27.rész: Bonyodalom

*** Justin szemszöge ***

Ahogy megtudtam az eredményeket, gyorsan vissza siettem a színfalak mögé. A második helyezés is nagyon jó! Mekönnyebbülve huppantam a kanapéra. Az ásványvizemért nyúltam,mikor hirtelen megjelent Johanna. Mellém ült,és nagy vigyor terült szét az arcán.

-Szia.-köszönt.

-Hello.-köszöntem vissza,majd beleittam az ásványvízbe.

-Nagyon ügyes voltál.

-Köszi.-tettem vissza az üveget a kanapé elötti asztalra.

-Én is szomjas vagyok.-nyúlt az üvegért,amibe én az imént beleittam.

-Öhm.. Abból ittam én is.

-Tudom.-felelte,majd belekortyolt az ásvány vizembe.

Értetlenül vállat vontam. Hát ő tudja.

-És kiről szólt a dalod?-ült közelebb hozzám,én meg automatikusan távolabb ültem.

-A dalom?-kérdeztem vissza zavartan.

-Aha..-ült közelebb megint,amiért én megint arrébb húzódtam.

-Öhm hát... rólam és a barátnőmről.

-Óóó. És ki a barátnőd?-ült közelebb megint,én meg megint távolabb ültem,de már nem volt több hely a kanapén ezért a földre estem. Gyorsan felpattantam,majd leültem a fotelbe. Johanna pedig a karfájára.

-Nem ismered.-feleltem.

-Hát akkor nagyon szerencsés lány. Mivel te nagyon helyes vagy.-súgta a fülembe.

-Kösz.-feleltem hidegen.

Kezd elegem lenni a nyomulásából. Nem veszi észre,hogy nem jön be? Annyira utálom az ilyen lányokat. 

-És te mit gondolsz rólam?-kérdezte újra.

Hát ezt nem hiszem el. Kopjon már le!

-Jól tudsz énekelni.-feleltem tömören.

-És még?-faggatózott.

-Ennyi.-húztam fel a szemöldököm.

-Aranyos vagy.-puszilt meg.

Váratlanul ért,és jócskán meg is lepődtem. Épp azon voltam,hogy eltoljam magamtól,mikor meghallottam,hogy valaki besétált a szobába. Azonnal oda kaptam a fejem,de azonnal el is sápadtam. Hannah és anyu bámult minket tágra nyílt szemekkel. Jaj ne.. Hogy fogom most magam kimagyarázni? Hannah szeméből kigördült egy kövér könycsepp. Jaj ne.. Nem szeretem mikor sír. Főleg miattam. De mindent félreért!
-Jaj Hannah ez nem az aminek látszik..-kezdtem ,de a barátnőm nem figyelt rám. Sarkon fordult,majd elrohant. Ijedten anyára kaptam a tekintetem aki szomorúan csóválta a fejét. Gyorsan felpattantam a helyemről,és Hannah után rohantam. Nem akarom megint elveszteni. Abba belehalnék. Nagyon szeretem. Hamar megérkeztem a szállodába,majd felsprinteltem a szobánkba.
-Hannah!-rontottam be.-Kérlek hallgass meg!
-Hagyj békén!-sírt a szerelmem.
-Mindent félre értesz!-fogtam meg a kezét.
-Ne érj hozzám te mocskos féreg!-üvöltötte,majd egy nagy pofont kevert le nekem.
Nagyon meglepődtem. Fájdalmasan kaptam oda az ütés helyére. Még sohasem ütött meg. Nem törődött velem,berohant a fürdőbe. Én azonnal rohantam utána,de zárva találtam az ajtót.
-Hannah! Kérlek engedj be!-kopogtattam.-Kérlek!
-Hagyj békén! Utállak! Gyűlöllek!-ordította. A szavak fájdalmasan hasítottak belém. Éreztem,hogy mindjárt elsírom magam. 
-Nem is tudod,hogy mi történt!-próbálkoztam tovább.
-Nem is érdekel!-felelte.
-Hannah!-ütögettem kétségbeesetten az ajtót. Nem akarom,hogy így legyen vége. Hisz nem is csináltam semmit sem! Nem akarom elveszteni! 
Egy nagy kövér könnycsepp csordult ki a szememből. Szomorúan dőltem neki az ajtónak,majd lecsúsztam a földre. Idegesen megráztam a hajam. Egyre több könnycsepp folyt végig az arcomon. Nagyon szeretem Hannaht,és nem bírnám ki nélküle! Miért nem hallgat meg?

*** Hannah szemszöge ***

Sírásom közepette egyszer csak meghallottam,hogy Justin,végre abbahagyta a dörömbölést. Kisírt szemmel feltápászkodtam a hideg kőről,majd kulcsot elfordítottam a zárban,de az ajtó nem nyílt. Nem értem. Hisz már nincs bezárva.
-Justin! Engedj ki!-kiáltottam dühösen.
5 másodperc múlva kinyílt az ajtó,és megpillantottam a könnyes szemű Jujut. Kicsit meglepődtem,hogy ő miért sírt,de nem sokáig tanakodtam. Lehajtottam a fejem,majd elsétáltam mellette.
-Hannah!-kapta el a karom.-Bocsáss meg. Csak az ajtónak dőltem... 
-Nem érdekel.-feleltem,majd a kijárat felé vettem az irányt.
-Hova mész?-kérdezte.
-Sétálni.
-De sötét van!
-Nem vagyok ovis! Hagyj békén! Te menjél Johannával hancúrozni!
-Hallgass meg kérlek! 
-Nincs hozzád idegzetem! Hagyj egyedül!-feleltem dühösen,majd kitéptem az ajtót,és a kijárat felé vettem az irányt. Ahogy kiértem az utcára,a hűvös szellő csapta meg az arcom. Egy elhagyatott utcán sétáltam.  Egy nagy épület mellet sétáltam el. Úgy nézett ki mint egy stúdió. Vagy mi. Teljesen a fal mellett sétáltam. Egyre kezdett hűvösebb lenni. Most menjek vissza? Áh inkább sétálok még egy kicsit. Épp tovább akartam indulni,mikor az épület vészkijárati ajtaja kivágódott,ami pont az arcomba csapódott,én meg a földön landoltam.
-Te jó ég! Jól vagy?-gugolt le elém a srác.

  -Most vágódott a képembe egy ajtó. Szerinted jól vagyok?-háborodtam fel,majd próbáltam felállni,de sikertelenül.
-Várj segítek.-nyújtotta a kezét,amit el is fogadtam. Belenéztem tengerkék szemébe,és akaratlanul is elmosolyodtam.
-Kösz.-feleltem.
-Meg kell nézzen egy orvos.
-Nem szükséges.
-Ragaszkodom hozzá.-felelte,majd a verdájához vezetett,amit hozzá tennék,hogy nagyon
cool volt. Ahogy beültünk mind ketten a kocsiba,a fiú beindította az autó motorját,és elindultunk.
-Amúgy mit keresel ilyen későn,egy ilyen elhagyatott utcán?-kérdezte.
-Ah hosszú. És te miért a vészkijáraton közlekedsz?-néztem rá kérdőn.
-Hosszú.-felelte nevetve.-De semmi rosszra ne gondolj.
-Nem állt szándékomban.-nevettem én is.
-Sterling Knight vagyok. És te lennél...
-Hannah Ros.-mosolyogtam.-16 éves,aki minden nap a suliban rohad.
Sterling elnevette magát.
-Én 17 vagyok. És én is a suliban döglök minden nap. Kivéve szünetben. Ami szerencsére most van.-mosolygott rám.
-Akkor mind kettőnk élete uncsi,nem igaz?-kuncogtam.
-Eddig uncsi volt..De most meg ismertelek téged...-mosolyodott el.
Elpirultam. Ez most egy szerelmi vallomás lenne,csak csavart formában? Áh nem dehogy. Hannah térj észhez. Hamarosan leparkolt a kocsi. Sterling kiszállt a verdájából,majd udvariasan kinyitotta nekem is az ajtót. Mosolyogva kiszálltam.
-Köszönöm. De illedelmes valaki.-kuncogtam,mire megint felnevetett. Besétáltunk a rendelőbe. De ez nem olyan volt mint a körzeti. Ez maszek orvos volt. Nem értettem,hogy miért nem a körzetibe vitt,de nem akartam fárasztani az idétlen kérdéseimmel. A doktor bácsi nagyon rendes volt. Vizsgálat közben egy csomó poént ellőtt amin mindig nevetnem kellett.
-Hát ahogy látom nincs agyrázkódásod,se semmi más.-mondta a vizsgálat végén.
-Akkor nincs semmi baja?-nyitott be Sterling,már vagy 10-szerre.
-Nincs.-válaszolt egy kicsit ingerültebben az orvos,mire elkuncogtam magam.-Kész is vagyunk akkor.-mosolygott rám a doki,én meg megkönnyebbülten léptem ki a szobából.
-Köszönjük!-mosolygott Sterling,majd elhagytuk a házat.
-Öhm.. Lehetne egy kérdésem?-ültem be a verdájába.
-Persze.-ült be ő is.
-Nem szeretnék ma haza menni. Nincs véletlen nálatok egy külön szoba?
-De,van.-mosolygott.-Nyugodtan maradhatsz estére.
-Nagyon hálás vagyok!-öleltem meg hirtelen,amit viszonzott.
Beindította a kocsit,majd elindultunk hozzájuk. Mikor megérkeztünk a szám tátva maradt az ámulattól. Óriási volt a házuk! 
-Tetszik?-mosolygott Sterling.
-Nagyon!-hüledeztem.
Mind ketten kiszálltunk az autóból,majd bementünk a lakásba.
-Szüleid?-kérdeztem. Az egész ház kongott az ürességtől.
-Bevásárolni vannak.-felelte,majd beinvitált a vendég szobába.-Itt fogsz aludni.
-Szüleid nem fognak haragudni?
-Dehogy!-nevette el magát.-Érezd magad otthon!
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Hányszor köszönöd még meg?-nevette el magát,majd odalépett hozzám,és a karjai közé zárt. Én is viszonoztam ölelését. Sterling annyira rendes srác! És annyira gyönyörűek a szemei... Álljunk meg! Nem Hannah te nem zúghatsz bele! Neked Justin jön be! De várjunk csak. Justin megcsalt Johannával. Akkor nekem is van jogom ahoz,hogy más fiú is bejöjjön.
-Szóval?-nézett rám tengerkék szemével.
-Tessék? Bocsi elbóbiskóltam. Elismételnéd megint lécci?-néztem mélyen a szemébe.
-Kérsz valamit enni?-mosolygott rám.
-Ühüm.-bólintottam.
-Akkor gyere. Megmutatom a konyhát.-intett ó,majd elindult le,én meg követtem. Ebben a hatalmas házban el is lehetne tévedni. De komolyan. 
-Mit kérsz?-nyitotta ki a hűtőt,mikor leértünk.-Van palacsinta,lángos,pizza.
-Öhm. Pizza az jó lesz.-vágtam közbe. Hogy lehet az,hogy ilyen kaják vannak náluk?
-Milyen? Van gombás,sonkás..
-Gombás!-szakítottam félbe.-Az a kedvencem.
-Hehe. Nekem is.-rakta elém.
-Jaj akkor nem kérem egyed azt te nyugodtan..
-Ne hülyéskedj! Nekem jó a sonkás is!-nevetett cukin.
-Ja oksi.-mosolyodtam el.
Gyorsan megkajáltunk,majd Sterling megmutatta a fürdőt,mivel le szerettem volna tusolni. Épp bezárkóztam a szobába,hogy levetkőzzek,mikor jött egy üzim a telefonomon.
Justintól.
"Hol a fenében vagy??? Válaszolj! Justin."
Sóhajtottam majd vissza írtam.
"Nyugodj meg jól vagyok. "
Ezek után kikapcsoltam a telót,hogy ne lássam a többi üzijét,majd elindultam fürdeni. 5 perces fürdésnél többet nem terveztem,hiszen még is csak vendég vagyok. Mikor végeztem,gyorsan megtörölköztem,majd magamra kaptam a kikészített pizsamát,ami Sterling pólójából,és rövid nadrágjából állt. Jobb mint a semmi. Gyorsan fogat mostam,majd elindultam Sterling szobájába. Épp az ágyán feküdt,és tv-t nézett.
-Szia.-ültem mellé.
-Szia mi a helyzet? Óh. jól állnak a ruháim. Többször hordhatnád.-kacsintott rám,mire elpirultam.
-Köszi..
-Nézed velem a tv-t?-kérdezte,mire bólintottam. Mellé feküdtem. Valami vígjáték volt. 
Kicsit lelki ismeret furdalásom támadt Justin miatt,de ez az érzés gyorsan elmúlt. Ő is ugyan ezt csinálta Johannával..
-Hé minden oké?-karolt át Sterling,majd magához húzott.
-Aham.-döntöttem a fejem a vállára.
-Álmos vagy?
-Ühüm.-ásítottam,majd kb 2 perc múlva be aludtam a mellkasán.

(Reggel)

Reggel Sterling mellett ébredtem. Kicsit szokatlan volt,de nem rossz értelemben. Persze én sohasem csalnám meg Justint szóval... Sterlinggel csak haverok vagyunk. Álmosan kikászálódtam az ágyból,majd a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan elkészültem,majd magamra kaptam a tegnapi ruháimat,és mire vissza mentem a szobába,Sterling mér fent volt.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
-Neked is.-ásított.-Már is elkészültél?
-Igen. Szóval siess!
-Oké!-nevetett,majd elment készülődni.

(1 óra múlva)

A tengerparton sétálok Sterlinggel. Annyira jó vele! Ő megért,és tök jó fej! Jó,hogy vannak még ilyen rendes barátok mint ő.
-Köszönök mindent.-mosolyogtam rá.
-Igazán nincs mit.-mosolygott vissza.
-Te olyan jó barát vagy!
-Te is.-nézett rám kék szemeivel.
-Várjunk!-kezdtem el kotorászni a táskámban,majd előkaptam a fényképezőmet.-Örökítsük meg ezt a pillanatot!
-Rendben!
Odabújt hozzám,én meg lefotóztam magunkat.

-Jó lett.-néztem meg a képet.
-Szerintem is.-vigyorgott.
Visszacsúsztattam a táskám mélyére a készüléket,majd tovább haladtunk a tengerparton.
-Még mindig nem értem,hogy minek ez a sapi.-néztem a fején lévő halász sapira.
-Te csak ne ezzel foglalkozzál.-bökött meg játékosan.
-Hé!-böktem vissza.-Várjunk kitalálom! Szeretsz hülyén kinézni!
-Miért szerinted hülyén áll?-húzta fel a szemöldökét.
-Nem dehogy is! Jól áll!-nevettem el magam.
Sterling megállt,ezért én is megálltam vele szemben. Csak bámultunk egymásra.

                                                                                   -Gyönyörű vagy.-mosolyodott el.
-Köszönöm.-pirultam el zavartan.
Sterling közelebb jött hozzám,majd az egyik hajtincsemet a fülem mögé tűrte. Belebámultam tenger kék szemébe. Nem értem,hogy most mi történik. Teljesen leblokoltam. Sterling az ajkával elkezdett közelíteni az enyémhez,és a következő pillanatban már éreztem az ajkamon az övét. Ekkor kaptam észbe. Ijedten ugrottam el tőle. Sterling zavartan lehajtotta a fejét.
-Bocsáss meg én nem úgy akartam.-vakarta zavartan a tarkóját.
-Öhm.. Nem baj.. Mi csak barátok vagyunk oké?-mosolyogtam rá bíztatóan.
-Persze. Tényleg bocsi.-ölelt meg,amit viszonoztam.
-Akkor ezt vegyük úgy,hogy meg sem történt.
-Rendben.
-Nah jól van akkor szerintem én most megyek.
-Oké. Remélem azért még találkozunk. Itt a telefon számom.-nyújtotta át nekem.-Hívj bármikor.
-Oké. Köszi!
-Rendben... Akkor.. Szia!
-Szia!-integettem neki,majd elindultam taxit hívni.
Te jó ég. Most hivatalosan is megcsaltam Justint. De én nem akartam! Minden csak úgy jött! Teljesen magam alatt voltam,és annyira jó volt most vele,és lehet,hogy ezért jött ez a csók. De semmi komoly nem volt! Csak egy hosszabb szájra puszi! Ez nem nevezhető annyira annak nem? Jaj. Nem tudhat erről Justin! Nagy aggodalmaim közepette megérkezett a taxis. Gyorsan beültem. Egész úton furdalt a lelki ismeret. Jaj,hogy nem figyelhettem jobban oda? Hihetetlen! De Sterling annyira édes volt velem! Felvidított! Nem akartam,hogy idáig fajuljon! Idegesen neki döntöttem a fejem az ablaknak. Hamarosan meg is érkeztünk,kifizettem a sofőrnek az utat,majd kipattantam a taxiból,és felsiettem a szállodába. Éppen nyitni akartam a szoba ajtót de Justin megelőzött.
-Hol voltál? Tudod,hogy hogy aggódtam??-nézett rám dühösen.
-Nem?-vágtam hozzá cinikusan.
-Ne hülyéskedj Hannah! Figyelj beszéljük meg a dolgokat!
-Nincs mit megbeszélnünk!
-De!
Justin elkezdett valamit magyarázni,de nem tudtam nagyon rá figyelni,mert lekötött más. Pontosabban az asztalon heverő mai újság,amiben az én és Sterling képe van ahogy smárolunk a tenger parton. Ne!! Hogy? Ilyen hamar? És miért? Csak a hírességeket szokták lefotózni! Jaj! Ugye Justin még nem látta az újságot?
-Öhm.. Az újságot láttad már?-kérdeztem félénken.
-Nem. Miért? Kéne?-nézett rám furin.
-Neeeeeeeeeem.-feleltem hosszan,majd éppen az újságért akartam settenkedni,hogy elbújtatom vagy kidobom a kukába,de Justin megelőzött. Odarohant és felkapta az újságot. Szemei elkerekedtek a döbbenettől.
-Justin.. Megmagyarázom.-kezdtem.
-Szóval vele voltál?-nézett fel az újságból könnyes szemmel.
-Juss én megmagyarázom...
-Hallgatlak.-fonta össze karjait.