Majd mikor felemelte a fiú a fejét felismertem.Justin volt az.Telefonomat kezdtem el a szememmel keresni de nem találtam.Következő másodpercben éreztem,hogy valaki erősen megragadja a karom.Justin volt az.A pisztolyt felém tartotta.Nagyot nyeltem.
-Justin..-suttogtam rémülten.
-Hannah?-tette zsebre a pisztolyt meglepődötten Juju.-Mit keresel itt?
-Én is ezt kérdezhetném tőled.-kapcsoltam fel a villanyt.-Mit csináltál?
-Hosszú..Kérlek ne mond el apádnak.
-Ilyet nem kérhetsz tőlem!Mond el,hogy mit csináltál!
-Jó..Tudod tudják a rendőrök,hogy hol tartózkodik Alex ..tudod a bátyám..És megkért,hogy nézzek utánna,hogy megfogják e ölni.
-És ahoz mért kellett szétzúzni az irodasztalt?
-Abban vannak a papírok...És Alexszé is.
-És megtaláltad a papírt?
-Nem..
-Na vajon mért nem?
-Te tudod?-kapta fel a fejét.
-Alap dolog.Az ilyen papírokat nem itt tartják.-húztam a számat egy gúnyos mosolyra.
-Hol??Hol tartják?
-Bocs.Már így is sokat mondtam.
-Hannah ezen a bátyám élete függ!
-Jól tudom Justin!De a bátyád gondolkozhatott volna,mielött felrobantja az egész temetést!Amúgy...nem láttál itt egy telefont?
-Arra gondolsz?-mutatott a széttört telefonra,ami a széttört irodai asztalon hevert.
Lessokoltam.A telefonom...a telefonom széttört?!Egyre jobban ment fel bennem a pumpa.
-Mi történt a telefonommal?!-kérdeztem szinte már ordítva.
-Hát tudod mikor szétzúztam az asztalt,nem vettem észre a mobilod.Nem nagy ügy.-felelte Juju.
Nah itt legszivesebben bemostam volna neki.Justin lazán lehuppant a legközelebbi székre,és rámvigyorgott.
-Nem nagy ügy?!Neked nem,de nekem igen!Tudod milyen drága volt?!-üvöltöttem.
-Untatsz.-ásított.-Nem tudom mért vagy ilyen ideges...majd veszel újat.
-Képzeld,lehet,hogy újat mondok,de nálunk nincsen pénzeső!
-Nem is mondtad,hogy csórók vagytok!-nevetett gúnyosan.
-Nem vagyunk csórók!De nem vagyunk pénzeszsákok sem!
-Hol vannak a papírok?!-kérdezte Justin,leszarva az előző mondatomat,felállt és elémsétált.
-Nem mondom meg!-fontam össze karjaim,majd kimentem az irodából.
Hogy magyarázom meg apának,hogy széttört a telefonom?Basszus nem is hoztam el!Épp vissza akartam fordulni,de Juju megelőzött.
-Itt hagytad a telód!Vagyis inkább a darabjait!-dobta oda nekem.
-Ez már nem is telefon..hanem egy hulladéktömeg..-kaptam el a darabokat.
-Szép szóval..-nevetett.
-Ne nevessél!Te veszel újat!
-Álmodozz csak.Menj nyári munkára.
-Őszi szünet van!Hova menjek én nyári munkázni?!
-Várd meg a nyarat.
Épp vissza akartam vágni,de egy árny megelőzött.
-Kivel beszélsz Justin?Megvannak már a papírok?-jött elő a sötétből Alex.
-Még nincs..nincs az irodában.-állt elém Juju,mintha elakart volna rejteni a bátyja elöl.
-Kit rejtegetsz?-közeledett Alex.
-Senkit.Menj csak haza.Majd jövök ha megvannak a lapok.
-Kit rejtegetsz?!-vette feljebb a hangját,majd Justint ellökte előlem.
Szembe találtam magam Alexszel.Szemei szikrákat hánytak.
-Justin!Ki ez a lány?!A barátnőd?!-kérdezte.
-Isten ments..-morogtam.
-Nem téged kérdeztelek!
-Nem,nem a barátnőm.-felelte Justin lazán.
-Akkor ki?Mindent tud már?
-Csak annyit,hogy a lapot keressük amin az életed függ.
-Mást nem?!
-Igazából..-léptem előre egy lépést.-Tudom,hogy te robbantottad fel a temetést.Tudom,hogy hol van a rejtekhelyed..Tudod az apám rendőr..azért tudok ennyi mindent.
-Fogd már be a pofád!-sziszegte a fogai közt Justin.
-Nem fogom.Igenis tudok mindent.-húztam ki magam.
-Túl sok mindent tudsz.-emelte rám Alex a pisztolyt.-Meg kell halnod.
Oké...most éreztem először azt,hogy igaza volt Jujunak...Jobban tettem volna,hogyha befogom a pofám...Mért van az,hogy mindig Jujunak van igaza?Szívem a torkomban dobogott annyira féltem.
-Nem kell meghalnia.Kamuzott.Az apja nem rendőr.Ő velem van.A maffiózókhoz tartozik.-állt elém védelmezően Justin.
Ezt a sok hazugságot amit most összehordott!Mérgesen löktem el magam elöl Jujut.
-Mit hazu..-kezdtem volna,de Justin váratlanul felpofozott.
Nagyokat pislogtam.Erre azért nem számítottam.Az arcomhoz nyúltam.Nagyon fájt.Justin dühös tekintetével találkoztam össze.Megértettem a pillantását.És igaza volt.Ha továbbra is élni akarok,jobb lesz ha befogom.De azért ez a pofon rosszul esett..Alex leemelte rólam a fegyvert.
-Szerencséd.-morogta.-Máskor ne viccelődj velem,vagy végzek az életeddel!
-Megszoktam már,hogy mindenki le akar lőni..-gúnyolódtam, de Justin erősen oldalba bökött.
Megvontam a vállam majd hazaindultam.Azzonnal bevetettem magam az ágyba és álomba merültem.
(Reggel)
Korán felkeltem.Hogy miért?Mert még megakarom köszönni Jujunak,hogy megvédett.Megint.Gyorsan elkészültem,magamra rángattam pár göncöt és elindultam Justin rejtekhelyére.Szerencsére megjegyeztem,hogy hol van ezért nem tévedtem el.SZépen átsétáltam az erdőn,átugrottam a folyó-patak szerűségen(szerencsére most nem estem bele) majd felsétáltam a dombra.De balszerencsémre Juju nem volt ott.Csalódottan feküdtem le a fűbe és becsuktam a szemem.Élveztem ahogy a szellő az arcomba fúj...a madarak csicsergését...Mikor kb 10 perce feküdtem arra lettem figyelmes,hogy valaki megsimogatja az arcom.Óvatosan kinyitottam a szemem,és Justint pillantottam meg magam elött.Akaratom ellenére is elmosolyodtam,mivel jól esett a simogatása.
-Mit keresel itt?-ült le mellém Juju.
-Beszélni szerettem volna veled.-ültem fel.
-Igen?Hallgatlak.
-Én..megszeretném köszönni,hogy megvédtél...Bár a pofon az nem esett jól.
-Nem tudtam mást tenni.Annyira makacs vagy.-mosolyodott el.
-Még mindig fáj egy kicsit...-raktam a kezem az ütés helyére.
Meglepettségemre,Juju levette a kezem az acomról,majd az ő kezével az ütés helyét elkezdte simogatni a hüvelykujjával,majd egy puszit adott az arcomra.
-Így már jobb?-mosolygott Justin.
-Aha..-pirultam el.
-Jah és itt még van valami..-kezdett el kotorászni a zsebében,majd előkapott egy Nokia Lumia 610-es telefont.-Ez a tiéd.
-Mi van?-néztem a felém nyújtott telefonra kikerekedett szemekkel.-Hol loptad?
-Vettem.-nevetett.
-Miből?
-Zsebpénzemből.Kiskorom óta gyűjtöttem erre a telefonra de úgy gondoltam,hogy ha már a tiédet eltörtem inkább ezt neked adom.
-Nem fogadhatom el...
-Fogadd el vagy berágok!-nyomta a kezembe a telefont.
-Nem...-adtam volna neki vissza de ő nem engedte.
-Oké.Akkor hagyd itt a mező közepén.Nekem nem kell.
-Jó..akkor inkább elrakom..-raktam zsebre a telót.
-Én is így gondoltam.-mosolyodott el.
A nagy beszélgetésben észre sem vettem,hogy eleredt az eső.Gyorsan felpattantunk Justinnal és elindultunk.Már az edőben jártunk,Juju elöttem ment elég gyorsan,alig tudtam követni..Elértünk a patak-folyó szerűséghez amit Justin ügyesen átugrott ahogy én is de ahogy átértem, megcsúsztam és majdnem elestem de Justin elkapott.Nagyon közel voltunk egymáshoz.Az orrunk összeért.Teljesen zavarban voltam.De Juju is.Egyre jobban zuhogott az eső..a hajam teljesen elázott ahogy Justiné is de még így is dögösen nézett ki.Juju az ajkát elkezdte közelíteni az enyémhez,és mikor már majdnem megcsókolt,megállt és ellökött magától.Láttam,hogy a szemei könnybe lábadnak.Nem értettem,hogy mi baja van.Némán álltunk egymással szemben.Juju arcán egy kövér könycsepp gördült le.
-Justin...-kezdtem.
-Hannah...Sajnálom..Én erre nem állok kész..-dadogta.
-Mire?
-Nem akarlak megcsókolni!Mert nem tetszel!
-Én ezt értem...de te mégis megakartál!
-Nem...nem tudom mi ütött belém..de szerencsére időben észhez tértem..Ez többet nem fordulhat elő!Én mentem szia!
-Justin!-kiáltottam utánna.
Juju megtorpant.Láttam,hogy a szeme sarkából még rámpillant,majd újra elindul.Értetlenül álltam az esőben...majd ,nem tudom miért,de elkezdtem rohanni Justin után.Bár ne tettem volna....Ahogy kiértem az erdőből Justint pillantottam meg smárolni egy másik csajjal.Összetört a szivem.Könycseppek egymás után folytak le az arcomon.Hazafutottam.Elakartam felejteni,hogy majdnem megcsókoltuk egymást..elakartam felejteni azt,hogy megismertem...Látni sem akartam!Ahogy hazaértem sírva rohantam be a szobámba.Befeküdtem az ágyamba.A fejem a párnámba fúrtam és így zokogtam tovább.Este 8 fele,mikor már nem voltam annyira rossz álapotban,elmentem és letusoltam és megmostam a fogam..majd visszafeküdtem az ágyamba gondolkodni.Visszaidéztem ahogy Justin megsimogatta az arcom..ahogy megpuszilt...ahogy rámosolygot...és ahogy majdnem megcsókolt...milyen jó illatta van Justinnak..milyen szép a szeme....
-Basszus!-ültem fel az ágyon.-Én belezúgtam Justinba!
Bár nem értem,hogy mért kellet ezt most hangosan orditanom...remélem apa nem hallotta meg..Visszafeküdtem az ágyamba.Érzem,hogy akkor az erdőben volt köztünk valami Justinnal....De ezt még ő maga sem akarja magának bevallani...meg már amúgy is van barátnője...Megint rámtört a sírás.Zokogtam és zokogtam.És így sírtam magam álomba..
-Hát tudod mikor szétzúztam az asztalt,nem vettem észre a mobilod.Nem nagy ügy.-felelte Juju.
Nah itt legszivesebben bemostam volna neki.Justin lazán lehuppant a legközelebbi székre,és rámvigyorgott.
-Nem nagy ügy?!Neked nem,de nekem igen!Tudod milyen drága volt?!-üvöltöttem.
-Untatsz.-ásított.-Nem tudom mért vagy ilyen ideges...majd veszel újat.
-Képzeld,lehet,hogy újat mondok,de nálunk nincsen pénzeső!
-Nem is mondtad,hogy csórók vagytok!-nevetett gúnyosan.
-Nem vagyunk csórók!De nem vagyunk pénzeszsákok sem!
-Hol vannak a papírok?!-kérdezte Justin,leszarva az előző mondatomat,felállt és elémsétált.
-Nem mondom meg!-fontam össze karjaim,majd kimentem az irodából.
Hogy magyarázom meg apának,hogy széttört a telefonom?Basszus nem is hoztam el!Épp vissza akartam fordulni,de Juju megelőzött.
-Itt hagytad a telód!Vagyis inkább a darabjait!-dobta oda nekem.
-Ez már nem is telefon..hanem egy hulladéktömeg..-kaptam el a darabokat.
-Szép szóval..-nevetett.
-Ne nevessél!Te veszel újat!
-Álmodozz csak.Menj nyári munkára.
-Őszi szünet van!Hova menjek én nyári munkázni?!
-Várd meg a nyarat.
Épp vissza akartam vágni,de egy árny megelőzött.
-Kivel beszélsz Justin?Megvannak már a papírok?-jött elő a sötétből Alex.
-Még nincs..nincs az irodában.-állt elém Juju,mintha elakart volna rejteni a bátyja elöl.
-Kit rejtegetsz?-közeledett Alex.
-Senkit.Menj csak haza.Majd jövök ha megvannak a lapok.
-Kit rejtegetsz?!-vette feljebb a hangját,majd Justint ellökte előlem.
Szembe találtam magam Alexszel.Szemei szikrákat hánytak.
-Justin!Ki ez a lány?!A barátnőd?!-kérdezte.
-Isten ments..-morogtam.
-Nem téged kérdeztelek!
-Nem,nem a barátnőm.-felelte Justin lazán.
-Akkor ki?Mindent tud már?
-Csak annyit,hogy a lapot keressük amin az életed függ.
-Mást nem?!
-Igazából..-léptem előre egy lépést.-Tudom,hogy te robbantottad fel a temetést.Tudom,hogy hol van a rejtekhelyed..Tudod az apám rendőr..azért tudok ennyi mindent.
-Fogd már be a pofád!-sziszegte a fogai közt Justin.
-Nem fogom.Igenis tudok mindent.-húztam ki magam.
-Túl sok mindent tudsz.-emelte rám Alex a pisztolyt.-Meg kell halnod.
Oké...most éreztem először azt,hogy igaza volt Jujunak...Jobban tettem volna,hogyha befogom a pofám...Mért van az,hogy mindig Jujunak van igaza?Szívem a torkomban dobogott annyira féltem.
-Nem kell meghalnia.Kamuzott.Az apja nem rendőr.Ő velem van.A maffiózókhoz tartozik.-állt elém védelmezően Justin.
Ezt a sok hazugságot amit most összehordott!Mérgesen löktem el magam elöl Jujut.
-Mit hazu..-kezdtem volna,de Justin váratlanul felpofozott.
Nagyokat pislogtam.Erre azért nem számítottam.Az arcomhoz nyúltam.Nagyon fájt.Justin dühös tekintetével találkoztam össze.Megértettem a pillantását.És igaza volt.Ha továbbra is élni akarok,jobb lesz ha befogom.De azért ez a pofon rosszul esett..Alex leemelte rólam a fegyvert.
-Szerencséd.-morogta.-Máskor ne viccelődj velem,vagy végzek az életeddel!
-Megszoktam már,hogy mindenki le akar lőni..-gúnyolódtam, de Justin erősen oldalba bökött.
Megvontam a vállam majd hazaindultam.Azzonnal bevetettem magam az ágyba és álomba merültem.
(Reggel)
Korán felkeltem.Hogy miért?Mert még megakarom köszönni Jujunak,hogy megvédett.Megint.Gyorsan elkészültem,magamra rángattam pár göncöt és elindultam Justin rejtekhelyére.Szerencsére megjegyeztem,hogy hol van ezért nem tévedtem el.SZépen átsétáltam az erdőn,átugrottam a folyó-patak szerűségen(szerencsére most nem estem bele) majd felsétáltam a dombra.De balszerencsémre Juju nem volt ott.Csalódottan feküdtem le a fűbe és becsuktam a szemem.Élveztem ahogy a szellő az arcomba fúj...a madarak csicsergését...Mikor kb 10 perce feküdtem arra lettem figyelmes,hogy valaki megsimogatja az arcom.Óvatosan kinyitottam a szemem,és Justint pillantottam meg magam elött.Akaratom ellenére is elmosolyodtam,mivel jól esett a simogatása.
-Mit keresel itt?-ült le mellém Juju.
-Beszélni szerettem volna veled.-ültem fel.
-Igen?Hallgatlak.
-Én..megszeretném köszönni,hogy megvédtél...Bár a pofon az nem esett jól.
-Nem tudtam mást tenni.Annyira makacs vagy.-mosolyodott el.
-Még mindig fáj egy kicsit...-raktam a kezem az ütés helyére.
Meglepettségemre,Juju levette a kezem az acomról,majd az ő kezével az ütés helyét elkezdte simogatni a hüvelykujjával,majd egy puszit adott az arcomra.
-Így már jobb?-mosolygott Justin.
-Aha..-pirultam el.
-Jah és itt még van valami..-kezdett el kotorászni a zsebében,majd előkapott egy Nokia Lumia 610-es telefont.-Ez a tiéd.
-Mi van?-néztem a felém nyújtott telefonra kikerekedett szemekkel.-Hol loptad?
-Vettem.-nevetett.
-Miből?
-Zsebpénzemből.Kiskorom óta gyűjtöttem erre a telefonra de úgy gondoltam,hogy ha már a tiédet eltörtem inkább ezt neked adom.
-Nem fogadhatom el...
-Fogadd el vagy berágok!-nyomta a kezembe a telefont.
-Nem...-adtam volna neki vissza de ő nem engedte.
-Oké.Akkor hagyd itt a mező közepén.Nekem nem kell.
-Jó..akkor inkább elrakom..-raktam zsebre a telót.
-Én is így gondoltam.-mosolyodott el.
A nagy beszélgetésben észre sem vettem,hogy eleredt az eső.Gyorsan felpattantunk Justinnal és elindultunk.Már az edőben jártunk,Juju elöttem ment elég gyorsan,alig tudtam követni..Elértünk a patak-folyó szerűséghez amit Justin ügyesen átugrott ahogy én is de ahogy átértem, megcsúsztam és majdnem elestem de Justin elkapott.Nagyon közel voltunk egymáshoz.Az orrunk összeért.Teljesen zavarban voltam.De Juju is.Egyre jobban zuhogott az eső..a hajam teljesen elázott ahogy Justiné is de még így is dögösen nézett ki.Juju az ajkát elkezdte közelíteni az enyémhez,és mikor már majdnem megcsókolt,megállt és ellökött magától.Láttam,hogy a szemei könnybe lábadnak.Nem értettem,hogy mi baja van.Némán álltunk egymással szemben.Juju arcán egy kövér könycsepp gördült le.
-Justin...-kezdtem.
-Hannah...Sajnálom..Én erre nem állok kész..-dadogta.
-Mire?
-Nem akarlak megcsókolni!Mert nem tetszel!
-Én ezt értem...de te mégis megakartál!
-Nem...nem tudom mi ütött belém..de szerencsére időben észhez tértem..Ez többet nem fordulhat elő!Én mentem szia!
-Justin!-kiáltottam utánna.
Juju megtorpant.Láttam,hogy a szeme sarkából még rámpillant,majd újra elindul.Értetlenül álltam az esőben...majd ,nem tudom miért,de elkezdtem rohanni Justin után.Bár ne tettem volna....Ahogy kiértem az erdőből Justint pillantottam meg smárolni egy másik csajjal.Összetört a szivem.Könycseppek egymás után folytak le az arcomon.Hazafutottam.Elakartam felejteni,hogy majdnem megcsókoltuk egymást..elakartam felejteni azt,hogy megismertem...Látni sem akartam!Ahogy hazaértem sírva rohantam be a szobámba.Befeküdtem az ágyamba.A fejem a párnámba fúrtam és így zokogtam tovább.Este 8 fele,mikor már nem voltam annyira rossz álapotban,elmentem és letusoltam és megmostam a fogam..majd visszafeküdtem az ágyamba gondolkodni.Visszaidéztem ahogy Justin megsimogatta az arcom..ahogy megpuszilt...ahogy rámosolygot...és ahogy majdnem megcsókolt...milyen jó illatta van Justinnak..milyen szép a szeme....
-Basszus!-ültem fel az ágyon.-Én belezúgtam Justinba!
Bár nem értem,hogy mért kellet ezt most hangosan orditanom...remélem apa nem hallotta meg..Visszafeküdtem az ágyamba.Érzem,hogy akkor az erdőben volt köztünk valami Justinnal....De ezt még ő maga sem akarja magának bevallani...meg már amúgy is van barátnője...Megint rámtört a sírás.Zokogtam és zokogtam.És így sírtam magam álomba..
