32.rész: Párizs a szerelem városa 2/2

-Szóval ma hova szeretnétek elmenni?-tette fel a kérdést Tüsi.
Mindenki egyszerre szólalt meg,egymás szavába vágva.
-Jó a türelmem az elfogyott.-szólt közbe Tüske.-Ma az aqua parkba megyünk. Téma lezárva.
Az osztály azonnal elhallgatott. Azonnal összeszedtük a cuccainkat,majd útnak indultunk. Én igazság szerint örülök,hogy fürdeni megyünk,sőt még az idő is kedvező volt. Teljesen megjött a jó kedvem mivel reggel eléggé nyűgösen keltem,és a hajam katasztrófálisan állt de már minden oké. 
"Még jó,hogy Justin nem látott reggel.-gondoltam.-Tuti elszörnyedt volna."
-Min agyalsz bogyóm?-kulcsolta össze ujjainkat,én meg elpirultam,majd halkan elkuncogtam magam.
-Ne akard tudni.-vigyorogtam rá. 
Reméltem,hogy nem fog faggatózni.
-Tudni szeretném.-mosolygott rám.
Hurrá. Valahogy a reménykedés sosem válik be.
-Nem lényeg.-mosolyogtam vissza.
-Jó, nem erőltetem.-puszilt meg.
Megkönnyebbültem. Még jó,hogy Justin nem akaratos,mint mondjuk Jake.
Hamarosan meg is érkeztünk,Tüsi mindenkinek vett jegyet,ami egy vízálló karórát jelentett amivel a szerkény nyílik,majd mindenki besietett átöltözni. Gyorsan magamra kaptam a bikinim,majd megvártam Maryt,hogy ő is végre elkészüljön,majd a többi lánnyal vissza siettünk Tüsihez. A fiúk már rég kint vártak ránk.
-Na végre!-mordult fel Scott mikor meglátta,hogy jövünk.-Hogy lehet ennyi ideig vacakolni?
-Nem is voltunk sokáig!-vágott vissza Lucy,majd sértődötten elindult a folyosón.
-Öhm Lucy...-szóltam utána,mikor láttam,hogy az osztály a másik irányba megy.-Másik irányban van a medence..
-Én is tudtam!-fordult meg a tengelye körül,majd az osztály után sietett.
-Persze..-forgattam meg dühösen a szemem. Annyira irritáló,hogy sohasem ismeri be,hogy tévedett.
-Gyere Hannah!-fogta meg a kezem Juss,majd mi is elindultunk a többiek után.
Az egész folyosót átjárta a klór szaga. Ami nekem illat mert szerintem tök kellemes. Mikor kiértünk,Tüske tanácstalanul ácsorgott a füvön.
-Hova cuccoljunk..-gondolkodott hangosan.-Olyan helyre kéne ahonnan látok mindenkit...
Egyre feszültebb lettem. Aj ezzel is csak húzza az időt,ennyi idő alatt már rég fürödhetnénk..
-Megyünk már?-türelmetlenkedtem. 
-Ajj ne türelmetlenkedjetek már.-mordult fel Tüske,majd ledobta a cumóját egy fa tövébe,majd mi is követtük a példáját. Gyorsan bekentük magunkat naptejjel.
-Bekenjem a hátad?-kérdezte Juju.
-Ühüm.-pirultam el.
Justin mögém mászott majd nyomott a hátamra naptejet,és elkezdte kenni a hátam. Az érintésétől libabőrös lettem. Hihetetlen,hogy mindig ennyire nagy hatással van rám,hogy ha hozzám ér.
-Kész vagy.-adott egy puszit a nyakamra.
-Én is bekenjem?-mosolyogtam rá,mire bólintott,és most én nyomtam nap tejet a hátára,és  kentem el a hátán,mire egy nagy sóhaj hagyta el a száját. Elmosolyodtam,mivel tudtam,hogy jól esik neki. Most kenegetés helyett, legszivesebben csókolóznék vele,de Tüsi úgy sem engedné,szóval...
-Kész vagy.-adtam puszit az arcára,majd felálltam és elraktam a naptejet.
-Nah megyünk srácok?-ugrált Mary,amin elkuncogtam magam mert így úgy nézett ki mint egy kis gyerek. Jussal egymásra pillantottunk,és tudtam,hogy ő neki is a fejében az jár mint az enyémben.
-Menjünk.-mosolyogtam,majd megragadtam Justin kezét, Mary pedig Conorét,és elindultunk a családi csúszdához. Beálltunk a sorba,mivel páran álltak még elöttünk. Az elöttünk lévő lányok vihorászva fordultak mindig hátra,és Justint bámulták. Egyre jobban ideges lettem,elkapott a féltékenység. Teljesen kiment a fejemből,hogy itt vannak olyan lányok is akik nyomulhatnak Justinra. Jaj.
"Remélem Justin nem használja ki azt,hogy ilyen helyes.-gondoltam idegesen.-Mi van ha talál a strandon sokkal szebb lányt,mint amilyen én vagyok,és ink azzal áll össze és engem pedig dobni fog???"
A gondolattól összeszűkűlt a gyomrom.  Nem bírnám ki Justin nélkül...
-Hahó! Mi jövünk!-bögdösött Juss.
-Mi?? Ja..-zökkentem ki a gondolatmenetemből.
-Minden oké?-simította a kezét a karomra.
-Ja.. minden.-szedtem le a kezét.
Juju felvonta az egyik szemöldökét,majd kérdőn nézett rám. Jaj. Most ezt a lépésem,hogy magyarázzam meg? Annyira pánikolok,hogy beleszeret másba...
"Totál hülyének néz.-gondoltam,majd nagyot nyeltem."
-Na Hannah jössz?-kérdezte Mary is.
Aprót bólintottam,majd beálltam a srácok mellé.
-Biztos jól vagy?-fürkészett aggódva Justin.
-Aha.-nyögtem ki nehezen a szót.
-Na csússzunk!-kiáltott fel Conor majd el is indult.
-Várj meg!-kiáltott utána Mary,majd ő is lecsúszott.
Juju még mindig engem fürkészett,gondolom aggódik miattam. Jaj.
Még mielött bármit is tehetett volna,gyorsan a többiek után csúsztam.
Ahogy beleestem a vízbe,hamar ki is úsztam,ahol épp Maryék smároltak.
"Ma még nem is csókolóztam Justinnal.-gondoltam,majd szomorúan lehajtottam a fejem."
-Ez tök menő!-ért ki Justin a vízből,majd átkarolta a nyakam.-Próbáljuk ki a többi csúszdát is!
-Jó,gyerünk!-nevetett fel Conor,majd előre szaladt Maryvel.
Megint elhaladt mellettünk egy lány csoport,akik megint vihorászva Justint bámulták. Felfordul a gyomrom tőlük. 
-Mond már el,hogy mi a baj!-nézett mélyen a szemembe Juju.-Olyan savanyú képet vágsz.
-Semmi!-feleltem egy kicsit ingerültebben,majd Maryék után siettem.

*** Justin szemszöge ***

Nem tudom,hogy mi baja van Hannahnak. De nagyon aggaszt. Talán már rám unt volna? Azt sem engedi,hogy hozzá érjek.  Vagy ciki vagyok neki? Vagy azt akarja,hogy más fiúk azt higyjék,hogy ő szingli? 
"Nem Hannah nem ilyen.-gondoltam.-Akkor mi a baja?"
Aggódva rohantam Hannah után,aki már a sárga csúszdánál állt Maryékkel. Azonnal összeszorult a gyomrom,amikor oda értem hozzájuk. Egy srác éppen Hannaht stírölte. Azonnal felment bennem a pumpa. 
"Biztos be akar pasizni.-szorítottam ökölbe a kezem,majd próbáltam lenyelni a "gombócot" a torkomban,de nem sikerült."
Gyorsan be álltam Hannah mögé,majd szúrós pillantást vettem a hapsikára,aki szerintem tök nyomin nézett ki. Bár volt kockája ami nekem nincs... De akkor is csúnya!
Ma már a 20-ik srác bámulja meg Hannaht elég feltünően ami már kezd nagyon idegesíteni. Hannaht ez persze nem zavarja. Tuti élvezi. Ezért nem akarja,hogy hozzá érjek. Tuti azt akarja,hogy azt higyjél,hogy ő szingli. De miért? Nem vagyok elég jó neki? Ennél a gondolatnál összeszorult a szivem,és egy könnycsepp akart kicsordulni a szememből,de mielött megtehette volna,gyorsan letöröltem. Nem lehetek gyenge. Most nem. Lehet,hogy a szerelmem becsapott,de most nem mutathatom magam gyengének. Most nem lehet. A hapsika csak kiröhögne,Hannah meg szánalmasnak tartana. Erős vagyok!
Lehajtottam a fejem,és a földet bámultam. Nem akartam tovább nézni ahogy a pasi a barátnőm bámulja. Meg hasad a szívem...

*** Hannah szemszöge ***

Megint ezek a hülye picsák. Itt vihorásznak Justin mögött,és róla sutyorognak. Justin ezt tuti élvezi... Fú annyira felcseszi az agyam. 
Hátra pillantottam Jussra,aki a földet bámulta. Persze. Gondolom a lányok sutymorgását próbálja meghallani. Összeszűkült a gyomrom. Ha most megkérdeznék,hogy mi a neve Magyarország polgármesterének (természetesen Orbán Viktor... Mamám és a politika.. Bah..) nem tudnék rá válaszolni. Annyira el voltam keseredve.
-Te jössz.-vigyorgott rám a mellettem álló pasi.
Felvont szemöldökkel bámultam rá. Engem ne bögdössön! 
Majd a mérgelődésemmel alábbhagyva,gyorsan lecsúsztam a csúszdán.

*** Justin szemszöge ***

Eddig sikerült lenyugodnom. Ki hitte volna,hogy a föld bámulás jót tesz? Végre mikor összeszedtem magam felnéztem.. És nem kellett volna.. Az a pasi.. Az a kis nyomi,rusnya disznó... hozzáért Hannahhoz,olyan perverzen meg minden,megbökte,hogy ő jön. Mintha bele döftek volna egy kést a szívembe,olyan érzés kerülgetett. Legszivesebben bemostam volna a fickónak,de legfőképpen Hannahra voltam mérges mert őt ez nem zavarta. Most komolyan azért van oda a pasiért mert kocka hasa van? Könyörgöm olyan rusnya feje van mint egy dinnyének! Nekem lehet,hogy nincs kocka hasam,meg semmi izmom,de én legalább kinézek valahogy! És nem egóból mondom! Nem érdekell beszélek Hannahval ha lecsúsztam. Azért mégis mit képzel?! Én vagyok a pasija és nem ez a nyomi vakond!
Végre én jöttem. Lecsúsztam,és ahogy vízbe értem,gyorsan kiúsztam és Hannahához siettem.
-Beszélnünk kell.-néztem rá dühösen,de én inkább szomorú,és csalódott voltam. 
-Szerintem is..-felelte.
Felvontam az egyik szemöldököm. Neki szerintem nincsen miért dühösnek lennie. Vagy..lehet,hogy most akar szakítani? Ettől a gondolattól majd felfordult a gyomrom.
-Figyelj...-nyeltem egyet...-Nem tetszik az ahogy viselkedsz.
-Tessék?-döbbent le.-Ezt én mondhatnám neked!
Nah jó! Ennek mi baja van?! Én nekem van most jogom kiakadni!
-Nekem?!-néztem rá dühösen.
-Ne játszd a hülyét Justin! Látom,hogy tapadnak rád a csajok,de ez téged nem is érdekel!
-Mi van? Azt sem tudom,hogy miről beszélsz! -néztem rá döbbenten. Esküszöm annyira feltudja baszni az agyam!
-Elegem van! Ha csajozni akarsz folyamat akkor ne akarj kapcsolatot!
-Mi van?! Én nem akarok csajozni!
-Láttam,hogy hogy élvezted,hogy rád tapadnak a csajok! Nem is szóltál rájuk,hogy "hahó barátnőm van kopjatok le!"
-Hannah! Nem is voltak a közelemben csajok!
Ezt nem hiszem azt sem tudom,hogy miről beszél! Direkt kitalálja ezt az egészet,hogy én ne tudjam leszidni!
-És még hazudsz is?! Tudod mit?! Szakítok! Mennyél vissza a kurváidhoz!-üvöltötte sírva,majd elrohant.
-Ne! Ne! Hannah!-kiáltottam utána,de hiába.
Összetörten rogytam a fűbe. Nem érdekelt,hogy ki lát és ki nem. Szemeim könnybe lábadtak,szótlanul bámultam magam elé. Ez nekem sok mára. Összetört a szívem. Tudtam,hogy szakítani akar.. Az a fiú kell neki. Megunt engem.. Egyre jobban folytak a könnyeim. 
"Megint elvesztettem. Megint itthagyott. Megint összetörte a szívem.-mondogattam magamban sírva."
-Justin haver mi történt?-guggolt mellém Conor.
Megsem bírtam szólalni. Csak sírtam és sírtam. Soha nem voltam még ilyen gyenge. 

***Hannah szemszöge ***

Ez életem legrosszabb napja. És a legkiakasztóbb,hogy Justin mindent tagadott. Egyre jobban sírtam. Miért ilyen kurva nehéz az élet?! Miért mindig ott döf beléd ahol a legérzékenyebb az ember!


-Hannah!-jött be az öltözőbe Mary.-Jaj csajszi!-ölelt meg.
-Megint vége...-sírtam keservesen.
-Szakítottatok?-sápadt el.
-Igen.-sírtam a vállán.
-De hogy? Hisz olyan jól ment minden!
-Folyton körülötte legyeskedtek a a lányok,és ő élvezte és nem szólt rájuk,és mikor kérdőre vontam őt,mindent tagadott.
-Óh... De Justin rosszabb állapotban van mint te ugye tudod?-nézett a szemembe.-Annyira,hogy Tüske haza küldi..
-Mi a baja?
-Nagyon ki van folyamatosan sír, a lábán is alig tud megállni,folyamat össze esik.
Ahogy hallgattam Mary szavait össze facsarodott a szívem. Hirtelen nagyon sajnáltam Justint,és jól is esett,hogy neki is ilyen sokk volt a szakítás. De éreztem a szívem mélyén a összetörcséget és a gyűlöletet.
-Megkéne ezt beszélned vele...
-Nem..-ráztam a fejem,pedig mindennél jobban szerettem volna hozzá bújni.
-Justin megy haza. Most vagy soha. Ha tényleg szereted akkor mész és beszélsz vele.
Nem tudom,hogy mit tegyek. Tanácstalan vagyok. Lehet,hogy nem is az történt mint amit én hiszek..

*** Justin szemszöge ***

Haza küldtek. Felhívták anyut,és mondták neki,hogy rosszul vagyok,és ,hogy haza megyek. Anyu nagyon aggódott a telefonban,de az osztályfőnökök megnyugtatta,hogy nem lesz semmi baj,és,hogy a taxi haza visz biztonságban. Még megvártam,hogy kihozzák a bőröndöm a szállodából,majd megvártam a taxist. Sikerült kicsit lenyugodnom,amin azt kell érteni,hogy nem bőgök mint egy őrült. Mikor megérkezett a taxis,beraktam a csomag tartómba a bőröndöm,majd gyorsan beültem. Amennyire "szerencsés" vagyok,pont kifogtam azt a taxist aki nem csak engem szállított hanem egy másik férfit is,aki úgy ült,hogy alig fértem el,így hát elég kényelmetlen volt.

Elég furcsa pasas volt,mivel folyamatosan bámult. Mintha ismerne. Kezdtem parázni,ezért próbáltam egy kicsit arrébb húzódni,de sikertelenül. Egész úton éreztem magamon a nézését. Király. Hosszú 5 órás út után,mikor megérkeztünk,gyorsan kipattantam a kocsiból,majd kivettem a bőröndöm a csomagtartóból,és elindultam  a ház felé,ahol lakom.
Megleppetségemre,a pasas is kiszállt és elkezdett utánam jönni. Nagyot nyeltem,majd gyorsabb tempóra váltottam. Láttam ahogy a férfi lassan előhúzza a fegyverét a zsebéből. Tudtam. Valahogy éreztem,hogy a fekete sárkányok bandájából való. Nagyszerű. Meg ez is. Elkezdtem rohanni. A pasi is rohant utánam,de én gyorsabb voltam. Gyorsan feltéptem az ajtót,majd berohantam és magamra zártam. Nagy levegőt vettem,amit szaggatottan fújtam ki. Oké,minden rendben van. Remélem. 
-Kisfiam!-rohant oda hozzám anyu.-Te jó ég!-sápadt el mikor meglátta az arcom. 
Hát ja gondolom,elég rémesen nézhetek ki a sok sírás miatt.
-Gyere ide!-mosolygott rám kedvesen,én meg letörten oda sétáltam hozzá,anya meg szomorúan megölelt.


-Minden helyre fog jönni.-suttogta.
-Nem.-ráztam meg a fejem.-Ez már nem fog.
-Mi történt?
-Elhagyott. Megint.-próbáltam vissza fojtani a sírásom. Nem akarok megint bőgni. Elég volt megaláznom magam a strandon.
-Jaj úgy sajnálom.-ölelt meg megint.
-Soha...de soha nem fogok olyan szép és tökéletes és vicces lányt találni mint amilyen ő volt. Összetörtem anyu.-tört ki belőlem a sírás.
-Miért vesztetek össze kisfiam?
-Nem..nem szeretnék róla beszélni..-töröltem le könnyim,majd nagyot sóhajtottam. Ezzel próbáltam lenyugtatni magam.
-Rendben. Csinálok neked vacsit.-mosolygott rám,én meg némám bólintottam,majd felbatyogtam a szobámba. Elkeseredetten dőltem le az ágyra. Olyan üresnek és semmijennek érzem most magam nélküle. Annyira szeretem. Sohasem szerettem még ennyire senkit sem.
"Ő nem is szeretett igazán.-gondoltam,és közben kifolyt megint egy könnycsepp a szememből.-Soha többé nem leszek boldog. Ha ő nincs velem én csak egy üresség vagyok."
Oldalamra fordultam majd behunytam a szemem. Nem aludtam. Csak pihentem.
Este 11 körül arra lettem figyelmes,hogy valaki kaviccsal dobálja az erkély ablakot. 
-Ki ez az idióta?-morogtam magam elé,miközben felálltam,és kisétáltam az erkélyre. De mikor megláttam,hogy ki az,azonnal vissza vontam azt amit mondtam. A szívem hevesebben kezdett el verni,azok a bizonyos pillangók elkezdtek repkedni a gyomromban.
"Ő az.-gondoltam.-Visszajött."
-Justin!-mosolyodott el Hannah mikor meglátott.
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Beszélnünk kell.-felelte.
Elmosolyodtam. Csak van még remény. Most végre elmagyarázhatok neki mindent.

*** Hannah szemszöge ***

Elkezdtem felfelé mászni,Justin erkélyére,majd mikor felértem,Juss beinvitált a szobájába.
Mind ketten leültünk az ágyára.
-Szóval.... sajnálom,hogy úgy kiakadtam és nem hallgattalak meg.-kezdtem.
-Igazából én észre sem vettem,hogy a lányok körülöttem legyeskednek...-kezdte Juss is.-Mert csak arra figyeltem,hogy téged,hogy stírölnek a fiúk.
-Engem?-döbbentem le.
-Igen. Figyelj engem nem érdekel egy lány sem csak te. Csak is te.-mosolygott rám.
-Jaj úgy szégyellem magam... Engem is csak te érdekelsz.. Azért nem vettem azt sem észre,hogy engem,hogy bámulnak a srácok.... Számomra csak te létezel.
-Én is így vagyok vele.-pirult el Juju.
Jaj de édes ilyenkor!! Közelebb húzódtam hozzá,majd a két kezem az arcára helyeztem,majd szenvedélyesen megcsókoltam. Juju először meglepődött,majd elmosolyodott,és azonnal vissza csókolt. Ledőlt az ágyra én meg dőltem utána. Mohón faltuk egymás ajkát.

*** Justin szemszöge ***

Teljesen bele merültünk a csókolózásba,már csak akkor eszméltünk fel,mikor nagy zörgést hallotunk a konyhából. Ijedten néztünk össze. Anyu ilyenkor már alszik ahogy Jázmin is. Hannah gyorsan leszállt rólam,én meg ugyan ilyen gyorsasággal pattantam ki az ágyamból,és le siettünk. Ahogy leértünk mindenre választ kaptam. Ugyan az a fekete sárkányos pasas állt a konyhában a fegyverét markolászva,mint aki üldözött haza fele. Szívem a torkomban dobogott,és nem is magamat féltettem,hanem Hannaht.