28.rész: "Justin kérlek bocsáss meg!"

-Szóval vele voltál?-nézett fel az újságból könnyes szemmel.
-Juss én megmagyarázom...
-Hallgatlak.-fonta össze karjait.
-Én.. Nem akartam csak úgy jött...-magyarázkodtam,de Justint nem hatottam meg.
-Jah persze. Minden csak úgy jött. Jó kifogás.-nyelt nagyot,ezzel próbálta vissza fogni könnyeit.
-De téged is puszilgatott Johanna!-csattantam fel.
-Először is a puszi teljesen más mint a csók! Másodszor is elmondanám,hogy Johanna nyomult rám,és ő puszilt meg én egyáltalán nem csináltam semmit,épp leakartam koptatni csak jöttél te!-vette feljebb ő is a hangját.
Elszégyeltem magam. Hiszen akkor Justin nem is csalt meg. Csak én őt..
-Juss én nagyon sajnálom én nem akartam..-kezdtem.
-Jah persze véletlenül smároltatok mi?!-csapkodott mérgesen,majd a zsebéből előkapott egy nyakláncot,és levágta a földre.
-Ez mi?-kérdeztem félénken.
-Ó hát csak neked vettem annak jeléül,hogy mennyire szeretlek és,hogy együtt vagyunk,de fölösleges!-rúgta be az ágy alá. Szemei szikrákat hánytak.
-Ne csináld ezt!-sírtam el magam,majd benyúltam  az ágy alá,és kihúztam a nyakláncot,amin egy "J" betű volt. J mint Justin.
-Add már ide!-kapta ki a kezemből,majd kidobta a kukába.
-Ne!-nyúltam volna utána,de Justin elkapta a karom.
-Jobb lesz ha most ezt befejezzük.-nézett rám dühösen.
-Mi? Ezt,hogy érted?-néztem rá ijedten.
-Jobb lesz ha mi szakí...-kezdte,de nem hagytam,hogy befejezze,mert a kezem rá tettem a szájára. Tudom,hogy azt akarta mondani,hogy szakítsunk,de én nem akartam. Nem akarom elveszteni! 
-Nem!-sírtam el magam,majd az ágyra vetődtem és zokogni kezdtem. De Justin nem jött oda hozzám. Onnan jöttem rá,hogy kiment,hogy egy nagy ajtó csapódást hallottam. Azonnal felugrottam az ágyról,és utána rohantam. Még a folyosón pont elértem.
-Justin ne hagyj el!-néztem mélyen,gesztenye barna szemeibe,de ő rám se figyelt. Ellökött az útból,és tovább ment.
-Justin! Most szakítottunk?-rohantam utána,és megállítottam. Juss bólintott,belőlem pedig megint kitört a sírás.
-Nem!-fogtam mag a kezét,és magamhoz húztam.-Én szeretlek,nem is tudod,hogy mennyire,tudom,hogy hibát követtem el de ne hagyj el!
Justin nem felelt,csak kiröhögött. Mi olyan vicces?
-Most min röhögsz?-kérdeztem zavartan.
-Még,hogy szeretsz mi? Közüllünk aki szerelmes az csak én vagyok. De te ezt nem viszonzod.-felelte.
-De hogy is nem! Mindennél jobban szeretlek! 
-Nem hiszek neked. Sajnálom.-nézett rám szomorúan,majd tovább akart menni,de én nem engedtem.
-Bármit meg teszek,csak higgy nekem!
-Hagyjuk. Köztünk mindennek vég...-kezdte volna de nem hagytam,hogy be fejezze,mert ajkamat az övére tapasztottam. Akár hogy is küzdöttem ő nem csókolt vissza. Végül csalódottan elváltam tőle,és könnyes szemmel kirohantam a hotelből. Hát ennyi. Miért nem figyeltem jobban oda? Most elvesztettem életem szerelmét.  Egyenesen Sterlinghez mentem,hogy számon kérjem,hogy mi a fenéért keresünk mi az újságban. Mikor a házuk elé értem idegesen nyomkodtam a csengőt,mire végre kinyitotta. Mikor meglátott elmosolyodott,de ez a mosoly azonnal az arcára fagyott mikor látta,hogy nem vagyok jó kedvemben.
-Mi a baj?-invitált beljebb.
-Hogy mi a bajom?! Ez a bajom!-vágtam hozzá az újságot,mire értetlenül fürkészni kezdte a lapokat. Mikor megtalálta a smárolós képünket,elsápadt.
-A lesi fotósok..-suttogta maga elé.-Ezek mindenhol ott vannak?!
-Miről beszélsz?! Milyen lesi fotósok?! Csak sztárokat szoktak lefotózni,hogy ha jól tudom!
Sterling nem válaszolt,csak idegesen harapdálni kezdte ajkát.
-Sterling...-szóltam neki halkabban.-Mondj már valamit.
-Nem akartam elmondani,mert nem akartam,hogy ez belerondítson a barátságunkba.-ült le a kanapéra.
-Mégis mit?-ültem le mellé.
-Hát.. tudod.. én popsztár vagyok. Azért is csodálkoztam legelőször,hogy nem ismersz. De kihasználtam az alkalmat és nem mondtam el.
-Azért volt rajtad a halász sapka is,hogy ne ismerjenek fel?
-Ühüm.
-Hihetetlen vagy!-álltam fel dühösen.-Miattad most szakított velem a barátom!
-Nagyon sajnálom! Tényleg!-sétált elém,és mélyen belenézett a szemembe.-Kérlek ne haragudj!
-Mégis miért ne kéne rád haragudjak?! Hm?-fontam össze karjaimat.
-Mert szeretlek.-suttogta.-Nagyon bejössz Hannah..-nézett rám,majd megjelent egy könnycsepp a szemében.
-Tessék?-lágyult el a hangom. Erre nem számítottam.
-Tudom,hogy te nem így érzel,és ez fáj a legjobban. De elviselem.-felelte.-Még egyszer sajnálom.
-Sterling..-néztem mélyen a szemébe.-Nem tagadom,hogy nem érzek irántad semmit,mert nagyon helyes vagy... De.. a volt barátomat jobban szeretem.-fogtam meg a kezét.
-Persze. Mindent értek.-felelte szomorúan.
-Szeretném ha jóban lennénk.-mosolyogtam rá,majd adtam egy puszit az arcára.-Nálam sokkal szebb lányt is fogsz találni az életben,hidd el.
-Azt kétlem.-csóválta a fejét.-Akkor már nem haragszol?
-Nem.-öleltem meg,amit viszonzott.-De most mennem kell. Megpróbálok kibékülni a barátommal. Vagyis a volt barátommal.
-Persze. Menj csak. Sok sikert!-mosolyodott el,majd adott egy puszit az arcomra,majd kiengedett az ajtón.
-Köszönöm. Szia!-intettem neki,majd a szálloda felé vettem az irányt. Mikor megérkeztem,gyorsan felrohantam a szobába,és Jusshoz rohantam,aki éppen az ágyon hevert,és a Tv-t kapcsolgatta. Juju mellé huppantam,és hozzá bújtam. Justin morcosan nézett rám,majd arrébb húzódott,az ágy másik felébe. De én nem adtam fel. Utána másztam,és fejemet a mellkasán pihentettem. Justin kikapcsolta a Tv-t és felállt. Itt el törött a mécses.
-Justin kérlek ne csináld ezt!-potyogtak a könnyeim. Juss szomorúan rám pillantott,majd az ajtó felé vette az irányt,de én elálltam az útját.
-Jó neked most engem szenvedni látni? Jó?-kérdeztem kisírt szemekkel. Juju kicsit tétovázott,de végül hátat fordított nekem,és elindult a fürdőbe.
-Ha tényleg szeretnél,tudnál megbocsájtani is!-kiáltottam utána,mire dühösen vissza trappolt hozzám.
-Megbocsájtani?! Megbocsájtani?!-vette egyre feljebb a hangját,szinte már üvöltött.-Ezek után azt akarod,hogy csak úgy megbocsássak azt minden happy legyen?! Észre sem veszed,hogy hogy össze törted a szivem?! Jaj persze miket is gondolok,téged ez nem érdekel! Ahogy összeveszel velem már is mész más fiú karjaiba! És még azt várod el,hogy megbocsássak?!
-Ez nem igaz! Nem megyek más fiúk karjaiba!-vettem én is feljebb a hangom.
-Mi ez a kiabálás?-jött be a szobába Pattie.
-Ne most anyu!-szólt Justin.
-Jó,rendben itt sem vagyok.-felelte,majd kiment.
-Mégis mit vártál?-nézett még Justin,utoljára a szemembe,majd bement a fürdő szobába.
Sírva rogytam a padlóra. Mindent elbasztam. Elbasztam az életem. Ha Justin nincs velem,nincs miért élni sem. Igen,eldöntöttem. Öngyilkos leszek. Fogtam gyorsan egy papírt,és írtam Justinnak egy búcsúlevelet.
"Kedves Justin! Én mindig is szerettelek,és tudom,hogy hibáztam. Ki nem hibázik? De nélküled az élet semmit sem ér. Eldöntöttem,hogy öngyilkos leszek. Méghozzá leugrom a hídról. Isten veled! Szerelmed: Hannah."

Sírva letettem az ágyra a levelet,majd kivettem a fülemből a fülbevalóm,a nyakláncom,és a papír mellé helyeztem. És elindultam a hídhoz.

*** Justin szemszöge ***

Egy jó 10 percet töltöttem a fürdőben,majd kisétáltam egyenesen a szobába. De Hannaht nem találtam sehol. Gondolom megint Sterlinggel van. Épp indulni akartam,mikor megakadt a szemem az ágyon. Rajta volt egy papír. Azonnal odamentem és olvasni kezdtem. Mikor a sorok végére értem,teljesen elsápadtam. Kezeim remegni kezdtek,és a lábaim is. Kiesett a lap a kezemből. Az ékszereire pillantottam. Ezt nem hiszem el. Komolyan szeret engem! Hirtelen a boldogság és a megkönnyebülés erzése ragadott el,de ezeket mind elnyomta a félelem. Megakarja magát ölni?? Nem teheti meg! Mert akkor én is megölöm magam! Ha nincs Hannah akkor nincs miért élni! Kétségbeesetten pattantam fel az ágyról,majd eszeveszetten kezdtem el rohanni a hídhoz. Nem engedhetem meg,hogy leugorjon! Nem veszthetem el a szerelmemet!

*** Hannah szemszöge ***

Itt vagyok. Itt vagyok a hídnál. Nem félek. Mert a gyors halál az nem fájdalmas. Remélem Justin megkapta az üzit,és így tudni fogja,hogy szeretem. Felálltam a híd korlátjára majd becsuktam a szemem. Itt az ideje leugrani. Épp ugrottam volna le,mikor valaki megragadta a kezem. Lassan kinyitottam a szemem,és Justint pillantottam meg. Szeme tele volt könnyekkel,arca idegességet,félelmet,aggodalmat tükrözött.
-Le ne merj ugrani.-nézett rám határozottan.-Mert ha lemersz én is utánad ugrok!
Dermedten bámultam rá.
-Kérlek gyere le a korlátról,még mielött véletlen megcsúsznál.-nézett rám idegesen.
Engedelmesen leléptem ,és Justin elé léptem. Juju sóhajtott egy nagyot,majd letörölte könnyeit.
-Ne csinálj többet ilyet kérlek!-ölelt meg,amit viszonoztam.-Nagyon megijedtem. Nem akarlak elveszíteni. 
Éreztem ahogy ajkai súrolják a nyakamat. Kirázott a hideg. Szemeim megteltek könnyel,amit Juss gondosan letörölt.
-Szeretlek Hannah.-adott egy lágy csókot ajkaimra.
-Én is.-bújtam hozzá.-Akkor már nem haragszol? 
-Nem.-súgta a fülembe.-Annyira féltem. Féltem,hogy elveszítelek.
Elmosolyodtam. Olyan aranyos ilyenkor.
-Mit szólnál ahhoz,hogy ha lemennénk a tenger partra?-kérdeztem mosolyogva.
-Én benne vagyok.-adott egy puszit az orromra.
-Rendben.-bólintottam boldogan.
Gyorsan visszasiettünk a szállodába,Pattie nagyon örült annak,hogy kibékültünk. Gyorsan átöltöztem bikinibe,Justin pedig felvette a fürdő gatyáját,és le vette a pólóját,majd elindultunk. Kézen fogva sétáltunk,majd mikor megérkeztünk a tenger partra,boldogan beleugrottam a vízbe. Justin mosolyogva figyelt,majd ő is utánam ugrott. Egész estig a vízben voltunk,szórakoztunk. Nagyon jó volt vele,és csodálatos érzés volt,hogy végre megbocsájtott. Szeretem,és mindig is szeretni fogom. Persze az sem maradt el,hogy képet csináljak róla. Kicsit vonakodott,de végül rávettem,hogy egy képet csináljak róla.




















Mikor kezdett lemenni a nap,kifeküdtünk a homokra.
-Jó,hogy vagy nekem.-mosolygott rám.
-Én nekem is jó,hogy te vagy nekem.-fogtam meg a kezét.
Kezdett hűvösödni,ami miatt egy kicsit fáztam is. Ezért elindultunk haza felé.
-Justin!-szólt utánunk egy lány. Ahogy közelebb ért hozzánk,észre vettem,hogy Johanna az. Azonnal elkapott a féltékenység. 
-Mi az?-húzta fel a szemöldökét Juju.
-Beszélnünk kell!-ragadta meg a kezét Johanna,majd megvetően rám nézett.-Négy szem közt.
Sértetten meredtem rájuk,majd dühösen elindultam haza. Az út felénél Justin utolért.
-Hé mi a baj?-kapta el a karom.
-Semmi.-feleltem dühösen.
-Látom,hogy van valami.
-Elegem van Johannából az van! Te meg véletlenül sem koptatod le!
-Hé csak megkérdezte,hogy nálam maradt e a tolla. Semmi más nem volt!-húzott közel magához.
-Jah persze! Ez csak álca! Igazából téged akar!-fordítottam hátat Jussnak,és folytatni akartam az utam haza,de Juju vissza rántott és puha ajkával elkezdte falni az enyémet.
Reflexszerűen a karomat a nyaka köré fontam,majd vissza csókoltam.

      -Ne aggodalmaskodj.-súgta az ajkaimba Juss a csók után.-Én csak téged szeretlek és téged is foglak.
-De..-kezdtem volna,de belém folytotta a szót a csókjával.
-Nincs de. Szeretlek szerelmem.-mosolygott rám.
-Én is.-mosolyodtam el,majd folytattuk a csókolózást.