30.rész: Minden helyre jön

Hosszú ölelés után,elszakadtam Jusstól,majd elindultam a lakásba. Mikor beértem,anya és apa dühös tekintetével találtam szembe magam.
-Hannah beszélnünk kell.-mondta anyu.
Jaj. Most megint mit tettem?
-Öhm.. Miről?-kérdeztem félénken.
-Majd meglátod. Gyerünk a nappaliba.-felelte,majd apuval már el is indultak. Nagyot nyeltem,majd gombóccal a torkomban,követtem a szüleim.
-Ülj le.-sóhajtott apu,én meg helyet foglaltam.
-Szóval.-kezdte dühösen anyu.-Gondolom teljesen ki vagy azért amiért apád kiirat a suliból.
Bólintottam.
-Sajnállak teljes szívemből. Én már unom,hogy apád nélkülem hoz meg bizonyos   döntéseket.-folytatta.
Nem értem. Anyu akkor most nem rám dühös hanem apára? Apa meg anyára. Én meg azt hittem,hogy mind ketten rám dühösek.
-Én csak most értesültem róla,hogy apád ki akar iratni.-mondta,majd dühösen apára pillantott.-De itt az én döntésem is számít. És én nem foglak kiiratni a suliból,és nem foglak elszakítani a barátaidtól. Főleg nem Justintól.
-Akkor nem irattok ki? És nem költözünk el?-könnyebbültem meg.
-Költözni??-kapta anyu a tekintetét,dühösen apára,aki gyorsan lehajtotta a fejét.-Még költözést is terveztél?!-vette feljebb a hangját.-Te tönkre akarod tenni a lányunk életét?!
-Én csak jót akartam.-vette feljebb a hangerőt apu is.
Döbbentem bámultam rájuk. Sohasem szoktak veszekedni. 
-Tudjátok mit?-állt fel anyu.-Ma estére áthívom a Bieber családot!
-Mi??-szólaltunk fel egyszerre apával. Persze én boldogan,apa meg felháborodottan.
-Igen! És ha bunkón fogsz viselkedni,nagyon pipa leszek.-fordult apához anyu.-Na megyek,és felhívom őket!-ragadta meg a telefonját és már ki is rohant a konyhába.
Ketten maradtunk a szobában. Apu és én. Nyomasztó csönd volt.
-Bocsáss meg.-törte meg a csendet apu.-Bocsáss meg Hannah!
-Mi?-néztem rá értetlenül. Pedig igen is tudtam,hogy miért kér bocsánatot.
-Sajnálom,hogy ilyen idétlenül viselkedtem a napokban.-emelte rám a tekintetét. A szeme könnyes volt. Döbbenten néztem rá. Még sohasem láttam sírni apát.
-Sem..Semmi baj..-dadogtam.
-Nem akartam tönkre tenni az életed. Tudod nagyon féltettelek. De neked volt igazad. Ha Justint szereted,és ha ő is szeret téged,nem választhatlak titeket szét. Ha te azt mondod,hogy megváltozott,akkor biztosan úgy van. Én nem ismerem őt,csak te,és szégyellem magam mert egyetlen esélyt sem adtam neki. 
-Ma este megismerheted.-mosolyogtam rá.-Nagyon klassz srác.
-Remélem nekem is ez lesz a véleményem.-mosolyodott el apu,majd kitárta karjait,én meg megöleltem.
-Nagyszerű.-lépett be hirtelen a nappaliba anyu.-10 perc múlva itt vannak.
-De jó! Köszönöm!-ugrottam a nyakába anyunak.
-Szívesen életem.-simogatta meg a hátam.-Minden rendben?-nézett rám,majd apura.
-Igen.-feleltük egyszerre.
-Tökéletes. Nah neki látok a vacsinak.-kacsintott anyu,majd kiment a konyhába,én meg követtem. Felültem a konyha asztalra.
-Mi lesz a vacsi?-kérdeztem.
-Pizza.-felelte anyu,majd elkezdte az említett étel tésztáját előállítani..
-Kész lesz az 10 perc alatt?-néztem hitetlenkedve az órára,majd kijavítottam magam.-7 perc alatt?
-Természetesen nem. Addig elfoglaljátok magatokat Justinnal,mi meg Pattievel és Jázminnal elleszünk.
-Ja. Oké.-ugrottam le az asztalról,majd anyu mögé osontam,majd mikor nem figyelt,elcsentem egy kis sajtot a pultról.
-Hé!-nézett rám nevetve.-Annyival kevesebb lesz a tiéden!
-Nem fogod tudni,hogy melyik az enyém! Mind ugyan úgy fog kinézni!-nevettem én is.
-Az lesz a tiéd amelyiken kevesebb sajt van.
-De nem biztos,hogy azt veszem el!
-Nah nyughass egy kicsit.-tolt arrébb anyu.-Nem tudom így a vacsit csinálni. 
-Nem tehetek róla. Fel vagyok pörögve.-ugráltam.-Le telt már a 7 perc?
-Kicsim nem gondoltad komolyan azért te sem,hogy percre pontosan érkeznek!
-Ajj.-bigyesztettem le ajkaim,majd vissza huppantam az asztalra.
-Legyél türelmes.-nyugtatgatott anyu.-Biztos..-kezdte volna de épp csöngettek.
-Nyitom!-ugrottam le az asztalról,majd az ajtóhoz rohantam,és szélesre kitártam.
-Justin!-ugrottam a nyakába.
-Szia!-ölelt vissza,majd adott egy puszit a nyakamra.
-Szia Pattie,Helló Jazzy!-köszöntem a többieknek is,majd megöleltem őket is.
-Helló! Gyertek csak be!-invitálta a Bieber családot beljebb,anyu.-Mindjárt kész a vacsi!
Justinnal elszakadtunk a többiektől,és felrohantunk a szobámba. Ott azonnal egymásnak estünk. Juss neki tolt a falnak,majd elkezdte falni ajkaimat. Én azonnal vissza csókoltam. Hosszú csókcsatát vívtunk,majd a levegő hiánya miatt elváltunk egymástól,majd lihegve leültünk az ágyra.
-Akkor nem irat ki apád? És akkor nem költöztök?-rohamozott meg a kérdéseivel.
-Nem! Anyu mindent lerendezett,és apu meg azt mondta,hogy ad egy esélyt neked.-mosolyogtam.
-Óóó. Akkor ezt nem szúrhatom el.-mosolygott rám.
-Bizony! Minden helyre áll!-hajtottam fejem a vállára.
Justin belepuszilt a hajamba,majd egy megkönnyebbült sóhaj után hátradőlt az ágyamon. Én mosolyogva fölé másztam,majd ajkaimat az övére tapasztottam. Azonnal vissza csókolt. Most én mosolyodtam el először a csókunk közben,de utána éreztem,hogy Juss is mosolyra húzza a száját.
-Szeretlek szerelmem.-suttogta ajkaimba.
-Én is.-hajtottam a fejem a mellkasára. Juss finoman elkezdte simogatni a hátam,mire egy jól eső sóhaj hagyta el a szám.
-Jól esik?-kérdezte mosolyogva.
-Ühüm.-csuktam be a szemem,ő meg tovább simogatott.
-Hé szerelmes pár!-nyitott be anyu 10 perc múlva.-Kész a vacsi! Gyertek enni!-azzal elment.
Feltápászkodtam Justinról,majd elindultam kifelé,de Juju megragadta a kezem és vissza húzott. Kétségbeesetten nézett rám.
-Mi a baj?-simítottam a kezem az arcára.
-Nagyon félek.-felelte,majd lehajtotta a fejét.
-Ne félj.-öleltem meg.-Minden rendben lesz.
-Remélem.-mosolyodott el,majd puha ajkát,finoman az enyémre helyezte.
-Nah gyere.-fogtam meg a kezét,a rövid csókunk után,majd leindultunk.  Mikor leértünk,már mindenki ott ült az asztalnál,és anyu beszámolóját hallgatták, rólam,hogy milyen kis édes voltam kis koromban. Jaj. De ciki. 
Gyorsan helyet foglaltunk Justinnal,majd hozzá kezdtünk a kajáláshoz. Juss kicsit még félt,ezért megfogtam a kezét,mire elmosolyodott.
-Nos.-nézett apu Jujura.-Mesélj magadról.
-Hát.. mi már találkoztunk. De azon belül..-kezdte kínosan Justin,de apa félbe szakította.
-Igen. A rendőrségen párszor.-húzta gúnyos mosolyra a száját,de mivel anyu mérgesen ránézett abbahagyta.
Justin zavartan lehajtotta a fejét. Szegény :(
-Na Justin,meséld el,hogy milyen jó hangod van!-mosolygott rá bíztatóan anyu.
-Jól énekelsz?-húzta fel a szemöldökét apu.
-Igen.-felelte Juss.
-Hm.-harapott bele a pizzájába.
-Justin énekelsz nekünk egy dalt?-kérdezte kedvesen anyu.
-Öhm..-rázta meg zavartan a haját.-Nincs itt a gitárom...
-Most kajálunk,nem hinném,hogy énekelgetni kéne.-szólt közbe apu.
-Apa!-rivalltam rá dühösen.
Apu rám pillantott,majd elszégyelte magát.
-Justin.-nézett rá apu Jussra,de most már kedvesebben.-Milyen tanuló vagy?
-Kitünő.-felelt helyette Pattie.
-Az igen.-bólintott elismerően.-Hannah te miért nem tanulsz olyan jól mint Justin?
-4-es az átlagom. Ez is jó!-feszengtem.
-Lehetne jobb is.-ivott bele a narancslevébe.
-Elnézést.-álltam fel dühösen azt asztaltól,majd felrohantam. Ezt nem hiszem el. Mindent el kell rontania! Idegesen becsaptam magam mögött a szoba ajtót,majd az ablakhoz sétáltam,és kinyitottam. Had jöjjön csak a friss levegő. Az én apám a legcikisebb a világon. Ahogy szívtam magamba a friss levegőt,hirtelen valaki hátulról átkarolt. Azonnal megcsapta az orromat a kellemes illat. Innentől tudtam,hogy Justin az. Nem fordultam meg. Tovább néztem ki az ablakon. Juju az ajkát a nyakamhoz helyezte.
-Hé,minden oké?-suttogta.
-Nem. Semmi sem oké.-fordultam meg felé. Szembe találtam magam gesztenye barna szemeivel.
-Mi a baj?-simította kezét az arcomra.
-Az apám. Teljesen kikészít.-bújtam hozzá.
-Addig örülj ameddig nem őrült gyilkos. 
Éreztem,hogy ez a téma őt mélyen érinti ezért nem veszegettem tovább.
-Hagyjuk.-legyintettem.-Igazad van.
-Na ugye.-mosolyodott el,majd apró csókot hintett ajkamra.-Gyere menjünk vissza.
-Oké.-fogtam meg a kezét,majd vissza sétáltunk. Lent még mindig nagyba beszélgettek a felnőttek,de mikor mi is leültünk az asztalhoz,mindenki ránk kapta a tekintetét.
-Minden rendben?-kérdezte anyu.
-Igen.-bólintottam.
-Kérhetek még?-szólalt meg csilingelős hangján Jázmin.
-Persze! örülök,hogy ízlik!-ugrott fel anyu,majd Jazzy elé tett még egy kis pizzát.
Juss eközben az asztal alatt összekulcsolta a kezeinket,amin elpirultam.
-Mit csinálsz majd este?-kérdeztem tőle.
-Mecset nézek. Hajrá Real Madrid!-nevetett fel Juju.
-Te is Real Madrid fan vagy?-kapta fel a fejét apu.
-Aha.-mosolyodott el Justin.
Végre van valami közös bennük! Csak össze jön ez! :))
-Tudod mit! Maradj estére,és nézzük meg együtt a mecset!-ajánlotta fel apu.
Justin reménykedve kapta Pattiere a tekintetét.
-Jó maradhatsz!-nevetett fel Pattie.
-Köszi!-mosolygott Juss hálásan.
A vacsi további része nyugisan telt,Juju az ujjával simogatta a kezem. :)
Majd Pattiék elköszöntek,és Justin lelkére kötötték,hogy meccs után siessen haza. Majd apuval beültek nézni a focit. Én tétováztam egy kicsit,de végül leültem Juju mellé és néztem velük együtt. Juju átkarolt,amit apu nagyon rossz szemmel nézett,de végül leszarta. Úgy csókolóztam volna Justinnal a meccs közbe,de apu ott volt mellettünk,szóval szar ügy :cccc
A meccs felénél bealudtam,már a végénél keltegettek apáék. Justinnak mennie kellett ezért kikisértem a kertig. Apu nem jött utánunk,még a házban elköszönt Justintól,ami egy "szevasz" volt meg egy kéz fogás.
-Hogy érezted magad?-kérdeztem félve.
-Nagyon jól.-felelte mosolyogva Juju.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Ennek örülök.-mosolyogtam rá.
-És veled is minden oké?-húzott közel magához.
-Persze. Boldog vagyok.-karoltam át a nyakát.
-Ennek örülök.-suttogta ajkaimba,majd megcsókolt. Hosszú,szenvedélyes csókcsata után,elváltunk egymástól.
-Jó éjt szerelmem.-ölelt meg.
-Neked is.-öleltem vissza.
-Szia!
-Szia!-intettem neki,majd Justin haza indult. Én pedig mosolyogva sétáltam be a házba. Azonnal apuhoz rohantam.
-Na?-kérdeztem izgatottan.
-Igazad volt.-mosolygott rám apu.-Tényleg klassz kis srác.
-Nekem mindig igazam van.-adtam puszit az arcára,majd felrohantam a szobámba.