21.rész: Fellépés 2/1

Nagyon álmos vagyok,mivel este egy szemhunyásnyit sem aludtam,Justin miatt. Szerencsére már meggyógyultam,ezért mehetek az iskolába. Kezdek beletörődni,hogy elvesztettem Jujut. Már csak az a kérdés,hogy most Rossal összejöjjek e vagy sem? Mivel Jussnak nem kellek ezért nem kell úgy döntésre jutnom,mivel Rossnak mindig tetszem. Majd eldől,hogy hogy lesz. A lényeg az,hogy hallgassak a szívemre. Hosszú sétálás után,megérkeztem a suliba. Szokásos termembe bementem,majd nem a padomhoz mentem,hanem Rosséhoz.
-Szia!-ültem le vele szemben.
-Oh szia Hannah!-kapta fel a fejét mosolyogva Ross.
-Izé...beszélni szeretnék veled.
-Velem? Miről?
-Hát most megbeszélhetnénk a csók témát...
Igen. Eldöntöttem. Rosst választom. 
-Tényleg?-mosolyodott el.
-Aha.-bólintottam.
-Tudod én azért csókoltalak meg,mert nagyon bejössz.. De te nem tudsz dönteni Justin és én köztem..
-Már döntöttem.
-Ó... és..hogyan?
-Téged választottalak.
-Engem?-mosolyodott el cukin.
 -Igen.-pirultam el.
-Jaj ne..-kapott hirtelen a fejéhez.
-Mi ne??-néztem rá értetlenül.
-Nagyon sajnálom...de én már összejöttem Amyvel.
-Amyvel????-tátottam el a szám.
-Igen..Sajnálom.. De te is bejössz..
-Hagyjuk inkább. Öhm..Hello..-gyorsan felpattantam a székről,majd a helyemre siettem. Hát ez ultra ciki volt.. Justin mellettem telefonozott. Inkább nem zavarom. Elsem hiszem,hogy Ross összejött Amyvel. Annyit tököltem,hogy elvesztettem Justint is meg Rosst is.. 
-Mi van már köszönni is lukszus?-rakta el a telóját Juss.
-Mi? Ja.. Nem...-dadogtam.
-Összejöttél Rossal?
-Tudod..
-Inkább ne is mond. Tudom,hogy igen.-szakított félbe.
-De...
-Nem érdekel!
-Jó...
Hirtelen Mrs. Tüske rontott be a terembe. Elég jó kedvűnek tűnt. Te jó ég mi történhetett??
-Sziasztok! Képzeljétek! Látta az előadásunkat egy híres színész! A nevét nem mondom,mert úgysem tudnátok,hogy ki az. De! Meghívott minket Los Angelesbe!-sipákolt a tanárnő.
-Jaj ne...-kezdte Conor.-Akkor is a Rómeó és Júlitát adjuk elő? Mert akkor beteget jelentek.
-Conor! Képzeld nem a Rómeót és Júliát fogjátok előadni! Hanem énekelni fogtok!-felelte Tüsi.
-Énekelni?? De én nem tudok énekelni...-kezdte Ben.
-Akkor valami mást csinálsz. Mondjuk verset olvasol...-mondta a tanárnő.
-Inkább bűvészkedek.-felelte a fiú.
-És a jó hír... Hogy ma indulunk! 1 óra múlva! Ne izguljatok nem ott alvós! Odamegyünk,fellépünk,majd jövünk haza!-folytatta Tüske.
-Akkor ma elmaradnak az órák??-állt fel diadalmasan Scott.-Menőőőő!
Az egész osztály éljenezni kezdett. Kivéve engem. Mert nekem teljesen máshol járt az agyam...

(1 óra múlva)

Már a kocsiban ültünk,és Los Angeles felé tartunk.Tüske összesen 12 kocsit bérelt ahova kettesével osztott be mindenkit. Engem Justinnal osztott be egy kocsiba,aminek nagyon örültem,mivel ki akarok vele békülni. Persze nem minden úgy ment ahogy én kigondoltam...
-Justin! Justin! Szólalj már meg!-bökdöstem. Kb már fél órája próbálok vele beszélgetni,de hozzám se szól.
Akkor meg kell valahogy nevettetnem. Először hülye fejeket kezdtem el vágni,de csak azt értem el vele,hogy Juju úgy nézett rám mint egy hibbantra. Ezért inkább ráhagytam.
-Meséltem már azt, a nyári élményemet,hogy mikor kicsi voltam beszorultam Olaszországban a wc-be, és elkezdtem sírni, az ottani olaszok meg nem tudták,hogy mért sírok,végül anyu elmagyarázta nekik,hogy nem tudok kijönni,végén meg kiderült,hogy csak elkellett fordítani a zárat.-mondtam neki.
Juss elmosolyodott,majd elfordult az ablak felé,hogy ne lássam,hogy mulatságosnak tartja a sztorimat. 
-Nevetsz?? Nevetsz??-próbáltam megnézni az arcát,de Juju folyton elfordította.-Hát jó.
Durcásan összefontam karjaim.
-Akkor addig nem hagylak békén míg meg nem szólalsz. Meséltem már azt,hogy..-kezdtem volna,de láttam,hogy Juss,bedugja a fülébe a fülhallgatót.- Nah nem! Nem hallgatsz zenét!
Mérgesen kitéptem a füléből a fülhallgatót.
-Szóval...-folytattam.-Lementem az udvarra és a kutya elcsórta a barackom,és berohant a házba.. Én utána másztam,a ház meg szétesett. Remélem most már nevetni fogsz merrt kifogytam a sztorikból.
De nem kellett attól tartanom,hogy nem fog nevetni. Mert mikor befejeztem a szövegelésemet,Juju már úgy nevetett,hogy még a szeme is könnyes volt.
-Ó szuper!-dőltem hátra a székben büszkén.
-Hihetetlen vagy.-nevetett Justin.
 -Te jó Isten! Justin megszólalt!-kaptam a kezem a szám elé.
Juss morcosan rám nézett,majd  elfordult tőlem.
-Miért vagy ilyen?-kérdeztem.
-Milyen?-kérdezett vissza,de még mindig nem nézett rám..
-Ilyen.
Nem felelt,ezért megfogtam a kezét. Juju értetlenül rám nézett,majd elhúzta a kezét.
-Ne fogd meg a kezem. Ross nem örülne neki.-forgatta a szemét.
-Justin! Én nem járok Rossal!-mondtam neki,egy kicsit nagyobb hangon mint kellett volna,mert a taxi sofőr hátranézett.
-Maradj már kussba!-szólt rám Juss.
-Jó..bocs..-morogtam.
-Kom nem jártok Rossal?-kérdezte.
-Ó most már kedvesebb vagy?-forgattam a szemem.
-Jólvan bocsánat. Nem akartam bunkó lenni.-nézett rám boci szemekkel Juju.
-Nem járok Rossal.-feleltem az előző kérdésére.
-Akkor jó.-vigyorodott el.
  Nem feleltem semmit,csak bambultam.
-Tudtam én,hogy te nem vagy olyan.-simította a kezét a kézfejemre. Kicsit elpirultam,majd Jujura pillantottam,aki engem bámult. Zavartan kaptam el a fejem.
-Mindig is ezt szerettem benned.-folytatta Juss.-Tudtam,hogy te sohasem járnál Rossal.
Idegesen fürkésztem a padlót. 
-Mi az?-kérdezte Justin.
-Semmi.-feleltem. Nem akartam elmondani neki,hogy igazából majdnem jártam Rossal,csak ő már Amyvel volt együtt..
-Szeretlek.-mosolygott rám Juss.- Hallod??
Persze,hogy hallom... De most erre mit mondjak? Annyira nem értek semmit sem. Meg annyira szégyenlem magam..
-Nem mondasz semmit sem?-kérdezte Juju.-Nem?? Hát akkor nem...
Nagyot nyeltem.. Te jó ég.. Ha kiderül,hogy én Rossal összeakartam jönni,Juss sohasem fogja ezt megbocsájtani nekem.
-Tudom ám,hogy mért csinálod ezt!-nevetett Juss.-Visszaadod azt amit,én csináltam eddig! Jó,megérdemeltem de most már mondj valamit!
Örökre meg fog utálni,és összetörik a szíve... Nem mondhatom el neki... De egyszer úgy is ráfog jönni. Jajj annyira félek..
-Legalább nézz rám!-ült közelebb Juju.-Ne csináld már!
Jaj most mit tegyek? Ha rá nézek látni fogja rajtam,hogy valami nagyon nyomaszt,és akkor rákérdezz,de akkor nem tudok mit mondani... Jaj ettől a sok idegeskedéstől hányingerem lett... 
-Hannah!-simította Juss, az egyik hajtincsemet a fülem mögé.
Jaj mindjárt kitaccsolok! 
-Álljunk meg!-szóltam a sofőrnek,aki készségesen az út mellé húzódott. Gyorsan kiugrottam a kocsiból,majd odarohantam az egyik bokorhoz,majd ráhánytam. Közben mögém érkezett Juss is.
-Jaj szegénykém!-fogta össze a hajam Juju,hogy nehogy lehányjam azt is.-Mért nem szóltál,hogy rosszul vagy?
Nagyokat lélegeztem,közben még párat hánytam. 
-Jólvan,nincs semmi baj. -simogatta a hátam Juss.-Mindjárt jobb lesz.
Hihetetlen,hogy hogy törődik velem. Annyira aranyos. Hálás lehetek neki. Mikor jobban lettem, vettem még pár mély levegőt,majd megöleltem Justint.
-Jobban vagy már?-mosolygott rám.
-Ühüm.-feleltem.
-Jólvan,gyere.
Beültünk a kocsiba,majd újra elindultunk. Juju adott vizet,azzal a paranccsal,hogy igyak belőle,mert most nincs bennem folyadék. Ezért ittam pár kortyot,majd bevettem egy rágót,hogy ne hányás szagú legyen a leheletem. Az út többi részét,zenehallgatással töltöttem. Be is aludtam.
-Hannah! Hannah!-ébresztgetett Juss.-Megérkeztünk!
Lassan nyitogattam a szemeimet. Juju a karomat simogatta. Egy halvány mosolyt küldtem felé,majd összeszedtem a cuccaimat,és kiszálltam,Justinnal együtt a kocsiból. Elindultunk a többiekhez,akik már a stúdió elötti lépcsőn ücsörögtek.
-Helló.-ültem le Mary és Conor mellé.
-Szia!-köszöntek egyszerre.
-Oké,ez félelmetes volt. Ne csináljátok mégegyszer.
Bólintottak. 
-Maryvel csodálatos volt az út.-mosolygott Conor.
-Miért?-kérdeztem kíváncsian.
-Áhh folyamat smároltunk.-vigyorgott Mary.-És mesélj! Neked milyen volt az utad Jussal?
-Jaj..-sóhajtottam.-Elég annyi,hogy taccsoltam?
-Úúúú-fintorgott Conor.-Undorító.
-Ezt mondtad volna akkor is ha én hánytam volna?-kérdezte Mary.
-Nem....-védekezett a fiú.-Csak... izé.. 
-Á szóval nem segítettél volna?!-állt fel dühösen a barátnőm.-Szép mondhatom!
-De nem...-állt fel Conor is.
-Nem érdekel!
-Srácok...Ezen nehogy össze vesszetek..-kezdtem én is.-Inkább váltsunk témát... Mondjuk beszéljünk a csillámfaszlámákról.. Tudtátok,hogy fent van yutubon a hangja??
-Komolyan azt gondoltad,hogy a lányokat csak smárolni lehet meg baszni?! Hát nagyon tévedtél! Képzeld nekünk is szükségünk van a gondoskodásra!-üvöltözött Mary.
-De én nem is akartam veled lefeküdni!-kezdte Conor.
-Hagyjátok már abba!-vettem feljebb a hangom.
-Kuss!-üvöltött rám mind kettő.
-Igen? Hát jó! Szedjétek szét egymást!-sértődtem be,majd odasétáltam Cilihez.
-Figyelem! Fél óra múlva kezdünk! Mindenki menjen a színpad mögé!-kiáltotta Tüsi.
Mindenki nagy izgalommal sietett a színpad mögé. Persze páran lökdösődtek,azokat persze jól visszalöktem,úgy,hogy majdnem elestek. Ilyenkor jót röhögtem rajtuk. Mikor mindenki már a színpad mögött tolongott,akkor megjelent megint Tüske.
-Gyerekek! 5 perc múlva kezdés!  Az első fellépő Ross Lynch lesz! Készüljön!-kiáltotta Mrs.Tüske.
Ross bólintott majd idegesen,odajött hozzám.
-Öhm.. Szia.-mosolygott rám.
-Szia.-köszöntem.
-Nagyon ideges vagyok..
-Nem kell. Menni fog. Énekelni fogsz?
-Igen.
-2 perc!-szólt Tüske.
-Öhm akkor...-dadogta Ross.
-Sok sikert.-mosolyogtam rá.
-Köszi!-ölelt meg.
Nem sokárra  be is mondták Ross nevét,ő meg kisétált a színpadra,és elkezdett énekelni.
-A következő fellépő Hannah lesz!-jött oda hozzánk Tüske.
-Micsoda? Én?? De én..ja ne..-tördeltem idegesen a kezem.
Ross befejezte a dalát. És bemondták az én nevemet. Nem megy!!! Idegesen rohantam az öltöző felé,de Justin megállított.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Nem megy!-tördeltem a kezem.-Félek!
-De a kiránduláson is ment!
-De ott nem voltak ennyien! És ott ismertem mindenkit! Nem megy!
-Menni fog!-fogta meg a kezem.
-Justin! Úgy félek!-öleltem meg.

-Hannah Ros! Hol a fenében vagy már?!-üvöltözött Tüsi.
-Gyere!-fogta meg a kezem,Justin.-Kijövök veled.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá hálásan.
Kimentünk a színpadra. Juss odasétált a szintetizátorhoz. Majd rámpillantott én meg bólintottam. Elkezdte a dal ritmusát játszani,én meg elkezdtem énekelni az en mi mundot.
A dal végére elmúlt minden félelmem. Nagyon jól éreztem magam a színpadon. Mikor végeztem a dallal,gyorsan lesiettem,majd megnéztem Justint ahogy ő is elénekli a saját számát,méghozzá a love met. Mikor ő is végzett odarohant hozzám.
-Nagyszerű voltál.-mosolyogtam rá.
-Te is. -mosolygott Juss  is.
-Köszi,hogy kiálltál velem. Nem hittem volna,hogy képes leszek rá,ennyi ember elött énekelni. 
-Én képes vagyok mindenre.....mikor velem vagy.-jött közelebb hozzám.
Teljesen elpirultam. Juss két karját átfonta a derekam körül,majd magához húzott. Puha ajkát az enyémre tapasztotta. Már annyira hiányzott a csókja... Kb 2 perc múlva a levegő hiánya miatt szakadtunk el egymástól. Csak bámultunk egymás szemébe. Ezt a csodálatos pillanatot Ross zavarta meg.
-Hannah!-rohant hozzám,ezzel ellökve tőlem Justint.-Képzeld szakítottam Amyvel,azért,hogy együtt legyünk!
-Szakítottál?-néztem rá értetlenkedve.
-Igen,mivel összeakartál velem jönni,ezért szakítottam vele,és így együtt lehetünk!-ölelt meg.
Elsápadtam. Ross válla mögül Jussra pillantottam,aki ledöbbenten bámul minket. Éreztem,hogy megfogja tudni az igazat. És most tessék.. Megtudta... Most tuti megutált örökre.... Tuti csalódott bennem,hisz a kocsiban pont erről beszélt,hogy örül,hogy én nem vagyok olyan mint a többi lány... De hisz nem is vagyok olyan! De ezt,hogy magyarázzam meg neki??? Sehogy. Hannah bele kell törődnöd,hogy elvesztetted Justint. Nem mára,nem holnapra,nem hetekre,nem hónapokra,hanem ÖRÖKRE.