Másnap reggel elkészültem magamra kaptam ruháimat majd eldöntöttem,hogy ezt a napomat a barátnőmmel fogom tölteni.Már kezdett elegem lenni a sok bűnözésből és,hogy mindenre nekem kell figyelni.Apáról még mindig nincs hír.Nem tudom,hogy él e vagy sem.De most nem kéne egész nap ezen idegeskedjek.Tárcsáztam barátnőm számát.
-Haló?-vette fel.
-Szia Mary!Ráérsz ma plázázni?-kérdeztem.
-Szia Hannah!Persze!Találkozzunk a Pláza elött!
-Oké!Szia!
-Szia!
Gyorsan lesiettem.Anyát nem láttam sehol.Gondolom elment valahova.Na mind egy.Én is útra keltem.Sétálva tettem meg az utat a plázáig mivel közel volt.Mikor odaértem már Mary ott ácsorgott.Odafutottam hozzá és megöleltem.
-Szia!-köszöntem.
-Szia!-vigyorgott Mary.
Beindultunk a plázába.Eldöntöttük,hogy minden boltba benézünk és ami tetszik az megvesszük.Körülbelül a harmadik boltnál jártunk de nekem eddig egy ruha sem tetszett.Mary már 5 zacskóval sétálgatott mellettem.
-Nem hiszem el,hogy ilyen válogatós vagy!-nevetett.
-Nem vagyok válogatós.Egyszerűen nem jöttek be eddig ezek a ruhák.-feleltem és bementünk egy másik üzletbe is.
Nagy keresgélés közepette végre megtaláltam magamnak a megfelelő göncöket:
Elégedetten vettem meg és sétáltam ki velük az üzletből.
-Nah most örülsz?Látod!Mégsem vagyok válogatós!-nevettem.
-Hát...nah jó!-vigyorgott Mary.-És most..menjünk a Burger Kingbe!Éhes vagyok!
-Én is!
Jó kedvűen mentünk a Burger Kingbe.Mennyivel jobb így az élet ha nem Jeremyn és a bandáján jár a fejem.Mind ketten rendeltünk kaját majd leültünk enni.
-Szóval..mizujs csajszi?-harapott bele a burgerbe Mary.
-Mi lenne?Te mesélj valamit!Hisz olyan rég láttalak!-mosolyogtam.
-Élvezem az őszi szünetet!2 hét múlva suli megint...
-Lehet,hogy furin hangzik de én várom...
-Mi van?Miért?
-Nem tudom...Egyszerűen hiányzol meg a többiek is.
-Értem.De látom,hogy valami nyomaszt.Mond már!Kérlek!
-Apa....
-Mi történt vele?
-Tudod vannak azok a bűnözők..és ők felrobbantották a rendőrség épületét.És apa...apa...bent ragadt...
-Meghalt?
-Nem tudom!-tört ki belőlem a sírás.
-Jaj ne sírj!-ölelt meg.
Sírásomat egy nyomozó zavarta meg.
-Bombariadó!-üvöltötte és a jelvényét mutatta a kezében.
Mindenki zúgolódni kezdett.Én értelmetlenül töröltem le a könnyeimet majd körülnéztem mindenki felállt.Ezért mi is követtük Maryvel a többiek példáját.Hirtelen megszólalt a pláza hangos bemondója:
-Közokok miatt a plázát evakuáljuk.Kérjük önöket,hogy higgattan de, gyorsan hagyják el az épületet.Köszönjük!-szólt egy női hang.
Majd ezt megismételte kétszer.Persze senki sem volt higgadt.Mindenki sikítozott és mint az őrült lökték fel a mellettük lévőt.Csak én meg Mary sétálgattunk a kijárat felé nyugodtan.Majd hirtelen megtorpantam.Jeremy bandájából az egyik tagot láttam futni a kijárattal ellentétes irányba.Már megint valamiben settenkednek.Ezt nem hiszem el.Ők sosem tudnak lenyugodni?A pasi után eredtem.Mary értetlenül futott utánam.
-Hova mész?-kiáltotta.
-Gyere!-feleltem majd rohantam tovább.
Az utunk egészen a pláza raktáráig vezetett.
-Menjünk innen!Mégis minek kelett ide jönnünk?-suttogta idegesen Mary.-Mindjárt felrobban a Pláza.
-Csssssss!-csítítottam,majd benyitottam a raktárba.Nagy hosszú csigalépcsőt pillantottam meg.Elindultam rajta lefelé.Mary követett.Már egy jó ideje lépcsőzünk mikor hirtelen megálltam.
-Nem kell velem jönnöd.Nem akarom veszélyeztetni az életed.-fordultam Mary felé.
-Ez az a banda akiről beszéltél?Akik felrobbantották a rendőrségi épületet?-kérdezte rémülten.
Én válaszként bólintottam.
-Veled maradok.-jelentette ki keményen Mary.
-Mi?-csodálkoztam.
-Nem hagylak cserdben!Inenntől mindig veled fogok tartani!
-Miről beszélsz?
-Ha segítség kell ennél a bandánál csak hívj.
-Én nem akarok ezek után kémkedni.Az a rendőrök dolga.De azt csak nem hagyom,hogy felrobantsák a Plázát.
-Itt maradok veled!-ölelt meg.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
Mikor végre a lépcső végére értünk,megpillantottuk a bombát.Időzített volt.Körül állták a banda tagok.Csodálkozásomra Justint nem láttam sehol sem.Hm..Kivételesen úgylátszik nem jött el erre a bombázásra...Maryvel a fal mögül leselkedtünk.
-Hannah..-suttogta Mary.
-Mond.-feleltem.
-Tüssz...tüsszenteni ....tüszenteni fogok..
-Jaj ne!Kérlek tartsd vissza!Le fogunk bukni!Kérlek!
-Nem birooooooooom.
És eltüsszentette magát.Persze mindenki felénk kapta a fejét.
-Mi a fasz?Már megint te?És mostmár a barátnőcskédet is magaddal hurcoltad?!-üvöltötte Jeremy.
-Fussunk!-kiáltottam.
Azonnal visszafelé vettük az irányt.Sosem futottam még ilyen gyorsan.Még tesi órán sem mikor jegyre mérték ,hogy mennyi idő alatt futunk le 3 masnit.De most...mint a villám úgy rohantunk Maryvel.Persze Jeremy és a bandatagok rohantak utánunk.Épp a kijáratnál voltunk.
-Nem rohanhatunk ki!Akkor egyenesen haza vezetnénk őket!És akkor a családunkat is veszélybe sodorjuk!-lihegte mellettem Mary.
Igaza volt.Nem szabad megtudniuk,hogy hol lakunk.Gyorsan berohantunk az egyik üzletbe és elbújtunk,de olyan helyre ahol pont lehetett látni,hogy ki járkál a folyosón.Hirtelen Justint pillantottam meg.Zsebre tett kézzel sétált a banda tag elé.
-Apa hívott,hogy jöjjek ide.Mi folyik itt?-kérdezte Juju.
Úgy látszik még nem tud semmiről sem.
-Majd apád elmondja.Keresd meg addig is a két lányt!-mondta a pasi.
-Milyen két lányt?-értetlenkedett Justin.
-Azta a Hannaht meg a másikat!És ha megtaláltad szólj!Jeremy még ma akar velük végezni!Ja és még valami!Siess!A bomba fél óra múlva robban.-azzal elfutott.
-Hannah..-suttogta Mary.
-Mond.-feleltem.A hangom remeget a félelemtől.
-Megint tüsszögnöm kell.
-Ne...te megfáztál?Próbáld visszatartani!
-Nem...meeeegy.
És megint tüsszögött.Justin hirtelen a hang felé kapta a fejét.
Azonnal elindult felénk.Én már remegtem a félelemtől.De Mary is.Juju megtalált minket.Legugolt mellénk.
-Már megint mi történt?Mért kell mindenbe beleütnöd az orrod?!-mondta nekem mérgesen.
-Az apád felakarja robbantani a plázát!Ja és én a helyedben befognám a számat mert lehet,hogy miattad hal meg ha meghal az apám!-mordultam fel.
-Befoghatod a pofád!
-Kérlek....hagyjátok abba!-tört ki a sírás Maryből.
-Jó nincs semmi baj!-öleltem meg a barátnőm.
Juju szótlanul bámult minket.
-Gyertek!-állt fel Justin.
-Jah persze!Majd ha fagy!Nem fogok az apádhoz sétálni,hogy legyilkoljon!-vágtam vissza.
-Nem viszlek oda titeket.-felelte Justin.
-Mi?De Jeremy azt mondta...-kezdte Mary.
-Leszarom,hogy mit mondott apa!És haladjatok már mielött meggondolom magam!-sóhajtott Justin.
Maryvel gyorsan felálltunk és követtük Jujut a kijáratig.
-Siessetek mielött valaki meglátna!-mondta Justin,mi meg kisiettünk a plázából,majd futásnak eredtünk.Megsem álltunk a buszmegállóig.
-Ez a Justin gyerek nagyon helyes!-mosolygott Mary.-És kedves..
-Ne szállj el tőle.Ugyanolyan görény mint a többi bűnöző.Ő gonosz Mary!Nem szabad,hogy beleessél!-feleltem.
-De ez akkor is kedves volt tőle.
-Kivételesen kedves volt.
-Mennyi idős Justin?
-16.
Gyorsan hívtunk taxit majd mind ketten hazamentünk.Othon azonnal rohantam anyuhoz.
-Van hír apuról?-kérdeztem.
-Nincs.-felelte szomorúan.
-Ó..értem..
Azzal felsétáltam a szobámba.Ledőltem az ágyra és bekapcsoltam a Tv-t.Épp valami hülye sorozat ment.
-Néha nehéz.De hidd el.Ha valaki tesz érted valamit....akkor legalább annyi kijár neki,hogy mondasz neki egy köszönömöt.Akár mennyire utálod!-mondta a tv-ben szereplő néni az unokájának.
-Nem érted nagyi!Ő már olyan sokszor megbántott!-sírt az unoka.
-Azt a fiút nem is ismered.Hidd el ha megismernéd teljesen más véleményed lenne róla.
Oké tovább nem hallgattam ezt a filmet.Gyorsan kikapcsoltam a tévét.Hát ez elég hülye sorozat már nem azért....De van benne valami....Annak a néninek igaza volt...Néha kell köszönetet mondani ....akármennyire is utáljuk azt a személyt.Justin megmentette az életemet.És Maryét.Köszönettel tartozom neki.Megkell köszönnöm neki.De hol keressen egyáltalán?Felültem az ágyamon és gondolkoztam.Talán annál a bódénál kéne ahol nemrég jártam.... de az túl veszélyes....Mi van ha ott vannak a többiek is?Megkell próbálnom.Gyorsan feltápászkodtam az ágyból és lesiettem.Mondtam anyának,hogy nemsokárra ithon vagyok majd a bódé felé vettem az irányt.Egy kis félelem uralkodott rajtam..Mikor megpillantottam a házat kicsit elbizonytalanodtam.De megjött a bátorságom mikor észrevettem Justint kilépni a bódéból.Odarohantam hozzá.
-Justin!-kiáltottam.
-Mit keresel itt?-csodálkozott.-Azonnal tünj el!
-Beszélni akarok veled!
-Nem lehet!Mindjárt megérkeznek apuék!
-De muszály!Kérlek!
-Jó..-sóhajtott.-Gyere mutatok egy helyet ahol nyugodtan beszélhetünk!
Azzal elindult előre.Én követtem.Egy erdőn át vitt engem keresztül.Már egy jó ideje mentünk,mikor egy nagyobb patakhoz értünk.Persze Juju már mint aki nem tom hányszor járt itt simán átugrotta.De én kicsit szenvedtem...Justin csak nevetett rajtam és várta,hogy végre átjöjjek.
-Nem akarsz véletlen segíteni,ahelyett,hogy ott nevetgélsz a tuloldalon?!-háborodtam fel.
Justin vette,hogy mit akarok.Azonnal nyújtotta a kezét és én meg próbáltam megfogni de nem értem el.
-Ugorj én meg megfoglak és áthúzlak!-mondta.
Így is lett.Vagyis nem teljesen.Én ugrottam ahogy Justin mondta és Juju meg is fogott de én visszaestem és rántottam magammal Justint.Mind ketten a patakban landoltunk.Na fasza.Hogy fogom én kimagyarázni magam anyánál?
-Bassza meg!Na gratulálok!Bénák királynője!-mérgelődött Justin,majd felállt és kimászott a patakból.Én is követtem példáját.
-Fogd be!Én is eláztam szóval kvittek vagyunk!-feleltem dühösen.
Juju nem is foglalkozott velem hanem ment tovább.Kedvesség mintaképe.Persze én meg követtem.Mért is ne?-.- Még egy jó ideig mentünk az erdőben míg meg nem pillantottam egy dombot.Amit virágos mező borított.Justin leült a mező közepére.Én meg mellé ültem.
-Ez nagyon szép.-hüledeztem.
-Igen.Mindig ide jövök mikor apa felbassza az agyam.Itt sosem talál meg senki.-mosolygott Juju.-De...miről akartál beszélni?
-Jah..izé..khm...én...hogy is mondjam...Köszönöm.
-Ugyan mit?-nézett rám furin.
-Hogy megmentettél..engem és Maryt.
-Ja.Nincs mit.Egyszerűen nem birom már azt amit apa csinál...
-Mért nem mondod meg neki?
-Próbáltam...de nem érdekli.Muszály megcsinálnom a parancsait.
-Sajnálom...És anyukád?
-Anya....ő...tudod...meghalt..-csordult ki egy könycsepp az arcán.
-Meghalt?Jaj sajnálom én nem tudtam!
-Nem baj..Tudod apa azóta ilyen mióta anya meghalt.Nem tudja,hogy feldolgozni a történteket ezért bűncselekményeket hajt végre.És azért akarja azt,hogy én is azt csináljam mert azt hiszi,hogy nekem ez jó.
-De mért pont a rendőrök a célpontja?
-Anya miattuk halt meg...
-Mi?
-Tudod anyunak volt egy barátnője....és az folyton lopot,gyilkolt stb.De mindig megvédte anya őt.Egyik nap a barátnőjével tartott mert tudta,hogy nem engedheti,hogy bajt csináljon.De azt nem tudta,hogy akkor már anyu barátnőjét rég körözték a rendőrök.És miközben autóztak rájuktaláltak.Ki szállították őket.A rendőrök között volt az apád is...És persze a zsaruk azt hitték,hogy anya is bűnöző...ezért őt is lelőtték a barátnőjével együtt..-itt ökölbe szorította a kezét és mégegy könycsepp folyt végig az arcán.-Azóta utálja a rendőröket és azóta ilyen gonosz az apa.
-Ezt apád mesélte neked?
-Igen.
-Én...sajnálom...én ezt nem tudtam....és ezért akarta megölni apámat....ami szerintem sikerült is neki...-csordult ki az én szemeimből is egy könycsepp.
-Én sem akartam ezt...én is sajnálom....
Ekkor a távolból egy lövés zajt hallottam meg.Felkaptam a fejem.Jeremy és a banda tagok közeledtek felénk.
-Jaj ne..-suttogta Juju.-Hogy találtak ránk?
-Én kitalálom.-álltam fel dühösen.-Ez egy csapda!Azért hívtál és azért vezettél el idáig,hogy csapdába kerülhessek!Undorító alak vagy!Persze magadtól tuti nem vezettél volna el a titkos helyedre!De hülye voltam,hogy erre nem jöttem rá!Remélem most boldog vagy!
-Félreérted!Én nem akartalak csapdába csalni!Esküszöm!-mondta Justin.
-Nem hiszek neked!-sírtam.
Jeremyék egyre gyorsabban közeledtek felénk.Most mi lesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése