33.rész: A menedzser

*** Hannah szemszöge ***

Először fel sem fogtam,hogy ki áll a konyhában,csak azután jöttem rá, mikor észrevettem a fegyvert a kezében. Azon nyomban elfogott a félelem. Ki ez a pasas? Talán egy betörő? Egy gyilkos? Ijedten kaptam a tekintetem Justinra. Miért nem csinál semmit sem? Miért nem rohanunk fel az emeletre és zárkózunk be a szobájába,és ott hívjuk a rendőrséget? Mi van ha bántani fog minket? 
A férfi hirtelen megfordult,és észre vett minket. Oké,most még jobban pánikoltam mint azelött.
-Bieber...-morgott rekedtes hangján.-Téged kerestelek.
Justinra pillantottam,aki láthatóan félt,de ezt nem akarta kimutatni. Határozott hangon szólt rám.
-Hannah menj fel.-mondta,és rám sem pillantott,csak a pasast figyelte.
-De..-kezdtem volna tiltakozni,de leintett és szigorú tekintettel rám nézett. Szó nélkül bólintottam,majd adtam egy puszit az arcára,majd "vigyázz magadra" nézés után a lépcső felé vettem az utam.
-Nem kell,hogy felmenjen a lány. Maradjon csak itt.-szólalt meg megint,mély hangján a váratlan látogató. Egész testemet kirázta a hideg,nagyon féltem. Remegve sétáltam vissza Justin mellé. 
"Istenem gyere már le Pattie,hát nem érzed,hogy veszély van?-fohászkodtam.-Már,hogy is érezné...Hiszen mélyen alszik. Nem is sejti,hogy a fia élete és az én életem forog kockán..."
-Miért kéne maradnia? Hisz engem kerestél!-nyilvánította ki nem tetszését Justin.
"Bárcsak felengedne ez a gonosz férfi...-tördeltem a kezem.-Így nem tudom felhívni a rendőrséget... Bár lehet,hogy pont ezért nem enged fel.."
Egyre jobban elfogott a pánik. Most megakar minket ölni? De nem is csináltunk semmit! Vagy Justin igen? Jaj.
-Had nézze csak végig azt,hogy elhurcollak téged...-nevetett fel gúnyosan a férfi.-Vagy lehet,hogy jobb lenne ha a lányt is elrabolnám...
-Arra nincs semmi szükség.-tiltakozott Juju.
-Dehogynem. Végén eljár a szája a rendőrségnek..És ezt nem akarjuk....-sétált mögénk.-Tudod-e Bieber,hogy miért vagyok itt?
-Nem.-felelte hidegen.
-Emlékszel mikor az egyik bulin elrabolta a bandám ezt a lányt?-mutatott rám,én meg elsápadtam. Kezdem kapisgálni,hogy miért van itt...
Juss bólintott.
-Aznap megölted az egyik legjobb emberem. Csak,hogy ezt a szajhát megvédjed..-köpött egyet a földre,én meg össze rezzentem. Minden világos. Bosszút akar állni. Egyre jobban remegtem,és már a hányinger is kerülgetett. 
"Pattie kérlek kelj fel..-fohászkodtam tovább,de tudtam,hogy hiába."
-Nah akkor csináljuk szépen és finoman,vagy erőszakosan és keményen?-tette fel a kérdést,és közben a fegyverét nézegette. Már a sírás határán voltam. Tudtam,hogy megfognak ölni,de ki tudja,lehet,hogy még elötte meg is erőszakolnak. A gondolattól egy könycsepp csordult ki a szememből,ami végig folyt az arcomon. Vissza emlékeztem arra a napra,mikor majdnem megerőszakoltak... Borzalmas volt,nem akarom megint átélni.
-Csss ne sírj.-törölte le a könnyeim Juss.-Minden rendben lesz.
-Azt kétlem.-nevetett fel gúnyosan a pasas.-Na akkor indulhatunk?-tette a kezünkre a bilincset,hogy véletlenül se tudjunk elszökni.
Justin,hogy hogy nem pánikol? De most komolyan! Tudja,hogy meg fogunk halni,de azért is halál nyugodt,az én lábaim pedig szó szerint remegnek a félelemtől!
Az idegen férfi kinyitotta az ajtót,mi meg kiléptünk a sötétbe. Azonnal megcsapott a kellemes nyári szellő,ami most nem volt annyira kellemes,mivel elnyomta mindezt a félelem érzete,az,hogy tudom,hogy nem sokárra meghalok,úgy,hogy senki nem tud róla,és csak reggel kezdenek el keresni,hogy hol lehetek,de akkor már késő. Meg sem tudtam mondani a szüleimnek,hogy mennyire szeretem őket. El sem tudtam köszönni tőlük. Csak haladtunk csendben a sötét utcán,néha-néha lehetett hallani a távolból egy-egy kutya csaholását,vagy éppen a kertes ház felől,ahol éppen elhaladtunk. Pár madár szállt V alakban az égen. Milyen jó nekik. Ők szabadok. Nekik nem kell félni a haláltól. Most én is úgy lennék egy madár. Elrepülnék jó messzire,ahol nincs semmi gond és baj. Csak békesség és szeretet. Jujura pillantottam,aki mosolyogva pásztázta az utat. Mosolyog.... Akkor forral valami tervet... A mosolya egy kicsit megnyugtatott. Talán még van remény? Vagy csak azért mosolyog,hogy én ne lássam rajta,hogy fél? Idegesen fürkésztem Justin tekinteték,aki végre felpillantott rám. Szélesebb mosoly terült el az arcán. Igen. Ez már biztos. Terve van.
A mögöttünk jövő férfi,előkotort egy szál cigit a zsebéből,meg egy öngyújtót. Meggyújtotta a cigarettát,majd elkezdte szívni. Azonnal megcsapta az orrom a füst szaga. Brr. De büdös. Próbáltam nem be szívni a füstszagot,de lehetetlen volt.  Köhögtem párat,majd a pulcsimba fúrtam a fejem,és úgy lélegeztem. Így kevésbe éreztem a füstszagot. Hamarosan az utca végére értünk,majd egy még sötétebb utcába fordultunk meg,ami tele volt patkányokkal,és csövesekkel. Ha eddig nem féltem eléggé,akkor most ez is bekövetkezett. Mind be volt rúgva,és perverzen méregettek,szinte le vetkőztettek gondolatban,úgy néztek rajtam végig. Végre elszívta a férfi a cigarettát,amit el is dobott,majd abban a szempillantásban megcsörrent a telefonja,amit gyorsan felvett.
-Haló.-szólt bele mély rekedtes hangján.
....
-Igen itt vannak.
...
-A lányt is hoztam,hogy nehogy köpjön.
....
-Ja,gondolom.
....
-Persze. Felőlem többen is.-nézett rám perverzen,én meg elsápadtam. Mit akarnak tőlem?
....
-OKé. Sietek. -azzal letette.
Nagyot nyeltem,és próbáltam vissza fojtani a sírásom. Nem nagyon ment. Megeredtek a könnyeim. Nem bírtam abba hagyni. Egyszerűen nem ment. Mibe keveredtem én bele?
-A fiúk nagyon kanosak.-nézett rám perverzen a pasi,én meg szédülni kezdtem.
Juss némán sétált elöttem,a mosolygása alább hagyott ez a mondat után. Inkább dühöt fedeztem fel a tekintetében. A csöveseket elhagytuk,és megint egy szűkös utcára tértünk be. Megcsapta az orrom a pia és a pisi szag. Fúj. Távolból,egy bandát fedeztem fel közeledni. Remélem nem ide tartanak...
Tévedtem.
Mindegyik kezében fegyver volt. Klassz. 
Juju komor arcán megjelent egy aprócska mosoly. Miért mosolyog? Nah jó kezd elegem lenni!
A banda hamarosan elénk ért,én meg mindenre választ kaptam. Mindegyik pasi a mögöttünk álló férfira szegezte a fegyverét,aki hátra hőkölt.
Kérdően meredtem Justinra,aki gúnyosan vigyorgott. A bandából,egy fiatalabb srác lépett elő. Azonnal felismertem,hogy Jasen az. 
-Jasen!-vigyorodtam el.
-Mondtam,hogy még találkozunk.-mosolygott rám,majd szétlőtte a bilincset,a kezem meg végre kiszabadult,ahogy Justiné is.
-Mit kerestek itt?-kérdeztem.
-Justin már régi jó haverom. Még mikor Jeremy élt akkor haverkodtunk össze. Ma szólt nekem még délután,hogy haza felé kergette egy fekete sárkányos. Tudtam,hogy balhé lesz így hát készültünk.-magyarázta Jasen.
-Köszönöm!-néztem hálásan Jasenre,majd megöleltem.
-Azt hiszitek,hogy ennyivel elintézhetitek?-mérgelődött az elrablónk. Elüvöltöttem magát,mire vagy 50 kigyúrt pasi,mellé szegődött.
-Igen.-felelte lazán Jasen,mire hirtelen meghallottam a szirénázást. A rendőrség! 
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Vagy 20 járőr kocsi állt meg elöttünk,majd kiszálltak,és letartóztatták a bűnözőket. Jasen vigyorogva elhúzott a bandájával (persze hiszen ők is bűnözők) mi meg Justinnal haza indultunk.
-Már értem,hogy miért vigyorogtál.-kulcsoltam össze ujjainkat.
-Szerinted csak így hagynám,hogy megöljön minket,téged meg megerőszakoljanak?-nézett rám Juss,mire én vállat vontam.-Na kösz.-vágta be a durcát,mire én elnevettem magam.
-Szeretlek,én kis hülyém.-húztam magamhoz,majd ajkamat az övére tapasztottam. Azonnal vissza csókolt,megéreztem nyelvét,ahogy végig simítja ajkamat,ezzel bejutást kérve,amit én megengedtem neki. Következő másodperben már forró táncot jártak nyelveink.
-Nah menjünk haza.-súgta ajkaimba a hosszú csók után,mire én bólintottam. Nagyon boldog voltam,hogy megmenekültünk.

(3 nap múlva)

Ma van az évzáró a suliban. Ünneplőbe kell jönni,amit persze utálok. Bah. Szerintem nagyon hülyén áll,amit anyu vett nekem. Persze reggel Justin,mikor jött értem,hogy együtt menjünk az évzáróra,100-szor elmondta,hogy nem áll hülyén ,és,hogy csodásan nézek ki,de én sehogy sem tudtam elhinni. Út közben azt ecsetelte nekem,hogy milyen büszke magára,mert megkérte őt az igazgató,hogy énekeljen az évzáró végén.
-Büszke vagyok rád.-pusziltam meg.
Juss kisfiúsan felkacagott majd tovább mesélte,hogy mennyire fel van dobódva blablabla. 
Persze ahogy befejezte a mondókáját,én azonnal arra zendítettem rá megint( Justin örömére),hogy hülyén áll az ünneplő.
-Nem áll hülyén. Tökéletesen nézel ki.-adott puszit a szám szélére.
Jaj. Csak én érzem úgy,hogy hülyén nézek ki? Mindegy.
Mikor végre megérkeztünk,azonnal Conorékhoz mentünk. Justin ugyanúgy elmesélte nekik,hogy ő énekelni fog,Mary elkezdett sikoltozni,Conor pedig elismerően megveregette a vállát. Utána jöttem én a szokásos dumámmal,hogy hülyén áll az ünneplő. Mind 3-an egyszerre vágták rá, Justin unottan,Conor ilyen "Istenem ezek a lányok",Mary pedig boldogan (ő mindig boldog),hogy nem áll hülyén. Mindegy. Akkor is hülyén áll.
Mikor megérkezett mindenki akkor, végre bementünk a csarnokba.
Az igazgató fél órán keresztül ecsetelte,hogy milyen büszke ránk,mi meg halálra untuk magunkat,nekem már a seggem is fájt a sok üléstől. Mikor végre befejezte,és lezárta az  évet,felszólította Justint,hogy jöjjön ki a színpadra,és énekeljen. Juss büszkén kisétált,majd megkeresett engem,majd mikor megállapodott rajtam,akkor elmosolyodott,amin én is elmosolyodtam,majd elkezdett énekelni.
https://www.youtube.com/watch?v=FlFvHmwF8kg (nézd meg!! :) )

Folyamatosan engem nézett,amin mindig elpirultam,és csak mosolyogni tudtam. Olyan büszke vagyok rá. Annyira szeretem!
A szám végén mindenki éljenzett és tapsolt. Annyira édes volt ahogy állt a mikrofonnál kipirult arccal,és ahogy végig nézett a közönségen,majd a tekintete megakadt rajtam,majd rám vigyorgott.

A szeme könnyes volt a meghatódottságtól. Az igazgató kezet fogott vele, ő meg lesietett a színpadról,és lehuppant mellém. Nem érdekelte,hogy mindenki őt nézi,mikor leült mellém azonnal megcsókolt. Annyira boldog volt,és én ezt a Justin szeretem a legjobban. Imádom őt. Boldoggá tesz engem,már a mosolyával is.
Hosszú csókolózás után,még egyszer megölelt,majd nagyot sóhajtott,és hátra dőlt a székén. Tüske hamar felinvitálta az osztályt a bizonyítvány osztásra. Justiné 5-ös lett az enyém 4-es. Jaj. Hallgathatom aput. De nem baj,én akkor is boldog vagyok,mivel Justin is boldog. ♥♥♥♥
Mindenki a bizijét olvasta csendben,mikor hirtelen valaki kopogtatott az ajtón,ami másodperceken belül ki is nyílt. Egy 30 év körüli pasas lépett be rajta.
-Helló. Scooter Braun vagyok,és Justin Bieberrel szeretnék beszélni.-mondta,mire Juss értetlenkedve felállt,és kisétált a pasival.

*** Justin szemszöge ***

Ahogy kisétáltam a férfi elmosolyodott. Mit akar ez tőlem? Izgatottan vártam,hogy megszólaljon.
-Hallottam,ahogy énekeltél.-kezdte.-Nagyszerű hangod van.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Lenne számodra egy ajánlatom.
-Ajánlat?-húztam fel a szemöldököm.
-Igen. Én egy menedzser vagyok. És szivesen foglalkoznék veled is.
-Le akar szerzőtetni?
-Pontosan.-bólintott.-A nyárra elvinnélek és hírességet csinálnék belőled. Mit szólsz?
-És nyár végére vissza jönnék?
-Egy rövid időre. Na? Vállalod?
-Öhm...
Nem tudom,hogy mit tegyek. Hannaht nem akarom itt hagyni mert nagyon szeretem. De ez lenne az álmom. Csak megértené... Hiszen csak nyárra mennék el... Aztán megint láthatnám..

*** Hannah szemszöge ***

A folyosón sétálok a bizonyítványommal a kezembe. Hol van már Justin? Mi van ha ez a Scooter vagy kicsoda bántotta? Jaj. Egyre idegesebb lettem. Mi van ha valami baja lett?
"Ajj gyere már Justin. Hol vagy már?-mérgelődtem magamban."
-Hannah!-kiáltották a nevem a folyosó végéről. Megpördültem a tengelyem körül és megpillantottam Justint,amint felém rohan. Elmosolyodtam. Akkor minden oké.
-Szia. Mit akart a férfi?-kérdeztem.
-Öhm... Hogy is mondjam..-vakargatta a tarkóját.
-Mi az Justin?-néztem rá aggódva.
-Látott énekelni. És... bejött neki a hangom...
-Jó és?-húztam fel a szemöldököm.
Nem értem,hogy ezért miért kellett kihívnia. Ha látta akkor látta. Miért kell ezt Justinnal közölnie? Semmit sem értek.
-Igen de ő egy Menanger. És felajánlotta,hogy a szárnyai alá vesz...-rázta meg idegesen a haját.
Leesett minden. Most már mindent értek. Elakarja vinni Justint. Elszomorodtam.
-És elvisz mi?-hajtottam le a fejem.
-Én..-dadogta,majd a kezével az államhoz nyúlt és felemelte a fejem.-Szeretlek.
-Tudom.-vontam vállat. Úgy is mind egy. Úgy is elmegy.
-Igen elmegyek vele.-fejezte be halkan a mondatát.
Már értem,milyen azoknak akiknek elkel engedniük a szerelmüket azért,hogy valóra válthassák az álmukat. Összetört szívvel fordítottam hátat neki, a könny fátyolomtól alig láttam valamit.
Juju elém sétált,majd mélyen a szemembe nézett.
-Ez az álmom Hannah. Én nagyon szeretlek téged,de ez olyan ritka lehetőség.-mondta szomorúan.-Csak nyárra megyek el. Utána megint itt leszek. Veled.
-Ühüm.-folyt ki egy könycsepp a szememből.
-Ne felejtsd el.-lépett közelebb hozzám,majd megragadta a pulcsim két oldalát,és magához húzott. Mire észbe kaptam volna,már puha ajkát az enyémen pihentette. Csak egy egyszerű csók volt. Semmi más.
Szemében megjelentek a könnyek. Nem tétováztam. Megint megcsókoltam,de most már egy szenvedélyes hosszú csókot adtam neki.
-Vigyázz magadra.-súgtam ajkaiba,majd elengedtem őt.
-Nyár után találkozunk.-mosolygott rám.-Minden egyes nap rád fogok gondolni. Szeretlek.
-Én is.-pusziltam meg utoljára,majd elindultam haza. Fájt a szívem,de tudtam,hogy ő boldog lesz. És nyár után úgy is újra láthatom. Már híresen.