1.fejezet: Apa megsérül

Apám rendőr.Alig van ithon.Folyton a kollégáival kergeti a bűnözőket.Van egy ellenségük.Ők nagyon durvák és kemények.Apáék célja,hogy lesitteljék őket.Azok a bűnözők meg apáékat akarják megölni. Szóval ez "klassz."16 éves vagyok.Per pillanat a törimet bújtam és próbáltam a fejembe verni a sok évszámot,de sehogy sem ment. Mindig is utáltam a törit,most komolyan kit érdekel mondjuk Kolombusz Kristóf? Mert engem nem. Meg az az Amerigo mit tudom én ki. Kit érdekel? Jó lehet h ő fedezte fel Amerikát,de akkor is. Hülyeség. Elmélkedésemből a mobilom hangja zökkentett ki. Gyorsan becsuktam a könyvem majd a mobilom után nyúltam,és felvettem.

-Haló?-szóltam bele.

-Hannah?-hallatszott egy férfi hang a vonal tulsó oldalából.

-Igen!Ki maga?

-Apád munkatársa.Sajnos apukád súlyosan megsérült.

-Mi?Mi történt?

-Az ellenség..tudod azok a bűnözők...lelőtték apádat.De csak a combját találta el a golyó szerencsére,és sok vért vesztett és elájult.

-Te jó ég!Már is ott vagyok!

-Ne!Itt vannak a bűnözők is!Most fogtuk le őket!Túl veszélyes!

-Az apámat látni akarom!

-Jólvan...de siess!

Gyorsan lenyomtam a telefonom és már indultam is. Már megint ez a nóta. Miért nem tudják már ezeket lesittelni? Hjaj. Remélem azért nem fog sok vért veszteni apu... Hamarosan megérkeztem a rendőrség épülete elé ahol apa eszméletlenül feküdt,vérrel borítva.Munkatársai körülállták,páran meg a bűnözőket fogták le.Odarohantam apuhoz ,közben egy kövér könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Ugye rendbe jön?-töröltem le a könnyeim.

-Persze.Már hívtuk a mentőket.-mosolygott apu munkatársa Joe.-Nyugi már élt át rosszabb helyzeteket is.

 Bólintottam majd a bűnözők felé néztem.Volt közöttük egy velem egy korú fiú is.Barna haja és gesztenye barna szeme szomorúan csillogott..Telt rózsaszín ajkai nagyon vonzóak voltak..Valahogy annyira másnak tűnt a banda tagok mellett.Jó értelemben.Elhatároztam,hogy odamegyek a sráchoz és beszélek vele.

-Odamegyek.-morogtam halkan amit szerintem Joe is meghallott mivel visszahúzott.

-Megőrültél?-nézett rám.-Nem mehetsz oda hozzájuk!Körözött bűnözők!

-És?Akkor gyere velem!Én beszélni akarok velük!Főleg azzal a velem egyidőssel!

-Nagyon makacs vagy...Nem örülök neki...
-Kérlek!-néztem rá boci szemekkel.
-Nah jól van.. Kivételesen...-adta be a derekát.
Elmosolyodtam,majd megragadtam a kaját,és húzni kezdtem magam után. Ha rajta múlna még húzná az időt az tuti.

Joe kiséretében odamentem a sráchoz. Kicsit izgultam,de próbáltam leplezni. Jaj,hogy szólítsam meg? Jaj. Inkább jaj.. Csak.. nem.. áá. Tétlenül álltam a fiú elött aki felvont szemöldökkel bámult rám. Nah ez totál hülyének nézett az fix.

-Mért is kellett lelőni az apám?!-kiáltottam rá hirtelen. Ez nagyon hülyén jött ki... Komolyan állok elötte 10 percet aztán meg hirtelen elkezdek üvöltözni. De ciki... De nem jutott más az eszembe..

-Nem én lőttem le!Hanem apám!-felelte morcosan a srác és fejével az elötte álló pasasra bicentett. Legalább nem nevetett ki. Lehet h észre sem vette h milen gázul jött ki ez a dolog.. Vagy lehet h nem mutatja ki,és magában tiszta hülyének tart? Jaj. Vissza a lényegre... Milyen pasi? Az a kigyúrt állat lőtte le az apám? Jó,ez nagyon nem tuti. Már megbántam h ide jöttem. De ez a fiú nagyon vonz.. Jaj elég már!

-Fogd be Justin!-ordított hátra a pasi a fiúra.Tehát Justinnak hívják.Ez a pasi meg az apja lehet. Szegény fiú.. Várjunk... Nem is szegény.. Mit sajnálom hisz ő is gonosz! Az én apám meg megsérült! És még én sajnálkozok? Hannah mutasd a kemény csajszit ne szarj be!

Justin grimaszolt egyet majd a földet kezdte el bámulni.

-Akkor maga volt?-fordultam Justin apjához. Remélem nem fog leütni. Bár ne jöttem volna ide. Hannah. Fogd be.

-Mi közöd hozzá te kis ribanc?!-ordított rám és nekem akart jönni de a rendőrök fogásából nem tudott szabadulni.-Engedjetek már el ti marhák!
Oké ez nagyon ijesztő. Kis híján szívrohamot kaptam,de szerencsére Joe férfias keze a vállamon pihent,ami kicsit megnyugtató volt.

-Maradjon nyugton!-szóltak rá a rendőrök.

-Menjünk inenn.-szólt nekem Joe.
Örömmel...Ez a kigyúrt állat egy őrült. Remélem a sitten rohad meg. 

Aprót  bólintottam válasz képen,majd még egy pillantást vetettem Justin apjára és a fiúra aki bűnbánóan állt apja mögött és hallgatta annak a fejmosását,majd visszasiettem apuhoz akit pont a mentősök hordágyon raktak be a kocsiba.Megint a sírás kerülgetett. Te jó ég.. Remélem hamar felépül. Ezért nem szeretem,hogy a rendőrségen dolgozik. Mindig esik valami baja.Épp én is be akartam szállni mikor Joe visszahúzott.

-Menj haza.-mondta.-Holnap majd meglátogatod.

-De...-kezdtem de Joe szigorú tekintete arra készetetett,hogy engedelmeskedjek.Sóhajtottam majd aggódva haza indultam. Utálom,mikor Joe  beveti a szigorú pillantását. Akkor mindig beijedek. Pedig tudnék én jócskán feleselni. Taxival mentem. A kb 5 perces út ,fél órának tűnt. "Hosszú" út után kifizettem a fuvart,majd beindultam a házba,ahol anyu aggódó arca fogadott.Gondolom már ő is értesült,hogy mi történt.

-Minden oké?-fogta meg a vállam.

-Asszem ...-feleltem majd nagyot nyeltem,hogy elne sírjam magam.-Megyek a szobámba....szia..

Anyu bólintott,majd szomorúan rámmosolygott. Látszott rajta,hogy őt is megviselte a történtek.Gyorsan felfutottam.Nehéz ez nekem.Mindig veszélybe kerül apu.És ez már annyira zaklat. Mi lesz ha egyszer súlyosan megsérül,és nem lesz ekkora mázlija mint most? Ebbe bele sem merek gondolni.. Az órámra pillantottam,és láttam,hogy már nagyon későre jár ezért,gyorsan letusoltam és megmostam a fogam és lefeküdtem aludni.Persze egész éjjel egy szemhunyást sem aludtam.Aggódtam apa miatt.Mi van ha túl sok vért vesztett?És ha komolyabb baja lett?Annyira félek!

(Reggel)

Ahogy szólt a csörgő óra azonnal kipattantam az ágyból.Elmentem és elkészültem.Mivel nagyon szar kedvem volt ezért tiszta feketét vettem fel.

Majd mikor elkészültem, azonnal kisiettem a szobámból,anyunak adtam egy puszit és gyors léptekkel elindultam a kórházba.Végre mikor beértem akkor közölték velem,hogy apu má reggel visszament a rendörségre.Huh de jó...Akkor go rendörség!-.-Gyorsan  elsiettem a rendőrségre.Tudom,hogy melyik apu irodája ezért oda tartottam.Mikor benyitottam nem csak apát hanem egy csomó rendört és Justint meg az apját pillantottam meg.Úgy látszik,hogy a tárgyalás közepén rontottam be.Justin épp magyarázott valamit,de mikor berontottam elakadta a szava és engem bámult.De nem csak ő.Úgy mindenki.Nah ez elég cikki....
-Ő...bocsánat én csak....-dadogtam és szóhoz sem jutottam.
-Semmi baj kicsim várj meg a folyosón míg véget nem ér a tárgyalás.-mosolygott rám apu én meg kimentem.Nekidőltem a folyosón a falnak. Ezt az égést! Ez is csak velem fordulhat elő... Kb fél óra múlva nyílt ki az ajtó és özönlött ki rajta mindenki.Utoljára a fogjokat hozták ki.Vagyis csak Justin apját.Justin hova lett?Bekukantottam az irodába.Justinnal épp egy rendőr beszélgetett.Gyorsan visszamentem a folyosóra.Hamarosan apa mosolygós arcával találtam szembe magam,aki idő közben oda sétált hozzám.Örömömben megöleltem.
-Minden rendben?Fáj még valamid?-kérdeztem.
-Minden rendben nyugi.-simogatta meg a hátam apu.
-És mi történt?
-Jeremyt ma még megfigyelés alatt tartjuk Justint meg elenkedtük.Kiderült,hogy az apja csak megzsarolta.
-Ki az a Jeremy?
-Justin apja.
-Jah.Értem.
-Nah nekem mennem kell kicsim dolgozni légy jó szia!-adott puszit az arcomra majd elinult tovább dolgozni.
-Szia!-kiáltottam utánna.
Justin és a rendőr ebben a pillanatban léptek ki az iroda ajtaján.A rendőr azonnal elment abba az irányba amerre apa ment nemrég..Justin rámpillantott,nekem meg görcsbe rándult a gyomrom. Ó te jó ég.. Kb fél percig szemeztünk,majd elkaptam a tekintetem,és elindultam a folyosón. Minden erőmmel azon voltam,hogy össze ne essek,mivel ahogy rám nézett,úgy éreztem,hogy mindjárt elolvadok. Nah jó ez egy kicsit túlzás. Justin helyes azt ennyi. Semmi extra. Bár nem értem,hogy most miért kezdtem el izgulni.
-Várj!-szólt utánnam,mire automatikusan megtorpantam. Komolyan hozzám szólt?  Nah nézzük a tényeket. Utánam kiáltott,szóval akar még valamit mondani. Akkor most forduljak meg? Jaj ne.. De muszály lesz mivel már megálltam,és kicsit hülyének fog nézni ha továbbra is egy helyben állok neki háttal.
-Mit akarsz?!-fordultam végül felé,és próbáltam eljátszani a kemény csajt,de ahogy a szemébe néztem,ez a tervem kudarcba fulladt. Fenébe mi van velem?!
-Elmondjam mi történt apuddal?-jött közelebb hozzám. Ne ne közeledjen..Elég nekem már az is,hogy tiszta stresszes vagyok miatta a nem tudom miért.. Fura..
-Minek?-vontam fel a szemöldököm. Gyerünk Hannah,így tovább! Ne puhulj meg miatta! 
-Gondolom érdekell.-vont vállat.
-Tudom a történetet.-utánoztam a vállvonogatását.
-De azért annyit elmondok,hogy én ezt nem akartam.-nyalta meg alsó ajkát. Egyre jobban izgultam. Te jó ég,mi van velem? Most komolyan az ajkait bámulom? De gáz... Hannah a padlót bámuld! Akkor nem jóssz zavarba!
-Érted?-zökkentett ki a gondolat menetemből. Nah király nem hallottam semmit a magyarázásából. 
Idegesen pásztáztam a padlót. Meg kell tartsam a "ne nézz rá" elméletem. Úgy maradhatok csak magabiztos,és úgy kerülhetem csak el azt,hogy ne remegjen a lábam. 
-Mi?-nyögtem ki végül ezt az aprócska szót,és közben a cipőm orrát tanulmányoztam. Nem mintha valami érdekes lenne..
-Apu megzsarolt,hogy hogy ha nem  segítek neki kinyírni az apud akkor meg fog verni és ki rak az utcára és..-kezdett bele mire nekem elkerekedtek a szemeim. Nah jó ez durva.. Először is: Egy apa a saját fiát zsarolja? Juj.. Másodszor is: Ő keze is benne van a dologban.
-Szóval a te kezed is benne volt!-emeltem fel a hangom,de szerintem elég hülyén festhettem mivel még mindig nem néztem fel a padlóról,így úgy látszott mintha azzal üvöltöznék. Ah mind egy.
-De nem én nem lőttem le!Apa volt!-vitatkozott Justin.
-De te is részt vettél benne!
-Hannah!Én nem bántottam apád csak őrködtem a banda tagjaival,hogy nehogy jöjjön rendör..
Most komolyan ezzel akar érvelni? Mert ez így elég gáz. Mert ezzel pont azt tanusítja,hogy segítette a bűnözők tervét,hogy megvalósuljon... Főleg apámmal kapcsolatban. Ennél a gondolatnál teljesen felment bennem a pumpa,és még a "ne nézz rá" elméletemet is elfelejtettem,annyira dühös lettem.
-Ez felháborító!-csattantam fel,majd dühösen rá emeltem a tekintetem. Hiba volt. Mivel azonnal elvesztem barna szemeiben,és mondatom vége ezért egy kicsit vékonyra sikerült. De ciki.
-Te nem értessz semmit sem!Nem is értem mért akartam magyarázkodni!-nézett dühösen a szemembe. Nah ezt én sem értem. Amúgy is miért szólt hozzám??
-Nah látod ezt én sem értem.-értettem egyet,és megint vissza váltottam a "ne nézz rá" elméletemre.
Nem hallottam választ,ezért kicsit feszengve de megfordultam,és épp elhagyni készültem a helyszínt,mikor hirtelen meghallottam apám hangját a folyosó végéről. 
-Hannah!Azonnal menj el Justin közeléből!-üvöltötte apu a folyosó végéről.-Ő az ellenség tagja!Végén bajba sodor vagy neked is bajod lesz!
Ijedten össze rezzentem majd a hang irányába fordultam. Apu dühös léptekkel tartott felénk. Nah ebből mi lesz...
-Ó apuci kicsi lánya....nehogy bajod legyen!-motyogta gúnyosan Justin.
-16 vagyok!Nem vagyok kicsi!-mordultam fel.
Veszekedésünk közben,apu mellém ért,és dühösen nézett rám,majd Justinra. Justin lesajnáló pillantásokat küldött felém,majd apára emelte tekintetét.
-Nyugi uram.Már megyek is.-röhögött a képébe,majd még utoljára felém fordult.-Jó legyél Hannahcska.
Felháborodottan néztem rá, a kicsinyítő jelző miatt. Utáltam mikor így hívtak,és tudtam,hogy direkt csesztetésből teszi.
-Mondja ezt egy körözött bűnöző fia - mosolyogtam gúnyosan.
Justin reakciója teljesen más volt mint amit vártam. Szimplán kiröhögött,majd sarkon fordult és elment. 
-Meg ne lássalak megint vele!-szólt rám mérgesen apu.
Némán bólintottam.Nem is akartam.Justin is olyan maffiózó mint az apja.Útálom az ilyeneket.Az ő keze is benne volt,hogy apa megsérüljön. Meg amúgy is.. Tökre bunkó.. Bár a szeme az uh..*0* Meg az ajkai meg áá már megint kezdem. Mind egy. A lényeg,hogy kerülni fogom.