2.fejezet:Bomba

Reggel fáradtan keltem.Még mindig Justin járt a fejemben.Ilyen helyes fiú és ezt az egészet elrontja azzal,hogy bűnöz.Lassan kikászálódtam az ágyból,majd készülődni kezdtem.Gyorsan végeztem,ezután  leindultam  reggelizni.Mivel még van pár hét suliig ezért kihasználom az időt és lazítok.Úgy gondoltam,hogy benézek apához,hogy minden rendben van e.Aggódom érte mióta lelőtték.Anya sem volt valami beszédes.Kb a reggeli azzal telt el,hogy csöndben ültünk az asztalnál és ettünk.De ez egész normális nem?Ahogy végeztem a kajával útra indultam.Szép őszi idő volt.Imádom az őszt.Ahogy a szél belefúj a hajamba...nagyon jó érzés.Nem is hideg nem is meleg.Langyos szellő.Ahogy a rendőrség épülete elé értem,egy jó 15 perc múlva,  beugrott az a csodás ötlet,hogy szedek egy csokor virágot apunak.Elsétáltam az épület mögé mivel ott vannak a virágok.Amúgy nagyon sok időt töltök mostanában a rendőrségnél.Ez kicsit nyomasztó már....Asszem a következő célom a rendőrség kerülése lesz.. Bár nem hinném,hogy menne,mivel apu itt dolgozik... Nah mind egy. Ahogy az épület mögé értem a szám tátva maradt a csodálkozástól.Justin már megint valamit babrált az épület falánál.Valami szart rakott a falra....Ennek nem lesz jó vége.Közbe kell avatkoznom.

-Helló!Már megint te?Mi jót csinálsz?-mentem oda Justinhoz.

-Mit keresel itt???-ugrott fel ijedten Juju.

-Én is ezt kérdezem tőled.

-Tűnj el inenn gyorsan!-lökött meg és ő is indulni készült.
Ennek meg mi baja van? Azt hiszi,hogy ha lökdösni fog elmegyek?? Komolyan de gyerekes... Addig én elnem megyek míg elnem mondja,hogy miben settenkedik.

-Miért?Mit raktál a falra?-álltam meg.

-Semmit!Nem beszélhetek róla!
Kezdett bennem egyre feljebb menni a pumpa. Rohadtul unom ezt a gyereket,meg a hülye titkolózását...

-Akkor addig én elnem megyek innen amíg elnem mondod!-erősködtem. Nem hagyom magam..

-De muszály!Gyere már!-egyre idegesebb lett.

-Nem!
Farkaszemet néztünk egymással kb fél percig,persze nekem az alatt vagy kétszer megremegett a lábam... Olyan gyönyörű szemei vannak... Hannah.. Ne kezd megint..
Egymás bámulásából,egy éles férfi hang zökkentett ki.

-Justin mi a jó kurva életet tökölsz eddig?Mennyi ideig tart azt a cseszett bombát a falra szerelni?!Komolyan 16 éves gyerek vagy és annyira nem lehet rád bízni semmit!A végén lebukunk miattad!-bukkant elő a semmiből Jeremy,aki az éles hang tulajdonosa volt. Megborzongtam. Ettől a pasastól rohadtul félek.. Ki tudja,hogy mit csinálna velem.. Hát most kiderül.. Várjunk... Hisz őt lecsukták... Akkor mit keres itt? Megszökött? És milyen bomba? Teljesen elsápadtam. Minden össze állt. Justin egy bombát szerelt a falra.. Ez hihetetlen. Ezek nagyon gonoszak... Tényleg le kéne csukni őket..

-Bomba????-néztem ijedten Justinra. Nem válaszolt csak szomorúan bámulta a talajt. Hirtelen annyira sok gyűlölet gyűlt fel bennem iránta,hogy legszivesebben lekevertem volna neki egy pofont,de most per pillanat nem voltam rá képes mivel teljesen be voltam szarva Jeremytől.

-Mi a faszt keres itt ez a ribanc már megint?Nah most megkapod!-jött felém Jeremy és egy pisztolyt húzott ki a zsebéből.
Ha eddig nem féltem volna eléggé,hát akkor ez is bekövetkezett. Le akar lőni? Lábaim remegni kezdtek,szemeim elkerekedtek a félelemtől. Ez a pasi őrült.. Nem akarok meghalni! Még olyan fiatal vagyok! És azt sem tudom,hogy milyen a halál.. Fájdalmas? Vagy nem? Nem akarom tudni. Bárcsak otthon maradtam volna,...

-Apa hagyjad!-állt elém Justin.-Ne bántsd!
Hitetlenül bámultam rá. Most komolyan megvédett? Bár nem mintha változtatna valamit a helyzeten... De azért jól esett.

-Beléd meg mi a fasz ütött fiam?!-lökte el előlem Jeremy,Justint. Ez a pasi egy sziopata. Komolyan a saját fiát lökdösi??? Ha nekem ilyen apám lenne világgá mennék..

-Nem kell lelőnöd!Úgyis mindjárt robban a bomba és akkor neki úgy is annyi!-felelte Juju.
Hát kösz. A kedves szavakat Justinról hivatalosan is visszavonom... De most nem ez kötött le a legjobban hanem az a mondat ami Justin száját hagyta el: "Nemsokárra robban a bomba." APuék bent vannak!!!! Te jó ég! Csak most jöttem rá a helyzet súlyosságára! 
Már nem is magamat féltem hanem apát!

-Mi?Mennyi idő múlva?-fordultam ijedten Justinhoz. Reménykedtem benne,hogy elmondja.

-4 perc.-felelte.

-De apa meg a többiek bent vannak!-mondtam már majdnem sikoltva.

-Épp ez!Idióta!-nevetett fel Jeremy.

-Ne!-kiáltottam és egyenesen az épületbe rohantam.Meg kell mentenem apát és a többieket.

-Hannah ne menj be!-üvöltött utánam Justin.

De pont rohadtul leszarom,hogy mit mond. Engem ne oktasson ki. Azt csinálok amit akarok. Hagyjon békén,utálom. Villám gyorsasággal rohantam apa irodája felé. Utközben fel is löktem pár embert,meg felborítottam egy asztal,de az most nem lényeg. Ahogy apa irodájához értem,szinte feltéptem az ajtót.

-Apa!Basszus gyorsan evakuálnunk kell az egész épületet!-kiáltottam.

Apu úgy nézett rám mintha meghibbantam volna.De ezen mit nem ért,hogy mindenkinek elkell hagynia az épületet?? Jaj most erre nincs időm,hogy magyarázkodjak!

-Miről beszélsz kislányom?-nézett rám kérdőn.

-Jeremyék egy bombát szereltek az épület falára!Összesen 2 percünk maradt,hogy mindenki kimeneküljön az épületből!-kiabáltam.
Mégis sikerült megmagyaráznom. Mindegy.

-Mi???-ugrott fel apa.-Szólnom kell a főnöknek!Te közben azonnal hagyd el az épületet!
Apa az idegességét teljesen átragasztotta rám. Rémülten bámultam rá.

-Nem hagyhatlak itt!

-Mi is fogunk jönni utánad!Léccives!Menj már!!

Bólintottam. A parancs az parancs. Bár nem örülök,hogy itt kell hagynom őt. Mi van ha nem fog tudni kijutni??? Jaj ebbe bele sem merek gondolni..Elkezdtem lefelé rohanni.De már késő volt.Éreztem,hogy a bomba felrobbant.A talaj kettétört alattam.Az épülett elkezdett összeesni. Jaj ne.. Mi lesz apával?? Egyre jobban elfogott a pánik,és elhatároztam,hogy vissza megyek apáért,de rövidebb úton.Egyre gyorsabban futottam a széteső folyosón,de már késő volt..A plafonból leszakadt egy nagyobb darab,ami egyenesen rám esett..Beszorult a lábam.Oké.Ez nem jó....Már a riasztó is bekapcsolt.Ne ezt nem hiszem el.Nem halhatok meg így. És mi lesz apával??? Mi van ha ő már meg is halt? Meg kell keresnem! Megpróbáltam megmozdítani a lábam,de nem sikerült. A sírógörcs határán voltam,mikor hirtelen egy ismerős alakot pillantottam meg ahogy felém rohant és ügyesen kerüli ki és ugrotta átt az éppen összedőlni készült épület darabjait.Justin volt az.Mit akar? Nagyobb kárt tenni? Szerintem vissza is fordulhat,mert ezt már nem tudja jobban lerombolni. Az fix. Meglepettségemre,egyenesen odarohant hozzám.

-Segítek!-mondta és megpróbálta felemelni rólam a plafondarabkát.
Segít??? Segít?? Először felrobbantja az épületet,ezzel veszélyeztetve vagy 200 embe réletét aztán meg jön azzal,hogy segít? Nah jó elegem van! Nem kell a segítsége!

-Minden a te hibád!Miattad fogok itt meghalni és apa is!Utállak te szemét!-üvöltöttem mérgesen a képébe. Bevallom nagyon jó érzés volt.

-Örülnék ha nem üvöltöznél velem.-emelte le rólam a plafondarabkát és felhúzott a földről.

-Mért segítettél?-tereltem a témát,mivel úgy éreztem,hogy ha ezt folytatjuk akkor lekeverek neki egy pofont.

-Lelkiismeret furdalásom volt.Gyere!-kezdett el húzni de én elengedtem a kezét. Először is: Ne húzogasson! Másodszor is: Apát meg kell keresnem! Harmadszor is: Hagyjon már végre békén,nem érti meg,hogy gyűlölöm?!

-Apa nélkül nem megyek sehova sem!-fontam össze karjaim,majd egy olyan "nah eltűnhetsz innen" nézéssel meredtem rá.

-Kérlek!Mindjárt ránkszakad!-erősködött,ami rohadtul kezdett idegesíteni.

De igaza volt.Egyre jobban bomlott a fal.Ebben a másodpercben 1 cm-re tőlem,zuhant le egy nagy plafondarab.Ijedten  összerezzentem. Soha nem voltam még ilyen helyzetben,és nem is kívánom ezt senkinek sem. Muszály segítenem apának,ha ez az életembe is kerül.. Bár ezt Justin nem fogta fel mivel,megint megragadta a kezem és megint húzni kezdett de én ismét elengedtem. Mit em ért azon,hogy ne fogdosson?!

-Menj...-mondtam neki,és reménykedtem,hogy most már nem marad tovább itt. Csak rontja a levegőt.. A poros levegőt.. 

-Nem!Te is jössz!-nézett mélyen a szemembe,ami következménye képpen megint megremegtek a lábaim,és rákvörös lettem. MI VAN VELEM?! Hiszen utálom ezt a srácot,akkor miért jövök mindig zavarba?!

-Mondom!Én megkeresem apát!-makacskodtam továbbra is.

-Gyere már basszus!-topogott idegesen mellettem,majd leszedte az épp hajára hullott vakolatdarabkát.
Pár másodperc múlva pedig a mellettem lévő fal dőlt össze,aminek következménye képpen nagyot felsikoltottam. Erre azért nem számítottam. Ez rosszabb mint egy horror film!

-Gyere már!-nyújtotta a kezét Justin.

-Nem!-makacskodtam továbbra is. 

-Jólvan bazdmeg akkor én mentem na csá.-adta be véégre a derekát,majd megfordult,és elviharzott. Kicsit elgondolkoztam,mert lehet h jobb ötlet lett volna vele menni,de aztán eszembe jutott apa,és ezek a gondolatok nyomban szerte foszlottak. Azonnal apa keresésére indultam.De nem jutottam sokáig mivel összedölt elöttem még egy fal.Már csak a kijárathoz vezető út volt ép.Muszály volt kimennem.Egy könycsepp csordult ki a szememből,ami végig folyt az arcomon,majd a kijárathoz kezdtem el rohanni.Épp az utolsó másodpercben értem ki.Abban a pillanatban ahogy kiértem,az egész épület össze omlott.. Sírva a betonra rogytam és az arcomat a kezembe temettem.El sem hiszem,hogy apa meghalt....