Mi lesz most?Justin sem csinál semmit.Áll és azt sem tudja,hogy mihez kezdjen most.
-Hannah hinned kell nekem!Esküszöm semmi közöm sincs..-kezdte Justin.
-Nem érdekelsz.Apának igaza volt.Te is gonosz vagy.És bűnöző!Kerülnöm kell téged!-vágtam a szavába,majd az ellenkező irányba futásnak eredtem.
-Justin!Ne hagyd meglógni!Fuss utánna!-hallottam Jeremy hangját a távolból.
Hátrapillantottam és láttam,hogy Juju rohan utánnam.Én megmondtam.Csak csapdába csalt.Átvágtam az erdőn.Annyira siettem,hogy nem vettem észre egy fadorongott magam ellött és felbuktam benne.A földön lanndoltam.Gyorsan hátranéztem és láttam,hogy Justin mindjárt utolér.Ezért gyorsan felpattantam és rohantam tovább.A térdem nagyon fájt az eséstől,de próbáltam nem erre figyelni.Kb 5 perc után kiértem az erdőböl.Egy kihalt helyen kötöttem ki.Nem volt se fa se bokor.Még fű se nagyon.Csak egy régi kopott bordó autó. Megálltam.És most innen hova tovább?Justin is kiért az erdőből.Megálll ellöttem és liheget.Ő is kifáradt.Majd kiért a többi banda tag is.Jeremy súgott valamit Jujunak aki mérgesen rázta a fejét.Majd láttam,hogy Juju ráhagyja és előhúzza a zsebéből a pisztolyt,majd felém tartja.
Nagyon meglepődtem.Félelem járta át a testem.
-Sajnálom!-kiáltotta oda nekem Justin.
-Ja rohadtul sajnálhatod!Tudod mit?Leszarom!Lőjjél!-ordítottam vissza.
Justin nyelt egyet majd elindult felém és továbbra is fogta a pisztolyt a kezében.Én felkészültem arra,hogy lefog lőni.De nem így cselekedett. Mikor odért hozzám akkor megölelt.Nagyon meglepődtem.Annyira,hogy még visszaölelni sem tudtam.
-Én tényleg sajnálom.És tényleg nem akartalak csapdába csalni.És nem is akarlak megölni.Mivel utálok gyilkolni.És ne értsd félre.Nem zúgtam beléd.-nevetett Juju nagyon cukin.
-Izé....én....én...-dadogtam.Megsem tudtam szólalni zavaromban.Annyira nem számítottam arra,hogy Justin megölel.
-Justin!Idióta!Én azt mondtam,hogy lődd le nem azt,hogy öleld meg!-üvöltötte Jeremy.-Lődd már le basszameg!
-Bocs apa.De nem fogom.Mondtam már.Én nem fogok gyilkolni.-válaszolta Justin.
-Jó akkor én lelövöm!-húzta elő a fegyvert Jeremy.
Ekkor szirénázásra lettem figyelmes.Megfordultam.A zsaruk voltak azok.És a Kanadai rendőrök.Jeremy ijedten dobta el a pisztolyt.A kocsik megálltak és kiszálltak a rendőrök.Aput pillantottam meg.Egyszerűen leírhatalan volt amit akkor éreztem.
-Apa!Te élsz?-rohantam hozzá és megöleltem.
-Kislányom!-ölelt vissza.
-Hogy élted túl?
-Mielött összeomlott az épület a vészkijáraton kiszöktem.
-És mért nem jöttél haza?
-Kórházban kellett maradjak megfigyelés miatt,hogy nincs e biztos valami bajom.
-És nincs?
-Nincs!De te mit keresel itt az isten háta mögött?Bántottak a bűnözők?
-Nem apa...csak Jeremy akart..
-Jeremy...-húzta össze mérgesen szemeit.
-Te még mindig élsz?Téged sehogy sem lehet kinyírni?Na majd most...-kapta fel a földről a pisztolyt Jeremy és elkezdett lövöldözni.
-Jaj ne...-suttogta ijedten a mellettem álló Justin.
A rendőrök előkapták fegyverüket és ők is lőni kezdtek.Sikeresen eltalálták Jeremyt aki holtan és véresen a földre esett.A banda többi tagja elmenekült.
-Apa!Ne!!!-üvöltötte Juju és sírva odarohant Jeremyhez és föléhajolt.-Apa!Hallasz??Apa!
-Apád már nincs köztünk.-szólt apa.
-Ne..nem lehet..-sírt Juju.
Mindenki csenben állt és Justint figyelte ahogy sír és apja nevét mondogatja.
-Ez...Nem történt volna meg ha nem vagytok ti!Ti marhák!Ti tuskók!Ha apa nem végzet veletek majd én fogok!-állt fel hirtelen Juju és a pisztolyt előrántva a zsebéből indult el rendőrök felé.Apáék is felkészültek.Az összes zsaru Justin felé tartotta a pisztolyát,és épp megakarták húzni a ravaszt,de én megakadályoztam.
-Ne!Ne lőjenek!-ugrottam Justin elé.
Mindenki ledöbbenten nézett rám.Még Juju is.
-Miről beszélsz lányom?-nézett rám furin apa.
-Figyeljetek...-kezdtem.-Justint ne lőjjétek le.Csak kiakadt,hogy az apja is meghalt.Mivel már az anyját is kinyírtátok igazságtalanul.Nekem Justin mident elmondott.És az anyja nem volt bűnöző.Ártatlanul öltétek meg.Az apja azért lett bünőző.És most gratulálok.Kinyírtátok az apját is.
-Kislányom muszály volt.-szólt bele apa.
-Hát nem értitek?!-folytattam.-Justinnak nem maradt senkije sem!Ő egy rendes srác!Lehet,hogy maffiózó bandához tartozik de mikor most az elöbb az apja megparancsolta,hogy lőjön le ő nem lőtt le.És mért nem?Mert ő egyszerűen nem tud gyilkolni sem lopni sem stb.Ő egy rendes gyerek.Nem csinált semmi rosszat.
-Felrobbantotta a rendőrségi épületet.-szólt az egyik zsaru.
-Zsarolta az apja!-vágtam vissza.-Nem igaz,hogy ezt nem érzitek át?
-Akár zsarolta akár nem bűnt követett el és mivel már 16 éves meg kell büntetnünk.-mondta apa.
-Apa!Gondoljatok már bele!Ha nektek nem lenne senkitek sem a világon!Az nektek milyen érzés lenne?Egyszer legyetek már szegénnyel elnézőek!Meghalt apja,anyja és még le is sittelnétek?Nah gratulálok!-akadtam ki.
A zsaruk gondolkodóba estek.Justinra pillantottam aki némán állt és a rendőröket figyelte.Már nem volt a kezében a pisztoly.Gondolom a zsebébe vissza rakta.
-Jólvan.Először is kérjük a pisztolyodat.-nézett apa Justinra.
Az szó nélkül előhúzta a zsebéből és odaadta apának.
-Köszönöm.-mondta apa és a zsarukkal együtt ő is elrakta a fegyverét.-Szóval...most az egyszer elnézzük neked.De több alkalom nem lesz.De még ma estére bent maradsz.Beszélgetni fogunk veled.
-Rendben.-felelte Juju.
Megnyugodtam.Úgy látszik ért valamit a prédikálásom.Beültünk az autóba Justinnal és a többi zsaruval.Majd Jujut bevitték a főkapitányságra.Ott bevitték egy kis terembe kihallgatásra.Én is be akartam menni de nem engedték.Azt mondták,hogy nézzem a kamerán keresztül.Hát oké.Elmentem a portára és megkértem a bácsit,hogy mutassa meg nekem a 112-es iroda kameráját.A portás megmutatta.Szerencsére volt hang rajta.
-Szóval apád ezért utál minket és ezért akart bosszút állni?-kérdezte Joe.
Úgylátszik Joe hallgatta ki.
-Igen.Apa teljesen bekattant mikor megtudta,hogy anya meghalt.-felelte Juju.
-Figyelj.Én ..vagyis mi..sajnáljuk ami történt.Tényleg.De az apádat muszály volt lelőnünk.De utánna néztünk a neten és van egy bátyád.Alex Bieber.-mondta Joe.
-Bátyám?Van bátyám?-csodálkozott Justin.
-Van.Nem tudtad?
-Apa nem említette soha.
-Biztos volt oka rá.Szóval már fel is hívtuk.És nála fogsz inenntől lakni.
-Ő hol lakik?
-Itt Kanadában.
-Tényleg?Nem értem mért nem szólt erről apa.
-Én sem.Akkor ma estére még itt maradsz.Holnap jön érted Alex.És akkor rendben leszünk ugye?
-Igen.És köszönöm.
-Igazán nincs mit.
Justin felállt és kiment.Én gyorsan megköszöntem a portásnak a kamerát majd felrohantam Jujuhoz.Pont velem szembe jött.
-Minden oké?-kérdeztem.
-Igen.-felelte.-Jah.És kösz.
-Mit?
-Amit akkor tettél.Megvédtél.
-Jah..nem tudom mért tettem.
Justin elmosolyodott.
-Minden esetre hálás vagyok.-nézett rám.
Én csak mosolyogni tudtam.
-Figyelj nekem most mennem kell a cellámba.-mondta Juju.
-Jó persze menj csak.-mosolyogtam.
Miután Justin elment leültem a folyosón lévő székre és gondolkozni kezdtem.Mért vagyok én vele kedves?Hisz majdnem megölte apámat....meg amúgy is.Jobb lenne ha kerülném.
-Szia kicsim.-ült le mellém apu.-Mi a baj?
-Semmi....-feleltem.
-Ismerlek.Halljam!
-Justinon jár a fejem.Nem értem mért vagyok vele kedves mikor megölt majdnem téged..
-Ó Justin...igen most nemrég futottam össze vele a folyosón kb fél órája és elég megviseltnek látszott.Sajnálom szegény gyereket.
-Én is.Pedig nem akarom.
-Beleszerettél?
-Nem tudom..vagyis remélem,hogy nem.
-Ezt csak a szived döntheti el.De örülnék,hogy ha nem ilyen gyerekbe lennél szerelmes.
-Nem apa!Nekem nem jön be!
-Jolvan.És még valami.Örülnék ha kerülnéd.Ki tudja miket fog ezek után csinálni,hogy lelőttük az apját.
-Jó rendben.
-Bízhatok benned,hogy nem mész a közelébe?
-Igen.
-Köszönöm kicsim.-nyomott egy puszit a homlokomra.-Most menj szépen haza.
-Oké.Szia!
-Szia!Ja és üzend meg anyádnak,hogy finom kaját csináljon vacsira!-kiáltott utánam apa.
-Oké!-nevettem.
Épp a folyosó végénél jártam mikor sírásra lettem figyelmes.Az ajtó mögül jött.Résnyire kinyitottam és Justint pillantottam meg a cállájában.Sírt.Most úgy odarohantam volna megölelni de nem tehetem.Apának megigértem,hogy nem megyek a közelébe.Óvatosan becsuktam az ajtót és hazaindultam.Othon anyának átadtam apa üzenetét.Anyu nagyot röhögött rajta.Örülök,hogy végre jókedvű.Majd felmentem,letusoltam és fogat mostam,majd ágyba bújtam.Egész este csak Justinon járt az eszem.Mindig elöttem lebegett a kép ahogy az arcát a kezébe temeti és sír.A kisfiús hangja ahogy sírás közben vette a levegőt.Szegény.16 éves és senkije sincs.Csak egy bátyja.Azért ez nagyon rossz lehet.Mennyire magányos lehet a világban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése