35.rész

Már vagy fél órája kész vagyok a reggeli teendőkkel,és Justint várom aki még mindig nem érkezett meg a házunk elé. Ha nem jön nem sokára tuti elkések. Azt beszéltük,hogy 7:00-ra jön és most 7:30 van. Klassz. Asszem jobb lesz ha megcsörgetem. Gyorsan elő kaptam a mobilom a zsebemből majd feloldottam  a zárat (a mobiltokom rejtélyesen eltűnt,na mind egy) és megkerestem a névjegyzékben Justin nevét. Gyorsan rányomtam a hívás gombra ami kicsöngött. Vártam és vártam. Öt csörgés után,nagy meglepettségemre,Justin kinyomott!!!! Dühösen bámultam a kijelzőre majd újra hívást indítottam. Nem nyomhat csak úgy ki! El fogok késni!! A telefon megint köcsöngött de Justin megint kinyomott. Dühösen zsebre vágtam a telefont,és magamban eldöntöttem,hogy a suliban ezért jól kiosztom. A bejárati ajtó felé siettem majd kinyitottam,és bekiáltottam anyunak.
-Anyu!! Eldobsz lécci a suliba??
-Hannah te még itthon vagy?? Justin?-hallottam anyu hangját a nappali felöl,majd késöbb már feltűnt az alakja is.
-Nem jött el,és hiába hívom,kinyom.-feleltem szomorúan.
Anyu értetlenül felvonta a szemöldökét,majd sóhajtott egy nagyot.
-Rendben. Gyere.-kapta le a falról a kocsi kulcsot majd az autóhoz siettünk. Gyorsan bepattantam az anyós ülésre,anyu pedig a kormány mögé,majd lassan elindultunk.
2 perc néma csönd után anyu szólalt meg:
-Összevesztetek?
-Nem, nem veszekedtünk.-ráztam a fejem értetlenül.
-Akkor nem értem.-sóhajtott anyu lemondóan,majd a kezével dobolni kezdett a kormányon mivel már egy jó ideje piros volt,és nekem 5 percen belül a suliba kéne legyek.. I luv forgalom. Mind egy. Most Justinra nagyon haragszom... Van anyának jobb dolga is mint,hogy engem hordozgasson a suliba..
-Idióta! Ez komolyan vak!-dudált anyu az elötte lévő kocsira ami nem nagyon akart mozdulni pedig zöld volt..
Ijedten meredtem anyura,aki a szokottnál is jobban idegesebb volt..
-Nyugi anyu Tüske mindig késik..-próbáltam nyugtatni,hogy nem késem le az órám,de ezzel csak az ellenkezőjét értem el a dolognak.
-Többet nem mész Justinnal suliba.-mondta,mikor végre leparkolt a suli elött.
-De anya!-háborodtam fel,de ő leintett.
-Ő híres lett,így gondolom kicsit szétszórt. Elfelejtett eljönni érted.
-Ő sohasem felejtene el engem!-toporzékoltam. Ez azért szarul esett.
Anyu nem felelt semmit,csak jelezte,hogy szálljak ki mert el fogok késni. Dühöngve kinyitottam a kocsi ajtót majd kiszálltam,majd azzal a lendülettel vissza is csaptam.
-Kösz a fuvart.-szóltam be anyunak a nyitott ablakon,mire csak bólintott. Klassz. Őt is sikerlt reggelre felidegelnem.
Elindultam a suli felé,anyu pedig megfordult a kocsival,majd mikor elindult felém dudált kettőt köszönés képen. Erre persze mindenki felém fordult,én meg szégyenkezve botorkáltam be az épületbe. De ciki. Ez a nap egyre és egyre jobb... 
Gyorsan felsiettem az osztályba,levágtam a táskám a padomhoz,majd Maryékhez siettem. Justint sehol sem láttam.
-Sziasztok.-köszöntem nekik.
-Szia! Hogy hogy ilyen későn?-nézett rám csodálkozva Mary.
-Justin?-tereltem a témát,mivel nem akartam nekik is elmondani a sztorit.
-Nem veled jött?-vonta fel a szemöldökét Conor.
-Nem.-feleltem,és kezdett elfogni a pánik. Ha itt sincs akkor hol lehet?
-Keressük meg.-ajánlotta Mary. Én is pont erre gondoltam. 
-Oké.
-Várjatok már csajok!-jött utánunk Conor,mikor elindultunk ki a teremből.-Mary éppen egy nagyon fontos dolgot akartam kérdezni!
Mary sóhajtva megállt majd Conor felé fordult.
-Nem érne rá?
-Nem!-vágta rá Conor,és látszott rajta,hogy megsértődött.
-Jó mond.-sóhajtott újra Mary.
-De ne itt...-pillantott rám,mire most én sértődtem be. Komolyan mondom 1 éve ismer de elöttem nem tud nyíltan tárgyalni a Bff-emmel??? Nah jó. Megkeresem akkor egyedül Justint.
Ott hagytam Maryéket kettesben,majd az igazgatói iroda felé sétáltam. Nem,nem az igazgatóhoz tartottam,hanem az udvarra,de ahhoz el kell menni az elött is. Egyre kezdtek bennem olyan gondolatok érlelődni,hogy mi van ha megcsal? Mi van ha épp más lánnyal van? Hannah ezt most fejezd be. De akkor miért nyomott ki?????? Jaj..
Eközben elhaladtam az igazgatói iroda elött,de azzal a lendülettel vissza is tolattam,mivel az iroda ajtaja kicsit nyitva volt,és megláttam az igazgatót és Justint. Egyfajta megkönnyebbültség töltött el,hogy nem csal meg,de egyfajta pánik is,hogy mi van ha valami komoly dologról van szó? Nem szokásom hallgatózni,de most mégis megtettem. Érdekelt,hogy miről van szó.
-Figyelj Justin engem nagyon zavar,hogy minden egyes nap a rajongóid sokasága vár a suli elött.-mondta komolyan az igazgató.
-Hát akkor menjen a hátsó ajtón.-vont vállat lazán Justin. Nem nagyon izgatta őt az ügy.
-Ott is ott vannak. Ezek tisztára őrültek!-állt fel hirtelen az igazgató.
-Nem őrültek!-háborodott fel Justin,amin elmosolyodtam. Megvédi a rajongóit. De aranyos ☺
-Jó,térjünk a lényegre.-köszörülte meg a torkát.-Ez így nem mehet tovább.
-Nem küldheti el őket!-tárta szét a karját értetlenül Juss.
-Őket nem. De téged igen.
Ennél a mondatnál a szívem kihagyott egy ütemet. Micsoda?? Kirúgja? A következő válaszból ítélve rá kellett jöjjek,hogy Justinnak is ez volt az első gondolata.
-Most kirúg?-vonta fel a szemöldökét Juju.
-Nem rúglak ki. Te fogsz kilépni.-adott egyszerű választ az igazgató,ennek hatására pedig összeszorult a szívem. Nee...Így is alig látom,de így,hogy elküldik még ennyire sem fogom... Talán Lucynak igaza van...
Nem bírtam tovább hallgatni a beszélgetésüket. Sarkon fordultam,és vissza rohantam az osztály terembe.
-Na megtaláltad?-ostromolt le Mary.
Válaszként bólintottam egyet,majd leültem a helyemre.
-És?-követett Mary.
Épp szólásra nyitottam a szám,de inkább nem mondtam semmit,mivel Justin abban a pillanatban lépett a terembe.
-Itt van.-bicentettem Justin felé,mire Mary felé kapta a fejét.
-Justin! Hol voltál?-vonta kérdőre Jujut,Mary.
-A Föld nevű bolygón.-vágta le mellém magát szórakozottan Juss. Ahogy látom jól viseli azt,hogy el kell mennie és,hogy nem láthat már annyiszor.. Tök jól esik.. Mind egy...
-Nagyon vicces.-forgatta a szemét,majd Conorhoz sétált,ezzel kettesben hagyott minket.
Úgy éreztem,hogy itt az idő erről a dologról beszélni...
-Hol voltál?-fordultam felé,de mielött válaszolhatott volna,közbe szóltam.-És ne hogy azt mond,hogy a Föld nevű bolygón!
Justin mosolyogva megrázta a fejét. Asszem ellőttem a poénját. ☺
-Nem lényeg.-válaszolta. Hmm cseles. Akkor jön a b terv. Akkor is kiszedem belőle!!!
-Jó akkor máshogy kérdem.. Nem szeretnél valamit elmondani?-néztem mélyen a szemébe. Justin elgondolkodott. Na most tuti bevallja! Így kell ezt csinálni! Asszem gondolatban megveregethetem magam. ☺
-Ó de!-csillant fel Juju szeme egy kis idő után. 
Feszülten figyeltem,hogy mit mond és szinte már felkészültem a válaszára,de csalódnom kellett.
-Nézd új Supra cipőt kaptam!-rakta fel a lábát a padra,így tökéletesen láthattam a lila cipőjét.
-Cool..-mosolyodtam el szomorúan.
-Ja,és lila!-vigyorgott boldogan.
Szomorúan lebámultam a földre. Nem értem. Miért nem akarja elmondani? Miért titkolózik? Akkor most nekem kell elmondjam neki,hogy tudom,hogy elmegy? Hurrá...
-Hé mi a baj?-simította Juss a kezét a kézfejemre.
-Tudom. Tudom,hogy elmész.-nyögtem ki lassan,és erőtlenül a szavakat.
Ahogy kimondtam ezt a rövidke mondatot,Justinnak az arcáról azonnal lefagyott a mosoly.....