36.rész

Már vagy 2 perce némán bámuljuk egymást. Justin azóta is lesápadva mered rám,mióta közöltem vele,hogy tudom,hogy elmegy. Oké,kezdtem unni ezt az állapotot,ezért én törtem meg a csendet:

-Miért nem mondtad el?

Justin kifújta a bent tartott levegőjét,majd szomorúan rám nézett.

-Nem akartam most. De amúgy is.. Honnan tudsz te erről?-váltott hirtelen témát,és most fordult a kocka. Én kerültem kínos helyzetbe.

-Én..-dadogtam de sehogy sem tudtam értelmesen megfogalmazni a mondatom.

Justin felvonta a szemöldökét,majd dühösen a szemembe nézett.

-Hallgatóztál?!-kérdezte mérgesen.

-Nem én csak..-dadogtam össze-vissza,de hiába. Justin meg sem hallgatott csak felállt,és ott hagyott. Teljesen leblokkoltam,csak magam elé bámultam,és közben szemeim megteltek könnyekkel. A világ legrosszabb érzése,ha olyan ember haragszik rád akit nagyon szeretsz. Nem kívánom ezt senkinek sem. A hirtelen rám tört sírógörcs,csak erősebb lett,mikor Ross megfogta gyengéden a vállam,és érdeklődött,hogy mi a bajom. Ennyi,kész. Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a sírás,de annyira erősen,hogy a mellkasom szúrni kezdett. Potyogó könnyekkel bújtam oda Rosshoz,aki annyira megrémült a váratlan sírógörcs kitörésemtől,hogy csak 2 perc után ölelt vissza. Jó néha egy ilyen barát aki mindig itt van ha segítség kell ☺ 

Persze ez a pillanat nem sokáig tartott mivel felnéztem Ross válla felett és megpillantottam Justint,aki minket bámult nekidőlve a falnak.

                                                   Egy pillanatra össze találkozott Jujuval a tekintetünk. Szemei szomorúan csillogtak. Mintha csalódottságot láttam volna bennük. Nem tudom miért. A lényeg,hogy nem volt valami vidám,amitől még jobban elfacsarodott a szívem. Ross még mindig ölelt,Justin meg még mindig minket bámult szomorúan. Klassz. 

Ennyire cikis helyzetben még nem voltam.. 

Juss egy idő után megelégelte a bámulást,ellökte magát a faltól,majd elindult felénk. Először azt hittem,hogy odajön hozzánk de nem tette,csak kikerült minket,és leült az elöttem lévő padsorba. Eközben már elhúzódtam Rosstól,és értetlenül bámultam rá. Juju mintha csak megérezte volna,hogy figyelem,felpillantott a telefonjából,majd mélyen a szemembe nézett,amitől megremegett a gyomrom.

-Mi van?-kérdezte nem valami kedves hangnemben,amitől legszivesebben megint bőgtem volna,de nem akartam magam ennél cikisebb helyzetbe hozni.

-Te mellettem ülsz. Nem?-kérdeztem halkan,közben próbáltam vissza folytani a sírást.

-Nem.-felelte tömören,majd tovább nyomogatta a telóját. Azt hiszem ezzel azt akarta közölni,hogy többé már nem ül mellettem . :(

Nem feleltem semmit mivel Baranyi tanárnő belépett a terembe,és mindenkit a helyére küldött. Szomorúan a helyemre botorkáltam,majd kinyitottam a tankönyvem,mivel olvasni fogunk ezen az órán. Még múlt órán közölte velünk...

-Justin Drew Bieber.-lépett Baranyai tanárnő,Jujuhoz.-Te nem Hannah mellett ülsz?

-Nem.-morogta,majd a könyve elé helyezte a mobilját,hogy  a tanár nehogy észre vegye,hogy kockul órán.

De persze Baranyai tanárnőt nem olyan egyszerű átverni,ez be is bizonyosodott nem sokárra, mikor olvasás közben megállította Scottot,majd Jujura nézett.

-Justin,folytasd.-mondta a tanárnő.

Juss értetlenül felnézett a könyv takarta mobiljából.

-Mit?-kérdezte értetlenül.

Baranyai tanárnőnek kidagadtak a homlokán az erek, annyira dühös lett.

-Mi van a könyved elött?-nyújtogatta a nyakát Baranyai.

-A kezem.-felelte szemtelenül Juju.

-Emeld fel a könyvet!-adta a parancsot a tanárnő.

Justin lazán felemelte,a mobilja pedig ezzel a mozdulattal láthatóvá vált. Baranyai idegesen maszírozta az orrnyergét,majd Justinra meredt.

-Hányszor mondtam már el,hogy ne mobilozz az órán?-kérdezte,közben pedig próbált higgadt maradni. Nem nagy sikerrel.

-Egyszer sem.-vont vállat Juju. 

-Figyelj Justin. Én annyira próbálok veled szót érteni. De valahogy sehogy sem megy.-dőlt a tanári asztalnak elkeseredetten a tanárnő.

-Hogy-hogy? Hiszem angolul beszélek!-viccelődött Justin,de a tanár arcát látva azonnal elkomolyodott,a telefonját pedig eltette.

-Az a helyzet,hogy te nem használod ki a tehetséged.-folytatta a tanár.-Annyira okos gyerek lennél/vagy ha figyelnél órán!

-Tanárnő!-tárta szét a karjait Juju.-Minek? Úgy is magán tanárom lesz.

Baranyai szemöldöke egészen felszaladt a frufrujáig.

-Hogyan?-kérdezte értetlenül.

-Kiiratkozom a suliból.-felelte,mire az egész osztály hitetlenül rámeredt. Kivéve engem. Én már tudtam róla. :(

Baranyai nem felelt semmit,csak legyintett majd tovább tartotta az órát. Én szomorúan lejjebb csúsztam a székemben és próbáltam koncentrálni,de nem nagyon ment. Mikor felszólított a tanárnő nem tudtam,hogy hol járunk,ezért még be is vésett egy mínuszt a naplóba. Jaj . :(

Justin az órán 3-szor nézett rám. Vagyis pontosabban a szeme sarkából nézett,de akkor is nézett. Hjaj annyira rossz ez a helyzet.

Suli után,elmentem tánc edzésre, onnan pedig haza indultam.  Későn értem haza,de nem is ez a lényeg,hanem az,hogy a ház előtt Pattie toporgott idegesen. Mit keres itt? Nem értem- Bár mostanában semmit sem értek. Mind egy.

-Pattie?-szólítottam meg,mikor odaértem hozzá. 

Pattie megpördült a tengelye körül,és felém fordult.

-Hannah!-kiáltott fel megkönnyebbülten. - Csak,hogy itt vagy! Nagy baj van!-ragadta meg a kezem,majd elkezdett húzni a házunkkal ellentétes irányba.(?)

-Mi? Mi történt?-álltam meg hirtelen. Tudni akartam a sztorit.

-Justin!-kapkodta a levegőt idegesen. Hirtelen teljesen elfogott a pánik. Mi? Justin? Mi történt vele??

-Mi történt?-kérdeztem remegő hangon.

-Ah elájult! Mármint valaki fejbe ütötte egy serpenyővel. Azt hiszem egy csöves.. Már hívtam az orvost és épp vizsgálja! Gyere kérlek velem!-nézett rám könyörgőn.

Őszintén szólva teljesen ledöbbentem. Ez mára nekem nagyon sok. Justin elmegy a suliból ezért kevesebb időt fogom látni, aztán pluszba még meg is haragszik rám. Most meg elájult mert leütötték? Még hozzá egy serpenyővel????? Ha Pattie nem is kérdezte volna meg,én akkor is elmentem volna hozzájuk ez nem kétség.

-Persze,hogy jövök.-bólintottam,mire Pattie hálásan elmosolyodott.

Gyorsan elindultunk hozzájuk. Már felkészültem lelkileg,hogy milyen látvány fogadhat: 1. Justin véres fejjel fekszik a földön,és azt motyogj,hogy "meg fogok halni."

2. Justin véres fejjel fekszik a kanapén,és azt motyogja,hogy "meg fogok halni."

3. Justin vérző testtel fekszik félig a kanapén félig a földön.

Ah. Rémes a fantáziám.

Mikor végre megérkeztünk szinte feltéptem az ajtót,úgy rontottam be a házba. Hál istennek nem az a látvány fogadott mint amit elképzeltem. Csak a kanapé egyezett. Mivel Juss a kanapén ült,a fejéhez egy jéggel teli zacskót fogott. Érkezésünkre,az orvos is meg ő is felénk nézett.

-Jaj de jó,ezek szerint felébredt!-rohant oda Pattie a fiához,majd megölelte. Viszont azt orvos  már nem volt valami vidám hangulatban.

-Justin amnéziát szenvedett.-sétált hozzánk a doki.

Rémülten kaptam a fejem Pattiere. Amnézia? Mi? ááá

-Hogy érti ezt?-kérdeztem ijedten.

-Úgy értem,hogy nem emlékszik semmire sem.-adott rövid választ a doktor.

-Az ég világon semmire?-nézett rémülten Pattie is.

-Semmire.-bicentett az orvos.

-És ,mennyi időre ment el az emlékezete?-tudakoltam.

-Pár hétre. De ebben a pár hétben hiába kérdez bármit is ne mondjátok el,hogy mi volt a múltja,mert az nagyon nagy teher lenne számára. Majd magától kell vissza jönnie az emlékezetének. Csak Pattie mondhatja el neki,hogy az anyja. Mást nem mondhattok neki.-mondta a doktor úr.

-De ha érdeklődik?-kérdeztem.

-Nem mondhattok neki semmit sem. Amit hisz azt hisz.-sóhajtott az orvos.

-Rendben.-bólintott Pattie,majd fizetett a doktornak.

Eközben én oda sétáltam Jujuhoz. Nem emlékszik semmire? Arra sem,hogy a barátnője voltam? Semmire? Nuku? Zero? Klassz.

-Szia.-mosolyogtam rá,mire ő értetlenül meredt rám.

-Ki vagy?-kérdezte.

Király úgy látszik a kedvesség is kiesett az amnéziával együtt.

-Hannah.-motyogtam magam elé.

-Anna?-kérdezett vissza felhúzott szemöldökkel.

-Hannah!-akadtam ki. Komolyan ezt nem hiszem el! Fú!!! 

-Ja bocs.-vont vállat.

Épp szólásra nyitottam a számat,mikor a bejárati ajtó kivágódott és Lucy(!!!!) lépett be rajta.

-APu!! Köszi,hogy felhívtál! Hol van Juss?-ölelte meg a doktort(!!!!!!!!) majd odarohant Jujuhoz,(!!!!!)közben félre lökött engem. (!!!!!!!!!!!) Oké asszem túl sok a felkiáltójel,de akkor is!! Az apja a doktor? Meg amúgy is mit keres itt? Ki hívta meg?

-Juss minden oké??-ült Justin ölébe Lucy.(!!!!!) 

Justin értetlenül meredt az ölében trónoló lányra..

-Oké... Te ki is vagy?-tette fel a kérdést Lucy felé is,Juju.

-Ezt ne itt beszéljük meg. Gyere!-ragadta meg Justin kezét,majd kihúzta a konyhába.

Bambán meredtem utánuk,közben azon erőlködtem,hogy nehogy elbőgjem magam..

***Justin szemszöge***

A számomra idegen lány kihúzott a konyhába. Komolyan. Tök idegesítő,hogy nem emlékszek semmire. Nah mind egy. Majd most elmagyaráz mindent.

Lazán neki dőltem a konyha pultnak,majd vártam,hogy mondjon valamit.

-Szóval. Én Lucy vagyok. És a barátnőd.-foglalta össze tömören a lány. Vagyis Lucy.

Nah várjunk... Evvel a lánnyal járnék?? Ezzel?? Biztos ez? Nem tudom,hiszen nekem nem az esetem,így ahogy elnézem... Nekem inkább Anna az esetem. Vagy Hannah. Mittomén.

-Biztos ez?-vontam fel a szemöldököm.

-Igen!!!-felelt szinte hisztérikusan.-Szóval. Mikor lesz a randink?

-Randi??

-Igen! Szóval.. Holnap jó?

Jó oké,értem én. Nem emlékszek semmire. De ha ő lenne tényleg a csajom akkor .. 1. kibaszott szar ízlésem van.

2. Muszály elmenjek vele egy randira. 

-Nem emlékszem,hogy lenne programom...-nevettem el magam,mivel tényleg nem emlékszek semmire sem. Úgy egészbe.

-Akkor ezt megbeszéltük!-mosolyodott el.

Én is erőltettem magamra egy mosolyt,de nem valami őszintét. Remélem nem vette észre.

Igazából én Anna iránt érdeklődnék legszivesebben. Valamiért olyan furi érzésem van ha  a közelében vagyok. Úgy nem tudom elmondani,de valahogy gyorsabban kezd el a szivem verni,hogy ha meglátom.. Csak nem tudom,hogy Anna a neve vagy Hannah. Nah jó hagyjuk,

-Te figyelj csak...-kezdtem,mire ő rám nézett.-Én ismerem valahonnan Annát?

-Mármint Hannaht?-vonta fel a szemöldökét.

-Ja, őt.-legyintettem.

-Ja. Utálod őt. Ahogy ő is téged.-felelte,mire én teljesen ledöbbentem.

-Tényleg?-kérdeztem vissza,és valamiért tökre szomorú lettem.

-Jaja.

-De miért?

-Hosszú.-felelte,majd magához húzott.-Na csókolj meg.

-Mi?-vonakodtam. Komolyan. Ne már... Nem értem ő a barátnőm... És nem akarom megcsókolni? Vagy nem értem.... Biztos,hogy igazat mond? Jaj biztos.. Miért hazudna? És ha a barátnőm,akkor meg kell csókoljam... Ez van.

-Csókolj meg.-hajolt közelebb,mire én beadtam a derekam. Mi baj történhet? Hiszen ő a barátnőm.

Mind két kezem a derekához csúsztattam,majd közelebb húztam magamhoz,majd lassan rátapasztottam az ajkam az övére......................................

***Hannah szemszöge***

Unottan ücsörögtem a kanapén,Pattie mellett,és bámultuk a tv-t. Justinék már rég óta a konyhában voltak,de nem akartam tudni,hogy mit csinálnak. Az ő dolguk. Persze Pattie már nem úgy gondolkodott mint én.

-Hannah,nézd már meg,hogy mit tökölnek ennyi ideig.-nézett rám mosolyogva.

-Rendben.-álltam fel vonakodva.

Mi mást tehettem volna? Csak nem mondhatom azt neki,hogy "bocs de nem vagyok kíváncsi rá,hogy mit csinálnak,nézd meg te."

Szóval elindultam a konyha felé. Nem mentem gyorsan. Hova siessek?

Lassan megérkeztem a konyhába,majd belöktem az ajtót. A látvány sokkolt. Ahogy megpillantottam őket,megeredtek a könnyeim. Szó szerint. Patakokba folytak le az arcomról. Justin a konyha pultnak volt dőlve,Lucy pedig Jujunak dőlt,így csókolóztak.

Persze hamarosan abba hagyták,majd mind ketten kérdően bámultak rám. Inkább Justin kérdően Lucy pedig gúnyosan... Csak egy gondolat járt a fejemben,még pedig ez:"Lucy mindent elér amit akar."