan Jujuhoz.
-Viccelsz? Nem vagyunk meghívva,és csurom vizesek vagyunk!-háborgott édesen.
-Kit érdekel,hogy nem vagyunk meghívva? Nem őr rendezte a bulit,ezért nem is ő fogja eldönteni,hogy megyünk e vagy sem. És meleg van hamar megszáradunk! Lécci!-néztem rá boci szemekkel,amin elmosolyodott.
-Jó.-egyezett bele.-De ha megtudom,hogy bepasizol...
-És ha én megtudom,hogy becsajozol...
Farkasszemet néztünk 5 másodpercig,majd mind kettőnkből kitört a nevetés.
-Tudod,hogy soha sem csalnálak meg.-fogta meg a kezem.
-Ahogy én sem!-pusziltam meg.
-Akkor menjünk.
Elindultunk a buli helyszínére,ami Lucy szerint itt van a tengerparton. Kivételesen nem hazudott,mert hamarosan meg is találtuk a helyet. Mindenki bulizott,bömbölt a zene. Jussal hamar csatlakoztunk a többiekhez. Ugráltunk táncoltunk,teljesen kikapcsolódtunk. Nagyon jól éreztem magam.
-Iszunk valamit?-kérdeztem Jujut.
-Ühüm.-mosolygott rám,majd elindultunk a pultoshoz.
-Két koktél lesz.-mondtam,mire a pultos bólintott,majd elkezdte önteni a koktélt. Figyeltem egész végig a srácot,nehogy belerakjon valami bogyót. Ha értitek. Szerencsére normális volt,és nem rakott bele semmit,így nyugodtan átvettem tőle az italokat.
-Figyelj,mindjárt jövök csak elmegyek wc-re.-mondta Justin,majd el tűnt a tömegben. Vállat vontam majd belekortyoltam az italomba. Jó ízű.
-Helló cica van gazdád?-ült le mellém egy pasi. Elég kigyúrt volt,és ha őszinte akarok lenni,kicsit meg is ijedtem.
-Van.-feleltem.
-Ez nem hangzott valami magabiztosan...-kezdett el felém közeledni,amire én automatikusan hátráltam.
-Ne félj.
-Hagyjon békén!-kezdtem el rohanni,de a férfi elkapta a karom.
-Látom makacs vagy! Akkor jobb lesz ha keményebben viszonyulok én is!-üvöltött az arcomba,majd lekevert egy pofont. Sírva a földre rogytam.
-Hannah!-hallottam a távolból Justin hangját,de többre már nem emlékeztem,mert elsötétült minden.

***

Kemény,hideg padlón ébredtem. A fejem hasogatott a fájdalomtól. Hol vagyok? Lassan nyitogatni kezdtem a szemeimet. Egy sötét kicsi,szűk szobában vagyok. Hűha. Nem valami kellemes. Hirtelen kivágódott az ajtó,és egy kigyúrt pasas lépett be rajta. 
-Mi a neved cica?-sétált hozzám.
Annyira be voltam szarva,hogy nem mertem még felelni sem. Meg azért is mert nincs köze hozzá.
-Kérdeztem valamit!-kevert le nekem egy pofont.
-Hannah..-feleltem halkan.
-Végre megszólaltál. Na és most...-jött még közelebb.-Van kedved egy kis huncutkodásra?
Némán megráztam a fejem. Nem értem mire érti..Várjunk..Csak nem? Na ne...
-Hát de nekem van kedvem!-mondta,majd azzal a mozdulattal letépte rólam a ruhám. Ijedtemben felsikoltottam.
-Kuss ribanc!-üvöltött rám,aminek a következménye ként utat törtek a könnyeim. Én ribanc? Na nem.. Max Lucy. Most neki kéne ilyen helyzetben lennie nem nekem!
-Mindig ellenkezel?-próbálta leszedni rólam a gatyám,amit persze nem engedtem,ami következménye ként még egy pofont kaptam.
-Segítség!-sikoltottam fel.
-Mondom,hogy maradjál kussba!-üvöltött rám,majd erőszakosan letépte rólam a gatyámat. Épp a melltartómat akarta kikapcsolni,mikor megint kivágódott az ajtó.
-Ereszd el te mocskos geci!-üvöltötte Justin,és a kezében tartott pisztolyt a férfire szegezte. Megkönnyebbültem egy kicsit,majd elkezdtem szégyelni magam,hogy Juss egy száll semmiben lát..
-Justin Bieber.-állt fel a férfi mellőlem.-Régen találkoztunk. Mióta is? Hm.. Mióta apucikád meghalt azóta nem láttalak.
Láttam,hogy Jujut érzékenyen érinti a dolog,de nem hátrált meg.
-Nem hiányoztál.-felelte hidegen Juss.-És most takarodj,vagy te is oda jutsz ahova az apám!
-Azt hiszed,hogy félek tőled?-nevetett fel gúnyosan.-16 éves kis taknyos kölyök vagy. Szó szerint fel nézel rám.
-Kuss!-üvöltött Justin.-Engedd el Hannaht,vagy meghúzom a ravaszt!
-Justin! Én ismerlek már téged. Te nem tudsz embert ölni.-felelte gúnyosan a férfi.
-Ó dehogy is nem!
-Igen?-húzta elő a fegyverét a pasas is,majd Justin felé szegezte. Jaj ne..
-Ja! Te csak egy szar csicska vagy!-köpte oda neki a szavakat.-Utoljára mondom,hogy engedd el a lányt!
-Vagy mi lesz? Lelősz engem? Nem hiszem! Max én téged és utána megerőszakolom a lányt.-nevetett fel gúnyosan.
-Justin hagyd! Menj el! Én kinézem belőle,hogy tényleg lelő!-kiáltottam Justinnak,aminek az eredménye az lett,hogy a férfi,még egy pofont lekevert nekem.
-Ne!-ordított fel keservesen Justin.
-Mit ne? Óóó! Szóval Hannah a gyenge pontod?-vigyorodott el a pasas.-Hát rendben. Ha nem mész el akkor addig verem a lányt. Nah mit szólsz?
Juss elbizonytalanodott.
-Nem hagyom itt!-jelentette ki bizonytalanul Juju. A pasi erőből belémrugott.
-Hannah! Ne! Idióta!-üvöltött Justin,majd megjelentek a szemében a könnyek.
-Ó! Te sírsz? Ahogy ismerlek te sosem sírtál. Tán nem megváltozott a kicsi Justin Bieber?-mosolyodott el gúnyosan.-Nah lelépsz akkor végre,hogy folytassam a munkám,vagy tovább bántalmazzam a lányt,és majd a szemed láttára erőszakoljam meg?
Justin teljesen elsápadt,és könnyes szemmel bámult rám. A férfi felém fordult,majd a melltartómat kezdte el kikapcsolni,belőlem meg kitört a sírás. Hirtelen eldördült egy golyó. A férfi aki eddig a melltartómat babrálta,hirtelen összeesett. Ijedtemben felsikoltottam. Justin azonnal odarohant hozzám,és felhúzott a földről. Sírva bújtam hozzá. Véres volt az arcom és a testem. Juju óvatosan simogatta meztelen testemet,és ő belőle is előtört a sírás. Gyorsan magamra kaptam az elhagyott ruhadarabjaimat,majd gyorsan elhagytuk a szobát. Út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Egyenesen Jujuékhoz mentünk. Az egész utat végig sírtam,elég hangosan. Juss is sírt,de ő fiú módjára. Mikor megérkeztünk a házukhoz,felmentünk a szobájába,és én azonnal bevetettem magam az ágyába,és eddiginél is hangosabban kezdtem el sírni. Lelkileg teljesen tönkre mentem. Majdnem megerőszakoltak. Ezt nehezen fogom feldolgozni. Éreztem ahogy Justin mellém fekszik,majd ő is elkezdett zokogni. Kicsit meglepődtem mert sohasem mutatta ennyire gyengének magát elöttem. Két karját átfonta a derekam körül,majd szorosan magához húzott.
-Azt hittem,hogy elfoglak veszíteni.-szipogta Juss a fülembe.
-Én meg azt,hogy téged foglak.-sírtam továbbra is.
-Nagyon rossz volt látni ahogy veled bánt az a férfi.
Justin felé fordultam. Teljesen ledöbbentem. Az egész arca tele volt horzsolásokkal. Szeme szomorú volt,aggódó,elkeseredett,és könnyes.
-Mi..Mi történt veled?-kérdeztem félénken.
-Elég annyi,hogy voltak ennek a férfinak csicskásai is.-felelte halkan.
-Bántottak?
-Ne ezzel foglalkozz.
-Köszönöm Justin,hogy megmentettél!-tört ki belőlem megint a sírás.
-Bármit megtennék érted.-nézett mélyen a szemembe.
-Szeretlek.-bújtam hozzá.
-Én is.
Ahogy pihentem a karjai között,eszembe jutott,hogy Justin gyilkolt. Jaj ne! Fel is nyomhatják őt ezért a zsaruknál!
-Justin!-ültem fel hirtelen.
-Mi a baj?-nézett rám ijedten.-Fáj valamid?
-Hát úgy mindenem,de most nem az a baj! Justin te gyilkoltál!
-Tudom.-hajtotta le a fejét.
-És ha felnyomnak a zsaruknál?
-Most ezen te ne aggódj.-simította meg a karom.
-De! Aggódom!
-Hannah!-vette feljebb a hangját,amire egy kicsit összerezzentem.-Jaj...Bocsáss meg.. Csak nagyon aggódom miattad!-ölelt magához.
-Nem baj...-szipogtam.
Mikor egy kicsit nyugodtabbak voltunk mind ketten,Justin leápolta a sebeimet.
-Nagyon csúnyám megvert ez az idióta.-morogta Justin,miközben a sebemet fertőtlenítette.
-Tudom..-feleltem halkan.
-Kész vagy.-adott egy puszit a hátamra,majd odanyújtotta a pizsamámat,amit fel is vettem.
Justinnal lefeküdtünk az ágyba,és szótlanul bámultuk egymást.
-Justin... Én szégyellem magam.-törtem meg a csendet.
-Miért?-nézett rám értetlenül.
-Mert láttál engem egy szál semmiben még abban a sötét szobában.
-Nem kell szégyelned magad. Főleg elöttem nem.-húzódott közelebb hozzám.-Szerintem gyönyörű tested van.
-Valóban?-pirultam el.
-Ühüm. Gyönyörű vagy.-beszélt szinte már a számba.-Mindig itt leszek neked.
-Remélem.
-Ígérem.-mosolyodott el,majd puha ajkát az enyémre tapasztotta.
Hosszú csókolózás után,hozzábújtam,ő meg átkarolt. A fejemben mindig ez a mondata járt: "Mindig itt leszek neked. Ígérem."  Akaratlanul is elmosolyodtam. Justin karjai közt merültem álomba.

24.rész: Végre minden helyre jött

Mikor engem hívott,idegesen felálltam és húztam. Gyorsan kibontottam a cetlit és akit húztam az nem más lett mint.... Ross. Jaj. Ennek Justin nem fog örülni...  Gondterhelten visszaültem a helyemre,majd utánam Justint szólították,aki hamar felugrott a székről,és kirohant húzni. Gyorsan kirántott egy fecnit,majd kíváncsian kibontotta. Ahogy meglátta,hogy kit húzott,az arca elsápadt. Úgy látszik nem engem húzott. :) Miután mindenki kihúzta a maga cetlijét, Tüsi is húzott a sapiból,majd leült a székére.

-Most mondom,hogy a cetlik között nincs csere,és nem lehet elmondani egymásnak,hogy ki kit húzott. Világos?-kulcsolta össze a kezeit,Tüske, a tanári asztalon.

Francba. Akkor muszály lesz Rossnak vennem ajándékot. Mindegy. Nem halok bele. Jussra pillantottam aki,sápadtan bámulta az asztalt.

-Nah mi a baj?-simogattam meg a vállát.

-Ne is mond..-kezdte.-Nem találod ki,hogy kit húztam.

-Jaj.-pillantottam a saját cetlimre.

-Mi az? Kit húztál?

-De Justin! Most mondták,hogy nem lehet elmondani!-kuncogtam.

-Ugyan és ki tartja be ezt egyáltalán?-kérdezte gúnyosan.

-Nah jó,ez igaz. Rosst húztam.

-Rosst?-húzta fel a szemöldökét.-És mit veszel neki? " Fogd a cuccod,és takarodj Kínába,vagy kiütlek" képeslapot?

-Mi?-nevettem el magam.-Nem dehogy. Még nem tudom. Te kit húztál?

-Lucyt.-felelte nyűgösen.-Akkor neki veszek olyan képeslapot.

-Nem hinném,hogy elmenne Kínába. Max sírva fakadna,hogy ilyet vettél neki, Valentinnapi maci helyet.-vigyorogtam.

-Nem fogok neki Valentinnapi macit venni. Nincs is még itt a Valentinnap!

A csöngő fülsüketítő hangja szakította félbe beszélgetésünket. Mindenki fogta a cuccát,és kiviharzott a teremből. Mary ugrálva rohant hozzám.

-Kit húztál?-támadott le.

-Rosst.-motyogtam.

-Úúú. Justin mit szólt?

-Nem örült... Amúgy te kit húztál?-tértem rá a lényegre.

-Conort!!!!-sipákolta boldogan.

-Na te legalább jól jártál.-mosolyogtam rá.

-Elkérem Hannaht,bocsi Mary!-húzott el Juss.

-Mond.-mosolyogtam rá.

-Átjössz ma délután hozzám?

-Persze!-vigyorogtam. Hű de jó! :) Ezzel feldobta a napom!

-Okés,akkor suli után.-adott puszit az arcomra,majd Conorral lementek az udvarra, én pedig vissza sétáltam a barátnőmhöz.

(suli után)

-Nem tudom,hogy mit vegyek neki! Macit nem fogok! Sőt semmi szives dolgot! Veszek neki dezodort!-mondta Juss. Épp a házuk felé tartunk,és hallgatom már vagy fél órája,hogy hogy panaszkodik Lucyra.

-Dezodort?-kuncogtam.-Büdös lenne? Én nem éreztem.

-Én nem tudom,de tanácstalan vagyok. Te vagy a csaj,segíthetnél!

-Vegyél neki rúzst és sminkészletet. Vagy szempilla spirált.-adtam neki az ötleteket.

-Hogy még rusnyább legyen??-nézett rám értetlenül.

-Ha normálisan használja,akkor csak szépíteni tud rajta.

-De én miért akarnám szépíteni??

-Hogy elmondhasd,hogy nem annyira rusnya lány nyomul rád.-nevettem el magam.

Jaj. Ennyi nyűg legyen egy ajándékvásárlás miatt. :) Tipikus fiú.

Mikor megérkeztünk a hozzájuk,köszöntünk Pattienek,majd felsiettünk a szobájába.

-Ha már együtt töltjük a délutánt,elmehetnénk megvenni az ajándékokat.-ültem le az ágyára.

-Nem rossz ötlet.-ült mellém.-De 6-ra érjünk haza mert kezdődik a foci meccs.

-A Tv-ben?-kérdeztem.

-Hol máshol?-nevetett,majd adott egy puszit a szám szélére.

-És ezt a meccset nekem is végig kell néznem?

Semmi kedvem nem volt meccset nézni,főleg,hogy nem is értem,hogy mi folyik a tv-ben. Csak egymásnak rugdossák a labdát. Ebben mi a jó? Remélem Juss válasza az lesz,hogy nem kell megnéznem,sőt, ezért ő sem fogja megnézni,mivel én nem akarom.

-Muszály.-mosolygott rám. Hát ezt benéztem. 

-Oké..-sóhajtottam.-Akkor indulunk? Már 15:45 van. Ki tudja mennyi időt vesz igénybe a vásárlás!

-Essünk túl rajta.-állt fel mellőlem nyűgösen,majd én is követtem a példáját. Lassan elindultunk a Plázába.

(Plázában)

-Ez jó lesz Lucynek?-mutatott fel unottan egy melltartót Juss.
-Öhm..-folytottam el a nevetést.-Szerintem ha ilyet vennél neki akkor totál félreértené. Bár lehet,hogy minden nap ezt hordaná...
-Akkor jó?
-Persze,hogy nem!-vettem ki a kezéből a melltartót,majd visszaraktam a helyére.-Mondtam,hogy vegyél neki sminkkészletet.
-De a suliban nem is lehet használni!
-Ahogy dögcédulát sem lehetne hordani,de te még is hordasz.-utaltam a rajta lógó nyakláncra.
-Jó. Hol lehet kapni?
-Minden csajos boltban.
-Óh.. Hannah..
-Mi az?-vontam fel a szemöldököm.
-Megvennéd helyettem?-nyomta a kezembe a pénzét.
-Hát..Jól van.-adtam be a derekam.
-Köszi!-puszilt meg.-És most... térjünk rád. Mit szeretnél karácsonyra?
-Legyen ez nekem meglepetés. Úgy ahogy neked is az lesz.-kacsintottam rá.
-GTA-t veszel?-kérdezte mindent tudóan.
-Dehogy is!-füllentettem. Francba. Kitalálta.
-Hm..-mosolyodott el.
-Nem azt!-bizonygattam.-Na megyek sminkkészletet venni a rusnyaságnak!
-Oké.-nevette el magát Justin.-Itt találkozunk! 15 perc múlva!
-Oksa!
Gyorsan zsebre vágtam Juju pénzét,majd elindultam egy csajos boltba. Ott minden volt. Smink,rúzs,szempilla spirál,hajgumi stb. Én gyorsan felkaptam egy sminkkészletet,és vittem is azonnal a pénztároshoz. Hamar kifizettem.
-Elnézést..-jött mellém egy cicababa.
-Igen? Mit szeretne?-kérdezte a pénztáros.
-Hol  találom az óvszereket?
Juj. Ez ciki... 
-Sajnálom kisasszony,de ne ebben a boltban keresse.-felelte a pénztáros elkerekedett szemekkel.
-Óóó. Hát köszönöm. Helló!-köszönt el a csaj,majd kiviharzott a boltból.
Majdnem rám tört a nevetés,ezért gyorsan elköszöntem a pénztárostól,és siettem vissza a találkozó helyre Jujuhoz. Justin már ott várt rám.
-Itt is vagyok!-öleltem meg Jusst.
-Gyors voltál.-ölelt vissza.-Meg van az ajcsi?
-Aham.-nyújtottam oda neki a sminkkészletet,amit el is vett.-Itt a visszajáró is.
-Tartsd csak meg.-mosolygott rám édesen.
-Justin,nem fogadhatom el...-kezdtem volna,de Juju belecsúsztatta a zsebembe a pénzt.
-Ne makacskodj..-hajolt közel hozzám,majd egy apró csókot hintett ajkaimra.
-Nem vagyok makacs te vagy a makacs.
-Hagyjuk.-nevette el magát,majd megfogta a kezem.-Na siessünk haza mert lekéssük a meccset!
-Hurrá..-motyogtam halkan.
Justin miatt villámgyorsan visszaértünk. Mondtuk Pattienek,hogy megérkeztünk,majd felrohantunk a szobába. Justin azonnal bekapcsolta a Tv-t,és elhelyezkedett az ágyon,egy tál popcornnal.. Én az ágy mellé ültem le,mivel Juju nem tud csomagolni,ezért én csomagoltam be Lucy ajándékát.
-Nem jössz fel az ágyra mellém,kicsim?-kérdezte Juju cukin,és közben a meccset nézte.
-Nem,jó nekem itt.-feleltem.
-Nah ne csináld már.-hajolt le az ágyról,és adott egy puszit a szám szélére.
-Be kell csomagolnom Lucy ajándékát. Te csak nézd a meccset.-feleltem,mire ő lebigyesztette ajkait,majd visszahelyezkedett az eredeti helyére.
5 perc múlva elkészültem a csomagolással,majd én is elkezdtem nézni a tv-t. Persze az ágy mellett. Olyan kényelmes így. Nincs kedvem felmenni. Hülyeség ez a foci. Nem is értem ezt az egészet.
-Justin?-szóltam neki.
-Hm?-hallatszott az ágyról a válasz. Semmi kétség. Teljesen bele van merülve a tv-be.
-Te érted,hogy most mi történik?-utaltam az értelmetlen meccsre.
Juju kisfiúsan felkacagott.
-Szerinted ha nem érteném akkor nézném?-kérdezte.
-Hát...-kezdtem..
-Gól!!!!!!-szakított félbe Juss,és őrült módjára kezdett el ugrálni az ágyon,ami következménye az lett,hogy a popcorn leesett az ágyról,és pont rám borult.
-Aú...-szedtem le a fejemről a tálat. Mindent popcorn borított.
-Upsz..-nézett sajnálozva rám Juss.-Bocsi..
-Nem baj...-kezdtem össze szedni a darabokat.
-Hagyd csak.-húzott fel Juss az ágyra.
-De..-kezdtem volna,de Juju  puha ajkát az enyémre tapasztotta.
-Nincs de...-mondta a csók után.-Most itt maradsz mellettem.-beszélt a számba.
-Rendben..-feleltem,mire megint megcsókolt.
A meccs további része nagyon unalmas volt. Egész végig odabújtam Jujuhoz,aki összekulcsolta ujjainkat. Kb a meccs felénél be is aludtam.
Arra ébredtem,hogy valaki puszilgat. Az a valaki persze,hogy Justin volt. Először az arcomat puszilta,majd rátért a számra.
-Nah mi az?-néztem rá álmosan.
-Vége a meccsnek.-mosolygott rám.-És 18:00 van. Anyukád hívott,hogy haza kéne már menned.
-Ó...-ültem fel az ágyon.
-Haza kísérlek oksi?-vigyorgott rám.
-Oksi.-nevettem el magam.
Megköszöntem Pattienek a vendéglátást,majd elindultunk haza. Épp ment le a nap ami nagyon gyönyörű volt. Justinnal kézen fogva sétáltunk.
-Tényleg,most jut eszembe! Mi van akkor? Most mész versenyre tényleg?-kérdeztem.
-Ja,majd valamikor igen.-felelte Juss.
-Nagyon jó hangod van.-mosolyodtam el.
-Neked is.-mosolygott vissza rám.
Egy folyóhoz közeledtünk,ami felett egy híd volt. Nagyon szerettem az ilyen helyeket. Ezért meg is álltam a hídnál,és fel ültem a korlátjára.
-Vigyázz le ne ess.-állt a két lábam közé Justin.
-Nem fogok!-nevettem el magam.-Nagyon szeretlek!
-Én is!-hajolt közel hozzám,majd megcsókolt. Hosszú csókcsatát vívtunk. Juss azért a biztonság kedvéért megfogta a combom,hogy véletlenül se essek hátra a csókolózás közben. Aranyos. :)

  Mikor befejeztük a hosszú csókcsatát,folytattuk az utat haza.
-Örülök,hogy minden helyre jött.-mosolygott rám Juss.
Igen. Én is így gondolom. Az elején minden nagyon bonyolult volt,de nagyon örülök neki,hogy így végül minden jól sült el. Szeretem Justint,és mindig is szeretni fogom! És a legjobb érzés,hogy ő is viszont szeret. Szeretni és szeretve lenni a világ legjobb érzése! :) ♥

23.rész: Broken Heart

-Mi a baj?-ültem fel én is.
-Hannah..-vett egy mély levegőt.
-Igen?
-Elfogok költözni Londonba.-felelte halkan.

-Tessék?-döbbentem le.

-Igen... Mikor anya kihívott a szobából,akkor mondta el..

-De megígérted,hogy örökre velem maradsz!-álltam fel csalódottan.

-Tudom,és én nem így akartam,hidd el!-állt fel ő is.

-Ha te igazán velem akarnál maradni,küzdenél,hogy ne menjetek el!

-Ez nem ilyen egyszerű!

-Nem?! Hát tudod mit?! Isten veled Justin!-vágtam hozzá a szavakat,majd kirohantam az erkélyre,és gyorsan lemásztam. Ahogy földet értem,dühösen vágtam neki a sötét utcának.

-Hannah!-rohant utánam Juss.

-Kopj le Justin!-löktem el magamtól.

-Jó! Lekopok! De akkor sem engedem,hogy egyedül menj haza ilyen későn!

-Te ne velem foglalkozz! Hanem a holnapi utazásoddal! És ne kövess!-hagytam faképnél a fiút. Mikor már 5 lépést megtettem,hátrafordultam,és láttam,hogy Juju valóban nem követ. Csak állt ott egy helyben és figyelte ahogy távolodom. Iszonyat pipa vagyok Justinra. Szerencsére út közben,semmilyen őrülttel sem találkoztam,így biztonságban haza értem. Sírva felrohantam a szobámba,majd bevetődtem az ágyba. Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért mindig azt a személyt veszik el tőlem,aki a legfontosabb a számomra?! Ezzel a tudattal sírtam magam álomba.

(reggel)

-Kislányom!-nyitott be anyu a bőröndömmel.-Hallottam,hogy mi történt...

-Óh szia anyu..-ültem fel szomorúan az ágyban.-Tényleg el is felejtettem,hogy ott hagytam a cuccom. Hogy került haza?

-Ma reggel Pattie áthozta. És üdvözöl téged. És mesélte,hogy Justin teljesen maga alatt van...

-Nem érdekel.-szakítottam félbe,majd elvettem anyutól a bőröndöm.-Köszi,hogy felhoztad.

-Nincs mit szívem.-ölelt meg.-Ha szeretnél róla beszélni,akkor én itt vagyok. Tudom,hogy most miken mész át...

-Már honnan tudnád?!-tört ki belőlem a sírás.

-Kicsim...-ült le mellém.-Tapasztalatból beszélek.

-Veled is megtörtént már ez?

-Hát igen. Hasanló helyzetben voltam. Ugyan úgy kiakadtam ahogy most te is. De én mára már rájöttem,hogy hibáztam.

-Ezt,hogy érted?

-Nem kellett volna berágnom rá. És ezzel arra célzok,hogy gondolj bele,hogy Justin most elmegy. Neked ez így jó,hogy összevesztél vele?

-Nem...-hajtottam le a fejem.

-Nah látod.

-Most mit tegyek?

-Menj utána,és mond meg neki,hogy szereted,és búcsúzz el tőle.

-Rendben.-mosolyodtam el.

Hamar elkészültem. Tudtam,hogy kevés időm maradt,hogy elérjem még Justint,mielött felszállna a gépre. Villám gyorsasággal tömtem magamba a reggelim,majd eszeveszetten kezdtem el rohanni a repülő térre. Nagyon sokan voltak,de hosszú keresgélés után rábukkantam a gépre. Eszeveszetten kezdtem el rohanni,de már késő volt. Justin alakja tűnt fel a tömegben,ahogy éppen a repülőre száll fel. Egy könycsepp gördült ki a szememből. El sem hiszem,hogy így lett vége...

(Másnap)

Az iskolában gubbasztok,és éppen Tüsi magyaráz valami halmazokról,de persze én teljesen máshol jártam. Justin elment,és ezennel az életemnek végérvényesen is vége. Ha ő nincs akkor nincs semminek sem értelme. Barátnőmnek is feltűnt a szótlanságom,ezért faggatni kezdett. Jaj.

-Látom,hogy van valami bajod!-jött oda hozzám kicsengetés után.

-Mary nincs semmi bajom sem oké?!-vettem feljebb a hangerőt.

-Hol van Justin?

-Megbetegedett...-füllentettem. Nem volt kedvem beszámolót tartani,hogy elköltözött Londonba.

-Ó de kár. Pedig Conorral pont azt beszéltük,hogy elmehetnénk dubla randira! Te,Justin,én,és Conor! Na mit szólsz?

-Kösz,de inkább nem.-indultam ki a teremből. Már a sírás határán voltam.

-Miért? -jött utánam a barátnőm.

-Kérlek Mary... Most egyedül szeretnék maradni.-szóltam rá,mire megtorpant.

-Rosszul esik,hogy nem mondod el,hogy mi bajod van. Főleg,hogy holnap lesz a bál! Azt terveztem,hogy elmehetnénk négyesben! De ha te titkolózol akkor hagyjuk a francba!

-Hogy mi lesz holnap?-döbbentem le.

-A bál. Nem figyeltél? Még matek óra elején mondta Tüsi.

-Azt hiszem nem... De nem lényeg. Úgy sem jövök.

-Mit mondasz? Hisz a bált 13 éves korunk óta várjuk!

-Az régen volt! Most már 16 vagyok! Megváltoztam!

-Hát igen. Azt látom.-nézett rám csalódottan,majd otthagyott.

-Mary...-szóltam utána,de ő már nem hallotta. Minden megváltozott. El akarok költözni Kanadából!

(A bál napja)

Ahogy tanulmányoztam a szekrényemet,rákelett jöjjek,hogy egy báli ruhám sincsen. Mi a franc??? Dühösen bevágtam a szekrényem majd ledőltem az ágyamra. Nagyszerű. Mindenkinek lesz partnere a bálra,csak nekem nem. Ross gondolom Amyt hívja,Conor Maryt. Én meg mehetek egyedül. És pluszba még Mary haragszik is rám. Nem tehetek róla,hogy nehéz beszélnem erről az egészről. Az első bálomat Justinnal képzeltem el. Elsem tudom hinni,hogy már nincsen velem...

-Mi ez a nagy csapkodás?-nyitott be anyu.-Mit ártott neked ez a szekrény?

-Sokat... Nagyon sokat..-ültem fel az ágyamon.

-Mi a baj édesem?-ült le mellém anyu.

-Nincs egyetlen báli ruhám sem a bálra.

-Ó hát miért nem szóltál nekem??-pattant fel hirtelen mellőlem.-Gyere!-ragadta meg a kezem,majd behúzott a szobájába. Kitárta a szekrényajtót,majd jó hosszú kutakodás után előhalászott egy gyönyörű báli ruhát.
 -Tessék.-adta a kezembe.-Ez az én báli ruhám volt még régen.
  -Anya ez gyönyörű!-hüledeztem.-Köszönöm!
-Menj,és próbáld fel.-mosolygott rám.
Gyorsan átrohantam a szobámba,majd magamra kaptam a ruhát. Tökéletesen símult hozzám,tisztára olyan volt mintha rám tervezték volna.
-Nagyszerűen nézel ki.-jelent meg mögöttem anyu.-Tisztára magamra emlékeztetsz.
-Tényleg?-mosolyodtam el.
-Igen. Csodálatos leszel a bálon.
-Remélem.


(A bálon)

Oké. Itt vagyok a bál terem elött. Gondolom már Maryék bent vannak. Nem lesz ciki...Nyugi Hannah. Nagy levegőt vettem,majd beléptem a nagy terembe. Bömbőlt a zene,mindenki ugrált,táncolt,vagy éppen smárolt a társával. Így könnyen ki is szúrtam Maryt és Conort,ahogy a falnak dőlve falták egymást. Félénken elindultam feléjük,és annyira rájuk koncentráltam,hogy észre sem vettem az elöttem elhaladó Rosst. Sikeresen neki is mentem.
-Jaj bocsi!-mondtam neki gyorsan.
-Nem baj.. Wáó Hannah! Nagyon dögösen nézel ki!-kacsintott rám.
-Öhm.. Köszi.-pirultam el,majd folytattam az utam Maryék felé. Tudtam,hogy most a barátnőm iszonyat pipa,szóval nem tudtam,hogy mit fog reagálni,hogy ha meglát. Ahogy odaértem eléjük,félénken lehajtottam a fejem,és köhintettem egyet,hogy észrevegyék,hogy itt vagyok.
-Hannah?-pillantott rám csodálkozva Mary.-Mégis eljöttél?
-Ühüm.-feleltem halkan,majd a következő másodpercben Mary már a nyakamba ugrott.
-Annyira örülök neked!-ölelgetett boldogan.
-Miattad jöttem csak el.-mosolyodtam el.
-Ó de kedves valaki!-vigyorgott rám.-De akkor bulizzunk!
-Oké...-mondtam nyűgösen.

(fél óra múlva)
M
Már vagy fél órája ugrálunk,de én már kezdem unni,és kedvem sincs az egészhez,mivel folyton Justin jár a fejemben. Mikor Mary már nem figyelt annyira rám,kisettenkedtem a folyosóra,és leültem egy padra.
-Elmondod végre,hogy mi bajod?-jelent meg hirtelen mellettem Mary.
-Honnan tudtad h itt vagyok?-sóhajtottam.
-Láttalak kimenni.
-Ó.. pedig próbáltam egy,hogy ne vegyél észre..
-Mi a baj?
-Jó elmondom.-vettem egy mély levegőt.-Justin elköltözött Londonba.
-Tessék?-nézett rám lessokolva.-Ó én úgy sajnálom.-ölelt meg.
-És tudod mi aggaszt a legjobban? Az,hogy úgy válltunk el,hogy én összevesztem vele. El sem tudtam tőle búcsúzni. Örökre elvesztettem.-zokogtam.
-Nem vesztettél el.-hallatszott mögöttem egy ismerős hang.
Maryre pillantottam,aki már mosolygott nagyban,én meg reménykedve fordultam hátra. Justin állt mögöttem élet nagyságban.
-Justin!-ugrottam a nyakába.
-Magatokra hagylak titeket.-mondta Mary,majd elment.
-Hogy kerülsz ide? Hát nem költöztetek el?-bombáztam meg a kérdéseimmel.
-Miután felszálltunk a repülőre már akkor megbántam mindent,és közöltem anyuval,hogy nekem ez nem fog menni,mert nem birok nélküled élni. Anya nagyon kedves volt és megértő,és mikor leszálltunk Londonban,azonnal vissza is indultunk. Mikor megérkeztünk Kanadába,akkor megtudtam,hogy ma van a bál,és azonnal átöltöztem,és rohantam hozzád.-magyarázta Juss.
-Úgy szeretlek!-öleltem meg megint.
-Én is.-puszilt meg.-Vissza szeretnél menni a bálra,vagy sétáljunk inkább?
-Sétáljunk.-mosolyodtam el.
-Rendben.-mosolygott ő is majd megfogta a kezem,és útra indultunk. A vár romokig sétáltunk el,aminél volt egy folyó is. Nagyon fújt a szél,így a folyó vize is nagyon vad volt. Juss felment a rom tetejére. Mosolyogva figyeltem,majd én is utána másztam. Élveztem ahogy a szél összeborzolja a hajam. Juss egyik kezével átkarolta a derekam,majd magához húzott.
-Ugye,hogy gyönyörű?-mosolygott rám.
-Igen.-pirultam el,majd egy puha csókot hintettem  ajkaira.
Juju elmosolyodott,majd egy kusza hajtincset a fülem mögé tűrt.
-Örökre az enyém maradsz.-súgta a fülembe.
-Természetesen.-mosolyodtam el majd hozzá bújtam.
-Elmondjak valamit?
-Mit?-kérdeztem kicsit félénken.
-Tudod mikor először megláttalak,akkor nem gondoltam volna,hogy ennyire beléd fogok szeretni. És,hogy ennyire fontos leszel nekem.
-Hát én sem gondoltam. Az én részemről. Fúj de utáltalak régen.-nevettem el magam.
-De most már nem ugye?-nézett rám reménykedve.
-Dehogy! Hogy kérdezhetsz ilyet?? Akkor szerinted most itt állnék melletted,hogy ha utálnálak?-nevettem el magam.
-Jó ez igaz.-mosolyodott el,majd megpuszilt.

(másnap a suliban)

-Mindenki tudja,hogy nemsokára itt a téli szünet. Pontosabban 5 nap múlva.-magyarázott Tüske.-Azt gondoltam,hogy mindenki ráírná egy cetlire a nevét,majd beledobnánk ezeket egy dobozba,majd mindenki húzna egy nevet,és annak venne karácsonyi ajándékot.
Remélem én majd Justint fogom húzni. Neki könnyebb lenne ajándékot venni,mivel már párszor elmondta nekem,hogy valami play stationos hülyeséget akar. Asszem GTA vagy mi. xD. De ha nem őt húzom,akkor is venni fogok neki ajcsit. Ahogy ezen morfondíroztam,Juju belerakott a kezembe egy levelet. Rápillantottam, ő meg rámmosolygott. Kíváncsian kibontottam a levelet. Ez állt benne: " Mit szeretnél Karácsonyra?♥"
Gyorsan visszaírtam neki: "Téged".
Justin válasza:" Engem már megkaptál. Mást kérj :)) "
Én válaszom: "Maradj velem örökre"
Justin válasza:"Ez alap dolog. De most komolyan. Mit szeretnél?"
Én válaszom: "Justin én kom nem tudom xDD"
Justin válasza:"Jaj te >.<"
Kuncogtam egyet,majd zsebre vágtam a levelet. Közben Tüske kiosztotta a cetliket. 
-Mit csináljak vele?-nézett bambán Juju,a cetlikre.
-Kedves Bieber! Ha figyelt volna,tudná,hogy miért osztom ki! Kb 3 perce mondtam el!-szólt vissza sértődötten Tüsi.
-Rá kell írnod a neved.-adtam választ Justinnak.
-Ja. Oké.-felelte unottan,majd felfirkantotta a nevét. Ez a Justin! XD :D
Aztán összegyűjtötte Mrs.Tüske a cetliket. Aztán mindenkit kihívott egyesével. Mikor engem hívott,idegesen felálltam és húztam. Gyorsan kibontottam a cetlit és akit húztam az nem más lett mint....

22.rész: Fellépés 2/2

Elsápadtam. Ross válla mögül Jussra pillantottam,aki ledöbbenten bámul minket. Éreztem,hogy megfogja tudni az igazat. És most tessék.. Megtudta... Most tuti megutált örökre.... Tuti csalódott bennem,hisz a kocsiban pont erről beszélt,hogy örül,hogy én nem vagyok olyan mint a többi lány... De hisz nem is vagyok olyan! De ezt,hogy magyarázzam meg neki??? Sehogy. Hannah bele kell törődnöd,hogy elvesztetted Justint. Nem mára,nem holnapra,nem hetekre,nem hónapokra,hanem ÖRÖKRE.

Juss szó nélkül elviharzott a helyszínről. Ezt nem hagyhatom ennyiben. 

-Sajnálom,de én már nem akarok veled járni.-toltam el magamtól Rosst.

-Micsoda?-nézett rám értetlenkedve.

-Sajnálom. De ez van.-mondtam,majd Justin után rohantam.

-Juss!-kiáltottam oda neki,de ő nem fordult meg.-Jó nem érdekel! Most nem fogom hagyni,hogy megint összeveszünk! Hallgass meg!

Juju megállt,meg egy lenéző pillantást vetett rám. Karjait összefonta,és várta,hogy mondjak valamit.

Megértem,hogy most mért néz így rám.. Szerintem már nagyon elege van belőlem..

-Jól van... Szóval..-kezdtem a mondandómba.

-Már bocs. De nem gondolod,hogy szánalmas az amit csinálsz?-vágott bele a szavamba Juss.-Minden sráccal kikezdesz. Esküszöm,letagadom,hogy ismerlek,és,hogy volt anno közöttünk még valami.

Nagyon fájtak Justin szavai. Még sosem volt hozzám ilyen goromba és rideg.

-Félreérted! Elegem van!-akadtam ki.

-Még neked van eleged?!-nézett rám dühösen.-Akkor én most mit mondjak?!

-Hallgass meg bazdmeg!-vettem feljebb a hangerőt.

-Ne beszélj így velem!-kiabált ő is.

-Úgy beszélek ahogy akarok!

-Állítsd le magad!

Elhallgattam. Jobb lesz ha kedvesebb hangon szólok hozzá,mer így nem fogok előrébb jutni.

-Visszautasítottam Rosst.-kezdtem bele a mondandómba.

-Óh... Most sajnálkoznom kéne?-fintorgott Juss.

-Mikor ilyen fejet vágsz,nagyon csúnya vagy.-mondtam neki flegmán.-Kérlek had mondjam végig amit mondani szeretnék.

Juss gondolkodóba esett,majd bólintott.

-Huh. Rendben.-könnyebültem meg.-Szóval.. Lehet,hogy most egy ribancnak tartasz,és nagyon utálsz,de..

-Mi?-vágott közbe Juju.-Nem tartalak ribancnak. És utálni sem utállak. Csak csalódtam. Megint.

-Figyelj... elmondom,hogy  mi történt. Mikor összevesztünk,már nem is tudom,hogy min,akkor annyira magam alatt voltam,hogy nem tudtam,hogy mit tegyek. Beletörődtem,hogy elvesztettelek. És elakartalak felejteni. Ezért mentem Rosshoz. De Ross közölte velem,hogy ő már Amyvel jár. Majd mikor a kocsiban olyan szép dolgokat mondtál nekem,lelkiismeret furdalásom lett. Rá kellett jönnöm,hogy nem tudok nélküled élni. És minden jól alakult,te megcsókoltál,és el sem tudod hinni,hogy mennyire boldoggá tettél. De aztán jött Ross és mindent elrontott.-magyaráztam és közben Jussra pillantottam aki figyelmesen hallgatott és bólogatott,ezzel adta tudtomra,hogy érti amit mondok.

 Már nem nézett gyűlölettel rám,amitől megkönnyebbültem.

-Mikor elrohantál..-folytattam.-Rosst elég durván visszautasítottam. Akkor döntöttem el,hogy nem fogom hagyni,hogy mi köztünk vége legyen mindennek. Mivel te jelented nekem a világot és..

Nem tudtam befejezni a mondatom,mert Juss az ajkát az enyémre tapasztotta. Ahogy játszadoztunk a nyelveinkkel,éreztem,hogy Justin sohasem csókolt még ilyen érzelmekkel. Mikor abbaakartam hagyni a csókolózást,Juju határozottan magára rántott és nem engedett el. Tovább falta ajkaimat,én meg elkezdtem röhögni. Sosem volt még ilyen hosszú, és érzelmes csókolózásunk,de ez nekem nagyon tetszett. Mikor már fogytán volt a levegőm,elváltam Jusstól. Juju rám mosolygott,én meg a fejemet a mellkasán pihentettem. Justin közben simogatott. Istenem így simán el tudnék aludni.

-Sajnálom,hogy ha durván viselkedtem veled,és,hogy nem hallgattalak meg.-súgta a fülembe.

-Nem voltál annyira durva.-bújtam hozzá.-Csak ne hagyj el.

-Nem foglak.-puszilt meg.-Hé! Mit szólnál hozzá,ha ma nálam aludnál?

-Nálad? De apa...

-Mond azt neki,hogy az egyik barátnődnél alszol.

-És ha felhívja a szüleit?

-Mond azt,hogy az új lánynál. Annak nem tudja a telefonszámát.

-Jól van. Megpróbálom.

-De ha nem akarsz..

-Persze,hogy akarok!-vágtam a szavába,amin elmosolyodott.-De Pattie nem lesz haragos?

-Viccelsz?-nevetett Juju.-Imád téged anya!

-Jaj ennek örülök! Akkor megkérdezem otthon! Addig megvársz a házunk elött?

-Megvárhatlak.-mosolygott rám.

-Jeeeeeeee!-ugráltam.

-Jól van nyughass!-karolt át nevetve Juss.-Végén hibbantnak néznek!

-Hééé...-bigyesztettem le az ajkaimat.

-Csak hülyéskedek!-csókolt meg.

-Na azért!-nevettem el magam.

(Házunk elött)

-Akkor elbújsz a ház mögé,és megvársz itt oké?-súgtam Jussnak.

-Vettem főnök!-tartotta a homlokához a kezét.

-Na ne hülyéskedj!-nevettem el magam.

-Igenis főnök!-nevetett Juss is.

Játékosan megütöttem a fejét,majd bementem a házba. Meglepetésemre az egész lakás kongott az ürességtől. Nincsenek itthon? Ez furcsa.. De a jó hír az,hogy Juju így bejöhet. Gyorsan kinyitottam a hátsó ablakot.

-Hé Juss! Bejöhetsz! Nincs itthon senki sem!-szóltam ki neki.

-Biztos?-jött oda az ablakhoz.-Nehogy a végén az apád fejbe üssön egy serpenyővel...

-Biztos!-nevettem el magam.

Juju megkönnyebbülten felsóhajtott,majd besietett a házba. Ahogy belépett,Lucky rohamozta le. Össze-vissza nyaldosta Justint,aki nevetve simogatta meg. 

-Figyeld Hannah! Ő Batman!-nevetett Juss,majd a kutya két mancsát felemelte.

-Hát nagyon nem!-nevettem el magam.

-Ne rontsd  el az  álmait!-kacagott kisfiúsan Juss.-Soha ne mond,hogy Soha!

-Mi?-néztem rá értetlenül.

-Én mindig ezt mondom másoknak.

-Tényleg? Nagyon jó szöveg.

Juju elmosolyodott.

-Akkor találtam ki,mikor nagyon összevesztünk. Akkor azt hittem,hogy soha többé nem leszel már az enyém. Nagyon szomorú voltam. De aztán mégis kibékültünk. És akkor mondtam magamnak,hogy Soha ne mond,hogy Soha.

-Ez..nagyon aranyos...-mosolyodtam el.

Hirtelen a bejárati ajtó csapódása vetett véget a beszélgetésünknek. Mind ketten lefagytunk. Ijedten néztünk egymásra. Juss óvatosan hátranézett. Eszméletlenül cuki volt !♥

-Szia Hannah!-jött ki a konyhába anya,majd Jussra terelődött a figyelme.-Mit keres itt...

-Anya! Megtudom magyarázni!-kezdtem.

-Csókolom...-köszönt Juju.

-Helló Justin.-köszönt vissza anya.-Mi járatban vagy?

-Én csak... hazakísértem Hannaht.-felelte Justin.

-Tényleg? Ez nagyon kedves tőled.-mosolyodott el anyu,amin nagyon meglepődtem.

-Szívesen haza kísérem mindig.-mosolygott Juss is.

-Milyen rendes vagy. Nem tudom,hogy mi baja van a férjemnek veled. Az apád volt ilyen gyilkolós nem te.-rakosgatta anya a hűtőbe a bevásárolt cuccokat.-És még valami. Találkoztam Justin, az anyukáddal.

-Az anyukámmal?-csodálkozott a fiú.-Hogy-hogy?

-Ó hát a boltban összefutottam vele. Nagyon aranyos kis nő.

-Köszönöm.-mosolyodott el Justin.

-Anyu! Lenne egy kérdésem!-fordultam anya felé.

-Igen? Hallgatlak.-pakolt tovább anya.

-Ott aludhatok Justinnál?

-Justinnál?-nézett furin rám.

-Aha.

-Hát... ha Pattienek nincs a terhére. -mosolyodott el anyu.

-Nincs! Anyu nagyon szereti Hannaht!-vigyorgott Justin.

-Akkor rendben.-egyezett bele anyu.

-Köszi anyu!!-öleltem meg.-Megyek és gyors összepakolok!

Gyorsan felrohantam az emeletre. Nagyon örültem annak,hogy anyának szimpatikus Justin. Gyorsan kitártam  a szekrényem,és beledobáltam a ruháimat a táskámba. Nem akartam sokat  vacakolni a pakolással. Fél óra múlva el is készültem,és boldogan szökdeltem le anyuhoz és Justinhoz. Ők nagyban beszélgettek valami vicces dologról,és alig vették észre,hogy közben én is megérkeztem.

-Na kész vagy? Mehetünk?-mosolyodott el Juss.

-Igen!-jelentettem ki boldogan.

-Rendben! Jó szórakozást! Sziasztok!-köszönt el tőlünk anyu.

-Szia anyu! Ja és ne szólj apának!-figyelmeztettem anyát.

-Nem szólok!

-Csókolom Mrs.Ros!-köszönt el Justin,majd elindultunk Jujuékhoz.

Út közben Juss megfogta a kezem,és összekulcsolta ujjainkat. Nagyon sötét volt,és én egy kicsit féltem is,de tudtam,hogy itt van mellettem Juss,és ez megnyugtatott.

-Jó,hogy vagy nekem.-mondtam neki.

-Én is örülök,hogy itt vagy nekem.-puszilt meg.

Ahogy haladtunk a sötét utcán,egy csöves közeledett felénk. Elég ijesztően nézett ki,főleg,hogy motyogott valamit magában.

-Justin én félek.-szorítottam meg a kezét.

-Nem kell. Itt vagyok.-mosolygott rám.

Egyre közeledtünk a csöveshez. 

-Menjünk át a másik oldalra..Kérlek...-suttogtam idegesen Jujunak.

-Nyugi már! Ne idegeskedj!-nevetett fel Juss.

-Basszus én nagyon félek.. Ez nem vicces..

-Nem bízol bennem?-nézett rám egy kicsit sértődötten.

-De csak félek. Ha ránk támadna nem hinném,hogy nem sérülnénk meg..

-Ezzel arra célzol,hogy nem tudok verekedni?-nézett rám durcásan.

-Nem..csak..Basszus ez felénk jön...-mutattam a csövesre aki egyenesen felénk tartott. Már fél méter sem volt köztünk,mikor hirtelen összesett a csöves elöttünk.

-ÁÁÁÁÁ!-sikoltottam fel.

-Ez kidőlt.-állapította meg Juju.

-Te ebből ömlik a vér..-néztem meg a palit.-Valaki lelőtte..

-Nem tudom..-nézett rám bizonytalanul Juss.

A sötét csendes utcában,hirtelen megjelent 5 kigyúrt pasi. Mindegyiknek fegyver volt a kezében.

-Én viszont biztos vagyok benne.-mutattam a férfiakra.

-Bazdmeg.-morogta Juju.

-Tűnjünk innen!-kiáltottam,majd futni kezdtünk. A kigyúrt pasik rohantak utánunk.

-Soha többé nem megyek este egy ilyen kihalt utcán!-kiáltottam Jujunak rohanás közben.

-Nincs semmi baj! Csak ne szakadjunk el egymástól!-kiáltott vissza.-Ezt a házat kerüljük meg!

-Oké!-feleltem,majd elindultam jobbra. Már kezdtem fáradni.

Mikor kiértem a ház másik végére megálltam.

-Justin innen merre?-fordultam meg,de Jusst sehol sem láttam.-Jus...Justin?

Elkezdtem pánikolni. Fenébe is... Most mit csináljak? Nem tudom,hogy merre kell menni.. Gyorsan előkaptam a telóm,és hívni kezdtem Justint. Nem kellett sokat várjak,mert 2 csörgés után fel vette.

-Justin!-kiáltottam bele.

-Hannah,hol a picsában vagy?! Mondtam,hogy ne váljunk szét!-szólt vissza ingerülten Juju.

-Ne velem üvöltözzél ok?!-mérgelődtem én is.

Hirtelen egy izmos kéz,kikapta a kezemből a telefont. Megfordultam és az egyik izomaggyal találtam szembe magam.

-Nincs. Többé. Telefon.-tagolta a szavakat.

-Hannah? Haló? Haló??-hallatszott még Juju hangja a telóból,de az izomagy összeroppantotta a telómat a kezében.  Hirtelen megismertem. Megismertem a pasit. Hisz ez a kiskori szerelmem volt..  Jasen... Hogy megváltozott! De az arca az mindig a régi.

-Jasen?-szólítottam meg.

-Hm?? Ki vagy? És honnan tudod a nevem?-nézett rám kíváncsian.

-Én vagyok az Hannah! Tudod az ovodából...-kuncogtam.

-Hannah?-nézett meg jobban,majd az arcára egy halvány mosoly húzódott.-Tényleg te vagy az?

-Ühüm..

-Hogy megváltoztál! Hihetetlen! Hú nagyon dögös lettél!-tette zsebre a fegyverét.

-Öhm.. Köszi.-kuncogtam.-Te meg izmos lettél. Pedig oviban kis vézna gyerek voltál. És amúgy mi történt veled? 

-Ezt,hogy érted?

-Hát,hogy itt gyilkolsz...

-Jah.. Hát nem tudom.. Meghaltak a szüleim.. És aztán minden jött magától..

-Meghaltak?? Na neee.-tátottam el a szám.-Pedig mennyire szerettem a szüleid..

-Igen azt tudom.-nevette el magát.-Figyelj,nekem most mennem kell...

-Persze menj csak. Jó volt újra látni.

-Szint úgy. Remélem azért még találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra.-Szia Hannah!

-Helló Jasen!

Mosolyogva figyeltem ahogy elrohan,és elnyeli a sötétség. Hihetetlen. Hogy megváltozott!

-Hannah!-rohant felém egy árny.

Ahogy közeledett megláttam,hogy Justin rohan felém.

-Jól vagy??-ölelt meg.

-Persze.-öleltem vissza.

-Bocs,ha egy kicsit bunkó voltam a telefonba,csak tudod,nagyon aggódtam miattad.

-Semmi baj.-adta neki egy szájra puszit.-Megyünk akkor hozzátok?

-Ühüm. Amúgy az rosszul esett,hogy nem bíztál bennem.

-De bíztam.-fogtam meg a kezét.-De azért féltem nagyon.

-Mind egy.-felelte durcásan.

Jaj,hogy milyen kis dolgokon tud ez a gyerek pukkadni! Hihetetlen.

Hamarosan meg is érkeztünk Jujuékhoz. Jázmin már aludt,Pattie meg nagyon boldog volt,hogy eljöttem hozzájuk. Nagyon szimpatikus nekem ez a Pattie. Szerencsés ez a Justin. Kicsit még beszélgettünk lent Pattievel,majd felmentünk Justinnal, a szobájába. Fáradtam dőltem le az ágyra.

-Kimerültél?-ült le mellém Juju.

-Ühüm.-feleltem halkan.

-Én is.-hajolt fölém,majd adott egy puszit a számra.

-Olyan aranyos vagy.-mosolyodtam el.

Justin elpirult,majd felállt és elkezdte lehúzni a pólóját. Én áhítattal figyeltem az eseményeket.

-Menj ki. Leszeretnék vetkőzni.-vigyorgott rám Juss.

 -Öhm..ja oké..-álltam fel,majd épp nyitni akartam az ajtót,de Juss vissza húzott.

-Csak vicceltem. Maradj bent nyugodtan. Elötted nem vagyok szégyenlős.-pirult el,majd megcsókolt. Ez nem nyelves csók volt hanem sima. De ez is teljesen elkábított. "Elötted nem vagyok szégyenlős." Ez a mondat benne maradt a fejembe. De aranyos! Juss gyorsan lekapta magáról a pólóját. Nem volt semmi érdekes a felső testében,mert nem volt rajta semmi kocka sem izom. Kis vékony testalkata volt. Teljesen elolvadtam. Juss elmosolyodott mert látta,hogy mennyire tetszik a látvány. Odasétált hozzám,és legugolt elém,és megcsókolt. Azonnal vissza csókoltam. Ledőltem az ágyra,ő meg rám dőlt. Mohón faltuk egymást ajkát,az sem érdekelt minket,hogy ha valaki ránk nyit. 
-Öhm..Bocsi..-nyitott be Pattie.-Kölcsönkérhetném egy kicsit Justint?
-Persze.-vigyorogtam.
Juss leszállt rólam,majd kisétált Pattievel a folyosóra. Egyedül maradtam a szobába. Most néztem meg legjobban Juju szobáját. Nincs valami nagy rend xD. Az íróasztalát kezdtem el tanulmányozni. Volt ott egy kép,ahol Justin épp Jázminnal van.

  Ez most készülhetett pár napja. Elmosolyodtam. Ahoz képest,hogy Jázmin,más apától származik,Justin ugyanannyira szereti,mintha az egész testvére lenne. Annyira elmerültem,a képe tanulmányozásában,hogy észre sem vettem,hogy Justin visszajött. Nem volt valami jó kedve. 
-Hé! Mi a baj!-mentem oda hozzá. 
-Semmi. Nem lényeg.-mosolygott rám.
-Hát ha nem akarod elmondani,akkor nem erőltetem.
-Köszi. Majd elmondom este...
-Öhm.. oké..
Nem értettem,hogy mi történhetett. Kicsit agasztott a dolog. De bízok Justinban. Úgy is elmondja.
-Én letusolok.-álltam fel.
-Jó. Jövök én is.-állt fel Juss is.
-Én úgy gondoltam,hogy egyedül..
-Persze azzal a Tommal együtt fürödtetek...-morgolódott.
-Tomot több ideje ismertem. Nála már többször ott aludtam.
-Jólvan,jólvan értem.-durcázott Juss.-Nah de akkor siess.
-Oke.-nevettem el magam,majd beindultam a fürdőszobába. Nem zártam be az ajtót,mert nem hinném,hogy bárki is benyitna. Gyorsan levetkőztem,majd beálltam a tus alá,majd megengedtem a langyos vizet. Justin "parancsára" hamar letusoltam. Épp kiakartam lépni,a tusolóból,mikor Justin váratlanul benyitott.
-Szent ég!-sikoltottam,majd magam elé kaptam a törölközőt.
-Jólvan,Jólvan,bocsi!-kapta Juss a kezét,a szeme elé.-Csak fogat akartam mosni..
-Menj ki!-mutogattam az ajtó felé.
-Oké,nyugi! Megyek már!-mondta Juju,majd kisietett a fürdőszobából.   
Nagyokat lélegeztem,majd kiléptem a tusolókabinból,majd megtöröltem vizes testem. Magamra kaptam a pizsamámat,majd fogat mostam,és íme elkészültem. Kiléptem a fürdőszobából,és Justin szobája felé vettem az utam.
-Jó sokáig tusolsz.-vigyorgott rám Juju,mikor beléptem a szobájába.
-Haha.-dobtam a fejére a törölközőm.-Nagyon vicces vagy.
-Nah most én megyek tusolni. Itt az órám.-nyomta a kezembe.-Mérd rajta az időt. Figyeld meg,hogy 8 perc alatt itt leszek. Várj.. Most indítsd a stoppert!
-Oké..-mondtam,de már akkor Juss a fürdőben volt. Megnyomtam a stoppert,majd vártam,hogy az én kis dilisem visszajöjjön. Már fél álomba voltam,mikor Juju idegesen rázogatott.
-Wá! Mi van!-ültem fel hirtelen az ágyon.
-Jaj nem nyomtad le? Jaj te..-vette fel mellőlem az órát.-9 perc. Tök jó vagyok.
-De te 8-at mondtál..-nevettem el magam.
-De te nem nyomtad le időben.
-Persze Mr. Bieber. Ez is az én hibám.-forgattam a szemem.
-Mesélj a dillemádról szépségem.-változtatta el a hangját Juju,és közben egy hülye pózt vett fel,amin jót nevettem.

        -Kezdjük ott,hogy egy hülyével lettem össze zárva.-nyújtottam rá a nyelvem. 
-Asszondod,hogy hülye vagyok???-mászott rám Juju.
-Igen azt.-nevettem.
-Hogy merészeled??-kezdett el csikizni.
-Segítség! Megtámadtak!-nevettem.-Fenébe Justin! Hagyd abba! Nagyon csikis vagyok!
-Akkor vond vissza!-hajolt fölém.
-Jó,jó visszavonom!-mondtam már szinte üvöltve. Juss győzedelmesen leszállt rólam,én meg gyorsan felültem,és a hasamat kezdtem el fogni,mivel annyira nevettem,hogy megfájdult. De hamar jobban lettem,így visszavághattam Justinnak. Most én ugrottam rá.
-Megszivattalak! Nem vonom vissza!-nevettem,és most én kezdtem el csikizni.
-Nem vagyok csikis.-jelentette ki határozottan Juju.
-Ó tényleg?-kezdtem el csikizni a talpát,amire elkezdett kuncogni,majd kitört belőle a nevetés.
-Hagyd abba! Hagyd már abba!-nevetgélt alattam.
-Dehogy hagyom!-nevettem gonoszan.
Juss elhúzta a kezemtől a lábát,majd lelökött magáról,így ő kerekedett főlém. Most ő kezdett el csikizni,de én nem hagytam. Ajkamat az övére tapasztottam. Nem kellett sokat várjak,Justin azonnal vissza csókolt. 
-Kis gonosz.-nézett rám sunyin Juju.
-Miért?-bigyesztettem le ajkaim.
-Direkt lesmárolsz,hogy ne tudjalak csikizni.-nevette el magát.
-Hát azt jobban élvezem mint a csikizést.-nevettem én is.
Juju vette a célzást,ezért leszállt rólam,majd még adott egy puszit a számra.
-Nézünk filmet?-kérdezte Juss.
-Este 10-kor?-néztem rá álmosan.
-Ühüm. Mondjuk.. horror?
-Soha!-jelentettem ki.-Nézzük meg a kutyaszállót.
-Jólvan. Még szerencse,hogy az meg van.-kacsintott rám,majd berakta a filmet.
Imádtam ezt a filmet. Kb a felénél jártunk,De éJuss bealudt. Elég vicces volt,mert a szája tátva maradt.     Rám jött a röhögőgörcs. Olyan aranyos! Odasettenkedtem hozzá. Jó mélyen alszik... Előkotortam a rúzsomat a táskámból,majd raktam belőle a számra. Még egyszer rápillantottam Jujura,aki olyan édesen szuszogott,hogy legszivesebben odabújtam volna hozzá. De akkor elvész a tervem. Óvatosan Juss fölé hajoltam,majd egy nagy puszit nyomtam az arcára,így ott maradt rajta a rúzs folt. Majd hamar vissza rohantam a fotelembe,és úgy tettem mintha aludnék. Azért résnyire nyitva volt a szemem. Justin nyöszörgött párat,majd nagyot ásított. Utána a szemeit rajtam pihentette,majd felállt és elindult felém. Gyorsan becsuktam a szemem teljesen.
--Ez bealudt.-hallottam Justin hangját.-De cuki.
Elnevette magát. Éreztem,ahogy a kezét,végigsimítja az arcomon. Oké itt az ideje,hogy úgy tegyek mintha csak most kelnék fel. Óvatosan nyitogatni kezdtem a szemeim,majd Juju arcára pillantottam. Igen még mindig ott a rúzs folt. Oké akkor a terv indul.
-Szia.-mosolygott rám Juss.-Látom bealudtál.
-Ühüm. Az lehet.-mosolyogtam én is.-Hé..Mi az a rúzsfolt az arcodon?
-Milyen rúzsfolt?-nézett rám értetlenkedve,majd a tükör elé sétált.-Ez..Mi ez?
-Én is ezt kérdezem tőled. Ahogy bealudtam máris egy másik csajjal voltál?!-vettem feljebb a hangom. Komolyan. Elmehetnék szinésznőnek. :D
-Mi? Dehogy!-tiltakozott Juss.
-Akkor mivel magyarázod a rúzs foltot?!
-Várjunk csak..-nézett az ajkamra Juss.-Csak nem rúzsos a szád?
-Nem dehogy..-nevettem fel kínosan. Francba. Elfelejtettem letörölni.
-Csak viccelődtél. Te rúzsoztál össze.
-Jó igen,én voltam. De tök vicces volt!-nevettem.
-Nem,nem volt az.-felelte Juju mogorván.-Ilyennel nem kéne játszadoznod. Nem volt vicces!
-Jólvan,nyugi már..-forgattam a szemem.-Nem igaz,hogy veled nem lehet szórakozni.
-De lehet,de nem ilyennel.-felelte,majd kikapcsolta a tv-t,és ledőlt az ágyra.
-Azt hittem,hogy tök poén lesz. De úgy látszik,hogy te az ilyeneken nem tudsz nevetni...
-Aludnék.-morogta.
-Jólvan akkor meg sem szólalok!-kapcsoltam le a villanyt,majd lefeküdtem mellé. De azért megvolt közöttünk a kellő távolság. Hihetetlen,hogy ilyen kis dolgokon is betud sértődni.. Már félálomban voltam,mikor éreztem,hogy Justin odabújik hozzám,majd átkarol. Óvatosan felé fordultam.
-Te még ébren vagy?-kérdezte Juju.
-Ühüm.-feleltem.-És amúgy akkor elmondod azt a fontos dolgot?
-Ja...igen..-ült fel.
-Mi a baj?-ültem fel én is.
-Hannah..-vett egy mély levegőt.
-Igen?
-Elfogok költözni Londonba.-felelte halkan.