17.rész: Osztálykirándulás 3/3

-Elég volt Hannah! Ez így nem mehet tovább!-állt fel hirtelen Mary.
Annyit sírtam,hogy alig láttam már valamit. Vagy 100 zsepit használtam el,ami egy kupacban hevert az ágyon.
-Ide hívom Justint.-folytatta Mary.-Beszéljétek meg.
-Ne! Kérlek ne!-fújtam ki az orrom,egy újabb zsepibe,majd a többi közé dobtam.
-Sziasztok.-nyitott be hirtelen Conor.
-Szia. Hát te?-mosolygott rá Mary.
-Justin megsem szólal,csak a földet bámulja. Hozzám sem szól,bármit mondtam neki. Gondoltam átjövök.-vont vállat Conor.-Mi ez a zsepihegy Hannah ágyán?
-Már fél órája bőg.-sóhajtott Mary.
-Várjunk... Justin nem beszél.....Hannah sír... Talán.. Összevesztek?
-Hú de okos vagy..-tapsoltam gúnyosan.
-Komolyan ti mindig valamin összekaptok!-rázta hitetlenül a fejét Conor.
Már kezdtem unni Conor okoskodását,ezért lemásztam az ágyamról,majd előhalasztam a napszemcsim a bőröndömből,majd kisiettem a szobából. Hogy mért kell a napszemcsi? Egyszerű. Nem akartam,hogy lássák,hogy sírtam. Gyorsan felraktam magamra a napszemüvegem,majd elindultam a hosszú folyosón. Véletlen sem feltünő,hogy egy házban,napszemcsivel mászkálok...Nah mind egy. Épp nyitottam volna az ajtót,mivel kiakartam menni az udvarra,de egy kéz megragadta a karom,és visszahúzott. Pontosabban Jake keze. Jaj most nagyon nincs kedvem hozzá.
-Mi a baj?-kérdezte kivételesen,kedves hangnemben.
-Semmi.-erőltettem magamra egy műmosolyt.
-Engem nem versz át. Napszemcsivel járkálsz a házban... Azért mégis....
-Jól áll csak azért...
Hát ez elég gáz kifogás volt...Csoda ha beveszi.. Jake felnevetett.
-Ez hülyeség.-mondta.-Ha nem mondod el,akkor annyit tehetek csak,hogy adok egy ölelést,hátha jobban leszel.
-Köszi de nem..-kezdtem volna a tiltakozást,de addigra megölelt.
Elég hosszú ölelést szánt nekem,mivel már kb fél perce ölelhet,és elég kínis volt már így meg minden de nem akartam bunkó lenni..Szóval hagytam. Hirtelen,trappolást hallottam az emeletről,majd megpillantottam Justint,ahogy leugrott az utolsó lépcsőfokról is. Összetalálkozott a tekintetünk. Láttam a szemein,hogy ő is sírt. És most elég ledöbbent arckifejezést mutatott,ahogy meglátott minket ölelkezni...

Csak néztem rá tehetetlenül,ahogy ő is rám. majd mikor végre Jake elengedett,se szó se beszéd,kiviharzottam az udvarra. Kicsit egyedül akartam lenni. Rápillantottam a telefonom képernyőjére. 22:00. Hát igen,elég késő van. És sötét is. De most nagyon nem érdekelt. Ahogy sétáltam egyre beljebb az erdőbe,megint meghallottam a vonyítást. Nagyon megrémültem. Majd hirtelen eszembe jutottak Justin szavai: " Csak egy farkas. Biztosan elkószált a falkájából. Ilyenkor nem bántanak,csak ha te bántod őt." Akkor nem fog bántani.. Ugye? Jobb lesz ha visszamegyek. Megfordultam,majd vissza felé indultam. Megint felvinyított a farkas,majd a mellettem lévő bokor,elkezdett mozogni. Oké,ennyi volt,most tuti futni kezdek. Így is tettem. Rohantam,mint akit farkasok kergetnek. Így is volt. Csak az a különbség,hogy csak egy farkas nem több. Hátra pillantottam és megláttam a farkast. Igen,engem üldözött. Már láttam a házat.. Gyorsabb sebbeségre kapcsoltam,de a farkas gyorsabb volt. Elém ugrott,majd rámvicsorított. Ijedtemben,felsikoltottam. A farkas közeledni,kezdett felém,én meg már a sírás határán voltam. Hirtelen éreztem,hogy valaki ellök a farkas elöl,és még rám is esik.
-Au...-nyögtem fel,majd a rajtam fekvő illetőt kezdtem el tanulmányozni. Rákellett jöjjek,hogy a megmentőm Justin.
Juju gyorsan leugrott rólam majd nyújtotta a kezét,hogy segít felállni,amit el is fogadtam.
-Mit keresel itt kint?-néztem rá furin.-És hova lett a farkas? És hazudtál nekem! Mert megtámadott! Pedig azt mondtad,hogy nem támadnak,ha egyedül vannak!
Justin még mindig nem szólt egy szót sem,csak gyorsan beterelt a házba. Leültünk a nappaliban lévő kanapéra.
-Nem válaszoltál még mindig a kérdésemre.-néztem rá.
- A farkas megijedt és elfutott. És megtámad,hogy ha elkezdessz rohanni előle,mert érzi,hogy félsz tőle.-felelte lehajtott fejjel.
-Mit kerestél kint ilyen későn?
-Levegőztem.
-Ja...Hát kösz.. ,hogy megmentettél.
Justin válaszként bólintott egyet. Majd beugrott,hogy a napszemcsi nincs is már a fejemen. Juj de kisírt fejem lehet.. És hol a napszemcsim?! Ijedten felugrottam. Juju furin nézett rám.
-A napszemcsim!-kiáltottam fel,majd futni kezdtem az ajtó felé,de Juju elkapta a karom.
-Várj!-húzott vissza.
-De kint maradt,mikor te rámugrottál!!!! A kedvenc napszemcsim volt!!! 
Juju belenyúlt a zsebébe és előszedte a napszemüvegem,majd odaadta nekem.
- Mikor rádestem,még akkor felvettem.-mondta halkan.
-Jah hát köszi...-raktam a fejemre,majd visszaültem a kanapéra. De Justin már nem. Elindult a lépcső felé.
-Nem ülsz le?-szóltam utánna.
Juju megtorpant,majd hátrapillantott. Megint könnyes volt a szeme,ami ki is csordult a szeméből,majd lefolyt az arcán. Juss ezeket a könnycseppeket gyorsan letörölte,majd megrázta a fejét,amivel azt közölte,hogy nem ül le,majd felsietett a szobájába. Egyedül maradtam. Most úgy utánna rohantam volna,hogy minden helyrejöjjön,de nem mertem. Hiányzik az a Justin aki sokat nevetett,meg hülyéskedett...most meg folyton sír,és szomorú... És ez miattam van... Elég volt! Ma este átmegyek  a szobájába és mindent tisztázok vele! Gyorsan felpattantam a kanapéról,és felsiettem Maryékhez. Remélem,hogy ma este már a mi szobánkban alszik Amy is,mert tegnap nem velünk aludt. Mikor benyitottam,Mary már az igaziak álmát aludta,Lucyval és Amyvel. Persze mindenki a saját ágyában. És mivel leoltották a villanyt,ezért alig találtam el az ágyamig. Sikeresen be is ütöttem a lábam. Mivel most fürdeni,megyek előszedtem az ehez szükséged cuccokat,majd ki is siettem a szobából. 
Fürdés után,ugyanúgy visszabotorkáltam a helyemre,és kiterítettem a törölközőm száradni. Nah szóval akkor valahogy bekéne mennem Justinékhoz,úgy,hogy nem hozom egyik fiúra sem rá a szívrohamot. Hm...Nehéz lesz... Mert nem mehetek be úgy,hogy felkapcsolom a villanyt,mert tuti hülyének néznek. De ha sötétben megyek oda Jujuhoz,akkor meg azt hiheti,hogy Lucy vagyok,és végén fejbe talál ütni a párnájával. Áh.. Hagyjuk. Bemegyek csak úgy azt majd lesz valami. Kisiettem a szobából,majd elindultam Justinék szobájához. Már a folyosó felét átszeltem,mikor belebotlottam egy árnyba.
-Wááá!!-kiáltottam fel ijedten .
-Te jó isten!.-ugrott hátra hirtelen az árny. A hangjából felismertem,hogy Justin az.
-Justin?-tettem fel az egyértelmű kérdést.
-Hannah? Mit keresel itt kint a folyosón?-kérdezte.
-Izé..Hát hozzád indultam..
-Komolyan? Én is..
Elmosolyodtam,amit tuti nem látott mivel sötét volt a folyosón.
-Beszéljünk abban a teremben ahol a buli volt.-mondta,majd indult is.
-Oké...-követtem.
Gyorsan leértünk a terembe. Juss felkapcsolta a villanyokat. Ahh végre láthatom őt.
-Mielött elkezdenénk beszélgetni... Szeretnék énekelni neked.-mondta.
-Énekelni?-kérdeztem vissza.
-Írtam neked egy dalt.
-Jah azt már hallottam a wcben...
-Hallgatóztál?? Nah nem baj. Amúgy sem azt a dalt akartam.
-Van mégegy?
Juss bólintott majd a mikrofonhoz ballagott,és énekelni kezdett.

https://www.youtube.com/watch?v=ZefxgNSVC88 (hallgasd,és olvasd el a szövegét :) )
Ahogy énekelt... Éreztem. Éreztem a fájdalmat a szövegben. Tudtam,hogy rólam és róla szól. Ez nagyon egyértelmű... És ahogy a dal közben a szemembe nézett......Majdnem elsírtam magam. A dal végén,annyi időt sem hagytam Justinnak,hogy elmenjen a mikrofontól,mert azonnal odarohantam hozzá,és szorosan megöleltem. Ő is viszonozta az ölelésem. Jó volt újra érezni,hogy hozzámér. És itt eltörött a mécses. Visszagondoltam,hogy mennyit veszekedtünk,és ez a dal... A szövege...Teljesen meghatódtam. És igen. Kitört belőlem a sírás. Juju egyre szorosabban ölelt magához.
- Én is elveszett vagyok nélküled!-zokogtam a karjaiban.-Szükségem van rád! Sosem szerettem még senkit sem ennyire mint téged! Szeretlek!
-Én is.-mosolyodott el,és az ő szemeiben is megjelentek a könnyek.
Kicsit eltoltam magamtól,hogy a szemébe tudjak nézni. Ő csak bámult rám,és láttam,hogy egyre több könny szökik a szemébe.
-Jaj de ciki..-fordult el tőlem,majd elkezdte törölgetni a könnyeit.
-Micsoda?-kérdeztem.
-Hogy itt bőgök elötted.. Nagyon gáz..
-Nem dehogy..-fogtam meg a kezét,majd magamhoz húztam. Karjaimat a nyakán pihentettem,ő meg a derekamnál fonta össze karját. Csak bámultuk egymást könnyes szemmel. Ha valaki látna most minket tuti hülyének nézne..... De senki sem tudja,hogy mi min mentünk át. Elmosolyodtam. Végre minden jól alakul... Justin is elvigyorodott majd közelebb húzódott hozzám. Ajkunk között 5 cm sem volt már. 


Éreztem,hogy a szívem egyre hevesebben ver,éreztem a hasamban a pillangókat. Csodálatos érzés volt a közelében lenni. Juju az ajkamra pillantott,majd közelíteni kezdett felé.. Én már be is csuktam a szemem,mert tudtam,hogy megfog csókolni.. De nem így történt. Mielött megcsókolhatott volna Mrs.Tüske rontott be a terembe. Nagyon dühös volt. Justinnal gyorsan elugrottunk egymástól.
-Mi a fenét kerestek itt ilyen későn gyerekek?!-kezdett el üvöltözni.
Justin zavartan rázta meg a haját,és zsebre vágta a kezét,majd a földet kezdte el bámulni,hogy nehogy meglássa a tanár,hogy ő éppen nevet ezen az egész szituáción. De nem sikerült ezt lepleznie.
-Bieber fiam,szerinted ez vicces?!-kiabált tovább.
Juju csöndben megrázta a fejét,ezzel jelezte azt,hogy nem.
-A szemembe nézzél,ha hozzám beszélsz!-dühöngött tovább.
-Nem vicces! Na!-nézett a tanár szemébe Juju.
Most nekem támadt nevethetnékem.
-Nem beszélhetsz így velem fiam! És most nyomás fel! Mindenki a saját szobájába!-mutogatott a tanár.
-Nem vagyok a fia.-motyogta Juju.
Ezen kuncogtam párat,majd gyorsan felsiettünk Justinnal.
-5 perc múlva talizzunk az én szobámnál.-súgta Juss a fülembe.
Én bólintottam,majd bementem a szobámba. Fél percenként nézegettem az órámra. De lassan telik az idő... Alvó barátnőimre néztem,(ezekbe nem tartozik bele Lucy) akik olyan mélyen aludtak,hogy még a sziréna sem keltené fel őket... Nagyol lassan,de eltelt az 5 perc,én meg gyorsan kisettenkedtem a szobából,és Juju szobája felé tartottam. Justin már várt rám. Ahogy megpillantott,szorosan magához ölelt.
-Annyira boldog vagyok.-suttogta a fülembe.
-Én is.-bújtam hozzá.
Az illata isteni volt.  Juju kicsit eltolt magától,majd a kezét az arcomra simította. Majd szeme az ajkamat kezdte pásztázni,amitől kicsit zavarba jöttem. Majd Juju  ajkával közelíteni kezdett az enyémhez... Tudtam,hogy mi következik. Ezért becsuktam a szemem,és vártam. Majd mikor éreztem az ajkát az enyémen,akkor visszacsókoltam. Ott smároltunk a folyosón a sötétben. Jó volt vele lenni. Újra megcsókolni. Tudtam,hogy most minden helyreállt. Végre együtt lehetünk.