34.rész

3 hónap telt el azóta,mióta Justin elment. Minden nap skypoltunk,(jó azért nem minden nap,de gyakran) így szóval gyorsan eltelt a nyár,és már azon kaptam magam,hogy suliba kell menjek. Persze véletlen sem a suli miatt örültem,hanem azért mert Justin azt mondta,hogy ma jön haza,és egyben vissza a suliba! Annyira várom,már,hogy az már leírhatatlan!
Hamar elkészültem,mivel nem akartam tökölni,majd sprint lépésekkel a suli felé vettem az irányt. Próbáltam leplezni vidámságom,de nem nagy sikerrel. De most nem is ez volt a lényeg. Ahogy a suli elé értem,csalódottan vettem tudomást arról,hogy Justin még nem érkezett meg. Sóhajtva bevánszorogtam az épületbe,majd elcsoszogtam az osztálytermemig,onnan pedig a padomhoz. Unottan a földre vágtam a táskám,majd a padra dőltem. Fáradt vagyok,mivel egész este alig aludtam valamit. Nagyon izgultam Justin érkezése miatt. Már nagyon várom,hogy megérkezzen.
Ami még meglepetésként ért,azok a padok. Az összes össze lett tolva. Bár,ez írtó coolan néz ki,de a tanárok is tudnak erről? Ez már egy másik kérdés.
-Helló Hannah!-huppant le mellém Amy.
-Hali. Mizujs?-néztem rá álmosan.-Mary?
-Majd jön.. Miért vagy te ilyen kómás?
-Alig aludtam valamit. Ez van.-vontam vállat.
-Justin?
Nem feleltem,csak halványan elmosolyodtam. Amy azonnal vette az adást,és vállon veregetett. Majd egy "Ne izgulj biztos mindjárt itt lesz" mondattal felpattant,majd Cilivel kirohantak a mosdóba. Bágyadtan bámultam magam elé,közben pedig folyamatosan a fali órára pillantottam.  De lassan telik az idő..
-Hannah!-sikoltott fel Mary a hátam mögül.
-Mary!-sikoltottam én is,majd oda rohantam hozzá,és megöleltem.
-Juj annyira hiányoztál! Képzeld Conorral voltam egész nyáron!
-Ja,tudom.-mosolyogtam. Onnan tudom,mert egész nyáron le sem szart :( . De megértem hisz most ő boldog meg minden. De akkor is.
Scott csámcsogva sétált el mögöttem,közben a szájából kiesett pár kis darab kaja,ami egyenesen a ruhámon kötött ki. Undorodva pattantam fel.
-Fúj!-szörnyülködtem,majd kikaptam Scott kezéből a kajás dobozt.-Ezt elkobzom.
-Ne Hannah!-esett pánikba Scott. Komolyan úgy viselkedett mintha valami nagy dolgot vettem volna el....
-De...-forgattam a szemem,majd elindultam a folyosóra. De Scott nem hagyta annyiban. Elkezdett utánam rohanni,ami miatt én is sprintelni kezdtem. Egészen az udvarig kergettük egymást,amibe bele kell számítani azt is,hogy Scott összesen 5-ször állt meg mert szúrt az oldala,így egérutat kaptam egy csomószor. Épp az udvar végében rohangáltunk,mikor teljesen zsákutcába kerültem. Jobb oldalról fal,bal oldalról bokor,előlről egy kisebb pad,hátulról pedig Scott közeledett. Persze,hogy a padot választottam,ezért neki futottam majd ügyesen átugrottam. Még jó,hogy vékony vagyok.
Scott azonban nem járt olyan nagy sikerrel mint én. Ő is megkísérelte a pad átugrását,de neki ugrás közben beakadt a lába a padba,így padostul borult a földre. Riadtan meredtem rá,de azonnal megnyugodtam,mikor nyöszörögve a kajás doboza után nyújtotta a kezét. Vagyis gondolom.
-Jó,te nyertél... Kérem a kaját...-nyöszörgött,mire én megcsóváltam a fejem. Csak a kaján jár az esze. Felnyitottam a dobozt,amiben egy szilva hevert. Elfintorodtam.
-Fúj szilva?-nézegettem a gyümölcsöt,majd rá raktam a doboz tetejét,és Scottra dobtam.-Jó étvágyat.
-Köszi Hannah!-csillant fel a szeme,majd megpróbált meg mozdulni,hogy hozzá férhessen az ételhez,de a pad miatt mozdulni sem tudott. Meg esett rajta a szívem,ezért oda sétáltam hozzá,és leemeltem róla a padot. (Amit mellesleg megjegyzek nem is volt nehéz. Mindegy.)
-Köszi!-ült fel,majd elkezdte tömni a szilvát.
Undorodva figyeltem,majd épp indulni készültem mikor utánam szólt:
-Kérsz?-nyújtotta felém a félig megcsócsált szilvát.
-Köszi asszem kihagyom.-nevettem el magam,majd felindultam az osztályterembe. Mikor felértem a lélegzetem is elakadt az örömtől. Szivem hevesebben kezdett verni,úgy éreztem,hogy szinte kiszakad a mellkasomból. Ami persze nem fog bekövetkezni.
Justin épp a haverjaival beszélgetett a terem elött. Semmit sem változott. Ugyan olyan maradt,mint ahogy elment,aminek nagyon örültem,mert annyira birom mikor megrázza a haját. Épp indulni készültem hozzá,mikor Scott felbukkant a semmiből,és egy gyors mozdulattal félre lökött. 
-Justin haver!-pacsizott le vele,de Juss nem nagyon figyelt rá,mivel Scott válla fölött engem sasolt mosolyogva.
-Láttam az összes klipped. Nagyon cool.-magyarázott Scott.
-Klassz,kösz.-bicentett JUju,majd kikerülte a srácot,és egyenesen felém indult. Szívem kihagyott egy ütemet,és szinte remegtem az izgatottságtól. Itt van!!!
Juss egyre közelített,mire én is elindultam felé. Olyan volt minden mint egy romantikus filmben. Mielött odaért volna hozzám,megrázta a haját,amitől szinte elolvadtam. 
Vigyorogva,végre elém ért,majd karjai közé zárt. Nem szólt semmit,csak szorosan ölelt magához. Fejem bele fúrtam a nyakába,így végre érezhettem újra,tökéletes illatát.
-Hiányoztál...-suttogta,majd adott egy puszit a homlokomra.


-Te is hiányoztál nekem...-pirultam el,majd még szorosabban bújtam hozzá.
Ezt a pillanatott persze Scott zavarta meg aki csámcsogva(!!!) állt mellénk.
-Fúj haver...-fintorgott Justin,de Scottot nem zavarta.
-Szóval.. ÍRtam twitteren egy csomószor,meg facebookon is,de te nem voltál hajlandó válaszolni!! MIért volt ez?-vonta kérdőre Scott Jujut,aki ezek közben már elhúzódott tőlem. :(
-Ember,nem zavar,hogy karrierem van?-húzta fel a szemöldökét Juss.-Nem volt időm írogatni,plusz még a rajongóknak is válaszolnom kellett.
-Ja,ja persze.-vett elő a zsebéből egy szendvicset. Oké....szendvicset tart a zsebében? fúj..
-Bocs haver.-vont vállat Justin.
-Gondolom,Hannahra volt időd.-méregetett féltékenyen Scott.
-Ő a barátnőm.. És vele amúgy is skypoltam.-forgatta a szemét Juju.
-És velem miért nem skypoltál?-háborodott fel.
-Nem volt időm.
-De persze Hannahra volt?!
-Ő a barátnőm!
-Én meg a haverod!
-Az nem ugyanaz!
-De!
-Nem!
-De!
Értetlenül kapkodtam hol ide,hol oda a fejem,majd végül ráhagytam. Inkább vissza megyek a terembe. Ahogy beléptem, az említett helyre,Lucy azonnal leostromozott.
-Beszélnünk kell!-ragadta meg a kezem,én meg értetlenül követtem. Lucy? Beszélni akar? Velem? Ajaj.
-Figy az a helyzet,hogy felakarlak világosítani.-fonta össze karjait.
-Mi van?-vontam fel a szemöldököm.
-Te és Justin szakítani fogtok. Tuti.-felelte olyan nyugodtan,hogy kezdtem megrémülni.
-Mi? Ezt honnan veszed?-kérdeztem,és közben elgondolkoztam azon,hogy biztos tudni akarom e...
-Hjaj...-sóhajtott nagyot.-Ez olyan egyértelmű. JUstin híres lett. Nem lesz ideje rád,ha lesz is akkor folyamatosan ostromolni fognak titeket a rajongók,a twitter követőid megsokszorosódnak,folyton kapsz majd gyűlölködő leveleket a rajongóktól ami miatt Justinnal jársz... Nem fogjátok bírni... Sajtó,újság benne lesztek mind ketten! Nem lesz magán életetek! Minden megváltozott!
Pár másodpercig döbbenten meredtem rá,majd megráztam a fejem.
-Ez hülyeség.-legyintettem.
-Hidd el minden párkapcsolat ebben bukott el.-nézett rám gúnyosan.
-Csak azt akarod,hogy szakítsunk! Ez nem igaz! Miért mondanál nekem el ilyeneket?
-Csak figyeld meg. És rájössz,hogy igazam van.-túrt bele a hajába,majd szó nélkül ott hagyott. Naj jó ez sokkolt. Mi van ha igaza van? És tényleg minden tönkre fog menni? Ez nem történhet meg!!! Oké,kezdek pánikolni...
-Kicsim....-karolt át hirtelen hátulról valaki. Hangjáról felismertem,hogy Justin az. 
Elmosolyodtam,majd próbáltam kiverni a fejemből Lucy szövegelését,de valahogy folyamatosan éreztem magamon a gúnyos pillantását. Klassz.
Justin mosolyogva magához húzott,majd közel hajolt hozzám.
-Még nem is csókoltalak meg...-suttogta szinte az ajkaimba.
-Ühüm..-pirultam el.
Justin elkuncogta magát,majd ajkát óvatosan az enyémre tapasztotta,de fél másodperc múlva azonnal vissza kapta. Értetlenkedve néztem rá,de ő csak csukott szemmel mosolygott,szóval inkább nem szóltam,meg amúgy sem tudtam volna szólni,mivel újra megcsókolt. Csodálatos érzés volt érezni mézédes ajkait... Nyelvével végig nyalta az alsó és felső ajkam,aminél elnevettem magam. Kérdően elvált tőlem, de nem olyan nézéssel nézett rám mint "Most mi van?" hanem olyannal h "Imádom a nevetésed." Szemei csillogtak az örömtől,majd én léptem és újra birtokba vettem ajkait. Most viszont pár másodperc múlva összeforrtak nyelveink. Éreztem ahogy Juss elmosolyodik,ezért én is elvigyorodtam. Annyira hiányzott már a csókja....
-Suli után haza kísérhetlek?-nézett mélyen a szemembe a csók után,amibe beleremegett a gyomrom.
-Ühüm..-suttogtam,mire Juju elvigyorodott.
-Nem változtál semmit.-simította kezét az arcomra.
-Hát te sem.-nevettem el magam.

***

Hamar eltelt a nap,kb annyi volt,hogy mindenki Justinon lógott,meg gratuláltak a karrierjének,bár most kivételesen nem bántam mivel most jött haza...
Juss ígéretét betartva haza kísért nap végén.
-És melyik számom nálad a favourite?-érdeklődött Juju.
-Hát..Növeltem a Baby nézettségét 1-el.-nevettem el magam,mire Justin durcis pofát vágott.
-Komolyan?-nézett rám döbbenten.
-Nem.-böktem oldalba.-Nincs kedvencem. Mindet imádom.
-Nah de mégis... Van a baby,one time,love me,common denominator,bigger,up. Eddig ezek a számaim vannak. Csak tudsz választani!
-De mind tetszik na!
-Jó rendben.-forgatta a szemét,mire elnevettem magam.
Istenem annyira hiányzott már nekem...
-Az Justin Bieber? OMG!-hallatszott a túloldalról. Mind ketten a hang irányába kaptuk a fejünket. 5 csaj ácsorgott ott,vagyis ácsorogtak,mert már felénk tartottak.
-Te vagy Justin Bieber?-kérdezte az egyik lány.
-Igen én.-mosolyodott el Juju.
-Jaj nagyon nagy rajongód vagyok!-sipákolt a másik.
-Csinálunk képet?-kérdezte  a harmadik.
-Meg autogrammot?-sipákolt az ötödik.
-Persze gyertek.-mosolyodott el Justin majd kezembe nyomta a csaj mobilját.-Lefotózol minket?
-Persze.-mosolyogtam. 
Justin átkarolta a lányokat,(persze amennyit tudott),én meg lefotóztam őket. Szerintem nagyon jól sikerült.

 Jó igaz,hogy nem fért bele mind,de erről nem kell tudniuk....
-AMúgy te ki vagy?-nézett rám megvetően a csaj,mikor visszaadtam neki a kamerát.
-Hé nyugi lányok.-karolt át Juss.
A lányok szeme elkerekedett.
-A barátnőd?-kérdezte az egyik.
-Nem,nem járunk.-feleltem Justin helyett,majd leszedtem a karját rólam.
Justin értetlenkedve meredt rám,a lányok pedig megkönnyebbülve fordultak Justinhoz,aki aláírta a kezüket.
-Mi volt ez az egész?-kérdezte Juju,mikor már a lányok elmentek.
-Nem akarom,hogy mindenki tudjon a kapcsolatunkról. Mindent tönkre tenne.-feleltem.
-Ó értem.-bólintott,majd megfogta a kezem.
-Akkor jó. Erőltettem magamra egy mosolyt.
Kezdtem pánikolni,hogy Lucynak igaza lesz... De nem hinném,hogy mindig felismernék az utcán.. Ugye??? Remélem nem lesz igaza Lucynak... Bár eddig minden jel arra utal. A rajongók.. a megvető lenézésük... Plusz,hogy a túloldalról is felismerték. Jaj nekem...