16.rész: Osztálykirándulás 3/2

Folytattuk a srácokkal a felelsz vagy merszezést. Leültünk a földre,és kört alkottunk. Conor hozott magával egy műanyag üveget,amit a kör közepére helyezett.
- Szóval.. A szabályok. Mindig én fogok pörgetni. És a kupak felöli résznél ülő ember kérdezz,a mások oldali része,ahogy én mondom az "üveg segge", az meg felel,avagy mer. -magyarázott Conor.-Érthető volt?
Mindenki bólintott. Conor dobott felénk egy elégedett mosolyt majd megpörgette az üveget. A kupakk felöli része Conorra, az üveg "segge" Maryre mutatott. Nah most a kis barátnőm ujjonghat magában. Maryre pillantottam. Ő is engem bámult. A szemei csillogtak az izgalomtól. Conor egy perverz mosolyt küldött Mary felé.
- Felesz vagy mersz?-kérdezte.
- Merek.-vágta rá Mary.
- Mondjuk.. adj egy puszit... ide.-mutatott Conor az arcára.
Mary fülig vörösödött,de nem ellenkezett. Gyorsan felállt és már épp megpuszilta volna ,de Conor elfordította a fejét,így a puszi nem Conor arcára ment, hanem a szájára.

- Jaj sajnálom én nem oda akartam...-ugrott el gyorsan Mary.
- Én igen.-vigyorgott Conor.
Lessokolva ültem a helyemen, és az elöbb történt eseményeket próbáltam felfogni. Jujura pillantottam akinek a reakciója az volt,hogy rátört a röhögőgörcs. Lucy mindig a sarokban bömbölt,mivel Justin még az udvaron lekurvázta,és ezen még mindig nem tudta túltenni magát. Én voltam az egyetlen normális aki a helyén maradt és csöndben emésztette a történteket.
- Micsoda? Te ezt direkt csináltad?-háborodott fel Mary.
- Ja... Várj.. Most nagyon berágtál?-kérdezte félénken Conor.
- Nem...
- Huh akkor jó. Akkor ezt még megbeszéljük.
-Rendben.
- Huh haver ennél jobban már nem is tudsz nyomulni?-nevetett Juju,de annyira,hogy még levegőt is alig tudott venni.
- Fogd be Justin! Ez volt a tervem..- bökte oldalba Conor, a haverját.
-Várj..- kapkodott levegő után Juju,miútán kicsit lecsillapodott.- Ez volt a terved? Hogy lekapod a csajt? Egyszerűbb lett volna ha inkább elmondassz neki mindent!
- Bieber! Fogd már be!- ütött rá finoman Juju fejére, Conor.
- Aúúúú! -vágta be a műdurcit Juju.
- Mit kell Conornak elmondania?- nézett furin Mary a fiúkra.
- Na Conor? Dalolj!-tört rá Justinra megint a nevetés.
-Mary! Beszélhetnénk kint? A folyosón?-pillantott Conor a  barátnőmre..
-Persze...-állt fel zavartan Mary,majd Conorral kisétáltak a folyosóra.
Kíváncsi voltam... Nagyon kíváncsi.  Ezért felálltam,és az ajtóhoz settenkedtem. Épp ki akartam nyitni,de Justin elkapta a kezem.
-Mit csinálsz? -nézett rám  rosszallóan,de még így is nagyon cuki volt.

Tudta,hogy mire készülök. De ettől a pillantásától teljesen elkábultam.
-Ne nézz így rám!-fordítottam el a fejem.
-Hogy? Így?-ismételte meg Juju a "rosszaló" pillantását.
-Állj már le! Te nem vagy kíváncsi,hogy mi történik kint??????
-Nem vagyok illetlen,hogy hallgatózzak,vagy leskelődjek.
-Én meg az vagyok! Nah hagyj békén!-löktem el magamtól Justint,majd kinyitottam halkan az ajtót. Kikukucskáltam. Persze,ahogy kinéztem,Juju is követte a példámat.
-Mi van mégis leskelődsz?-szóltam neki flegmán.
-Ha te is akkor én is.-mosolyodott el.
-Jó de akkor fogd be,mert lebukunk!
-Nem hinném,hogy észrevennének. Más elfoglaltságuk van per pillanat.
-Miről beszélsz?
Justin az ujjával lassan jobbra mutatott. Én a tekintetemmel követtem,és megpillantottam Maryt és Conort,ahogy a falnak dőlve smárolnak.


-Gyere..-húzott vissza a szobába Justin.
-Nagyszerű! Most miattad lemaradtam a beszélgetésükről!-ültem le az ágyra.-Azt sem tudom,hogy együtt vannak e.... 
- Majd megtudod. Ha Conoron múlik tuti együtt lesznek.
- Conornak mióta tetszik Mary?
- Amióta csak meglátta.
-Hm..-mosolyodtam el.
-Mi az?-ült le mellém az ágyra mosolyogva.
- Örülök,hogy Marynek legalább összejött..-mondtam,majd gyorsan a szám elé kaptam a kezem...Basszus ezt most hangosan kimondtam? Ajj ez nagyon ciki..
-Ezzel most  ránk céloztál?-nézett rám Juju. Olyan édesen tud nézni..
-Justin.... Itt nincs olyan,hogy mi meg ránk...csak volt.. de azt is elbasztad a féltékenykedéseddel.-feleltem.
-Őh...Nem értelek.-rázta meg éppen csak, a haját. De láttam,hogy zavarban van és csak azért csinálja. 


- Figyelj. Ha te sohasem fogsz bennem bízni... Akkor mi sosem leszünk együtt.-folytattam.
-Én..én...bízom benned.-dadogta.
-Nem. Nem bízol bennem. Ha bíznál elhinnéd azt,hogy Jake nyomult rám és nem én rá.
Itt Juju elhallgatott. Komoly és szomorú arcot vágott,majd nekidőlt a kanapénak,amire időközben átült. Elkeseredetten fogta a fejét.

-Mindent elbasztam.-sóhajtott szomorúan.
- Ebben egyetértünk.-feleltem.-De... nem csak te vagy a hibás.
-Micsoda?-kapta fel a fejét.
-Én is hibás vagyok.-ültem le mellé.
-Te?? Miért??-nézett a szemembe.
-Kerülnöm kellett volna Jaket. Tudhattam volna,hogy ő ilyen.
-Erről nem te tehetsz! Jake a hibás!
-Tudod,hogy a kapcsolatok mért vannak?-mosolyogtam rá.
-Hű....ezt még sohasem kérdezte tőlem senki sem...
-Tudod azok járnak egymással akik szeretik egymást. És én nagyon szeretlek.
-Én is!-mosolyodott el.
- És ha megromlik a kapcsolatuk annak a két embernek,akik szeretik egymást,akkor azt meg kell beszélniük.
- Szerintem is.
-Akkor jó. Figyelj Justin..
-Sajnálom!-szakított félbe.-Minden az én hibám! Nem hallgattalak meg,mikor megkellett volna! Szégyellem magam! Sajnálom,hogy féltékenykedtem!
-Justin... Semmi baj... Én is féltékeny voltam mikor téged smárolt le Lucy...
-Én mindent hallok!-bőgött Lucy a sarokba.
Justinnal ijedten összenéztünk.
-Ez mióta van itt?-kérdezte halkan Juss.
-Nem tom... De ne foglalkozzunk vele..-mondtam.-Figyelj.. Nem hinném,hogy készen állunk egy kapcsolatra.
-Miről beszélsz? Én készen állok! Te is készen állsz!-fogta meg a kezem.
-Idő kell még.-szedtem ki a kezem az övéből.
-Mégis mire? Hannah én megőrülök ha nem lehetek veled! Azt akarom,hogy a közelembe légy! Azt akarom,hogy az enyémnek mondhassalak! Megakarlak csókolni! Megakarlak ölelni! Megakarom fogni a kezed! Veled akarok lenni! Te nem ezt akarod?
- De Justin! Mindennél jobban akarom! De úgy gondolom,hogy jobb lenne ha mégjobban megismernénk egymást!
-De én elég jól ismerlek!
-Megfogsz lepődni,hogy ezt mondom de.... Nem ismersz még elég jól. És én sem ismerlek elég jól téged. Ezért nem bíztál bennem.
-De mostmár bízok!
-Justin! Fogadjunk,hogyha lenne megint egy ilyen szituáció, akkor is bizonytalan lennél,hogy én nem csaltalak e meg! 
-Nem!
-De!
- De nem! Nem! Nem! Nem!-ölelt meg hirtelen.
- Juss..-toltam el magamtól. Láttam,hogy könnyes a szeme.
-Szeretlek..-suttogta.
-Én is.
Juju közelebb ült ,majd egy gyors mozdulattal odahajolt hozzám,és adott egy szájrapuszit.
-Ez volt az utolsó..-mondtam neki.-Többször nem csinálhatod.
Justin bólintott.
-Az utolsó...-suttogta.
-Ne szomorkodj.-simogattam meg a karját.
- Ezt nem kérheted tőlem..-nevetett fel csalódottan.
Beszélgetésünket Conor és Mary zavarta meg,mert elég hangossan jöttek be a szobába. Elég jó kedvük volt,de ahogy észrevették,hogy Justin és köztem nincs minden rendben elhallgattak.
-Valami gond van?-kérdezte Conor.
-Nincs gond.-feleltem mosolyogva.-Igaz Justin?
-Ühüm.-felelte Juju,majd felnézett Maryékre,és egy mosolyt erőltetett magára.-Mi a helyzet?
-Mary és én... Együtt vagyunk!-karolta át büszkén Conor a barátnőjét.
-Nah szupi!-öleltem meg őket.
-Van valakinek egy zsepije?-jött oda hozzánk Lucy.
Én gyorsan előhalásztam a zsebemből egy zsepit,majd átnyújtottam Lucynak,aki el is vette és már fújta is az orrát.
-Na gyerekek! Folytatjuk a felelsz vagy merszet?-csillant fel a szeme Marynek.
-Bocs Mary... De én inkább lefeküdnék aludni..-ásítottam,majd be is bújtam az ágyamba.-Nagyon fáradt vagyok.
-Ó... Te Conor?-nézett reménykedve a pasijára.
-Én játszom.-puszilta meg az arcát.
-Jeeee! És te Justin?
-Nem. Megyek fürdeni azt lefekszem aludni. Jó éjt mindenkinek.-morogta Juju,majd ki is ment a szobából.
-Jó éjt!-szóltunk utánna.
-Tuti van valami baja.-morogta Conor.-Majd este beszélek a fejével.
-Jólvan édes.-csókolta meg Mary.-Lucy te nem játszol?
-Nem játszok hülyékkel.-morogta a lány.
-Mary... Bocsi de asszem elkell halasztani ezt a játékot...Ketten nem jó játszani...-bigyesztette le az ajkait Conor.-Szerintem én is megyek fürdeni azt lefekszem aludni.
-Rendben. Akkor én is ezt fogom tenni. Álmodj velem.-karolta át Mary,Conort,majd hosszú csókolózásba kezdtek. Elég idegesítő volt hallgatni azt a "cuppogást",ami csókolózáskor hallatszódik.
-Ó ne itt már!-dobtam nekik a párnám,ami sikeresen a fejükhöz csapódott.
-Ó te vadmacska!- fordult felém nevetve Conor,ezzel megszakítva a csókolózást,amit eddig folytattak Maryvel.
- És elsem tudod képzelni,hogy még mire vagyok képes,ha fél percen belül elnem hagyod ezt a cseszett szobát!-emeltem feljebb a hangom.
-Jólvan ,jólvan! Sziasztok lányok jó éjt!-köszönt el tőlünk Conor,majd kiment ő is a szobából.
-Hihetetlen vagy!-nézett rám nevetve Mary.
-Ja,ja persze. Föladnád a párnám a földről?-ültem fel az ágyamon.
-Persze.-vette fel a földről,majd jól hozzámvágta. Persze a párna visszaesett a földre.
-Hehe,most megint szedheted fel!-nevettem.
-Jaj te lány!-adta fel végre a párnám,amit gyorsan el vettem tőle,majd visszaraktam az ágyamra.
-Köszi!-mosolyogtam rá.
-Nincs mit! Na és mit szólsz,hogy együtt vagyok Conorral?-vigyorgott rám.
-Biztos,hogy örül,csak fogjátok már be!-válaszolt helyettem Lucy.-Aludni akarok!
- Jó bocs!-szóltunk oda neki.
-Amúgy örülök neki.-suttogtam Marynek.
- Akkor jó! Figyelj elmegyek fürödni! Megvársz vagy addigra bealszol?-nevetett.
-Megpróbállak megvárni,de nem ígérek semmit sem!-nevettem én is.-És ha már mész ki,kapcsold le itt a villanyt!
-Jó,okés! Sietek! De ha bealudnál,akkor most előre jó éjszakát kívánok! Neked is Lucy!
-Jó éjt Mary!-mosolyogtam rá,majd betakaróztam az ágyamba.
-Jó éjt.-morogta Lucy.
Mary lekapcsolta a villanyt,majd kiment. Próbáltam ébren maradni,de kb. 2 perc múlva elnyomott az álom.
(Reggel)
Reggel én keltem fel a leghamarabb a lányok közül. Gyorsan elkészültem,majd leültem a kanapéra gondolkozni. Vajon menni fog az nekem,hogy Justinra csak simán barátként tekintsek? Nehéz lesz de menni fog. Így jobb mind kettőnknek. Barátokként mi jók vagyunk. De ha elkezdenénk járni, és ha valami miatt összeveszünk és szakítunk,akkor a barátságunknak vége és ezt nem szeretném. Fontosabb nekem a barátságunk,mint egy hülye kapcsolat. Nagyon rossz volt tegnap Justint,olyan szomorúnak és letörtnek látni. A legrosszabb az,hogy tudom,hogy miattam ilyen.. Ma tuti,hogy adok neki egy nagy ölelést. Mivel a barátok dolga az,hogy felvidítsák a másikat. Vagy csak szimplán az ölelésére vágyok,meg arra,hogy hozzámérjen? Nem ..Vagy de? Aj...Csak barátok vagyunk. Akkor nekem is úgy kell vele viselkednem.
(15 perc múlva)
Mindenki már lent ült az étkezőben,és evett. Justinnak,hála istennek,már sokkal jobb kedve volt. Gondolom beszélt a fejével Conor. Akkor mégsem kap tőlem ölelést. Végén félreérti. Lucy,Jujunak magyarázott,Justin pedig vigyorogva hallgatta. Majd Juss előkapta a telóját és az asztal alatt nyomogatta,Lucy pedig figyelte,amin Juss jókat vigyorgott.

Ezek mióta vannak ilyen jóba? Még tegnap Justin lekurvázta Lucyt,most meg itt nevetgélnek együtt. Kicsit idegesítő. Na jó nagyon.
-Justin és Lucy mióta vannak ilyen jóba?-kérdeztem Maryt.
-Nem tudom.-furcsállta Mary is.-Te Conor tudsz valamit?
-Nem. Ma reggel kijelentette nekem Justin,hogy nem fog egy asztalnál kajálni velünk,hanem Lucyval lessz.-felelte Conor.
- Szerintetek miattam?-kérdeztem félénken.
-Lehet. Tegnap nagyon ki volt miattad.-mondta Conor.
-Hogy érted?
-Egész este sírt. Aztán mondtam neki,hogy szedje össze magát,mert ez így nem mehet tovább. Nem ragadhat le egy lánynál. Ahogy látom megfogatta a tanácsom.
Legszivesebben fejbe csaptam volna Conort,de inkább nem tettem. Most akkor Justin,Lucyra hajt? Nagyszerű. Nézhetem ahogy egymással enyelegnek. Azt hittem,hogy Jujuval tök jóba leszek,e helyett az történt,hogy mégjobban eltaszítottam magamtól őt. Gratulálok magamnak. Ezt jól megcsináltam.
-Conor! Nem kellett volna!-akadt ki heyettem Mary.
-Miért?-értetlenkedett a fiú.
-Mert Hannahnak még mindig tetszik Justin!
-Ja.... Én ... ezt nem tudtam.-fordult felém bűnbánóan.
-Nem nagy cucc.-legyintettem. Persze ez csak hazugság volt. Igen is nagy cucc volt.
Vége lett a kajálásnak. Mindenki indult volna már a saját dolgára,mikor megjelent a semmiből a házvezető.
-Ma este bulit tartunk az érkezésetek megünneplésére!-mondta mosolyogva.-Gyertek el mindannyian! Amúgy addig szabad foglalkozás van! Bejárhatjátok az erdőt!
Bejárni az erdőt.. A tegnapi vonyítás után,inkább vadászokat küldenék oda... Bár az este volt... Talán körülnézhetnék. Kicsit úgy is egyedül akarok lenni. Remélem nem jönnek velem Maryék.. Nem akarok bunkó lenni és elküldeni őket... Lassan elindultam ki a házból. Mikor kiértem,és láttam,hogy nem jött utánnam senki,megkönnyebültem bandukoltam tovább. A madarak csiripeltek, a nap besütött a fák lombkoronái közt. Nagyon hangulatos volt. Nem tom,hogy mennyi ideje sétálhattam,de már tuti,hogy jócskán elhagytam a házat. Hirtelen halk zörgéseket hallottam,ami akkor keletkezik ha rá lépünk egy falevélre,vagy többre. Megfordultam. Juju közeledett felém. Elmosolyodtam. Végre beszélgethetek vele kettesben.
-Szevasz!-köszönt nekem Justin.-Mit keresel itt?
-Szia! Sétálok.. Te?-vigyorogtam.
-Ahogy látod én is.-mosolygott.-Nem félsz a tegnapi vonyítás óta erre járkálni?
-Kicsit. De túlélem.
-Csak egy farkas volt. Gondolom elkóborólt a falkájából. Ilyenkor nem szokták bántani az embert,mert félnek. Csak akkor ha te bántod.
Ez a Justin milyen okos.. Nem is gondoltam volna.. 
-Nagyon okos vagy...Nem gondoltam volna.-mosolyogtam.
-Senki se gondolná. Kitünő tanuló vagyok.-büszkélkedett.
-Ki..Kitünőőőő?????-csodálkoztam.-Én csak 4-es..
-Az is jó.-mosolygott rám.
-Nem értem a matekot. Meg a töri sem nagyon megy..-nevettem kínosan.
-Matek az könnyű,a törit pedig úgy kell kezelni mint egy történetet. Szerintem tök érdekes.
-Juj... Én utálom. 
-Azért utálod mert nem megy.
-Meg a sok évszám miatt.
-Hányasra állsz belőlük?
-Matek az 3,töri 2. De félévkor úgy is felhúzom magam. Most jól sikerüt az egyik dolgozatom.
-Matekban szivesen segíthetek.
-Megtennéd?
-Persze.-vigyorgott rám.-Majd akkor ezt megbeszéljük.
-Rendben. Köszi.
-Nincs mit.
-Olyan hangulatos ez az erdő. Bárcsak ilyen helyen laknék.-sóhajtottam.
-Farkasok között? Minden este be lennél szarva.-nevetett.
-Akkor egy olyan  erdőben ahol nincs farkas.-nevettem én is.-Hú hideg van.. Nem is értem,hogy mért nem hoztam pulcsit.
-Fázol?
-Ja,de túlélem.
-Ja túléled egy megfázással,vagy a legrosszabb esetben tüdőgyulladás.
-Jaj olyan okos vagy hallod...-forgattam a szemem.
Justin elnevette magát,majd levette magáról a pulcsiját és rámadta.
-Ne Justin..-vettem volna le de nem engedte.
-Maradjon rajtad! Ez parancs!-nézett rám komolyan.
-Jólvan.. Hmm lila?-néztem meg jobban a pulcsit.
-Ja.. Kedvenc szinem.
-Nekem is.-kuncogtam.
-Tényleg?-mosolyodott el.
-Ühüm.
Juju mosolyogva megállt velem szembe. Ezért én is megálltam.
Justin karjára pillantottam,és láttam,hogy tiszta libabőrös. Te jó ég hogy fázhat!
-Justin! Elég volt! Vissza adom a pulcsit én ezt nem birom nézni,hogy én a te pulcsidban melegszem,és közben meg te itt mellettem szétfagysz,még a szád is  lila ,ami azt mutatja,hogy fázol! Én voltam felelőtlen és nem akarom,hogy ezért te beteg legyél!-mondtam,majd le is vettem magamról a pulcsit,és odaadtam Jujunak.-Vedd fel!
-Hihetetlen vagy.-morogta Justin.-Vedd már vissza mert megfázol!
-Te fázol meg te bolond! Tiszta liba bőr vagy és lila a szád! Vedd vissza! MOST!-vettem feljebb a hangom,majd tétovázás nélkül ráhúztam a pulcsit.
-Nagyon makacs vagy.Na gyere,ide!-mosolygott Juju,és megölelt.-Így nem fázol annyira ugye?
-Nem.-néztem fel rá mosolyogva,majd az ajkára csusszant a szemem.-Mindig lila a szád.
-Majd elmúlik..
Kezemet óvatosan a szájára raktam. Hideg volt neki, és tudtam,hogy mi melegítené fel.. Egy csók...Mivel az én szám meleg és az felmelegítené az övét is.. De én nem csókolhatom meg...  Justin szorosabban ölelt magához,mintha soha többet nem akarna már elengedni. Én is jól hozzábújtam. Nagyon jó volt. Már nem fáztam. 
-A pulcsim átvette a te illatodat.-kuncogott Juju.
-És ez most baj?-néztem a szemeibe.
-Nem.-mosolygott rám.
-Menjünk vissza.
-Szerintem is.
Gyorsan vissza indultunk. Persze út közben eleredt az eső,így mind ketten eláztunk. Mikor megérkeztünk,gyorsan berohantunk a házba,és mentünk gyorsan átöltözni. Mary jót röhögött azon,hogy hogy rámtapad a ruhám,de én nagyon nem foglalkoztam vele,csak gyorsan magamra kaptam az új ruhákat,majd eldöntöttem,hogy átnézek Justinhoz. Halkan benyitottam a szobába,és megpillantottam Jujut a kanapén. Vizes volt még mindig a haja az esőtöl. Arca kimerült volt.
Odasiettem hozzá.
-Hé minden oké?-ültem le mellé.
Juju rámpillantott,és halványan elmosolyodott.
-Persze.-beszélt halkan.-Csak fáj a fejem. Nem nagy dolog.
-Lázas is vagy?-tettem a kezem  homlokára.-Nem az nem vagy. Gondolom ettől a hirtelen fronntól.
Justin édesen rámmosolygott.
-Mi az?-pirultam el.
-Semmi..Csak aranyos vagy mikor így gondoskodsz rólam.-mondta cukin,majd nagyot sóhajtott,és becsukta a szemét.
Végignéztem Justinon. Hihetetlen,hogy hogy lehet egy ember ilyen helyes. Óvatosan megsimítottam a kezemmel az arcát. Olyan puha arca van. Juju lassan kinyitotta a szemét.
-Nah mi az?-mosolygott rám.-Jó simogatni?
-Ja.. nem csak..-jöttem zavarba.
-Én is tudom ám ezt csinálni.-simította kezét az arcomra.-És még én jobban is csinálom.
-Egoista!-nevettem el magam,majd levettem a kezét az arcomról.
-Hiányzol..-komolyodott el a hangja,és az arca.
-Justin..-kezdtem volna,de Juju leintett.
-Tudom. A szokásos tumád. Nem állunk készen ahoz,hogy kapcsolatba legyünk.-forgatta meg a szemét.-Ez hülyeség.
-Olyan bonyolult minden!
-Nem bonyolult semmi sem!-vette feljebb a hangját.-Mi bonyolítjuk meg! Nem értelek Hannah! Ha szeretjük egymást akkor mért nem lehetünk együtt?!
-Mert... Félek..
-Mitől??
-Hogy ha szakítunk akkor a barátságunknak vége! Fontosabb nekem a barátságunk!
-Nem fogunk szakítani!
-Ezt nem tudhatod!
-Áh.. Hagyjuk. Mit is erőlködök. Hagyjuk a fenébe az egészet. Igazad van.
-Ne mond ezt..
-Hagyj most léccives magamra.
-Justin..
-Hagyj kérlek magamra!
-Jó..-lassan felkeltem a kanapéról és kimentem a szobából. Utálom ezt a helyzetet. Justin ezt nem értheti,hogy most mi játszódik le bennem! Megértem őt is,hogy már velem akar lenni,de nekem még idő kell és ezt megérthetné! Dühöngve trappoltam be a szobánkba és jól becsaptam az ajtót. Mary és Conor éppen smároltak az ágyon,de a nagy hangzavarra ijedten estek le róla.
-Uramisten! Hannah! Sosem örültem neked még ennyire! Nem mintha máskor is örülnék a jelenlétednek!-rohant hozzám Lucy.-Ezek itt egymás szájában turkáltak én meg már a halálomon voltam!
-Haltál volna meg..-morogta Mary.-Mi a para Hannah?
-Semmi..-dühöngtem.-Csak Justin nem érti meg,hogy én nekem még idő kell.
-Beszélhetek vele..-jött oda hozzánk Conor.
-NE!-üvöltöttünk egyszerre Maryvel, Conorra.
-Mért?-értetlenkedett a fiú.
-Múltkori beszélgetésed is úgy sült el,hogy miattad reggelinél csak Lucykával foglalkozott. Már bocs Lucy.-fordultam a mellettem álló lányhoz.
-Mi bajod van?!-förmedt rám Lucyka.
-Semmi..-legyintettem.
-Jólvan ! Jólvan! Értem én! Nem kellek én már ide!-pukkadt meg Conor.
-Nem úgy értettük.-vígasztalta Mary.-Csak nem kell már a segítséged.
-Szóval nincs rám szükségetek?!-húzta fel duzzogva a szemöldökét.
-Nincs.-feleltem határozottan.
-Hannah!-nézett rám mérgesen Mary.
-Most mi van?-értetlenkedtem.
-Ne legyél már ilyen durva!
-Nem vagyok az!
-De az vagy.-morogta mellettem Lucy.
-Lucy fogd be!-üvöltöttünk egyszerre Maryvel.
-Jólvan ,jólvan! Itt sem vagyok.-tette fel védekezően a kezét.-Amúgy sincs kedvem retardáltakkal beszélgetni..
-Szerintem tükörbe nézett.-morogta Conor.
-Neked sem ártana.-szólt vissza Lucy.
-Emberek!-üvöltöttem el magam.-Elég legyen már! Kirándulni jöttünk ide! Ne veszekedjünk! Érezzük jól magunkat! Oké?
A többiek egyet értően bólogattak.
-Helyes. És most csináljunk valamit.-mosolyogtam rájuk.
(Este)
Minden elő volt készítve a bulihoz. Maryékkel vidáman jöttünk le kikapcsolódni. Ahogy megérkeztünk,szememmel Justin kezdtem el keresni,akit sikeresen meg is találtam. Éppen egy lánnyal nevetgélt,de mikor beléptem a terembe,azonnal rámkapta a tekintetét.
 Elpirultam,majd biztatóan rámosolyogtam. Ő is visszamosolygott,majd egy hülye kacsintással jelezte,hogy csini vagyok.
 Ez inkább egy hülyéskedős kacsintás volt mint egy igazi. El is nevettem magam. Juju nem tétovázott tovább,felpattant a helyéről és odasietett hozzám. 
-Wáó. De jól nézel ki.-rázta meg a haját.
Épp kiakartam nyögni egy köszönömöt,mikor rájöttem,hogy nem is rám néz,hanem a mögöttem lévő tükörbe nézegeti magát,és közben párszor megrázza a haját..
-Hülye!-böktem oldalba a könyökömmel.
-Hé! Ne lökdössél!-nevetett ő is.-Amúgy te is jól nézel ki.
-Kösz.-vágtam be a durcát.
-Ne duzzogjál! Vagy itthagylak!-lökött meg játékosan.
-Vicces vagy.-nyújtottam rá gúnyosan a nyelvem.
-Sziasztok!-jöttek oda hozzám Conorék.
-Helló haver!-pacsizott le Juju, Conorral.
-Csá bro! Mi a helyzet?-vigyorgott Conor.
-Justinka magát nézegette a tükörben.-válaszoltam Juju helyett.
-Tipikus Justin!-nevetett fel Conor.
-Hé! Nem szabad kibeszélni a másikat!-nevetett Juss is.
-Amúgy ha itt tartunk...-áltt Conor is a tükör elé és elkezdte igazgatni a haját.-Nah hogy nézek ki?
-Ne erőlködj.-nevetett Juss.
-Szerintem jól nézel ki.-csókolta meg Conort,Mary.
-Fúj..-mondtuk egyszerre Justinnal.
-Helló mindenkinek!-szólt a mikrofonba a házi gazda.-Kéne egy ember..Aki énekel nekik egy dalt! Ki válallkozik?
Senki sem tette fel a kezét.
-Hannah! Neked tök jó hangod van! Énekelned kéne!-súgta a fülembe Mary.
-Dehogy! Megőrültél?!-tiltakoztam.
-Nem! Elénekelhetnéd a Violettából az En Mi Mundot! Úgy is teljesen olyan hangod van mint Vilunak!
-Nem tudom..
-Senki?-szólt bele megint a mikrofonba a házi gazda.
-Menj már!-sürgetett Mary.
-Istenem! Gyerünk fel!-lökött rajtam nagyot Conor,de úgy,hogy a színpad elé botladoztam.
-Te? Szeretnél énekelni?-mosolygott rám a házi gazda.
-Hát..ha muszály..-dadogtam.
-Remek! Gyere fel! És mond meg a dj-nek,hogy milyen ritmust rakjon be a te általad kiválasztott dalhoz!
-Oké...
Gyorsan felmentem a színpadra,és megadtam a Dj-nek a ritmust,majd ő el is kezdte játszani. A mikrofonhoz siettem,és elkezdtem énekelni..
https://www.youtube.com/watch?v=qVO4YzqXLlc(Hallgasd meg :) )
A dal közben mindenki tombolt,jó érzés volt kint állni,és énekelni. A dal végén mindenki ujjongot,én meg vidáman futottam le a szinpadról,a barátaimhoz.
-Hát ez nagyszerű volt!-szólt a házigazda mosolyogva.
-Nagyon ügyes voltál.-mosolygott rám Juju.
-Köszi..-pirultam el,majd megöleltem.
A következő pillanatban már azon kaptam magam,hogy Juju ajka közelít az enyémhez. Ne..
-Nem!-toltam el magamtól a fiút.
-Jó,jó értem.-felelte durcásan.
-Bocsáss meg..
-Megszoktam.
-Justin!
-Mi van?!-vette feljebb a hangerőt.
-Mi bajod van?!-kiabáltam én is.
Mindenki elhallgatott körölöttünk,és minket nézett. Justin némán bámult a szemembe.
-Tudod,hogy mi bajom van? Az,hogy belédszerettem mikor nem kellett volna.-suttogta a fülembe,úgy hogy más ne hallja meg.
-Ne mond ezt..-csordult ki egy könycsepp az arcomon.
- De mondom. Mióta belédszerettem csak szenvedek.-mondta hidegen.
Nem akartam tovább hallgatni. Ajkamat az övére tapasztottam. Éreztem Justinon,hogy meglepődik,de ő is viszacsókolt. 

-Húúúúú!-huhogtak a többiek körülöttünk.
Éreztem Justin csókjában a fájdalmat. Csókolózásunk után,mélyen a szemembe nézett,majd megfordult és otthagyott.
-Justin!-rohantam utánna,de ő gyorsabb volt. Mire felértem a szobájukhoz,már becsapta az ajtót. Benyitottam hozzá. Justin a kanapén feküdt,de mikor észrevette,hogy bejöttem,felült. Leültem mellé. Justin a plafont bámulta szótlanul. Vártam,hogy mondjon valamit,de egy szót sem szólt. Idegesített,hogy nem mond semmit sem.
-Justin...-törtem meg a csendet.
Justin lassan rámnézett. Az arcáról azt lehetett levenni,hogy dühös,és egyben megvan pukkadva is,és most éppen duzzog.

-Hé minden oké?-kérdeztem félénken.
-Nem. Semmi sem oké.-felelte dühösen.-Milyen játékot űzöl velem?!
-Micsoda?-értetlenkedtem.
-Ne játszd a hülyét. Eddig azt mondogatod,hogy nem csókolhatsz meg, mi csak barátok lehetünk, stb. Most meg nyilvánosság elött lesmárolsz?! Nem értelek és nem is akarlak megérteni!
-Félreérted!
-Nem értek én félre semmit sem! Te csak játszadozol az érzéseimmel,ezt így levettem! Te nem is szeretsz,és azt tudod,hogy én igen,és ezt kihazsnálod,és csak játszol velem! Hihetetlenül gonosz vagy!
-De ez nem igaz!-akadtam ki.
-De! Igaz! És most ha megkérhetnélek hagyd el a szobát,és többet a közelembe se gyere!
-De ezt nem hiszem el! Látod,hogy milyen vagy?! Most sem hallgatsz meg!
-Minek? Mindenen átlátok! Csak kihasználod azt,hogy nekem bejössz!
-Nem igaz! Én tényleg szeretlek! És látod! Erről beszéltem még tegnap! Nem bízol bennem!-álltam fel mellőle.-Csodálkozol,hogy nem akarok veled járni?! Hát tessék! Most saját magad tapasztalhatod,hogy mért nem! Azért mert ilyen vagy!
Juju nem szólt semmit csak a földet bámulta. Én dühösen kimenten a szobából,és jól becsaptam az ajtót.