14.rész: Justin anyja?!

Odamentem hozzá.
-Justin én...-dadogtam.
-Méghogy nem jártok és,hogy nem jön be.
-Nem járunk..
-Akkor mért smároltatok a foylosón?!-vette feljebb a hangját.
-És téged mért érdekel?!
-Elmondjam,hogy miért érdekel?!
-Igen kurvára érdekelne!!!
-Jó ! Azért mert....
-Mert?
-Mert szeretlek...
-Jó,igen ezt már mondtad.
-De én hazudtam neked.
-Mi?
-Nem barátként szeretlek....
-Hanem?
-Hannah...én többet érzek irántad mint barátság..
Lessokolva álltam Jujun elött.
-De... de.. te azt mondtad,hogy csak barátként tekintessz írám..-dadogtam
-Azt csak azért mondtam,mert azt hittem,hogy neked Jake jön be,és így,hogy láttalak titeket smárolni,ezt a gondolatomat ez meg is erősítette!-tördelte a kezét Justin,majd megfordult és elviharzott.
Justin szerelmes belém...És én ezt csak most tudom meg?! Gondolkoztam még egy pár percet,majd Juju után mentem. Justin a radiátornak volt dőlve és sírt.

Odamentem hozzá.
-Justin..-kezdtem.-Nekem nem jön be Jake..
-Ne hazudj!-szipogott Juju.
-Nem hazudok!-öleltem meg.
-Ne érj hozzám! 
-Justin ne csináld már! Miért nem hiszel nekem?!
-Mert itt smároltál kb 10 perce a folyosón Jakekel!
-Meg tudom magyarázni!
-Engem nem érdekell a magyarázatod!
-Fiam!-rontott be az osztályterembe egy 38 év körüli gyönyörű nő.

A nő Jujuhoz szaladt és megölelte.
-Ki maga?! És mért ölelget?!-lökte el magától Justin a nőt.
-Én vagyok az anyád! Patie!-felelte.
-Nem... Anya meghalt..-mondta zavartan Justin.
-Ez nem igaz! Nem haltam meg! Elkellett meneküljek az országból,hogy a te életed megmaradjon! Megfenyegettek,hogy hogy ha nem hagyom el az országot,megölnek! Ez csak pletyka,hogy meghaltam! Visszajöttem fiam! Mivel megtudtam,hogy nincs senkid sem már! Nézz jól végig Justin! 10 éves voltál mikor elmentem! Fell kell,hogy ismerjél!
Láttam Jujun a csodálkozást. Teljesen le volt döbbenve. Ahogy véginézett az anyján...egy könycsepp gördült végig az arcán.
-Anya...-suttogta Justin.-Tényleg te vagy az?
-Igen fiam!-mosolyodott el Patie.
-Anya!-ölelte meg sírva Juju az anyját.
-Jaj kisfiam! -ölelt vissza.
Szívszorító látvány volt,ahogy Justin Patie karjában sír.
-Gyere fiam...Hazamegyünk.. Vettem itt Kanadában egy nagy házat.. Minden rendben lessz.-mosolyodott el Patie.
Juju bólintott,majd felémfordult. Az arcán a könnycseppek patakként folytak le.
-Justin...-kezdtem.
-Várj.-mondta nekem Juju,majd az anyjához fordult.-Eljöhetne hozzánk délután Hannah?
-Persze!-mosolygott Patie,majd előkapott egy cetlit a zsebéből és a kezembe nyomta.-Itt a házszám! Bármikor jöhetsz,szivesen látunk!
-Köszönöm szépen!-vettem el a cetlit,majd elraktam a zsebembe.
Patie még egyszer rámmosolygott,majd Jujuval elhagyták a termet.
-Nah? Gondolkoztál rajta?-jött oda hozzám Jake.
-Min?-kérdeztem értetlenül.
-Hogy jársz e velem!
-Jah..Igen gondolkoztam rajta. És a válaszom az,hogy nem járok veled.
-De mért nem? Azt mondtad,hogy bejövök neked!
-Nem gondoltam át teljesen mikor ezt mondtam neked.
-A Justinkád miatt mondod ezt ugye?!
-Nem miatta. Egyszerűen nem jössz be.
-Ezt még megbánod!-kiáltotta,majd elviharzott.
Oké.... ez sem komplett.. Épp indulni akartam haza,de Mary megállított.
-Hannah..-jött oda hozzám Mary.
-Mi van?!-kérdeztem ingerülten.
-Beszélni szeretnék  veled...-szipogta.
-Mi a baj? Mért sírsz?
-Annyira sajnálom.... Bevallom tényleg Justin és te közéd akartam állni,de csak azért mert féltékeny voltam,hogy te már nem foglalkozol velem...És ilyenkor teljesen megőrülök...Nem birom tovább..Nem akarok veled rosszban lenni... Azt akarom,hogy az legyen mint régen..
-Mary..
-Kérlek bocsáss meg!-borult sírva a nyakamba. Láttam rajta,hogy őszintén mondja..
-Megbocsájtok.-öleltem meg.
-Tényleg??-fújta ki az orrát.
-Igen.
-Istenem Hannah köszönöm! Te vagy a legjobb barát a világon!-ölelgetett.
-Jólvan..-simogattam meg a hátát.-Nekem most mennem kell.
-Ó de kár.. Majd este beszélünk?
-Talán.
-Okés szia!
-Szia!
Gyorsan hazasiettem,letettem a cuccomat,és megostromoltam azonnal anyut.
-Anya! -kiáltottam.
-Mond kicsim!-mosolygott rám.
-Khm..Szóval... Megtarthatom Luckyt?
-Luckyt? A kutyát?
-Ühüm.
-Apáddal döntésre jutottunk.
-Igen??
-És..csak akkor tarthatod meg ha nem fogo hanyagolni,és mindig leviszed sétáltatni stb.
-IGÉREM!!! ÁÁÁÁá köszi,köszi!! Imádlak titeket wiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!!!!!!-ölelgettem anyut.
-Jólvan. De ha azt látjuk,hogy nem foglalkozol vele,akkor elajándékozzuk másnak.
-Nem! Mindig fogok vele foglalkozni.-simogattam meg Luckyt,aki idő közben odafutott hozzám.
-Rendben. Akkor maradhat.
-Köszii anyuuuuu!!!! -ölelgettem boldogan.
Anyu mosolyogva bement a nappaliba.. Majd beugrott,hogy nekem még Justinhoz kell menjek. Előszedtem a cetlit a zsebemből,majd megnéztem a házszámot,majd útnak indultam. Nekem nagyon szimpatikus volt Patie. Örülök,hogy Justin végre az anyukájával lehet,aki nem őrült gyilkos. Idő közben megérkeztem a házhoz,ami hatalmas volt,és gyönyörű. Még egy medence is volt..

Minek kettőjüknek ekkora ház?? Ahogy közeledtem a házhoz,hirtelen egy kislány rontott ki az ajtón. Kb 2 éves lehet. Nagyon kis aranyosan szökdellt. Pár másoderc múlva,pedig Justin rontott ki az ajtón.

-Basszus Jázmin! Már megint kiszöktél????-kapta fel a kislányt,majd mikor észrevett,gyorsan beterelte a házba,majd odajött hozzám.
-Szia..-mosolygott.
-Sziiaaa! Ki a kislány?-vigyorogtam.
-Jah ő a kishugom..-kuncogott.
-Van hugod??-döbbentem le.
-Úgylátszik. Én is most tudtam meg. Meg van egy öcsém is Jaxon. Csak ő még nem született meg. Anya terhes még vele. A kislány,aki itt ugrált,őt Jázminnak hívják.
-Igen hallotam.-nevettem.-És kitől vannak a gyerekek??
-Anya ex pasijától.
-Jah... 
-Bemegyünk?
-Ja..
Ahogy beléptünk a házba,a szám tátva maradt a csodálkozástól. Óriási volt.. Azonnal Juju szobájába mentünk. Leültünk az ágyára.
-És...anyukád?-kérdeztem.
-Ő most bevásárolni ment.-mosolygott Juju.
-Jah értem..És,hogy viseled,hogy hirtelen előkerült anyukád?
-Nehezen..De nagyon örülök neki.
-Nagyon kedves nő.
-Köszi..-mosolygott.
-Jah és elszeretnék valamit mondani..
-Hallgatlak.
-Figyelj. Én nekem nem tetszik Jake. Meg is mondtam neki még ma a suliban,mikor ti elmentetek haza anyuddal. Justin..Fontos vagy nekem! Nagyon szeretlek és én is ugyanúgy érzek ahogy te is. Én is szerelmes vagyok beléd és megőrülnék,ha nem lehetnék veled.... Remélem hiszel nekem,mert nem tudom,hogy hogy bizonyítsam be..Tényleg nem tudom..Én imádlak és..
Nem tudtam tovább mondani mert Justin az ajkát az enyémre tapasztotta. Éreztem,hogy teljesen elpirulok. Juju hosszan csókolt,és a nyelve táncot járt az enyémmel. 

                                                                                       -Fúj..-nyitott be Jázmin.
Justinnal gyorsan abbahagytuk a csókolózást,és Jázmin felé néztünk.
-Mért itt puszilkottok?-kérdezte Jazzy,kis csengő hangján.
-Mert szeretjük egymást.-kapta fel Justin,az ölébe a kislányt.
-Hannah a barátnőd?-kérdezte Jazzy.
-Még nem....MÉG..-emelte ki a még szót Juju...
Ezen csak mosolyogni tudtam. Már előre vártam azt a pillanatot vagy napot,mikor majd megkérdezi,hogy lennék e a barátnője...Már előre várom :)