29.rész: Költözés?

Már hazaértünk a versenyről,és Mrs. Tüske is nagyban dicsérte Justint,főleg a lányok ami rettentően zavart. Egész nap csak Jujun csüngtek,legszivesebben elküldtem volna mindet a picsába. Délután Justin felajánlotta,hogy hazakísér,amit örömmel el is fogadtam.
-Nagyon zaklatottnak tűntél ma. Minden rendben?-kulcsolta össze ujjainkat.
-Persze.-erőltettem magamra egy mosolyt.-Csak a lányok idegesítettek.
-Ne foglalkozz velük. Engem nem érdekelnek.-puszilt meg.-És örülök,hogy mindent elmondasz nekem.
-Ez természetes. 
Épp az utcánkba fordultunk be,mikor megpillantottam apu kocsiját. Ijedten rántottam be Justint egy bokorba.
-Aú! Mi az?-rázta meg a haját,majd kérdően meredt rám.
-Ott van apu.-suttogtam.
-Nem bújkálhatunk előle örökre. Mi lesz akkor mikor feleségül akarlak majd venni?
-Feleségül?-húztam fel a szemöldököm.-Ugyan Justin mikor lesz az? 8 év múlva? Nem is biztos,hogy addigra együtt leszünk.
-Ezt hogy érted?-ült ki az arcára a döbbenet.-Te nem akarsz velem örökre együtt lenni?
-De! De ki tudja lehet,hogy el kell majd utaznia valamelyikünknek..
-De hogy kell! És ha mégis kellene valamiért,létezik olyan,hogy távkapcsolat! De látom,hogy neked ez nem olyan fontos mint nekem.-nézett rám sértetten,majd épp felakart állni,de én vissza rántottam.
-Ne hogy ezen vesszünk össze! Nagyon fontos vagy nekem,csak te mindent félre értesz! Persze,hogy veled akarok lenni!-mondtam,majd megcsókoltam. Nem kellett sokat várjak,Juju azonnal vissza csókolt. Nyelvünk játékát,a levegő hiánya szakította félbe. Juss rám mosolygott,majd még adott egy puszit a számra.
-Jól van. De máskor legyél érthetőbb.-nézett rám gesztenye barna szemeivel.
-Az leszek. Bocsi.-néztem rá boci szemekkel,amin elkuncogta magát,majd hirtelen elhallgatott,és felfelé nézett. Értetlenül néztem rá,majd én is követtem a példáját. Apu nézett minket,szemei szikrákat hánytak.
-Múltkori verés nem volt elég ahhoz,hogy felfogd,hogy hagyd békén a lányom?!-ragadta meg apu,Justin karját,és felrángatta a földről. 
-Apu hagyd már abba ezt!-álltam fel dühösen.-Ha egy ujjal is hozzá mersz érni Justinhoz,soha többet nem jövök haza! Letagadom,hogy az apám vagy! Utállak! Persze anyu el tudja fogadni Jusst,csak te nem! Undorító vagy!-üvöltöttem,majd megragadtam Justin kezét,és elindultam az otthonommal ellentétes irányba.
-Hannah azonnal gyere vissza!-jött utánunk apu.
-Gyűlöllek hagyj békén!-ordítottam vissza neki,majd elkezdtem rohanni,de meglepettségemre Justin megállt.
-Mit csinálsz? Gyere már!-néztem rá idegesen.
-Hannah így nem lesz jobb,ha most elmész.-felelte.
-De,elfog tiltani tőled!-gyűltek könnyek a szemembe,amit Juss azonnal letörölt.
-Menj,és fogadj szót. Holnap találkozunk a suliban.-mosolygott rám,majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Ne csókolgasd!-ért oda hozzánk apa,majd mérgesen megragadta a kezem.-Hannah nyomás haza!
-Szia Justin..-néztem rá szomorúan.
-Szia..-köszönt vissza halkan,majd megfordult és elindult haza.
Apu dühösen rángatott haza,majd mikor beértünk a lakásba elkezdett velem üvöltözni.
-Mégis,hogy a picsába mersz velem így beszélni?!-üvöltött.-Hányszor megmondtam,hogy kerüld el Justint?! Hányszor?!
-Mi bajod van Justinnal?! Olyan kedves és vigyázz rám!-potyogtak a könnyeim.
Apu adott egy zsepit,majd halkabbra vette a hangerőt.
-Nem szeretném ha vele lennél.-mondta.-Ezért kiiratlak a suliból. És ha úgy sem hagy békén,elköltözünk.
-Micsoda?!-néztem rá döbbenten,és az idegességtől már remegett az egész testem.-Nem teheted tönkre az életem!
-Holnap mész utoljára abba a suliba.-folytatta apu,hidegen hagyva az érzéseimet.
-Úgy utállak!-üvöltöttem,majd sírva felrohantam a szobámba. Azonnal tárcsáztam Justin számát. Kicsöngött. 3 csengés után felvette.
-Szia kicsim. Minden rendben?-szólt bele Juju.
-Justin..-kezdtem volna,de ebben a szempillantásban kivágódott az ajtó,majd apu dühösen betrappolt és kikapta a kezemből a telefont. Kinyomta a beszélgetést,majd zsebre vágta a mobilom.
-Apa! Kérlek ne tedd ezt!-kiabáltam,de süket fülekre találtam. Szó nélkül kiment a szobámból.
Hát ha ezt akarja,legyen. Megszököm. Az erkély ajtóhoz léptem,és ki akartam nyitni,de zárva volt. Apu bezárta. Ezt nem hiszem el! Sírva rogytam a földre. Nem szakíthat el a szerelmemtől! 
Egy jó idő múlva,végre kicsit le tudtam nyugodni. Könnyes szemmel álltam fel a földről. A szobám ajtaja felé vettem az irányt,mikor hirtelen kopogtatást hallottam az erkélyről. Megfordultam,és Justint pillantottam meg. Mutatta,hogy engedjem be.
-Be van zárva,nem tudlak beengedni!-mondtam neki,de ő nem hallotta. Gyorsan felírtam egy lapra. Juss elolvasta,majd ajkát,csalódottan az erkély ajtó, üvegére helyezte. Odasétáltam én is,majd az ajkamat én is az üveg ajtóra tapasztottam,ahol pont Justin ajka pihent. Juju halványan elmosolyodott. Hirtelen beugrott,hogy az ablakon ki tudnék mászni. Hamar kinyitottam,majd ahogy a múltkor,le másztam. Mikor földet értem,addigra már Juss is lemászott. Oda rohant hozzám,majd karjaiba zárt.
-Mi a baj kicsim?-ölelt magához szorosan.
-Justin apám egy sátán!-sírtam el magam.
-Mi? Miért? Bántott?-fürkészett idegesen.
-Lelkileg eltiport.-rogytam a fűre.
-Nyugodj meg kérlek. Mi történt?-ült le mellém.
-Justin! Kiirat a suliból!-potyogtak a könnyeim.
Justin arcán döbbenet ült ki.
                                                                                 -Micsoda? Ezt nem teheti!-nézett rám ijedten.
-Ó de teheti! Sőt még azt is mondta,hogy, hogy ha nem hagysz békén elköltözünk!-sírtam egyre jobban.
-Nem! Nem engedem!-jelentek meg az ő szemeiben is a könnyek,majd magához ölelt.
-Nem tudsz semmit sem tenni! Ő nyert! Sikerült minket szétválasztania!
-Soha nem foglak elhagyni. Ha elköltöztök akkor is megfoglak találni!-mondta,majd ajkait az enyémre tapasztotta.
Azonnal vissza csókoltam.
-Nem akarom,hogy bajod essen.-néztem rá a csók után.
-Én veled akarok lenni. Engem nem érdekel már semmi,csak az,hogy velem legyél.-suttogta ajkaimba.
-Mennem kell. Még a végén rájön,hogy kiszöktem.-adtam puszit telt ajkaira.
-Kérlek vigyázz magadra. És ha elfogtok költözni,ígérd meg,hogy nem pasizol be.-nézett mélyen a szemembe.
-Nem fogok, ígérem. Minden egyes percben csak te fogsz járni az eszemben.-simítottam kezem,puha arcára.
-Szeretlek.-jelentek meg szemeiben a könnyek.
-Ne sírj Juss. Kérlek. Olyan rossz így látni.-adtam csókot  ajkára.
-Miért mit vársz? Hogy nevessek?-törölte le könnyeit.-Épp ebben a percben vesztem el az egyetlen szerelmemet. Nem tudok nem sírni.
-Jaj Justin!-bújtam hozzá pityeregve.
-Látod. Te is sírsz.-szipogott,majd fülem mögé tűrte a hajamat.
-Ígérd meg,hogy nem felejtesz el.
-Sohasem foglak elfelejteni.-fogta meg a kezem.-Minden nap meglátogatlak,hogy ha nem költöztök el. Ha pedig elköltöztök megkereslek.
-Szeretlek.-bújtam hozzá,majd felálltam. Justin is követte a példámat.
-Én is.-ölelt meg.
-Akkor.. én most megyek. Holnap jövök utoljára ebbe a suliba. Vigyázz magadra! Szia!
-Szia...-nézett rám szomorúan én meg elindultam az ablakomhoz,de Juss hirtelen megragadta a kezem,és vissza rántott magához. Azonnal megéreztem puha ajkát az enyémen. Azonnal vissza csókoltam. Hosszú csók csata után,hozzá bújtam. Juss karját összefonta a derekam körül. 
-Most már tényleg mennem kell.-toltam el magamtól.
-Még egy kicsit.-húzott vissza,majd megint megölelt.
-Justin kérlek,ne nehezísd  meg a dolgom. Mennem kell. Tényleg.-néztem bele gyönyörű szemeibe.
-Rendben.-lehelt ajkamra egy lágy csókot.-Akkor...Szia..-nézett rám szomorúan.
-Szia..-hajtottam le a fejem,majd elindultam az ablakom felé. A fa segítségével könnyen felmásztam,majd beugrottam a szobámba,és becsuktam az ablakot. Láttam ahogy Justin zsebre tett kézzel sétál haza. Kifolyt egy könnycsepp a szememből. Soha sem fogom elfelejteni.

(Reggel)

Reggel borzalmasan keltem. Teljesen kikészít az a tudat,hogy ez az utolsó nap a sulimban. A sulimban,ahova 9 éve járok. Borzalmas. Gyorsan elkészültem,majd köszönés nélkül hagytam el a házat. Lassan lépkedtem a sulimba. Mikor megérkeztem azonnal felrohantam a terembe. Akkor már az egész osztály értesült arról,hogy mi történt. Justin jó voltából. Mindenki szomorúan köszöntek el tőlem,Mary még sírt is. Még Lucy is odajött,és morgott nekem egy "részvétem"-et. Juss a radiátornak dőlve várt rám,én meg oda siettem hozzá..
-Hogy érzed magad?-ölelt meg Juju.
-Rosszul.-bújtam hozzá.-Te?
-Én is.-temette arcát a hajamba.-Egész este egy szemhunyásnyit sem aludtam.
-Én sem.
-Ma elmaradnak az órák.-váltott témát. Szerencsére.
-Hogy-hogy?-vontam fel a szemöldököm.
-Jégkorizni megyünk.
-Oh. 
Hát ja. Ennyi a reakció. Most ha más helyzetben lennék tuti ugrálnék örömömben,mert imádok korizni,de azt hiszem most nincs hozzá kedvem.
-Nincs hangulatod hozzá ugye?-kulcsolta össze ujjainkat.
-Nincs.-csóváltam meg a fejem.-Neked?
-Nem nagyon,de majd megpróbállak felvidítani.-mosolygott rám.
-Köszönöm.-adtam puszit ajkaira.
Eközben megérkezett Tüsi is,és elrendelte,hogy mindenki álljon kettesével sorba,hogy el tudjunk indulni a kori pályára. Lassan létre jöttek a párok. Én Justin mellé álltam. Hamarosan el is indultunk. Egész út némán telt. Valahogy senkinek sem volt kedve beszélgetni. Tüsi ezt persze nagyon élvezte. Ahogy megérkeztünk, felvettük a korikat,majd a műjégpályához botladoztunk,majd a jégre csusszantunk. 
-Tudsz korizni?-fogta meg a kezem Juss.
-Igen. Te?-mosolyogtam rá.
-Persze.-nevette el magát.-Akkor induljunk!
Bólintottam,majd elindultunk. Juju rohadt jól tudott korizni. Nagyon gyors volt. Még jó,hogy fogta a kezem,mert másképp tuti nem tudtam volna követni. Kb 10 kör után megálltunk.
-Hú.-fújtam ki a levegőt,majd Jujura pillantottam,aki szórakozottan figyelt.-Te nagyon gyors vagy.
-Tudom.-nevette el magát.-De te is jól nyomod.
-De te jobban.-mosolyodtam el. 
Juss is elmosolyodott. Mind ketten kipirult arccal néztünk egymás szemébe.
-Mary! Gyere már!-hallottuk meg hirtelen magunk mögött Conor hangját. A hang felé fordultunk,és megpillantottuk Maryt és Conort. Mary a korlátot markolászta,Conor pedig próbálta elhúzni onnan.
-Hé mi a helyzet?-csúszott oda Juss.
-Mary nem mer korizni.-mérgelődött Conor.
-Miért nem?-csúsztam én is oda.
-Félek.-sopánkodott a barátnőm.
-Mitől?-kérdeztük egyszerre Conorral és Justinnal.
-Hogy elesek.
-Nem fogsz!-mosolyodtam el.-Ha Conor fogja a kezed akkor nem lesz baj!
-Biztos?-kérdezte félénken.
-Nem bízol bennem?!-kérdezte Conor felháborodottan.
-De..
-Akkor?-nyújtotta a kezét Mary felé. Mary kicsit tétovázott,végül megfogta a kezét,és elindultak. Conor egy másodpercre hátra fordult és az ujjával mutatta a "like" jelet Justinnak. Justin is vissza mutatta az ujjával. Én csak nevettem. Hamar eltelt a nap. Egész végig Jujuval koriztam. Nagyon jó volt. Nap végén Juss haza kísért. 
-Akkor..-kezdtem nehezen.
-Ne mondj semmit.-húzott közel magához,majd megcsókolt. Azonnal vissza csókoltam. 
-Ha szerencsém lesz nem költözünk el.-mondtam a csók után.-Minden nap látogass meg.
-Minden egyes percet veled tölteném.-beszélt az ajkamba.
-Szeretlek.
-Én is.-csókolt meg megint. Csókunk közbe éreztem,hogy Juju elmosolyodik,ezért én is elmosolyodtam.
-Szia.-mosolyogtam rá.
-Szia.-ölelt meg.
Hosszú ölelés után,elszakadtam Jusstól,majd elindultam a lakásba. Mikor beértem,anya és apa dühös tekintetével találtam szembe magam.
-Hannah beszélnünk kell.-mondta anyu.
Jaj. Most megint mit tettem?