Ahogy láttam,nem vette fel az illető a telefont,mivel idegesen kinyomta a tárcsázott számot,majd újra hívta. Megint semmi. A telefont idegesen az asztalra hajította. 
Hirtelen éreztem,hogy elkezd rezegni a zsebemben a telefonom. Üzenetem jött. Összesen 5. Kíváncsian néztem meg azokat. 5 nem fogadott hívás... 20-as szám... Egy darabig töprengtem,majd visszahívtam az illetőt.
-Haló?Hannah?-szólt bele egy ismerős hang. Pontosabban Justin hangja. Bepillantottam az ablakon. Juju telefonált. Szóval Justin keresett 5-ször.. De miért? Nem válaszoltam,letettem a telefont. Még egyszer benéztem az ablakon.. Lehet,hogy nem kellett volna,mert Justin is pont az ablokon nézett ki. Összetalálkozott a tekintetünk Jujuval. Justin nem vesztegette az időt azonnal rohant ki hozzám. Jobbnak tartottam,hogyha gyorsan eltünök inenn. Épp futni kezdtem,de Juju gyorsabb volt,és elkapta a karom.
-Hannah! Mért tetted le?-kérdezte,és a keze a karomról az én kezemhez csúszott.
-Ez egyszerű. Nem akartam beszélni.-kaptam ki a kezem Justinéból.
-Mért nem? Figyelj én beszélni szeretnék veled egy nagyon fontos dologról...
-Beszélj a barátnőddel!
-Mi? Miről beszélsz?
-Ugyan Justin,ne játszd a hülyét láttalak titeket smárolni!
-Hannah! Had magyarázzam el!
-Minek magyarázkodsz?! Nem vagyok a barátnőd,még a barátod sem, én senkid sem vagyok! Örülnék ha leszállnál rólam! Azzal csókolózol akivel akarsz! Engem rohadtul nem érdekel! És én most léptem na csá!
Juju lehajtott fejjel állt elöttem. Mivel nem mondott semmit,ezért hazaindultam. Már az út felénél tarthattam mikor jött megint egy SMS-em,méghozzá Katy-től. Ez állt benne:
"Hannah! Mivel nem sokára kezdődik a suli,lécci talizzunk már valahol,mivel kéne segítség föciből,tudod én nem értem a föcit és elmagyarázhatnád! Katy voltam"
Most pont,hogy nem volt kedvem föcit magyarázni,ezért próbáltam finoman lekoptatni az osztálytársamat. Ezt válaszoltam neki:
"Katy! A földrajzot magolni szokás nem érteni! És nem tudom mit nem értesz rajta mivel csak Európa éghajlatát írja le!"
Meglepetésemre azonnal visszaírt:
"A térképben kéne segítség!"
Úgylátszik nem szabadulhatok,a korepetálás alól...Sóhajtottam egy nagyot,majd visszírtam:
"Találkozzunk a pláza elött"
Dühösen eltettem a mobilom,majd elindultam a találkozó helyszinére. Nem bírtam nagyon Katyet,mert szép szóval egy sík hülye ribanc volt,aki folyton lógott a suliból. Ahogy megérkeztem a Plázához,Katy a szokásához hívően késett,ezért leültem egy padra.15 perc múlva végre megérkezett ő is,és elkezdtem őt korepetálni. Egész végig Justinon kattogott az agyam... Annyira rossz ,hogy rosszban vagyok vele....
-Akkor a Szahara az Magyarország legnagyobb alfödje ugye? Hahó Hannah figyelsz rám?-zökentett ki a gondolataimból Katy.
-Mi van? Bocs egy kicsit elkalandoztam. Mit kérdeztél?-tértem magamhoz.
-A Szahara az Magyarország legnagyobb alföldje ugye?
Azt hittem,hogy itt szúrom le a gyereket..Ennyire hülye azért ő sem lehet...
-Katy...-kezdtem.
-Igen?-nézett rám a mindennapos sötét fejével.
-Figyelj...A Szahara az egy sivatag... És nem Magyarországon található,hanem Afrikában.
-Ja! Akkor ott! Na most már jó vagyok?
-Ha dolgozatot írnál a legjobb jegyet kapnád...hátulról.
-Akkor 5-öst?? Á köszi te nagyon jó vagy!!-szedte össze a cuccait.-Nah megyek mert még el kell menjek a manikűröshöz! Helló!
-Én az 1-esre gondoltam...-szóltam utánna,de Katy már nem hallotta.
Sóhajtottam egyett,majd elindultam haza. Othon anyu nyitott ajtót.
-Szia drágám! Hol jártál?-köszöntött anyu.
-Egy sötét gyereket korepetáltam,aki szerint a Szahara az egy alföld és Magyarországon található. Ennyi elég?
-Te jó ég... Katyvel voltál?
-Ki mással?-ültem le egy székre.
-Jajj kicsim! Nem értem,hogy nem buktatják meg!
-Ebben az évben megfog bukni...
-Hál Istennek! Annyira nem volt szimpi a csaj!
-Jaj anya,de hol van még az év vége! Még csak most van őszi szünet!
-Kifogod bírni!
-Neeem!
Beszélgetésünket a mobilom hangja zavarta meg. Imádkoztam,hogy ne Katy legyen az.. SMS-em jött. Méghozzá Justintól. Ez állt benne:
"Hannah! Beszélnünk kell! Kérlek gyere a Plázához!
Justin"
Gyorsan visszaírtam neki:
"A plázához tuti nem megyek!!!"
Most jöttem onann... Főleg,hogy Katyt korepetáltam... Semmi kedvem nem volt visszamenni oda. Justin nem válaszolt az üzimre,ezért nem is érdekelt a srác. Bár nagyon hiányzik. Ajj.. inkább zenét hallgatok. Elkezdtem turkálni a zsebemben,de nem találtam a fülhallgatóm.. Ez nem igaz! Hol a fenében lehet?!
Basszus lehet,hogy mikor Justin elől akartam rohanni,hogy kiesett a zsebemből. Vissza kell menjek érte! Gyorsan kirohantam a házból. Az út felénél jártam, mikor megpillantottam Jujut, aki elöttem ment. Fekete kapucni volt a fején. Gondoltam,hogy rákiálltok,hátha ő már hamarabb megtalálta.
-Justin!-kiáltottam.
Juju abban a pillanatban megfordult.
Arca szomorúságot tükrözött,de ahogy megpillantott felcsillant a szeme.Gyorsan odarohantam hozzá.
-Hannah?-Justin szája mosolyra húzódott.-Hát te?
-A fülhallgatóm kiesett még a bódénál. Nem találtad meg?-kérdeztem.
-Jah... Csak ezért jöttél?-fagyott le a mosoly a szájáról.
-Mi a baj?
-Semmi. Nem láttam.
-Mostanában olyan furcsa vagy...
-Nem vagyok az!-vette feljebb a hangerőt.
Vállat vontam. Megérkeztünk a bódéhoz. Azonnal elkezdtem keresni a nagy fűben a fülesem. Juju zsebre tett kézzel figyelt engem.
-Nem akarsz segíteni?!-förmedtem rá.
Justin szótlanul mellém gugolt és segített keresni.
-Ahh basszus itt egyszer füvet kéne már nyírni!-morgolódtam,de gyorsan elhallgattam mert a nagy fűben véletlen összetalálkozott a kezünk Jujuval. Mind ketten elpirultunk. Gyorsan elkaptam a kezem.
-Megvan!-szúrtam ki a szememmel hirtelen a fehér fülhallgatót.
Gyorsan felkaptam,és zsebre vágtam.
-Köszi,hogy segítettél!-mosolyogtam Justinra.
-Nincs mit.-morogta.
-Mi a baj? Látom,hogy van valami!-léptem közelebb hozzá.
-Szarul látod.-felelte flegmán.
-Kérlek...-simítottam végig a kezem az arcán.
Juju tétovázott egy kicsit,majd végül levette a kezem az arcáról.
-Jó..akkor szia.-indultam volna el,de Justin visszarántott.
-Várj...-nézett mélyen a szemembe.
-Mi van?
-Hannah...én..-kezét az arcomra helyezte.
-Mit csinálsz?-néztem rá furin.
Justin előrébb lépett egy lépést. Nagyon közel volt hozzám már megint..
-Elszeretném mondani,hogy tegnap amit láttál,az nem az volt aminek látszik. A csaj smárolt le engem. Én meg mondtam neki,hogy ez többet nem fordulhat elő.-keze a karomhoz csúszott onann pedig a kezemhez.
-Mért..mért fogod meg a kezem,ha nem jövök be neked?-tettem fel nehezen a kérdést.
-Nem tudom. És te mért hagyod?
-Nem tudom.
Tétlenül álltunk egymással szemben, egymás kezét fogva. Egy lövés hangja zavarta meg ezt a pillanatot. A hang felé kaptam a fejem. Alex közeledett,és még pár kigyúrt pasas.
-Hannah! Tudjuk,hogy te nem közénk tartozol! Utánna jártunk! És most megfogsz halni!-közeledett Alex.
-Fuss..-suttogta nekem Juju.
Én megsem tudtam mozdulni. Nagyon féltem.
-Fuss már!-üvöltött rám megint Justin,én meg elkezdtem rohanni. Alexék jöttek utánnam. Átrohantam az erdőn,fel egy hegyre. Bár nem kellett volna a hegyre rohannom... Mert mikor már a tetejénél jártam,nem vettem észre egy szakadékot. Megcsúsztam. Gyorsan megkapaszkodtam a hegy pereménél. De a testem többi része 2000 méter vagy annál is több magasságban lógott. Nem bírtam már sokáig kapaszkodni.
-Segítség!-kiáltottam kétségbeesetten.
Hirtelen egy kéz ragadta meg a karom. A kéz ,Justin keze volt.
-Ne félj segítek!-kiáltott oda nekem és elkezdett felfelé húzni. De egyedül nehéz volt.
-Nem megy Justin!-kiáltottam neki sírva.
-Próbálj mászni! Kérlek! Én húzlak!
-Nem megy! Nem birom sokáig tartani magam!
-Kérlek! Próbáld meg!-folyt ki egy könnycsepp a szeméből.
Erőt vettem magamon. Megragadtam Justin kezét és elkezdtem mászni, Juju meg húzott felfelé. És sikerült! Nagy fáradozással feljutottam. A könnycseppek patakban folytak le az arcomról.
-Köszönöm!-öleltem meg Jujut. Ő is viszonozta.
Megint hallottam egy lövést. Alexet pillantottam meg. Elakartam futni a zsákuccába keveredtem. Jobb oldalról egy nagy fal,bal oldalról szakadék, elöttem pedig Alexék mögöttem is szakadék.
-Haha! Most megvagy!-nevetett Alex.
Kétségbeesetten álltam elöttük. Tudtam,hogy ennyi. Justinhoz fordultam.
- Justin..-szipogtam.
-Igen?-nézett rám kétségbeesetten Juju.
-Figyelj..-fogtam meg a kezét.-Elmondok egy titkot.
-Titkot?-nézett rám furin.
-Én... szeretlek! És nem barátilag! Én mindig is szerelmes voltam beléd!
Justin lessokolva állt elöttem.
-Mi van?-kérdezte.
Én szipogva elengedtem a kezét. Tudom,hogy ő nem úgy érez ahogy én.. De nem is ez a fontoss. Megtettem. Elmondtam neki. És csak ez a lényeg.
-Lőhetsz.-fordultam Alex felé.
Alex röhögve meghúzta a ravaszt. Eldördült a golyó.
-Neeeee!-ugrott elém Justin.
Ijedten néztem az elöttem összeseő fiúra. Justin..Justint lőtték le?
-Justin!-borultam rá.
Sírva rogytam mellé. Kb 5 percig így voltam mikor meghallottam valakit köhögni.
-Justin?-fordultam meg hirtelen.
Juju óvatosan nyitogatta a szemeit.
-Hannah..-nyögte nehezen.
-Basszus te élsz?-örvendeztem.
-Hívd a mentőket..
-Hívom! Sietek!
Gyorsan előkaptam a telefonom és tárcsáztam a 102-őt. A mentősök nagyon kedvesek voltak és megértők. Mondták,hogy nemsokárra itt lesznek.
-Mindjárt jönnek.-mentem vissza Justinhoz.-Hogy élted túl?
-Nem a szivemet találta el...Hanem a vállamat és az oldalamat.-nyögte Juju.
Szegény alig tudott beszélni.
-Ugye túléled?
-Remélem..Bár.. Nagyon rosszul vagyok..
-Justin..kérlek ne hagyj el! Tudom,hogy te nem úgy érzel mint én! De kérlek! Szükségem van rád!-tört ki belőlem a sírás.
-Hannah..-nézett mélyen a szemembe.-Adj..adj..
-Mit adjak?
-Egy... Adj egy..
Nem tudta befejezni a mondatát,mivel megérkeztek a mentősök. Gyorsan hordágyra rakták Jujut és bevitték a kórházba. A mentős bácsi megnyugtatott,hogy rendbe jön.. Én is ezt remélem. Ahogy elment a kocsi hazaindultam. Nem értettem egy dolgot. Mért mentett meg? Tudta,hogy ezzel akár az életét is elveszítheti.. De mégis megtette... Ha nem szeret akkor mért tette? Mért mentette meg az életem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése