23.rész: Broken Heart

-Mi a baj?-ültem fel én is.
-Hannah..-vett egy mély levegőt.
-Igen?
-Elfogok költözni Londonba.-felelte halkan.

-Tessék?-döbbentem le.

-Igen... Mikor anya kihívott a szobából,akkor mondta el..

-De megígérted,hogy örökre velem maradsz!-álltam fel csalódottan.

-Tudom,és én nem így akartam,hidd el!-állt fel ő is.

-Ha te igazán velem akarnál maradni,küzdenél,hogy ne menjetek el!

-Ez nem ilyen egyszerű!

-Nem?! Hát tudod mit?! Isten veled Justin!-vágtam hozzá a szavakat,majd kirohantam az erkélyre,és gyorsan lemásztam. Ahogy földet értem,dühösen vágtam neki a sötét utcának.

-Hannah!-rohant utánam Juss.

-Kopj le Justin!-löktem el magamtól.

-Jó! Lekopok! De akkor sem engedem,hogy egyedül menj haza ilyen későn!

-Te ne velem foglalkozz! Hanem a holnapi utazásoddal! És ne kövess!-hagytam faképnél a fiút. Mikor már 5 lépést megtettem,hátrafordultam,és láttam,hogy Juju valóban nem követ. Csak állt ott egy helyben és figyelte ahogy távolodom. Iszonyat pipa vagyok Justinra. Szerencsére út közben,semmilyen őrülttel sem találkoztam,így biztonságban haza értem. Sírva felrohantam a szobámba,majd bevetődtem az ágyba. Miért ilyen igazságtalan az élet? Miért mindig azt a személyt veszik el tőlem,aki a legfontosabb a számomra?! Ezzel a tudattal sírtam magam álomba.

(reggel)

-Kislányom!-nyitott be anyu a bőröndömmel.-Hallottam,hogy mi történt...

-Óh szia anyu..-ültem fel szomorúan az ágyban.-Tényleg el is felejtettem,hogy ott hagytam a cuccom. Hogy került haza?

-Ma reggel Pattie áthozta. És üdvözöl téged. És mesélte,hogy Justin teljesen maga alatt van...

-Nem érdekel.-szakítottam félbe,majd elvettem anyutól a bőröndöm.-Köszi,hogy felhoztad.

-Nincs mit szívem.-ölelt meg.-Ha szeretnél róla beszélni,akkor én itt vagyok. Tudom,hogy most miken mész át...

-Már honnan tudnád?!-tört ki belőlem a sírás.

-Kicsim...-ült le mellém.-Tapasztalatból beszélek.

-Veled is megtörtént már ez?

-Hát igen. Hasanló helyzetben voltam. Ugyan úgy kiakadtam ahogy most te is. De én mára már rájöttem,hogy hibáztam.

-Ezt,hogy érted?

-Nem kellett volna berágnom rá. És ezzel arra célzok,hogy gondolj bele,hogy Justin most elmegy. Neked ez így jó,hogy összevesztél vele?

-Nem...-hajtottam le a fejem.

-Nah látod.

-Most mit tegyek?

-Menj utána,és mond meg neki,hogy szereted,és búcsúzz el tőle.

-Rendben.-mosolyodtam el.

Hamar elkészültem. Tudtam,hogy kevés időm maradt,hogy elérjem még Justint,mielött felszállna a gépre. Villám gyorsasággal tömtem magamba a reggelim,majd eszeveszetten kezdtem el rohanni a repülő térre. Nagyon sokan voltak,de hosszú keresgélés után rábukkantam a gépre. Eszeveszetten kezdtem el rohanni,de már késő volt. Justin alakja tűnt fel a tömegben,ahogy éppen a repülőre száll fel. Egy könycsepp gördült ki a szememből. El sem hiszem,hogy így lett vége...

(Másnap)

Az iskolában gubbasztok,és éppen Tüsi magyaráz valami halmazokról,de persze én teljesen máshol jártam. Justin elment,és ezennel az életemnek végérvényesen is vége. Ha ő nincs akkor nincs semminek sem értelme. Barátnőmnek is feltűnt a szótlanságom,ezért faggatni kezdett. Jaj.

-Látom,hogy van valami bajod!-jött oda hozzám kicsengetés után.

-Mary nincs semmi bajom sem oké?!-vettem feljebb a hangerőt.

-Hol van Justin?

-Megbetegedett...-füllentettem. Nem volt kedvem beszámolót tartani,hogy elköltözött Londonba.

-Ó de kár. Pedig Conorral pont azt beszéltük,hogy elmehetnénk dubla randira! Te,Justin,én,és Conor! Na mit szólsz?

-Kösz,de inkább nem.-indultam ki a teremből. Már a sírás határán voltam.

-Miért? -jött utánam a barátnőm.

-Kérlek Mary... Most egyedül szeretnék maradni.-szóltam rá,mire megtorpant.

-Rosszul esik,hogy nem mondod el,hogy mi bajod van. Főleg,hogy holnap lesz a bál! Azt terveztem,hogy elmehetnénk négyesben! De ha te titkolózol akkor hagyjuk a francba!

-Hogy mi lesz holnap?-döbbentem le.

-A bál. Nem figyeltél? Még matek óra elején mondta Tüsi.

-Azt hiszem nem... De nem lényeg. Úgy sem jövök.

-Mit mondasz? Hisz a bált 13 éves korunk óta várjuk!

-Az régen volt! Most már 16 vagyok! Megváltoztam!

-Hát igen. Azt látom.-nézett rám csalódottan,majd otthagyott.

-Mary...-szóltam utána,de ő már nem hallotta. Minden megváltozott. El akarok költözni Kanadából!

(A bál napja)

Ahogy tanulmányoztam a szekrényemet,rákelett jöjjek,hogy egy báli ruhám sincsen. Mi a franc??? Dühösen bevágtam a szekrényem majd ledőltem az ágyamra. Nagyszerű. Mindenkinek lesz partnere a bálra,csak nekem nem. Ross gondolom Amyt hívja,Conor Maryt. Én meg mehetek egyedül. És pluszba még Mary haragszik is rám. Nem tehetek róla,hogy nehéz beszélnem erről az egészről. Az első bálomat Justinnal képzeltem el. Elsem tudom hinni,hogy már nincsen velem...

-Mi ez a nagy csapkodás?-nyitott be anyu.-Mit ártott neked ez a szekrény?

-Sokat... Nagyon sokat..-ültem fel az ágyamon.

-Mi a baj édesem?-ült le mellém anyu.

-Nincs egyetlen báli ruhám sem a bálra.

-Ó hát miért nem szóltál nekem??-pattant fel hirtelen mellőlem.-Gyere!-ragadta meg a kezem,majd behúzott a szobájába. Kitárta a szekrényajtót,majd jó hosszú kutakodás után előhalászott egy gyönyörű báli ruhát.
 -Tessék.-adta a kezembe.-Ez az én báli ruhám volt még régen.
  -Anya ez gyönyörű!-hüledeztem.-Köszönöm!
-Menj,és próbáld fel.-mosolygott rám.
Gyorsan átrohantam a szobámba,majd magamra kaptam a ruhát. Tökéletesen símult hozzám,tisztára olyan volt mintha rám tervezték volna.
-Nagyszerűen nézel ki.-jelent meg mögöttem anyu.-Tisztára magamra emlékeztetsz.
-Tényleg?-mosolyodtam el.
-Igen. Csodálatos leszel a bálon.
-Remélem.


(A bálon)

Oké. Itt vagyok a bál terem elött. Gondolom már Maryék bent vannak. Nem lesz ciki...Nyugi Hannah. Nagy levegőt vettem,majd beléptem a nagy terembe. Bömbőlt a zene,mindenki ugrált,táncolt,vagy éppen smárolt a társával. Így könnyen ki is szúrtam Maryt és Conort,ahogy a falnak dőlve falták egymást. Félénken elindultam feléjük,és annyira rájuk koncentráltam,hogy észre sem vettem az elöttem elhaladó Rosst. Sikeresen neki is mentem.
-Jaj bocsi!-mondtam neki gyorsan.
-Nem baj.. Wáó Hannah! Nagyon dögösen nézel ki!-kacsintott rám.
-Öhm.. Köszi.-pirultam el,majd folytattam az utam Maryék felé. Tudtam,hogy most a barátnőm iszonyat pipa,szóval nem tudtam,hogy mit fog reagálni,hogy ha meglát. Ahogy odaértem eléjük,félénken lehajtottam a fejem,és köhintettem egyet,hogy észrevegyék,hogy itt vagyok.
-Hannah?-pillantott rám csodálkozva Mary.-Mégis eljöttél?
-Ühüm.-feleltem halkan,majd a következő másodpercben Mary már a nyakamba ugrott.
-Annyira örülök neked!-ölelgetett boldogan.
-Miattad jöttem csak el.-mosolyodtam el.
-Ó de kedves valaki!-vigyorgott rám.-De akkor bulizzunk!
-Oké...-mondtam nyűgösen.

(fél óra múlva)
M
Már vagy fél órája ugrálunk,de én már kezdem unni,és kedvem sincs az egészhez,mivel folyton Justin jár a fejemben. Mikor Mary már nem figyelt annyira rám,kisettenkedtem a folyosóra,és leültem egy padra.
-Elmondod végre,hogy mi bajod?-jelent meg hirtelen mellettem Mary.
-Honnan tudtad h itt vagyok?-sóhajtottam.
-Láttalak kimenni.
-Ó.. pedig próbáltam egy,hogy ne vegyél észre..
-Mi a baj?
-Jó elmondom.-vettem egy mély levegőt.-Justin elköltözött Londonba.
-Tessék?-nézett rám lessokolva.-Ó én úgy sajnálom.-ölelt meg.
-És tudod mi aggaszt a legjobban? Az,hogy úgy válltunk el,hogy én összevesztem vele. El sem tudtam tőle búcsúzni. Örökre elvesztettem.-zokogtam.
-Nem vesztettél el.-hallatszott mögöttem egy ismerős hang.
Maryre pillantottam,aki már mosolygott nagyban,én meg reménykedve fordultam hátra. Justin állt mögöttem élet nagyságban.
-Justin!-ugrottam a nyakába.
-Magatokra hagylak titeket.-mondta Mary,majd elment.
-Hogy kerülsz ide? Hát nem költöztetek el?-bombáztam meg a kérdéseimmel.
-Miután felszálltunk a repülőre már akkor megbántam mindent,és közöltem anyuval,hogy nekem ez nem fog menni,mert nem birok nélküled élni. Anya nagyon kedves volt és megértő,és mikor leszálltunk Londonban,azonnal vissza is indultunk. Mikor megérkeztünk Kanadába,akkor megtudtam,hogy ma van a bál,és azonnal átöltöztem,és rohantam hozzád.-magyarázta Juss.
-Úgy szeretlek!-öleltem meg megint.
-Én is.-puszilt meg.-Vissza szeretnél menni a bálra,vagy sétáljunk inkább?
-Sétáljunk.-mosolyodtam el.
-Rendben.-mosolygott ő is majd megfogta a kezem,és útra indultunk. A vár romokig sétáltunk el,aminél volt egy folyó is. Nagyon fújt a szél,így a folyó vize is nagyon vad volt. Juss felment a rom tetejére. Mosolyogva figyeltem,majd én is utána másztam. Élveztem ahogy a szél összeborzolja a hajam. Juss egyik kezével átkarolta a derekam,majd magához húzott.
-Ugye,hogy gyönyörű?-mosolygott rám.
-Igen.-pirultam el,majd egy puha csókot hintettem  ajkaira.
Juju elmosolyodott,majd egy kusza hajtincset a fülem mögé tűrt.
-Örökre az enyém maradsz.-súgta a fülembe.
-Természetesen.-mosolyodtam el majd hozzá bújtam.
-Elmondjak valamit?
-Mit?-kérdeztem kicsit félénken.
-Tudod mikor először megláttalak,akkor nem gondoltam volna,hogy ennyire beléd fogok szeretni. És,hogy ennyire fontos leszel nekem.
-Hát én sem gondoltam. Az én részemről. Fúj de utáltalak régen.-nevettem el magam.
-De most már nem ugye?-nézett rám reménykedve.
-Dehogy! Hogy kérdezhetsz ilyet?? Akkor szerinted most itt állnék melletted,hogy ha utálnálak?-nevettem el magam.
-Jó ez igaz.-mosolyodott el,majd megpuszilt.

(másnap a suliban)

-Mindenki tudja,hogy nemsokára itt a téli szünet. Pontosabban 5 nap múlva.-magyarázott Tüske.-Azt gondoltam,hogy mindenki ráírná egy cetlire a nevét,majd beledobnánk ezeket egy dobozba,majd mindenki húzna egy nevet,és annak venne karácsonyi ajándékot.
Remélem én majd Justint fogom húzni. Neki könnyebb lenne ajándékot venni,mivel már párszor elmondta nekem,hogy valami play stationos hülyeséget akar. Asszem GTA vagy mi. xD. De ha nem őt húzom,akkor is venni fogok neki ajcsit. Ahogy ezen morfondíroztam,Juju belerakott a kezembe egy levelet. Rápillantottam, ő meg rámmosolygott. Kíváncsian kibontottam a levelet. Ez állt benne: " Mit szeretnél Karácsonyra?♥"
Gyorsan visszaírtam neki: "Téged".
Justin válasza:" Engem már megkaptál. Mást kérj :)) "
Én válaszom: "Maradj velem örökre"
Justin válasza:"Ez alap dolog. De most komolyan. Mit szeretnél?"
Én válaszom: "Justin én kom nem tudom xDD"
Justin válasza:"Jaj te >.<"
Kuncogtam egyet,majd zsebre vágtam a levelet. Közben Tüske kiosztotta a cetliket. 
-Mit csináljak vele?-nézett bambán Juju,a cetlikre.
-Kedves Bieber! Ha figyelt volna,tudná,hogy miért osztom ki! Kb 3 perce mondtam el!-szólt vissza sértődötten Tüsi.
-Rá kell írnod a neved.-adtam választ Justinnak.
-Ja. Oké.-felelte unottan,majd felfirkantotta a nevét. Ez a Justin! XD :D
Aztán összegyűjtötte Mrs.Tüske a cetliket. Aztán mindenkit kihívott egyesével. Mikor engem hívott,idegesen felálltam és húztam. Gyorsan kibontottam a cetlit és akit húztam az nem más lett mint....