22.rész: Fellépés 2/2

Elsápadtam. Ross válla mögül Jussra pillantottam,aki ledöbbenten bámul minket. Éreztem,hogy megfogja tudni az igazat. És most tessék.. Megtudta... Most tuti megutált örökre.... Tuti csalódott bennem,hisz a kocsiban pont erről beszélt,hogy örül,hogy én nem vagyok olyan mint a többi lány... De hisz nem is vagyok olyan! De ezt,hogy magyarázzam meg neki??? Sehogy. Hannah bele kell törődnöd,hogy elvesztetted Justint. Nem mára,nem holnapra,nem hetekre,nem hónapokra,hanem ÖRÖKRE.

Juss szó nélkül elviharzott a helyszínről. Ezt nem hagyhatom ennyiben. 

-Sajnálom,de én már nem akarok veled járni.-toltam el magamtól Rosst.

-Micsoda?-nézett rám értetlenkedve.

-Sajnálom. De ez van.-mondtam,majd Justin után rohantam.

-Juss!-kiáltottam oda neki,de ő nem fordult meg.-Jó nem érdekel! Most nem fogom hagyni,hogy megint összeveszünk! Hallgass meg!

Juju megállt,meg egy lenéző pillantást vetett rám. Karjait összefonta,és várta,hogy mondjak valamit.

Megértem,hogy most mért néz így rám.. Szerintem már nagyon elege van belőlem..

-Jól van... Szóval..-kezdtem a mondandómba.

-Már bocs. De nem gondolod,hogy szánalmas az amit csinálsz?-vágott bele a szavamba Juss.-Minden sráccal kikezdesz. Esküszöm,letagadom,hogy ismerlek,és,hogy volt anno közöttünk még valami.

Nagyon fájtak Justin szavai. Még sosem volt hozzám ilyen goromba és rideg.

-Félreérted! Elegem van!-akadtam ki.

-Még neked van eleged?!-nézett rám dühösen.-Akkor én most mit mondjak?!

-Hallgass meg bazdmeg!-vettem feljebb a hangerőt.

-Ne beszélj így velem!-kiabált ő is.

-Úgy beszélek ahogy akarok!

-Állítsd le magad!

Elhallgattam. Jobb lesz ha kedvesebb hangon szólok hozzá,mer így nem fogok előrébb jutni.

-Visszautasítottam Rosst.-kezdtem bele a mondandómba.

-Óh... Most sajnálkoznom kéne?-fintorgott Juss.

-Mikor ilyen fejet vágsz,nagyon csúnya vagy.-mondtam neki flegmán.-Kérlek had mondjam végig amit mondani szeretnék.

Juss gondolkodóba esett,majd bólintott.

-Huh. Rendben.-könnyebültem meg.-Szóval.. Lehet,hogy most egy ribancnak tartasz,és nagyon utálsz,de..

-Mi?-vágott közbe Juju.-Nem tartalak ribancnak. És utálni sem utállak. Csak csalódtam. Megint.

-Figyelj... elmondom,hogy  mi történt. Mikor összevesztünk,már nem is tudom,hogy min,akkor annyira magam alatt voltam,hogy nem tudtam,hogy mit tegyek. Beletörődtem,hogy elvesztettelek. És elakartalak felejteni. Ezért mentem Rosshoz. De Ross közölte velem,hogy ő már Amyvel jár. Majd mikor a kocsiban olyan szép dolgokat mondtál nekem,lelkiismeret furdalásom lett. Rá kellett jönnöm,hogy nem tudok nélküled élni. És minden jól alakult,te megcsókoltál,és el sem tudod hinni,hogy mennyire boldoggá tettél. De aztán jött Ross és mindent elrontott.-magyaráztam és közben Jussra pillantottam aki figyelmesen hallgatott és bólogatott,ezzel adta tudtomra,hogy érti amit mondok.

 Már nem nézett gyűlölettel rám,amitől megkönnyebbültem.

-Mikor elrohantál..-folytattam.-Rosst elég durván visszautasítottam. Akkor döntöttem el,hogy nem fogom hagyni,hogy mi köztünk vége legyen mindennek. Mivel te jelented nekem a világot és..

Nem tudtam befejezni a mondatom,mert Juss az ajkát az enyémre tapasztotta. Ahogy játszadoztunk a nyelveinkkel,éreztem,hogy Justin sohasem csókolt még ilyen érzelmekkel. Mikor abbaakartam hagyni a csókolózást,Juju határozottan magára rántott és nem engedett el. Tovább falta ajkaimat,én meg elkezdtem röhögni. Sosem volt még ilyen hosszú, és érzelmes csókolózásunk,de ez nekem nagyon tetszett. Mikor már fogytán volt a levegőm,elváltam Jusstól. Juju rám mosolygott,én meg a fejemet a mellkasán pihentettem. Justin közben simogatott. Istenem így simán el tudnék aludni.

-Sajnálom,hogy ha durván viselkedtem veled,és,hogy nem hallgattalak meg.-súgta a fülembe.

-Nem voltál annyira durva.-bújtam hozzá.-Csak ne hagyj el.

-Nem foglak.-puszilt meg.-Hé! Mit szólnál hozzá,ha ma nálam aludnál?

-Nálad? De apa...

-Mond azt neki,hogy az egyik barátnődnél alszol.

-És ha felhívja a szüleit?

-Mond azt,hogy az új lánynál. Annak nem tudja a telefonszámát.

-Jól van. Megpróbálom.

-De ha nem akarsz..

-Persze,hogy akarok!-vágtam a szavába,amin elmosolyodott.-De Pattie nem lesz haragos?

-Viccelsz?-nevetett Juju.-Imád téged anya!

-Jaj ennek örülök! Akkor megkérdezem otthon! Addig megvársz a házunk elött?

-Megvárhatlak.-mosolygott rám.

-Jeeeeeeee!-ugráltam.

-Jól van nyughass!-karolt át nevetve Juss.-Végén hibbantnak néznek!

-Hééé...-bigyesztettem le az ajkaimat.

-Csak hülyéskedek!-csókolt meg.

-Na azért!-nevettem el magam.

(Házunk elött)

-Akkor elbújsz a ház mögé,és megvársz itt oké?-súgtam Jussnak.

-Vettem főnök!-tartotta a homlokához a kezét.

-Na ne hülyéskedj!-nevettem el magam.

-Igenis főnök!-nevetett Juss is.

Játékosan megütöttem a fejét,majd bementem a házba. Meglepetésemre az egész lakás kongott az ürességtől. Nincsenek itthon? Ez furcsa.. De a jó hír az,hogy Juju így bejöhet. Gyorsan kinyitottam a hátsó ablakot.

-Hé Juss! Bejöhetsz! Nincs itthon senki sem!-szóltam ki neki.

-Biztos?-jött oda az ablakhoz.-Nehogy a végén az apád fejbe üssön egy serpenyővel...

-Biztos!-nevettem el magam.

Juju megkönnyebbülten felsóhajtott,majd besietett a házba. Ahogy belépett,Lucky rohamozta le. Össze-vissza nyaldosta Justint,aki nevetve simogatta meg. 

-Figyeld Hannah! Ő Batman!-nevetett Juss,majd a kutya két mancsát felemelte.

-Hát nagyon nem!-nevettem el magam.

-Ne rontsd  el az  álmait!-kacagott kisfiúsan Juss.-Soha ne mond,hogy Soha!

-Mi?-néztem rá értetlenül.

-Én mindig ezt mondom másoknak.

-Tényleg? Nagyon jó szöveg.

Juju elmosolyodott.

-Akkor találtam ki,mikor nagyon összevesztünk. Akkor azt hittem,hogy soha többé nem leszel már az enyém. Nagyon szomorú voltam. De aztán mégis kibékültünk. És akkor mondtam magamnak,hogy Soha ne mond,hogy Soha.

-Ez..nagyon aranyos...-mosolyodtam el.

Hirtelen a bejárati ajtó csapódása vetett véget a beszélgetésünknek. Mind ketten lefagytunk. Ijedten néztünk egymásra. Juss óvatosan hátranézett. Eszméletlenül cuki volt !♥

-Szia Hannah!-jött ki a konyhába anya,majd Jussra terelődött a figyelme.-Mit keres itt...

-Anya! Megtudom magyarázni!-kezdtem.

-Csókolom...-köszönt Juju.

-Helló Justin.-köszönt vissza anya.-Mi járatban vagy?

-Én csak... hazakísértem Hannaht.-felelte Justin.

-Tényleg? Ez nagyon kedves tőled.-mosolyodott el anyu,amin nagyon meglepődtem.

-Szívesen haza kísérem mindig.-mosolygott Juss is.

-Milyen rendes vagy. Nem tudom,hogy mi baja van a férjemnek veled. Az apád volt ilyen gyilkolós nem te.-rakosgatta anya a hűtőbe a bevásárolt cuccokat.-És még valami. Találkoztam Justin, az anyukáddal.

-Az anyukámmal?-csodálkozott a fiú.-Hogy-hogy?

-Ó hát a boltban összefutottam vele. Nagyon aranyos kis nő.

-Köszönöm.-mosolyodott el Justin.

-Anyu! Lenne egy kérdésem!-fordultam anya felé.

-Igen? Hallgatlak.-pakolt tovább anya.

-Ott aludhatok Justinnál?

-Justinnál?-nézett furin rám.

-Aha.

-Hát... ha Pattienek nincs a terhére. -mosolyodott el anyu.

-Nincs! Anyu nagyon szereti Hannaht!-vigyorgott Justin.

-Akkor rendben.-egyezett bele anyu.

-Köszi anyu!!-öleltem meg.-Megyek és gyors összepakolok!

Gyorsan felrohantam az emeletre. Nagyon örültem annak,hogy anyának szimpatikus Justin. Gyorsan kitártam  a szekrényem,és beledobáltam a ruháimat a táskámba. Nem akartam sokat  vacakolni a pakolással. Fél óra múlva el is készültem,és boldogan szökdeltem le anyuhoz és Justinhoz. Ők nagyban beszélgettek valami vicces dologról,és alig vették észre,hogy közben én is megérkeztem.

-Na kész vagy? Mehetünk?-mosolyodott el Juss.

-Igen!-jelentettem ki boldogan.

-Rendben! Jó szórakozást! Sziasztok!-köszönt el tőlünk anyu.

-Szia anyu! Ja és ne szólj apának!-figyelmeztettem anyát.

-Nem szólok!

-Csókolom Mrs.Ros!-köszönt el Justin,majd elindultunk Jujuékhoz.

Út közben Juss megfogta a kezem,és összekulcsolta ujjainkat. Nagyon sötét volt,és én egy kicsit féltem is,de tudtam,hogy itt van mellettem Juss,és ez megnyugtatott.

-Jó,hogy vagy nekem.-mondtam neki.

-Én is örülök,hogy itt vagy nekem.-puszilt meg.

Ahogy haladtunk a sötét utcán,egy csöves közeledett felénk. Elég ijesztően nézett ki,főleg,hogy motyogott valamit magában.

-Justin én félek.-szorítottam meg a kezét.

-Nem kell. Itt vagyok.-mosolygott rám.

Egyre közeledtünk a csöveshez. 

-Menjünk át a másik oldalra..Kérlek...-suttogtam idegesen Jujunak.

-Nyugi már! Ne idegeskedj!-nevetett fel Juss.

-Basszus én nagyon félek.. Ez nem vicces..

-Nem bízol bennem?-nézett rám egy kicsit sértődötten.

-De csak félek. Ha ránk támadna nem hinném,hogy nem sérülnénk meg..

-Ezzel arra célzol,hogy nem tudok verekedni?-nézett rám durcásan.

-Nem..csak..Basszus ez felénk jön...-mutattam a csövesre aki egyenesen felénk tartott. Már fél méter sem volt köztünk,mikor hirtelen összesett a csöves elöttünk.

-ÁÁÁÁÁ!-sikoltottam fel.

-Ez kidőlt.-állapította meg Juju.

-Te ebből ömlik a vér..-néztem meg a palit.-Valaki lelőtte..

-Nem tudom..-nézett rám bizonytalanul Juss.

A sötét csendes utcában,hirtelen megjelent 5 kigyúrt pasi. Mindegyiknek fegyver volt a kezében.

-Én viszont biztos vagyok benne.-mutattam a férfiakra.

-Bazdmeg.-morogta Juju.

-Tűnjünk innen!-kiáltottam,majd futni kezdtünk. A kigyúrt pasik rohantak utánunk.

-Soha többé nem megyek este egy ilyen kihalt utcán!-kiáltottam Jujunak rohanás közben.

-Nincs semmi baj! Csak ne szakadjunk el egymástól!-kiáltott vissza.-Ezt a házat kerüljük meg!

-Oké!-feleltem,majd elindultam jobbra. Már kezdtem fáradni.

Mikor kiértem a ház másik végére megálltam.

-Justin innen merre?-fordultam meg,de Jusst sehol sem láttam.-Jus...Justin?

Elkezdtem pánikolni. Fenébe is... Most mit csináljak? Nem tudom,hogy merre kell menni.. Gyorsan előkaptam a telóm,és hívni kezdtem Justint. Nem kellett sokat várjak,mert 2 csörgés után fel vette.

-Justin!-kiáltottam bele.

-Hannah,hol a picsában vagy?! Mondtam,hogy ne váljunk szét!-szólt vissza ingerülten Juju.

-Ne velem üvöltözzél ok?!-mérgelődtem én is.

Hirtelen egy izmos kéz,kikapta a kezemből a telefont. Megfordultam és az egyik izomaggyal találtam szembe magam.

-Nincs. Többé. Telefon.-tagolta a szavakat.

-Hannah? Haló? Haló??-hallatszott még Juju hangja a telóból,de az izomagy összeroppantotta a telómat a kezében.  Hirtelen megismertem. Megismertem a pasit. Hisz ez a kiskori szerelmem volt..  Jasen... Hogy megváltozott! De az arca az mindig a régi.

-Jasen?-szólítottam meg.

-Hm?? Ki vagy? És honnan tudod a nevem?-nézett rám kíváncsian.

-Én vagyok az Hannah! Tudod az ovodából...-kuncogtam.

-Hannah?-nézett meg jobban,majd az arcára egy halvány mosoly húzódott.-Tényleg te vagy az?

-Ühüm..

-Hogy megváltoztál! Hihetetlen! Hú nagyon dögös lettél!-tette zsebre a fegyverét.

-Öhm.. Köszi.-kuncogtam.-Te meg izmos lettél. Pedig oviban kis vézna gyerek voltál. És amúgy mi történt veled? 

-Ezt,hogy érted?

-Hát,hogy itt gyilkolsz...

-Jah.. Hát nem tudom.. Meghaltak a szüleim.. És aztán minden jött magától..

-Meghaltak?? Na neee.-tátottam el a szám.-Pedig mennyire szerettem a szüleid..

-Igen azt tudom.-nevette el magát.-Figyelj,nekem most mennem kell...

-Persze menj csak. Jó volt újra látni.

-Szint úgy. Remélem azért még találkozunk.-nyomott egy puszit az arcomra.-Szia Hannah!

-Helló Jasen!

Mosolyogva figyeltem ahogy elrohan,és elnyeli a sötétség. Hihetetlen. Hogy megváltozott!

-Hannah!-rohant felém egy árny.

Ahogy közeledett megláttam,hogy Justin rohan felém.

-Jól vagy??-ölelt meg.

-Persze.-öleltem vissza.

-Bocs,ha egy kicsit bunkó voltam a telefonba,csak tudod,nagyon aggódtam miattad.

-Semmi baj.-adta neki egy szájra puszit.-Megyünk akkor hozzátok?

-Ühüm. Amúgy az rosszul esett,hogy nem bíztál bennem.

-De bíztam.-fogtam meg a kezét.-De azért féltem nagyon.

-Mind egy.-felelte durcásan.

Jaj,hogy milyen kis dolgokon tud ez a gyerek pukkadni! Hihetetlen.

Hamarosan meg is érkeztünk Jujuékhoz. Jázmin már aludt,Pattie meg nagyon boldog volt,hogy eljöttem hozzájuk. Nagyon szimpatikus nekem ez a Pattie. Szerencsés ez a Justin. Kicsit még beszélgettünk lent Pattievel,majd felmentünk Justinnal, a szobájába. Fáradtam dőltem le az ágyra.

-Kimerültél?-ült le mellém Juju.

-Ühüm.-feleltem halkan.

-Én is.-hajolt fölém,majd adott egy puszit a számra.

-Olyan aranyos vagy.-mosolyodtam el.

Justin elpirult,majd felállt és elkezdte lehúzni a pólóját. Én áhítattal figyeltem az eseményeket.

-Menj ki. Leszeretnék vetkőzni.-vigyorgott rám Juss.

 -Öhm..ja oké..-álltam fel,majd épp nyitni akartam az ajtót,de Juss vissza húzott.

-Csak vicceltem. Maradj bent nyugodtan. Elötted nem vagyok szégyenlős.-pirult el,majd megcsókolt. Ez nem nyelves csók volt hanem sima. De ez is teljesen elkábított. "Elötted nem vagyok szégyenlős." Ez a mondat benne maradt a fejembe. De aranyos! Juss gyorsan lekapta magáról a pólóját. Nem volt semmi érdekes a felső testében,mert nem volt rajta semmi kocka sem izom. Kis vékony testalkata volt. Teljesen elolvadtam. Juss elmosolyodott mert látta,hogy mennyire tetszik a látvány. Odasétált hozzám,és legugolt elém,és megcsókolt. Azonnal vissza csókoltam. Ledőltem az ágyra,ő meg rám dőlt. Mohón faltuk egymást ajkát,az sem érdekelt minket,hogy ha valaki ránk nyit. 
-Öhm..Bocsi..-nyitott be Pattie.-Kölcsönkérhetném egy kicsit Justint?
-Persze.-vigyorogtam.
Juss leszállt rólam,majd kisétált Pattievel a folyosóra. Egyedül maradtam a szobába. Most néztem meg legjobban Juju szobáját. Nincs valami nagy rend xD. Az íróasztalát kezdtem el tanulmányozni. Volt ott egy kép,ahol Justin épp Jázminnal van.

  Ez most készülhetett pár napja. Elmosolyodtam. Ahoz képest,hogy Jázmin,más apától származik,Justin ugyanannyira szereti,mintha az egész testvére lenne. Annyira elmerültem,a képe tanulmányozásában,hogy észre sem vettem,hogy Justin visszajött. Nem volt valami jó kedve. 
-Hé! Mi a baj!-mentem oda hozzá. 
-Semmi. Nem lényeg.-mosolygott rám.
-Hát ha nem akarod elmondani,akkor nem erőltetem.
-Köszi. Majd elmondom este...
-Öhm.. oké..
Nem értettem,hogy mi történhetett. Kicsit agasztott a dolog. De bízok Justinban. Úgy is elmondja.
-Én letusolok.-álltam fel.
-Jó. Jövök én is.-állt fel Juss is.
-Én úgy gondoltam,hogy egyedül..
-Persze azzal a Tommal együtt fürödtetek...-morgolódott.
-Tomot több ideje ismertem. Nála már többször ott aludtam.
-Jólvan,jólvan értem.-durcázott Juss.-Nah de akkor siess.
-Oke.-nevettem el magam,majd beindultam a fürdőszobába. Nem zártam be az ajtót,mert nem hinném,hogy bárki is benyitna. Gyorsan levetkőztem,majd beálltam a tus alá,majd megengedtem a langyos vizet. Justin "parancsára" hamar letusoltam. Épp kiakartam lépni,a tusolóból,mikor Justin váratlanul benyitott.
-Szent ég!-sikoltottam,majd magam elé kaptam a törölközőt.
-Jólvan,Jólvan,bocsi!-kapta Juss a kezét,a szeme elé.-Csak fogat akartam mosni..
-Menj ki!-mutogattam az ajtó felé.
-Oké,nyugi! Megyek már!-mondta Juju,majd kisietett a fürdőszobából.   
Nagyokat lélegeztem,majd kiléptem a tusolókabinból,majd megtöröltem vizes testem. Magamra kaptam a pizsamámat,majd fogat mostam,és íme elkészültem. Kiléptem a fürdőszobából,és Justin szobája felé vettem az utam.
-Jó sokáig tusolsz.-vigyorgott rám Juju,mikor beléptem a szobájába.
-Haha.-dobtam a fejére a törölközőm.-Nagyon vicces vagy.
-Nah most én megyek tusolni. Itt az órám.-nyomta a kezembe.-Mérd rajta az időt. Figyeld meg,hogy 8 perc alatt itt leszek. Várj.. Most indítsd a stoppert!
-Oké..-mondtam,de már akkor Juss a fürdőben volt. Megnyomtam a stoppert,majd vártam,hogy az én kis dilisem visszajöjjön. Már fél álomba voltam,mikor Juju idegesen rázogatott.
-Wá! Mi van!-ültem fel hirtelen az ágyon.
-Jaj nem nyomtad le? Jaj te..-vette fel mellőlem az órát.-9 perc. Tök jó vagyok.
-De te 8-at mondtál..-nevettem el magam.
-De te nem nyomtad le időben.
-Persze Mr. Bieber. Ez is az én hibám.-forgattam a szemem.
-Mesélj a dillemádról szépségem.-változtatta el a hangját Juju,és közben egy hülye pózt vett fel,amin jót nevettem.

        -Kezdjük ott,hogy egy hülyével lettem össze zárva.-nyújtottam rá a nyelvem. 
-Asszondod,hogy hülye vagyok???-mászott rám Juju.
-Igen azt.-nevettem.
-Hogy merészeled??-kezdett el csikizni.
-Segítség! Megtámadtak!-nevettem.-Fenébe Justin! Hagyd abba! Nagyon csikis vagyok!
-Akkor vond vissza!-hajolt fölém.
-Jó,jó visszavonom!-mondtam már szinte üvöltve. Juss győzedelmesen leszállt rólam,én meg gyorsan felültem,és a hasamat kezdtem el fogni,mivel annyira nevettem,hogy megfájdult. De hamar jobban lettem,így visszavághattam Justinnak. Most én ugrottam rá.
-Megszivattalak! Nem vonom vissza!-nevettem,és most én kezdtem el csikizni.
-Nem vagyok csikis.-jelentette ki határozottan Juju.
-Ó tényleg?-kezdtem el csikizni a talpát,amire elkezdett kuncogni,majd kitört belőle a nevetés.
-Hagyd abba! Hagyd már abba!-nevetgélt alattam.
-Dehogy hagyom!-nevettem gonoszan.
Juss elhúzta a kezemtől a lábát,majd lelökött magáról,így ő kerekedett főlém. Most ő kezdett el csikizni,de én nem hagytam. Ajkamat az övére tapasztottam. Nem kellett sokat várjak,Justin azonnal vissza csókolt. 
-Kis gonosz.-nézett rám sunyin Juju.
-Miért?-bigyesztettem le ajkaim.
-Direkt lesmárolsz,hogy ne tudjalak csikizni.-nevette el magát.
-Hát azt jobban élvezem mint a csikizést.-nevettem én is.
Juju vette a célzást,ezért leszállt rólam,majd még adott egy puszit a számra.
-Nézünk filmet?-kérdezte Juss.
-Este 10-kor?-néztem rá álmosan.
-Ühüm. Mondjuk.. horror?
-Soha!-jelentettem ki.-Nézzük meg a kutyaszállót.
-Jólvan. Még szerencse,hogy az meg van.-kacsintott rám,majd berakta a filmet.
Imádtam ezt a filmet. Kb a felénél jártunk,De éJuss bealudt. Elég vicces volt,mert a szája tátva maradt.     Rám jött a röhögőgörcs. Olyan aranyos! Odasettenkedtem hozzá. Jó mélyen alszik... Előkotortam a rúzsomat a táskámból,majd raktam belőle a számra. Még egyszer rápillantottam Jujura,aki olyan édesen szuszogott,hogy legszivesebben odabújtam volna hozzá. De akkor elvész a tervem. Óvatosan Juss fölé hajoltam,majd egy nagy puszit nyomtam az arcára,így ott maradt rajta a rúzs folt. Majd hamar vissza rohantam a fotelembe,és úgy tettem mintha aludnék. Azért résnyire nyitva volt a szemem. Justin nyöszörgött párat,majd nagyot ásított. Utána a szemeit rajtam pihentette,majd felállt és elindult felém. Gyorsan becsuktam a szemem teljesen.
--Ez bealudt.-hallottam Justin hangját.-De cuki.
Elnevette magát. Éreztem,ahogy a kezét,végigsimítja az arcomon. Oké itt az ideje,hogy úgy tegyek mintha csak most kelnék fel. Óvatosan nyitogatni kezdtem a szemeim,majd Juju arcára pillantottam. Igen még mindig ott a rúzs folt. Oké akkor a terv indul.
-Szia.-mosolygott rám Juss.-Látom bealudtál.
-Ühüm. Az lehet.-mosolyogtam én is.-Hé..Mi az a rúzsfolt az arcodon?
-Milyen rúzsfolt?-nézett rám értetlenkedve,majd a tükör elé sétált.-Ez..Mi ez?
-Én is ezt kérdezem tőled. Ahogy bealudtam máris egy másik csajjal voltál?!-vettem feljebb a hangom. Komolyan. Elmehetnék szinésznőnek. :D
-Mi? Dehogy!-tiltakozott Juss.
-Akkor mivel magyarázod a rúzs foltot?!
-Várjunk csak..-nézett az ajkamra Juss.-Csak nem rúzsos a szád?
-Nem dehogy..-nevettem fel kínosan. Francba. Elfelejtettem letörölni.
-Csak viccelődtél. Te rúzsoztál össze.
-Jó igen,én voltam. De tök vicces volt!-nevettem.
-Nem,nem volt az.-felelte Juju mogorván.-Ilyennel nem kéne játszadoznod. Nem volt vicces!
-Jólvan,nyugi már..-forgattam a szemem.-Nem igaz,hogy veled nem lehet szórakozni.
-De lehet,de nem ilyennel.-felelte,majd kikapcsolta a tv-t,és ledőlt az ágyra.
-Azt hittem,hogy tök poén lesz. De úgy látszik,hogy te az ilyeneken nem tudsz nevetni...
-Aludnék.-morogta.
-Jólvan akkor meg sem szólalok!-kapcsoltam le a villanyt,majd lefeküdtem mellé. De azért megvolt közöttünk a kellő távolság. Hihetetlen,hogy ilyen kis dolgokon is betud sértődni.. Már félálomban voltam,mikor éreztem,hogy Justin odabújik hozzám,majd átkarol. Óvatosan felé fordultam.
-Te még ébren vagy?-kérdezte Juju.
-Ühüm.-feleltem.-És amúgy akkor elmondod azt a fontos dolgot?
-Ja...igen..-ült fel.
-Mi a baj?-ültem fel én is.
-Hannah..-vett egy mély levegőt.
-Igen?
-Elfogok költözni Londonba.-felelte halkan.